Esztergom és Vidéke, 1907

1907-12-29 / 100.szám

A katonai barakk tábor ügye, A katonai barakk tábor ügye holnap, hétfőn kerül a város képviselőtestületének döntése alá, midőn is a felett íog majd a képviselőtestület határozni, vájjon az eléje terjesztett bérszerződési tervezetet elfogadja-e, avagy nem? A szerződési tervezetet a rendelkezésre álló adatok, a bizottsági értekezések és megállapodások alapján a főügyész készítette, melyet a pénzügyi bizottság és a tanács is meghányt vetett, s igy semmi kétség, hogy a város érdekei biztosítva, megőva vannak. Azonban a több szem többet lát elvénél fogva, de a kérdésnek nagy fontosságánál fogva is, kiválólag hívjuk fel képviselőink figyelmét az ülésen való megjelenésre. Évtizedekre szóló kötelezettségeket vállal a város magára, viszont azonban évtizedekre szóló előnyöket, jogokat, anyagi hasznot biztosit magának s igy méltán elvárja a város közönsége, hogy ezen nagy horderejű ügy tárgyalásánál azok, akiket bizalmára érdemesített, részt vegyenek. De nemcsak ezen, hanem azon körülmény is indokolja a képviseYéli éjszaka. — Irta: Juhai Ahó. — Hozott az Isten újra, téli éjszaka, te rég várt félhomály, hűséges, nyugalmat szerző barátom. Mert bizonyára szép vagy, te, Észak nyara, te nap, amely soha alá nem szállasz, melyet minden madár dalával dicsőit. Te öltözteted lombdiszbe a fákat, tőled virul a. virág és sárgul a kalász. Te is barátom vagy, ép olyan szép, a milyen áldást hozó. De nagyon is tolakodó vagy, nagyon is pajtáskodó, soha se hagysz magamra. Mindig magadra akarsz emlékeztetni, kényszeríteni akarsz, hogy a te fényedben lássak mindent, eget és földet, havat és erdőt, tengerpartot, szántóföldet és réteket. Mindnek a te fényedben kell előtűnnie, mintegy varázsvesszőtől előidézve. Egész nyáron át nemcsak a nappalt, de az éjszakát is uralmad alá akarod hajtani, kényszeríteni akarod az egész világot, hogy a lábaidhoz boruljon. A pacsirtának a kéklő magasságban a te dicséretedet kell zengedeznie s amint alá merültél, ott a fülelők megjelenését, hogy a képviselet határozhasson, mert a katonai hatóság a szerződés megkötését sürgeti, amennyiben már a nyár folyamán a tábort be szándékozik népesíteni. A kérdés megoldása égetően sürgős és a városra nagyfontosságú. Az esztergomi Kaszinó Az esztergomi Kaszinó vezetősége, karácsony másodnapján számolt be a kaszinó hatvanharmadik évi tevékenységéről. Hatvanhárom év is szép idő az emberi életben, de az egyesületi élet térén oly magas kor, mellyel kevés társadalmi egyesület dicsekedhetik. Hogy kaszinónk ezen magas kort eltudta érni, jele ez annak, hogy alapjai, melyekre fektetve lőn, szilárdak. Egyetértés, összetartás, kölcsönös szeretet, tisztelet és becsülés vezették elődeinket ezen második otthon megteremtésében, mely minden utógondolat, önös cél nélkül állott szolgálatára a társadalomnak. • Hazánk nagy fiának nemesítő szelleme hatotta át akkar tájt az embereket, mely nem ismert felekezetiséget, rangot, módot, csupán: a társadalom szolgálatát. Azóta azonban nagyot fordult a világ. A kemüle, hogy folytassa. Tégedet dicsér a kakukk madár is éjjel és nappal, a dél hevében s a hüs éjjeli órákban. Azért fárasztasz ki annyira s keltesz bennem vágyat, hogy tőled megszabaduljak, S azért üdvözlöm örömmel visszatértedet, csendes téli félhomály, te ikertestvére a tavaszi napnak, hallgatag, nyugalmat szerző barátom. Nesztelenül szálsz alá erdőre, mezőre, láthatatlan szárnyaid árnyékát borítva ablakomra, mint az anya, ki óvatosan hozza össze gyermeke bölcsőjének függönyeit, s lábujjhegyen lopodzkodik ki a szobából. Eltűnik előlem ilyenkor a külső világ, elfelejtem szilánkokra töredezett érdekeit s ezerféle törekvéseit. Semmi sem késztet semmi se fáraszt ki. Ugy tetszik, mintha a szabadság óráját hallanám ütni, amint a nyári-napnak vége s a téli éjszaka kezdődik. Szabadon szárnyalhat a gondolat a saját berkeiben s az érzelem uj utakon jár, melyet senki se zárhat el előle. A formák nem erőszakolhatják rám magokat, de sőt én magam formálhatom a saját világomat. Kinyitom és becsukom és lapozgatok benne, mint egy könyvben —egy magam által irt könyvben. A varázsvesszőt a kezembem érzem s egész környezetem csak annyiban van jelen s nyéririgység, a feltűnni vágyás, az énnek túlbecsülése, a szereplési viszketegség társadalmi rendet, egyetértést bomlasztó átka szállta meg az elméket, melynek káros eredménye, a társadalmi széttagoltság. ^ Kétségbevonhatatlan tény, hogy kaszinónk városunk társadalmi életében hézagot pótol s mégis azt látjuk, hogy az érdeklődés, a pártolás nem az, amelynek lenni