Esztergom és Vidéke, 1907

1907-01-24 / 7.szám

Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = Előfizetési árak: ===== Egész évre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Pfokopp Gijula és Brennei

1 Fepene. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-ntca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Mezei munkások. Egyre súlyosodik a gazdaközönség helyzete. . . Ezen súlyos helyzetet a kézi munkaerő drága volta és hiánya okozza. Az évről-évre nagyobbodó kivándorlás első sorban a mezei munkások számát apasztja s mig azelőtt csak a , hegyi vidékre szorítkozott, most már az ország összes részeire terjed ki., A gazdaközönség a gépek fokozott használata dacára számos munkánál nem nélkülözheti a kézi erőt, minthogy azonban a munkásnak, az évnek egyharmadában képes csak keresetet nyújtani, az utóbbi időben pedig a munkaerőben rohamos apadás állt be: a magyar gazda ezidőszerint oly magas béreket kénytelen munkásainak fizetni, melyekhez hasonlókat a belterjes gazdálkodást folytató s igy természetesen nagyobb jövedelmet felmutatni képes, előrehaladottabb nyugati államokban is hiába keresnénk. Az a gazda tehát, ki idegen munkaarőt kénytelen igénybe venni, nálunk hátrányosabb helyzetben van, mint külföldi társai. A mun„Esztergom és Vidéke" tárcája Memento mori. Örzsi, a házvezetőnő lassan odalopódzott az öreg Kéri Miklós szobájának ajtajához és bekukucskált a kulcslyukon. — A 'tejnsur itthon van, — fordult aztán egy kopottas külsejű fiatalemberhez, aki az előszobában várakozott, — de ma reggel azt parancsolta, hogy senkit se eresszek be hozzá ! — De nekem okvetlenül beszélnem kell vele, csak jelentsen be, mondja, hogy én vagyok itt, az öcscse. — Türelmetlenkedett a fiatalember. — Jaj, kérem nem lehet ! Hiszen tudja milyen a mi gazdánk. Ha megszegném a parancsát rögtön elzavarna a háztól. — De mondom, hogy beszélnem kell vele! — Akkor menjen be hozzá, de én ugyan be nem jelentem — és sietve hagyta ott a vendéget. — Miklós bácsi, a dúsgazdag agglegény épen újságot olvasott, mikor halk kopogás zavarta meg szórakozásában. — Ki az ? — kérdezte nyers hangon. — Én vagyok bácsi, — szólalt meg kint egy szelíd hang, mire felnyílott az kaerőnek drága volta, úgy a közép, mint a nagybirtoknál ma már a régebbi időkhöz viszonyítva, tetemes költségtöbbletet okoz s a földművelés és a nagybani gazdálkodás jövedelmezőségét jelentékenyen csökkenti. Magyarország munkás köreiben általában forrongás észlelhető. Idegen befolyások hatása alatt a munkáselemek szervezkednek. Eddig csak a rnezei munkások őrizték meg higgadt, józan gondolkodásukat, melyre őket a természet törvényeinek szemlélete, a mezei gazdálkodás sok esélytől függő s minden körülmények között korlátolt jövedelmezősége szoktatta. Az ipari munkának csak a kereslet szab határt, egyébként azonban úgy terjedelem, mint jövedelmezőség tekintetében óriási módon fokozható. Hirtelen változásoknak — a minők a gazdálkodásban az elemi csapások — alig van alávetve s igy érthető, hogy az ipari munkások a folytonosan változó viszonyokhoz szabják igényeiket. A mezőgazda azonban minden leleményessége, szorgalmamellett csak bizonyos fokig emelheti birtokának jövedelmét, azontúl nem s bár a ajtó és belépett Kéri Kálmán, az öreg úr unokaöcscse és nevelt fia, de akit már pár éve, hogy teljesen kitagadott. — Bocsánat bácsi, hogy zavarom ! — Semmi bocsánat! — vágott szavába az öreg. — Hát mi a baj ? — Nagy bajom van bátyám, — sóhajtott Kálmán, — nagyon beteg a feleségem és a kis leányom is már tiz nap óta