Esztergom és Vidéke, 1907

1907-02-14 / 13.szám

Szellemi eleiünk. (—ba.) Altalános az a nézet, hogy a kultúrai haladás az országban általában azért oly lassú, mert szellemi élet a vidéken vagy semmi sincs, vagy igen kevés van. Van is ebben a mondásban egy kis igazság. Az irodalom, művészet és tudomány központja a főváros. Minden nevezetesebb szellemi mozgalom a fővárosból indul ki, s mig a fővárosi otthon a tűzhelynél élvezi a szellemi élet áldásait, addig mi, a jó vidékiek csak a távolból értesülünk róla. Jó színházak, nyilvános könyvtárak, ezernyi látni és tapasztalni való, népszerű, tudományos felolvasások ; az országgyűlési tárgyalások eleven mozgalmas képe, ez mindmegannyi tényezőjét képezi a fővárosban a szellemi élvezetnek, ennek folytán a haladásnak és a művelődésnek is. És mi, vidékiek mindezt nélkülözzük s csak a fővárosi ujságokia ^Esztergom és Vidéke" taraja Költő Vagy Te is. %aios rímek pogány király-leánya, Tlaplelkü, s^ent, 9fftadonna-gyermek, Jameses szerelmed JLá\ár daliája j^lmok jöttén Sflólad merengek. J£eleti, dacos, vad, borús lelkemnek Sfliég most sem éget Si6or-lángja ? Örökké élő' szertelen sejtelmek Susogják csak Halkan: hátha.. . hátha. Szeretned kelt. Jißltö vagy *(oe is. Ü&ús dalok leány-trubadúrja, ^steni lá\, mi homlokodat tépi <ís nem babér-ga^ koszorúja. J£öttö vagy. JLelked egy-egy dalos titka Opál-hajnatok legszebb álma, Szerelmed csodás, nagy, erős és ritka; havason dél fája, a pálma. -/[ te dalaid nem Sávnak iromba, JfZias%tó belük köntösébe. J^tom mentében járnak csókos, lomha, sóhaj-or^ó, korom-éjbe. J^rany húrú lanton virág-keheddel JLegetsö nótád akkor róttad, ,egi, vagyunk utalva, mint az ottani szellemi élet reproduktiv tényezőire. A fővárosi polgárságnak léptennyomon alkalma nyilik a szellemileg nemes szórakozásra, mely mellett számos oly részlettel, oly fontos kérdéssel és tudnivaló dologgal ismerkedik meg, melyeket ugy és olyan kellemes módon sem könyvekből, sem újságokból elsajátítani nem lehet. A mi szellemi élvezetünk egyegy vidékiesen rendezett hangversenyben, vagy felolvasó estélyben kulminál, mely annál kevésbbé elégíthet ki bennünket teljesen, mert az is nagy ritkaság. Színházi élvezetről is alig beszélhetünk. Sajnos! Pedig ha jól tudom, valamikor sok szó esett nálunk is az állandó színház létesítéséről. De hát hallgat róla a krónika, mint minden jó ügyről. Nos hát, marad még az egyleti élet, melyben alkalmunk van egymással érintkezni, s a nyilvános helyeken a rendes összejövetel, melyen vagy szórakoztató játékkal 9Kikor napfanßu, nagy fóíús^-s^emeddel £ s\ení álmot s^ememße szórtad. Wien, január hava. Drozdy Győző. A tengernagy elbeszélése. Angol rajz. (Folytatás és vége.) Pillangó ezüst csengésű kacajra fakadt, amikor kérdezte: „Hát mi az élet, tengarnagy ?" „E sanyarú világból a lehető legjobbat kivadászni, gyermekem." Toffy nevetett. „Hiszen uram, ez majdnem úgy hangzik, mint egy modern epigram m." Chester kisasszony feltekintett. „Mint egy modernizált régi epigramm, úgy gondolja ön ?" Toffy hanyagul bólintott s aztán igy szólít: „Azt mondom, beszéljünk epigrammokban!" Lullia magasra tolta fekete szemöldeit. „Nehéz dolog az?" kérdezte. A tengernagy az orrát dörzsölgette. „Ez az ember megőrült", kiáltotta. Pillangó kanalával az asztalra csapott. „Fogja be a száját Toffy, vagy rögtön aludni küldöm !" A tengernagy jókedvűen kacagott. Toffy egy „kedves hercegnő "-vei gyönge védekezéshez készül hozzáfogni, de a tengernagy nem engedte őt szóhoz jutni. Ez töltjük szabad időnket, vagy újságokat olvasunk, vagy pedig mikor annak éppen idejét és alkalmát látjuk és fájdalom igen sokszor látjuk, politikai eszmecssréket folytatunk. Elfogulatlanul Ítélve, bizony nagyon szegényes eredmény ez, de hát bármint csűrj ük-csavarjuk is a dolgot, egyebet nem hozhatunk ki, s összes szellemi élvezetünk jóformán a most jelzett összejövetelekre s azokra a mulatságokra