kellene, amelyet a Kaszinó megérdemelne, aminek hibája nem a Kaszinóban, hanem a fennebb jeleztünk kóros állapotokban keresendő. A Kaszinó közgyűlésének lefolyását az alábbiakban adjuk. Az ülést Niedermann Pál kir. tanácsos, elnök betegsége folytán, mit sajnálattal vettek a jelenvoltak tudomásul, Istvánffy Elemér igazgató nyitotta meg, ki miután a szép számbán megjelenteket üdvözölte, felkérte a titkárt, jelentésének előadására. Dr. Brenner Antal jelentésének bevezetésében elődének, Einczinger Ferencnek a titkári állásról évközben történt lemondásával foglalkozva, annak érdemeit sorolta fel, kinek nemcsak a fényesen sikerült amatőr kiállítást, hanem a társas élet előmozdítását célzó összejövetelek egész sorozatát köszönheti, amiért azt indítványozta, hogy érdemei elismeréséül, szavazzon Einczingernek a közgyűlés jkvi köszönetet. ugy él, a mint én magam azt a lelkem elé varázsolom. ' S én tele bűvölöm az erdőt a saját alakjaimmal, benépesítem az utakat, a lejtőket és mezőket a saját ismerőseimmel, akiket senki más fel nem fedezhet s akikre senki más rájuk nem ismer, csak én; s ezt az én országrészemet olyan széppé teszem, amilyenné a kedvem tartja s mindez az enyém s nálam nélkül nincsen semmi. A saját viharom az, mely ablakom előtt a fenyőt rázza; enyimek a hullámok, melyek a part szikláit verdesik a mikor a vihar tombol s az erdő zúg, én vagyok az, aki az érzelmeimnek szabad folyást engedek. Csak nekem ragyognak a csillagok, nekem fénylik a hold, lövelli szét tűz-kévéjét az Északfény, csak nekem és senki másnak. Kimegyek a téli éjszakába s hallom a nyírfák beszédet s a fenyők suttogását s ugy tetszik, mintha csak rám vártak volna s titkos jelekkel adnák egymásnak tudtára : „Itt jön ő, a barátunk! Nem látjátok? Kisérjétek őt! Társalogjatok vele. Fától fához megyek s a fenyő-csemete óriási szálfává válik, az égerfa tölggyé magasul s a boróka hatalmas fává s valamennyien egyforma nagyok s egyformán álomszerűén szépek. A láp virágos rétté változik át szemem előtt, alacsony hegyhát égbe nyúló sziklarommá. A kaszinó volt igazgatója iránti kegyeletét, az alábbi szavakban rótta le: Mindnyájunkat megrendített annak idején a váratlan hir, hogy Büttner Róbert meghalt. Véle sirba szállt az Esztergomi Kaszinó egyik lelkes, oszlopos tagja, mig a tisztikar szeretett igazgatóját, egyik fáradhatatlan, tevékeny tisztviselőjét vesz-* tette el. Habár a választmány annak idején a nagy veszteség fölött érzett őszinte részvétének igaz jeleit megfelelő módon kifejezésre is juttatta, mégis most, midőn társadalmi egyesületünk rendes évi közgyűlését tartja, kötelességemnek tartom róla megemlékezni. Messze idegenben domboruló sirja fölött gondolatban álljunk meg egy pillanatig, s tegyük le az örök emlékezés koszorúját porladó hamvai fölé. Áldozzunk emlékének egy pár percet, neki, aki Kaszinónknak és a műkedvelő társaságnak oly sokat tett. Indítványozom, hogy a közgyűlés emlékét, érdemeit jegyzőkönyvében örökítse meg és elhunyta fölött érzett mély részvétének adjon jegyzőkönyvi kifejezést. Megemlékezve azokról, kiket a halál ragadott el a kaszinó soraiból, jelentését igy folytatta: Eltérve jelentésemnek e szomorú pontjáról, Kaszinói társas életünk viszonyairól teszek röviden említést. Összehasonlítva az elmúlt évek történetét e legutóbb lezajlott esztendő eseményeivel, őszintén mondhatom, van okunk reménnyel nézni a jövőbe és bizalommal lenni önmagunk iránt. Igaz ugyan, hogy azok az aggasztó jelenségek, melyek a társadalom munHaza botorkálok megint, ahol már mindenki nyugalomra tért s világosság csak az .én ablakomból árad. Nappal befüggönyözöm ezeket az ablakokat, de éjszakára ismét felvonom s engedem, hogy a félhomály bevilágítson hozzám. S ugy tetszik, mintha egy mérhetetlen mély tenger síkját látnám, ami azonban nem borzaszt el, sőt békét csepegtet keblembe s a nagy mélységek harmóniáját kelti lelkemben. S a nagy homály hangszekrénnyé változik át, mely a suttogásomat ezerszeres erővel veri vissza: a legfutólagosabb gondolat, a legyöngédebb érzelem mely félénken kerüli a világosságot s rejtőzik a nap elől, felfedező utazásokra vállalkozik s nagyként és öntudatosan tér vissza, hogy szavakba öltözködjék. Üdvözöllek hát, őszi alkonyat, üdvözöllek pompás téli éjszaka, te észak homálya, mely kigyullasztod a csillagokat a menny boltozatján, hevet öntesz az észak fény sugarába, engemet felszabadítasz a nap aprólékos gondjai alól s vissza adsz önön magamnak ! Csendes örömmel üdvözöllek bizalmas vendégem gyanánt és sajnálattal válok meg tőled, majd a tavasz hajnal-hasadtával. Máté Pál