Esztergom és Vidéke, 1907

1907-11-24 / 91.szám

látni a kormánynak, mert itt milliók panaszáról van szó. És ha már egyszer tarthatatlan helyzet áll elő, olyan felfordulás, olyan társadalmi revolució pattanhat ki a köznyomorból, amelynek pusztító hatására ma még gondolni sem lehet. Az alkohol hasznalatáról. Óriási elterjedtségét az alkohol használat nem az alkohol tápértékének és nem gyógyértékének köszönheti, hanem annak a sajátságos hatásának, amelyet az az idegrendszerre gyakorol. Mert ha az alkohol használata csupán annak tápértéke és gyógyértéke miatt történnék, akkor az ilyen módon elhasznált alkoholmennyiség a mai minden képzeletet felülmúló alkoholfogyasztásnak csak elenyésző kicsiny töredékét képezné. Azoknak a legeslegnagyobb része, akik alkohollal szokványosán élnek, annak az idegrendszerre, különösen pedig az agy velőre kifejtett hatására számítanak. E hatás abban nyilvánul, hogy az agyvelő működése élénkebb lesz, az akaraterő fokozódik, de látszólag fokozódik a nyers testi erő is, miközben az egyénben kellemes, szubjektív melegérzés fejlődik. Ha az alkohol dózisát fokozzuk, ezek az imént vázolt, úgynevezett izgalmi tünetek még fokozódnak, a képzelet féktelenül csapong, az önérzet a maximumra emelődik, a mámor ezen állapotában az alkohollal élő ember olyan cselekedetekre és munkákra tartja magát képesnek, amilyenekre józan állapotában gondolni sem mert. Az alkohol dózisának még nagyobb fokozására végre beáll a hüdési szak, az agyvelő működése csak zagyva gondolatokban nyilvánul, egyébként pedig kiesett a szervezet működése fölött való gyeplő az agyvelő kezéből, az alkohollal megmérgezett ember a tehetetlenségnek, az állatiasságnak a képét mutatja. Szomorú Volna, ha azoknak a legnagyobb része, akik az alkohol nagy dózisaival szokványosán élnek, az alkohol hatásának ezen legutóbb vázolt módjára számitanának. A legnagyobb része az alkoholfogyasztóknak azokra az izgalmi tünetekre számit, amelyek az alkoholhatás első fénye, mely megédesíti és megkönyiti a munkát, kellemessé teszi a legnehezebb feladatot is. A mi családi otthonunk volt az az oltár, mely szünet nélkül lekötött bennünket; egymásban feltaláltunk mindent, vágyaink minden teljesedését, s épen azért nem vágyódtunk a külvilág után, annak örömei és szórakozásai egy pillanatra sem csábitottak bennünket. Nem tettünk látogatásokat, nem fogadtunk el meghívásokat; mert hisz mit nyújthatott volna nekünk többet a világ és társaság ? Hiú csillogás, üres szóllamok nem vonzottak bennünket, sem feltűnési vágy nem sarkalt bennünket házi tűzhelyünk elhagyására . . . S ez igy folyt megszakítás nélkül hat hónapon át, midőn egy jelentéktelennek látszó körülmény súlyos veszedelmet hozott a mi boldogságunkra, s a köztünk levő ideális harmóniát széttépte . . . Egy este, —• midőn épen férjem kedvenc ételét készítettem vacsorára — nem érkezett meg a szokott időben. Egyik negyedóra a másik után mult, s Aladár még mindig nem volt otthon. Elmúlt 8 óra, s.a kellemetlen érzést, melyet eddigi távolléte okozott, a legnagyobb aggodalom és nyugtalanság váltott fel. Nem tudtam könyeimnek parancsolni, melyek minduntalan szemembe tolultak s végtelenül szerencsétlennek éreztem magamat . . . Végre 9 órakor, midőn már a vacsora az állástól teljesen elromlott, s az én szemem és orrom vörös volt a sírástól, megérkezett Aladár a legjobb