Esztergom és Vidéke, 1907

1907-12-15 / 97.szám

A közegészségügy államosítása. A közegészségügy terén történt a legkevesebb az utolsó évtizedekben, minden más, különösen anyagi téren, haladtunk, kulturális fejlődésünk is kétségbevonhatlan, de vájjon megközelitettük-e a kulturnépeket abban a tekintetben, hogy gátat vetettünk volna a gyermekhalandóságnak? Sajnos, e kérdésre nemmel kell felelnünk. Tessék megnézni, mit beszél a halálozási statisztika, hány százaléka pusztul el a jövő Magyarország reménységének, hány apró sirhalom emelkedik a temetőkben évről-évre! Bizony mély barázdákat szánt a halandóság a nemzet testén és nem azokat temeti el, akiken a természeti törvénynek hovatovább úgyis be kellene telni, hanem a zsenge vetését a nemzedéknek. Az orvosnak kevés á fizetése és sok a dolga, sokkal több és terhesebb, mint bármely hivatalnoké, és aránytalanul rosszabbul fizetik, mint a többi dfplomás embereket, de ezért többet kivannak tőle, mint akármilyen hivatalnoktól. Innen van azután, hogy községi vagy körorXJj Versek. I. Temetés. temető az ifjúságom. Q&enne riognak héják, varjak. JjloBoíSa fogadott az Siet, Jfogy minden vágynak és emléknek 2)al-sírt kaparjak. lelkem nyugszik Halottan. Stünden dalomban van belőle, JCassan, görnyedten, sárgára aszottan J^Z álmom, vágyam, lelkem mind kihordtam j£ daí-íemetöSe. Tlagy, cécós temetés volt. 9$Cind meghaltak, akik dalt érdemeltek. S e strófák hajnalok aranyködéhen Jutádnak vissza Sús visszhangjaképen gangos életemnek. II. Mi. 9$Ci, Sabonas, Sús napkelet-látók, Q^yerekkorunkSa fakóra válók, j[kiknek keze a lanton SaSrál: vosi állásokra néha nem akad pályázó sem. Némelyik körorvosnak tiz községe is van, az illető életének javarészét kocsin tölti el és pedig nem ám ruganyos, kényelmes kocsikon, hanem szekéren, tavaszi és őszi országutakon, amely időkben senki se kívánja meg a tengelyen való utazást. Ez azonban csak egyik része az ügynek, a személyi rész, amelyet áldozatokkal meg lehet javítani. Sokkal nehezebb része azonban a kérdésnek tárgyi oldala. Nem elég az orvosi szolgálat, bármily szerencsésen legyen is az megoldva, ha nincsenek egyéb szerencsés közegészségügyi viszonyok: jó lakások, egészséges ivóvíz, egészséges levegő. Addig, mig. egy szobában két család is lakik, és annak levegőjét 10—12 személy fogyasztja, ahol szellőzésről szó sincsen, — mig ivóvízül fertőzött kutak szennyes vize szolgál, vagy azt piszkos íolyók szolgáltatják, ahol fát nem ültetnek, árnyék nincsen soha, ellenben por télen nyáron mindig van, mig az állam ő felsége gondoskodik arról, hogy minden utcában egy vagy két pálinkamérés csábítgassa a szomjas ha9föi nem élünk. Csak lézengünk: vagyunk. 9flteséken töpreng kiszikkadt agyunk. j£ mi szivünk rég kiapadt vulkán. Csak lézengünk, mint koSor muzulmán. (bipegö táncot járunk loholva, balokat írunk szikkadt homokba, 9fftig letiporják az élet-járók, J£ik közt nincsenek dalokra várók. 'Vad muzsika töri táncos lábunk. Örökké zengő dalokra várunk. is a sok jő; ezeré, százé • • • 961 ase az élet. \ej, mase, mase. Drozdy Győző. Vissza a börtönbe . . . Már reggel megszabadulhatott volna, de megvárta az estét. A sötétség s a homály sokkal alkalmasabbnak kínálkozik arra, hogy az élőhalottak közül visszatérjen az emberek közé. Mikor bezárult háta mögött a hatalmas, vaspántos kapu és kilépett az utcára, egy percre odaszegeződött lába a földbe, ugy érezte, hogy nem tud tovább menni. A friss esti levegő arcába csapódott, az utca másik oldalán álló kert virágai bűlandót: ott hiába való az orvosi tudomány és a legmegfeszitettebb igyekezet is. Vármegyénk közegészség ügye nem mondható rossznak. Járványok vannak minden évben, de ennek nem a hatóság az oka, hanem jórészben a lakosság, mely még mindég nem hisz a betegségek ragályos jellegében, vagy annak jelentőségét nem értékeli kellően. Nézetünk szerint a nevelést kell más alapokra fektetni. Már az iskolában bele kell oltani a gyerekekbe az érzéket a higiénia, a tisztaság iránt. Ily módon lehetne elérni azt, hogy a jövő