Esztergom és Vidéke, 1907

1907-12-11 / 96.szám

A másik évben a sajtót hibáztatom, hogy nem referál a könyvekről. Sületlen fráterek elpotyogtatott megjegyzéseire (ha a sületlen fráterek képviselők) hasábjai vannak. A sakkozó Csigorinokról, Maróczyakról hosszú tudósításokat hoz, mintha egy világháború dúlna valahol, sőt maholnap már a komplikáltabb kalabriászparthiek is megbeszéltetnek a lapokban,, de a kiváló irói elmék egy, vagy több évi vajúdásainak gyümölcsei alig tarthatnak számot említésre. A lapok azt mondhatnák erre: „Mi végre is arról irunk, amiről a közönség olvasni akar." Hiszen persze persze, de nekem azért panaszkodnom kell a következő esztendőben is s most már azokat az „átdolgozókat" szidom össze, kik a regényeinkből színdarabokat csinálnak s ezáltal az egyik genre fölfalja a másikat. Kannibali dolog ez, tisztelt urak s disgustálja a közönséget szivéhez nőtt kedvenc olvasmányai iránt. Áldatlan művelet, mert a kecske se lakik jól és a káposzta se marad meg érintetlen. Az ördög találna ki minden évben alkalmas textust. Megcsipkedem hát változatosságból az irókat is, miért nem irnak nemzeti irányban és nemzeti zamattal ? Ők pedig azt felelik, vagy felelhetnék : — Helyes, de mutassa meg az úr előbb azt a nemzetet, amelyiknek Írjunk ? Mert ennek, aki itten lakik, csak az idegen irány és iró van ínyére. Majd egy necrolog következik, azzal a fictióval, mintha halott volna a háznál. Meghaltak az örökszép mesék. Sőt már az emberi természet és lélek megfigyelései sem vonzanak. Undok abnormitásokra leselkedik az elbeszélő irodalom. A Svengalik, Scherlok Holmesek után már csak a homosexualis szerelmek következhetnek a novellákban és regényekben. Évtizedeken át, amint oz őszi kökörcsin elvirágzik, megkezdem a vadászatot az előszó-themák után, minden lehetőt és lehetetlent megírtam már s mikor a magunk igazságait keresem, mindenütt beleütöm a mások igazságaiba a fejemet. Felelőssé tettem az irodalom pangásáért prücsköt, bogarat, az akadémiát, ámbár nem hibás (mert aki alszik, nem vétkezik), Körössy-Csoma Sándort, amiért nem akadt rá az ázsiai magyarokra, akik mégis talán megszaporítanák az olvasók számát, királyainkat, hogy semmit se tettek az olvasási divat' élesztésére (kivévén becsukattak némelykor egy-két irót) s végül magát a közönséget, melynek nem kellenek a könyvek, rosszabb lévén a töröknél, mert a török legalább elvitte a Corvinákat, mikor Budát elfoglalta, de ha, tegyük fel a magyarság foglalta volna el azóta Konstantinápolyt s ott zsákmányol vala, bizonyosan nem nyúlt volna a könyvekhez (még most se volnának itthon a Corvinák). Az idén végre már nem jutott eszembe semmi. Könnyű volt Fáynak minden év* ben csapra ütni a hordót, mert a szőlőcske meghozta, de én már azon a poszton állottam, hogy leteszem a mandátumomat (azt t. i., amit Singer-Vvolfnerék ruháztak rám), midőn egy néhány soros hir ötlik szemembe a lapokban, hogy Angliában fogynak az irók. Teringette! Hisz ez egész uj perspektíva ! Mohón szaladtam végig a tudósításon ; azt mondja, maga a parlament moz^ dult meg e lehangoló jelenségre s egy kigondoló bizottságot küld ki, hogy az újbóli felvirágoztatás modalitásairól tanácskozzék. Bolondság ! Bolondság! A gőgös parlament, mely azt hirdette, hogy csak fiúból lányt nincs hatalma csinálni, megtanulja most, alkalmasint, hogy a wighek és toryk összes szavazataival sem teremthet egy Boz-Dickenst. Ami egyébiránt a tényt illeti, megörüliem neki, mint mikor az ember egy od* vas fogat talál valahol, amiben egy kis beblombo^ott arany van. Hop! Ez az enyim. Eddig, husz év óta mindig a könyvfogyásokon vagy nem fogyásokon járt az eszem. Arra nem is gondoltam, hogy az irók is fogyhatnak. Lássuk csak. Elég csinos kis thema. Meg lehet vele ijeszteni részint az olvasót, részint a kiadókat és ami fő, kitelik belőle az előszó. Nosza, rávetettem magamat és mint a miniszterek szokták mondani, tanulmány tárgyává tettem; vagyis fölkerestem az angol fordítómat, aki tökéletesed tájékozva van hazája irodalmi viszonyairól. — Igaz-e, hogy Angliában fogynak az irók ? — Igaz. Már alig van. Az asszonyok kontárkodnak. — És mi az oka ? — A pénz, az átkozott pénz. — Hogy-hogy ? — A gazdasági irányzat túltengése. A pénzszomj kiöli a kasztiliai források utáni szomjat az emberekből. — És természetesen a könyvek se fogynak ? — jegyeztem meg. . — Ellenkezőleg, nagyon fogynak. A könyvek közszükség Angliában. Az én honfitársaim olvasnak, de nem irnak. Mikor már ennyire jutottam az anyag beszerzésében, a magyar kiadómhoz, Singer Wolfnerhez intéztem kérdéseket: — Mi van ez idő szerint nálunk a könyvekkel ? — Nem fogynak. — Hát az írókkal ? — Szaporodnak — felelte kurtán. Hátra tántorodtam. Mintha egy gyékényt rántanának ki alólam hirtelen. Mit ? Nem fogynak az iróink ? Ne bolondozzék ! Hisz akkor én meg vagyok semmisülve, ha még azok se fogynak. Pedig bizony mindjárt sejthettem volna, h°gy igy lesz. Ha az angol fordítóm honfi'.ársai olvasnak, de nem irnak, akkor itt, a megfordított Anglában, az én honfitársaim bizonyosan irnak, de nem olvasnak. Az okot most már nem is fürkésztem tovább. Ha ott a pénz okozza az irók fogyását, itt a szegénység, a reális pályák hiánya idézi elő az irók szaporodását. A szegénység az irók melegágya. De ha ez igy van, hát akkor mért kivánom én, hogy a kormány emelje az irodalmat, hisz ebben benne volna sub rosa az a kívánság is, hogy még szegényebbé tegye az országot ? Aztán ha az irók szaporodnak, miért óhajtom, hogy a lapok váltig emlegessék a műveiket s ezzel még nagyobb szaporításra serkentsék az anyákat ? Szent Isten! Milyen bohóság jön ki a végén ezekből. Megbolondulni való ez! Már is belezavarodtam, hogy mit akarok voltaképen. ^4zt-e, hogy ne szaporodjanak az irók csak azért, mert az nekem thémát szolgáltat ? Nem, nem ! Hiszen ha azt akarnám, ellenségökké kellene válnom, holott szószólójukká szegődtem. Ha pedig azt akarom, hogy szaporodjanak és éljenek a szegény fiuk velem együtt, akkor iszen szaporodnak és hála Istennek minden jól megy. Annyira jól, hogy az idén nem is kell már előszó az Almanachba. Mikszáth Kálmán. Eladó méz. Pergetett és tisztán kezelt, akác és hársfa virágméz kapható, kilónkint 1 korona 40 fillérért. BURÁNY JÓZSEF méhészetéből ==== Esztergomban. == Régi szelencék megvétetnek. Tudakozódhatni = a kiadóhivatalban. Allein echter Balsam M* ** SckutiM(t|.AKtktltf m 1. Thierry in Pregrada MltohHick-SicsrtnMii. Ä