nyilvánulását képezik. Azonban, ha szakértő szemmel belenézünk az agyvelő működésébe, akkor azt fogjuk látni, hogy már ezen kezdődő izgalmi tünetek is tulajdonképen hüdési tünetek, amennyiben az agyvelő bizonyos gátló működése föl lesz függesztve, az agyvelő bizonyos része meg lesz mérgezve. Hogy ezt megérthessük, legyen szabad néhány szóval az agyvelő működésének módját ecsetelnem. Az agy velő-sejtekből és a sejteket összekötő rostokból áll. Ennek az illusztrálására igen szerencsésen számtalan táviró-állomással és az állomásokat összekötő drótokkal hasonlították össze az agyvelő szerkezetét. A sejtek a távíró-állomások, a drótok az egyes sejteket összekötő rostok. Valamely sejtben bármely oknál föllépő izgalom az agyvelő szerkezete következtében nem folyik le izoláltan magában a sejtben, a távíró-állomásban, hanem a rostok útján ez az izgalom átterjed számtalan más sejtre, táviró-állomásra is, amelyeknek összes működése valamely funkcióban fog nyilvánulni, legyen az akár egy gondolat, vagy egy szó, vagy valamely cselekedet. Igen természetes, hogy az izgalomnak akkor, amikor a rostok, a táviró-állomások, egy nagy tömegére átterjed, bizonyos gátló befolyások állanak az útjába. Csak igy érthető, hogy valamely funkció elvégzésekor mindig csak bizonyos sejtek jönnek izgalomba. Ennek a megértésére a táviró-állomások és a drótok példája ismét nagy segítségünkre van. Táviratot akarok küldeni például Temesvárra. A villamos áramnak, amely a táviratot viszi, olyan akadályokat kell az útjába iktatnom, hogy a Temesvárra szánt távirat csupán Temesvárra juthasson el, s ne például más irányban, Beregszászra. Ha ez a gátló befolyás nem érvényesülne, akkor más számtalan távíróállomás is működésbe jönne, amelyeknek a működése egy nagy káoszban nyilvánulna. Épen igy áll a dolog az agyvelő működésével is. Ha az agyvelőben bizonyos gátló befolyások nem érvényesülnének, akkor számtalan olyan idegsejt is izgalomba jutna, a melyeknek az izgalma a szándékolt funkció végzésére fölösleges, sőt káros. Az olyan emberre mondjuk, hogy gondolkodása fegyelmezett, logikus, aki csupán csak azon agyvelősejtjeit tudja izgahangulatban, a legkisebb lelki furdalás nélkül, s ekkor a következő párbeszéd folyt ls köztünk : — Maga kis bohó csak nem sirt ? hisz egészen vörös a szeme ! — Még kérdi, hogy sirtam-e 1 Pedig tudhatná, hogy maga a sirásom oka! Én a legnagyobb aggodalomban töltöm az órákat, s nem tudom elképzelni miféle szerencsétlenség lehet az, mely oly soká távol tartja hazulról; s maga vigan fütyürészve jön haza, s még csodálkozik, hogy ki vannak sirva szemeim, mikor ember feletti aggodalmakat szenvedtem maga miatt! — De kedvesem, örüljön inkább, hogy fütyörészve jövök haza, s hogy nincs semmi bajom ! Csak nem gondolja, hogy olyan vagyok, mint a gombostű, mely könnyen elveszik! — Hát egyszerűen az történt s azért nem jöttem a szokott órában haza, mivel néhány barátom meghívott értekezletre, s mivel már nem volt időm értesíteni, s tudtam, hogy az értekezlet éjfélig el nem tart, engedtem a meghívásnak. — De hisz alig van 9 óra! Ezzel talán nem követtem el valami bűntényt ? Ez esetleg máskor is előfordulhat. Erre hangos zokogással feleltem, mert nem tudtam, hogy miféle szerencsétlenség történt, hogy férjem előre bejelenti, hogy a mai eset többször fog ismétlődni. — De az Istenért — szólt férjem — térjen magához, ne legyen olyan gyeregalomba hozni, a melyek az illető funkció elvégzéséhez szorosan odatartoznak, más szóval: az agyvelőben végbemenő gátló befolyások érvényre jutása az intelligencia jele. Már most, az alkohol első hatása abban nyilványul, hogy ezek a gátló befolyások nem jutnak teljesen érvényre. A józan ember például virágot lát, s észreveszi rajta a szinét, szagát, esetleg valamely virágfajhoz való hozzátartozóságát is. Az alkoholt élvezett ember a virágnak ezen tulajdonságait talán észre sem veszi, hanem e helyett eszébe jut neki a Faust operából való dallam: „Helyettem kis virág tégy vallomást." Ehhez kapcsolja azután összes gondolatait, a mi a gondolkodás rendszertelenségében, a gondolatoknak ide-oda való csapongásában fog nyilvánulni. És az a nevezetes, hogy ezt a hatást már az alkohol igen kis dózisai is eredményezik, egy pohár bor, egy üveg sör, elegendő arra, hogy az agyvelő működésében, ha nem is mindenki által észrevehető nyomot hagyjon. A nagyobb dózis hüditő hatása még nagyobb s igen nagy dózis teljes hüditő hatást is képes kifejteni. Az alkohol tehát már igen kis dózisban is mérgező, mérgező olyan értelemben, hogy a gátló hatás kiesése miatt nagy területre kiterjedő izgalom az idegenergia bizonyos nagyobb mennyiségének fölhasználásával jár amelyet a szervezet hirtelenében pótolni nem tud. Azok az emberek, a kik szokványosán élnek alkohollal, az általuk óhajtott hatás elérésére mind nagyobb és nagyobb dózishoz kénytelenek nyúlni, mert az agyvelő elvesztvén a folytonos izgalom következtében eredeti érzékenységét, később csak nagyobb és nagyobb dózisokra reagál, a minek következménye az lesz, hogy a mérgezés tovább terjed, s a rombolás nagyobb lesz, az intelligencia csökken, az idegrendszer tönkre megy. Dr. Gescheit József. HÍREK. — Kérelem, A szt. Erzsébetről nevezett esztergomi jótékony egylet népkonyháját újból megnyitni szándékozván, mély tisztelettel kéri a kegyes jótevőket, hogy kes. . . Hát mi különös van abban, hogy nem leszek mindig itthon! Hisz ez egészen természetes dolog. — A mai értekezleten megbeszéltük, hogy számolnunk kell a hosszú téli estékkel, s módot kell találnunk, hogy a hosszú napi munka után elfáradva, legyen egy hely, hol öszszejöhessünk egy kis fesztelen beszélgetésre, eszmecserére, esetleg egy solid kártya parthiera. — S mivel nem akarunk senkit a saját lakásán incomodálni, megbeszéltük, hogy egy Kaszinót fogunk létesíteni. — Kaszinót ? s maga is hozzájuk szegődik ? — Természetesen! hisz nincs ebben semmi különös. — Nincs ? De igenis van! A Kaszinó nem az eszmecsere és kedélyes társalgás színhelye; hanem a tivornya és kártya barlangja lesz! A Kaszinó gyilkosa a házi békének, megölője a házastársak boldogságának ! ... Oh Aladár! Oh Aladár! hát ez a maga végtelen szerelme, hogy egy mindennapi férfi társaságnak feláldoz engem ? . . . Nem számtalanszor esküdte, hogy én vagyok mindene, boldogsága, maga nem vágyik senki és semmi után ; — s ime a legelső alkalommal megszegi esküjét, s nem csak oda szegődik a korhelyek társaságába, hanem maga is közreműködik a bünbarlang létesítésén ! — De kedvesem, térjen magához! — Nem ismerek magára ! hisz oly lehetetlen elveket hangoztat, melyek kétségbeejtenek ! — Gondolkozzék józanul és elfotekintettel a nemes célra és a legszegényebb néposztály különösen nehéz