redukálódik, melyek farsangban, a téli évadokon át az egyik vagy másik egylet részéről a jótékonyság érdekében rendeztetnek. És így* van ez hazánk legtöbb vidéki városában, ahol hiába iparkodnak útját vágni annak a társadalmi meddőségnek, mely teljesen lehetlenné teszi, hogy a vidéken is életerős, szellemi központok keletkezzenek. Meg kell mozdulnunk már egyszer, meg kell mozdulnia a jó vidéknek is, mert egészséges, tettreképes magyar társadalmat csak ugy teremthetünk, ha a vidék szelutóbbi azt mondta pillangónak, hogy ellenállhatatlanul bájos ; hogy az ő vén szivét ellopta; hogy egészen kiveszi őt a sodrából s hogy az ő bűbájos szemein kivül nincs más iránytűre szüksége. Az kigúnyolta őt s utolérhetetlen hízelgőnek, generálisának nevezte. A tengernagy visszautasította az utóbbi kifejezést. „Nagyon hadsereg ize van", kiáltá. Pillangó ellent mondott neki: „én imádom a testőrséget!" A tengernagy elfintorította az arcát s egy pohár pezsgőt öblített le a torkán, hogy ezt a vereséget könnyebben elviselhesse. „Néhány barátommal Ryde-ben voltam, mint talán önök is tudni fogják", monda. „A napokban Cowesban találkoztam egy régi barátommal. Egy megtörtént eseményt mondott el az ott nekem, mely regényesség dolgában nem enged semmiféle költött elbeszélésnek. Ezek a hadseregbeliek nagyon vidám fiuk." „Mondja el nekünk azt az elbeszélést, tengernagy!" kérte Pillangó. „Megtegyem? Igazán elmondjam?" „Óh mondja el!" kiáltá Toffy. Lullia a herceggel beszélt s ugy látszék, nem hallja : Chester kisasszony némi érdeklődéssel nézett át a tengernagyra. „Nos hát ennek a barátomnak az unokaöccse, egy nagyon szép, fiatal gyerek, aki mindössze három esztendeje van a hadseregnél, beleszeretett a barátom leányába, egy kedves, tizenkilencéves leánylemi életét fejlesztjük, ha a vidék szellemi nívóját emeljük. Példa rá maga az emberi Organismus, erre is feltétlenül halálos az a jelenség, ha a sziv túlteng a többi szerv rovására. Minden szervnek meg kell tennie a maga kötelességét, hogy az Organismus egészséges maradhasson. A vidéki városok pedig a nemzeti művelődés legfontosabb szervei lévén, erős munkát kell végezniök a nagy cél érdekében. S hogy a szellemi élet nem merülhet ki az örökös politizálásban, azt hiszem mindenki be fogja látni, a ki végig tekint a mai ferde társadalmi helyzeten, mely tisztán a nagy politizálás eredménye. A műveltség terjesztése, érdeklődés minden szép és jó iránt, ez a kulcsa a nemzetek haladásának. Csak a szellem ereje tehet naggyá egy nemzetet; kétszeres igazság ez most, a nagy társadalmi átalakulás küszöbén. Ezt vésse szivébe mindenki, akinek szivén fekszik a haza sorsa... kába. Kezdetben minden jól ment, mig egy szép napon egy igen gazdag hölgy ismerkedett meg a fiatal párral, akire a lányka örülésig féltékeny kezdett lenni. Az eljegyzést felbontották s a fiu elfutott a másik leány után, aki szép is volt, gazdag is volt s valószínűleg ostoba, makacs dacból, megkérte annak a kezét." „Egybekeltek?" kérdezte Pillangó. „Nem, még nem végeztem be." „Ismerem én azt az embert ? kérdezte Toffy. A tengernagy hallatlanná tette ezt a kérdést. „Nos hát, kedvesem", fordult a hercegnő felé, — „milyen bájos ön — igen, igen, már folytatom — csak ugy mellékesen jegyeztem meg." Aztán még egy csettintést hallatott s mindig élénkebbé vallva, felvette újra elbeszélése fonalát. „Ez a fiu tehát most a másik leánnyal volt eljegyezve, aki halálosan beleszeretett; ugy ment minden, mintha zsinóron húznák, mig Maud egyszer egy falusi birtokon találkozott vele, hova menyaszszonya nélkül vadászatra volt meghíva. Látják önök most a helyzetet?" Lullia és Chester kisasszony szemei találkoztak; az utóbbi komolyan, mintegy a történet befejezéséül azt monda: „kitalálhatjuk." „Milyen izgató !" kiáltotta Pillangó! „Kérem folytassa." „Természetesen mind a ketten felfedezték, hogy nem szűntek meg egymást szeretni. Az én kis kedvencem, Maud csaknem