nemzedék ne ugy építkezzék, mint évszázadokkal ezelőtt ősei, ősztől tavaszig is naponta szellőztessen, rossz szokásaival felhagyjon, az alkoholizmus ellen küzdjön, jó közkutakat létesítsen, fákat ültessen, városokban sétahelyeket létesítsen, szóval higiénikus életmódra rendezkedjék be. Okos testi nevelés az iskolákban játszóterek létesitése utján azt fogja eredményezni, hogy az ifjú nemzedék egészséges, edzett és erős lesz ép testében ép lélek fog lakozni. K. U. vös illatot leheltek feléje, valami különös soha nem érzett édes zsibbadás szált tagjaiba. Csak most tudta igazán, hogy milyen rettenetes világ sorvasztja háta mögött az élet nyomorultjait, csak most érezte, hogy micsoda bűbájos, csodás erőt rejteget magában ez a szó : szabadság. Az az óriási ellentét, mely a törvény emberjavitó halálkaszárnyájának dohos, nyirkos világát, az élet ezer meg ezer boldogságát kínáló szabadságától elválasztja, a szabadulás első pillanatában oly éles világításban jelent meg előtte, hogy agyának minden gondolata ebben az egyetlen fogalomban összpontosult: Szabadság. Veszteglő kábultságából közeledő munkáscsoport ébresztette fel, mely a napi munka fáradalmai után vidáman sietett hazafelé. A csoport közeledtére megindult. Eleinte lassú, szinte nehézkes léptekkel haladt a lámpasorok mellett, de aztán rugalmassá vált járása. A fejét felemelte és egyenes, nyilt tekintettel nézett végig a mellette haladó járókelőkön. Teli tüdővel szívta magába az üde levegőt, a lelkére nyugalom szállt s a szabadulás boldog percei uj életerőt kölcsönöztek neki. Első utja haza vezetett. Remegő szívvel gondolt otthonára, arra az édes, meghitt fészekre, hol boldogságban töltötte A falragasz kérdés rendezése. — Állítsunk hirdető oszlopokat. — Az utóbbi évtizedben, különösen amióta a hirdetmények bélyegdija eltöröltelt, nagyban fellendült a plakatirozás. Botrányszámba megyén már, hogy miképen össze vissza ragasztják, pepecselik a házak falait, sokszor méteres, de sőt nagyobb hirdetményekkel is. Ha ma a háztulajdonos kijavíttatja, rendbe hozatja a házát, pár hét múlva már össze vissza van ragasztva. De ez még csak hagyján. Ragasztás közben össze vissza kenik, lecsurgatják kovásszal, péppel, csirizzel, szóval: szinte undorító módon piszkítják, rondítják be a házak falait s okoznak a javítással, rendbehozással felesleges költségeket a háztulajdonosoknak. Kérdjük, miképen jön a háztulajdonos ahhoz, hogy ezt tűrje és hogy ebből még kára is legyen. És pedig azért, hogy másnak a plakatirozás anyagi hasznot hajtson ? A falragasz kérdés rendezésére egyszer már reá kell térni, minek szükségét, célszerűségét kettős ok javalja. Elsősorban a jó ízlés, másod sorban pedig a város érdeke. Az, hogy egyik másik háztulajdonos minden ellenszolgáltatás nélkül tűrje házának beranditását, nem igazságos, de nem is méltányos. Alél éveit addig a szomorú napig, mig az Ő életének tragédiája megkezdődött. Egy pillanatra elkomorult, de a másik pillanatban a viszontlátás gondolata édes rezgésbe hozta szivét. Szivrepesve gondolt arra a fehérarcú asszonyra, kinek egy életboldogságát mentette meg akkor, mikor azon a gyászos napon igazságot vett becsülete megrontóján. Ő várja, — érzi, hogy várja otthon, tekintete odaszegődik az ajtóra s türelmetlenül lesi érkezését! Hát még az az édes csöppség, kit akkor ott kellett hagynia, a legszebb virág az ő élete fájáról, milyen boldog mosollyal fogadja majd! . . . Észre se vette, hogyan érkezett háza küszöbéhez. Csak azt látta, hogy ott áll az ajtóban. A szive erősen zakatolt, a lelke remegett, mikor oda tette kezét a kilincsre. Ó micsoda megfoghatatlan érzés szálta meg e percben ! Benyitott a házba. Csend volt mindenfelé. Sötétség borította az egész házat. Csak az egyik szoba ablakából derengett ki egy kis világosság. Ah, itt várják őt! Lassan, szinte nesztelenül közeledett az ablakhoz. Betekintett rajta. A sűrű függöny mögött alig lehetett valamit látni. Az asztalnál ült valaki. Föléje volt hajolva, legalább a körvonalak azt sejtették vele, Bizonnyára könyv