helyzetére, adományaikkal ez alkalommal is támogatni szíveskedjenek. Az adományok dr. Fehér Gyula plébános, alelnök kezeihez küldhetők, ki azokat hirlapilag fogja nyugtázni. — Műegyetemi hallgatók a garami vasaidnál. Emiitettük már lapunkban, miszerint a Garamon épül jelenleg hazánk egyik legérdekesebb és legszebb technikai alkotása, a garami hid, melynek három ive vasbetonból készül, a technika e legmodernebb építőanyagából. Ezen építkezés megtekintése céljából a budapesti műegyetemnek mintegy száz hallgatója tanulmányi kirándulást rendezett tanárai vezetése mellett, mit egy vig hangulatú bankett zárt be. — A hajÓS egylet kérvényt adott be a a város tanácsához, melyben azt kéri, hogy az egylet jelvényein a város színeit és címerét használhassa. — Gyógyszerészek munkaszünete. A belügyminiszter helyt adott az esztergomi gyógyszerészek azon kérelmének, hogy vasárnap és ünnepnapokon a gyógy tárak d. u. 2 órától zárva legyenek; egynek azonban felváltva nyitva kell lennie és az összes zárva levő gyógy tárakon jelezendő, hogy melyik van nyitva. — Hála és köszönetnyilvánítás. Az Isten háza iránt érzett mélységes tiszteletüket és a katholikus isteni kultusz szeretetét bizonyították azon istenfélő jó lelkek, akik az esztergom-vizivárosi plébánia templomot, a szent cselekmények végzéséhez szükséges egyházi ruhákkal s egyebekkel megajándékozták. A restaurált templom buzgó és az isten ügyéért lángoló lelkeket támasztott, hogy a szent ruhák is méltóan hirdessék a megújhodást. Ez ideig a templom jótevői következő ajándékokkal járultak a templomi ruha-felszereléshez : Bleszl Ferencné 1 antipendiummal s 1 karinggel, özv. Brunnerné Wimmef Hermin 1 albával, Draxler Viola Julia 1 albával s 1 karinggel, Kiffer János sz. Antal szoborral (120 cmt.) hozzávaló árvánnyal s gyertyatartókkal, 1 húsvéti gyertyával, dr. Klinda Teofil praelatus-kanonok 4 kazulával, Kottra N.-né 1 antipendiummal, Magurányi Józsefné 2 albával s' 1 pallával, Magurányi Ditta 1 antipendiummal, gultság nélkül nézze az életet, s be fogja látni, hogy az egész életet lehetetlen ugy berendezni, hogy az a mézes hetek szakadatlan láncolata legyen; — az élet és társadalom oly igényekkel és követelésekkel lépnek fel velünk szemben, melyek elől lehetetlen kitérnünk! — Csak nem gondolja lehetségesnek, hogy holnap azt mondom barátaimnak, nem vehetek részt a Kaszinó létesítésében, mert a feleségem ellenzi ? . . . Higyje el, az én szerelmem változatlan hűséggel fenáll, s mindig tudom mivel tartozom magának; de vannak a világgal szemben is kötelezettségeim, melyeket nem mellőzhetek; s nem tehetem magamat nevetségessé a világ szemében ! — Tehát a látszat és külszín magának minden! Oh Aladár maga inkább kockára teszi az én szerelmemet és becsülésemet, csak, hogy a látszatot megmentse ! . . . Oh mi szerencsétlen nők, csak arra vagyunk teremtve, hogy szenvedjünk, és a férfiak játékszere legyünk, melyet megunva csakhamar félre dobnak, a legkisebb ok miatt . . . Maguk férfiak szükségesnek tartják a napi munka után a szellemi szórakozást: — de mit tegyünk mi nőkj kiket könyörtelenül magunkra hagynak bánatunkkal és keserűségünkkel!.. . Aladár ezt a mellőztetést én nem vagyok képes elviselni! Válasszon köztem és a Kaszinó közt! E kijelentés után magára hagytam Aladárt, s bezárkóztam háló szobámba, hol az egész éjjelt álmatlanul, sírásban töltőt-