| • legjobban szerkesztett, Ii I teljesen független nagy 1 napilapot 23? fizesse elö Az ÚJSÁG-ot! ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre. . 28 K — í. Fél évre . . 14 K - f. Negyed évre 7 K — f. Egy hónapra 2 E 40 f. Az „Újság" terjedelme 28—32—36 oldal. Vasárnap és ünnepnapokon OO-lOO oldal. Megrendelési cim: Az „ÚJSÁG" kiadóhivatala 1 7 »Sä Budapest, VII. ker., Rákóczi-út 54. szám. rsjr~ Minden utánzás és után* nyomás büntetéssel Jár. 0 Egyedül valódi csak^ THIERRT BALZSAMA a zöld apáca védjegygyei. Tow. védve. Régi hírli feliilmulhjiatJan. emésztési zavarok, kólika, katarrhus, mellfájás, influenza, külösen kezdődő tüdővész stb. ellen. 12 kis, vagy 6 duplauveg, vagy 1 r.agy speoiális Üveg, szab. zárral 5 kor. THIERRY CENTIFOLlA• KENŐCSE általánjsin mint Non plus ultra ismerve minden régi bármily seb gyulladás sértés, gyűlés és daganat ellen, megakadályozza a vérmérgezést operációkat többnyire feleslegessé teszi. 2 tégely ára bérm. K 3.60 Szétküldi készpénzért vagy utánvéttel TflHBBY A. gyógysz. PREGRADA > Ronitsoh-Sauerbrunn mellett. f

ktár Budapes'en Török József és „'ger Leo ős Gy. Lúgoson Vértesi L.-nél. niine I Egyedül valódi, törvényesen védett balzsamom vételétol UUHfl ! rendelésétol s különösen ismételadásától. A büntetőtörvény 28 és 25 §-ai szerint minlenki, aki nem az én gyógyszertaratüból eredő, tehát mas, mint az egyedül valódi zü.d apácavédr jegyg> el törv. védett Thierry-balzsamot rendel, vasáról, különösen árus t, büntetőbírósági khnéletlen üldözésnek és 4000 K-ig, vagy 1 évtg terjedő fogházbüntetésnek van kitéve. Ugyanígy a vásári erőszakos módon kinált, más nevü pótlékoknak megrendelem, v. fcrus-itása, melyek csak a közönség kizsákmányolására hos&tnaJi •irgalomba, ugyanllv büntetési vonnak maguk után.