himlőben fekszik. — Hát aztán doktor vagyok én, vagy mi ? Tehetek én a bajukról ? — Igen, édes bátyám, csakis ön az, aki tehet, mert nincs módomban, hogy doktort hívjak, patikára költsék és egy kis jobb ételt, meleg szobát adhassak nekik. Nagyon kérem, kedves bátyám, adjon elsejéig tiz forintot, mert máskép talán meg is hal mindkettő. — Tiz forintot ? Hm, hm ! — köhicselt az öreg. — Honnan vegyek én most anynyi pénzt? Kincses bánya vagyok én, vagy bankár ? Hányszor adjak még ? Nincs nekem hallod egy fillérem sem! Egyébként eleget adtam már. Nem elég, hogy a kétszáz forintos váltódat kifizettem ? — De kedves bátyám csak elsejéig kérem ! — Elsejéig ugy-e ? ítélet napjáig. Fizettél-e már vissza csak eg\- krajcárt is amit kölcsön adtam, he ? Kálmán lesütött fővel állott a szoba kögazdálkodás belterjessége, ennek folytán jövedelmezősége az utóbbi időben szép haladást mutatott fel, a nagyobb jövedelem mégsem áll arányban a kézi munkaerőnek fokozódó drágulásával, miből természetesen következik, hogy a nagyés közép-társadalom helyzete évrőlévre rosszabbodik. Ily körülmények között aggasztó jelenség, hogy számos népboldogító apostol a mezőgazdasági munkásokra, sőt gazdasági cselédekre vetette magát s hogy működésük nem maradt reménytelen, annak már most is nem egy bizonyítéka van. A mezőgazdasági munkások mozgalma, párosulva a cselédek fészkelődésével oly jelenség, mely különösen aratáskor, az intéző hatóságok figyelmére nagyon is méltó. Az ország, az összlakosság érdéke, hogy minden ily mozgalom és ellentét rögtön, igazságos, de ellentállást kizáró szigorral elintézést nyerjen. A mezőgazdasági munkások és cselédek mozgalma eddig ugyan csak egyes megyékben öltött veszélyesebb jelleget, azonban jó lesz már eleve résen lenni, hogy mit a természet jobbja nyújt, az lelketlen izgatók munkázepén. Érezte, hogy a bátyjának igaza van, de mikor abból a negyven forint fizetésből oly nehéz megélni családos embernek. Oh, ha a jó Isten egyszer megsegíti s a hivatalban előléptetik, majd máskép lesz minden. — Csak most az egyszer segítsen meg kedves bátyám, a jó Isten áldja meg. Szegény feleségem kisírja már a lelkét ott a beteg ágyában. Az .öreg emberben feltámadt most az ördög. Most jó alkalma volt egyet csípni ezen a nyavalyás népségen. — Ugy kell neki, mért esküdtetek meg bolondjába csupa szerelemre. Eleget kértelek benneteket, megmondtam én reám ne számítsatok. Nem ért semmit. Hát ott van az a nagy szerelem, amire hivatkoztatok. Gyógyuljon meg tőle a nagyságos asszony és gyógyítsátok meg a gyereket is, de én nem adhatok eg}

7 krajcárt sem ! — Vén nyomorult! — sziszegte Kálmán a fogai közül és kirohant a szobából. El-el ebből a házból, ahol a megtestesült részvétlenség lakik. II. Néhány nap múlva kényelmesen pipázgatott az öreg úr a nagy karos székében az ablak mellett. Pár kocsiból álló halottas menet ment jának áldozatul ne essék: mert mig az ipari munka szünetelése fokozott termeléssel pótolható, addig a mezőgazdasági s különösen aratási munka közben beálló károkat helyreütni sohasem lehet. R. Óvjuk gyermekeinket. Mi, akik megszoktuk a természet egy esztendei életének pontos matematekái elosztottságát, kimért, elhatárolt négy részre bomlását, megriadva vesszük észre, hogy nincs már tavasz, nyár, ősz és tél. A tavaszból vörheny lett, a nyárból napszúrás, az őszből malária és a télből influenza. Az év elosztottsága tehát nem a természetrajzzal, hanem az orvostudománnyal került összefüggésbe. Évről-évre több és több betegség zúdul az emberiségre. Közegézségügyi statisztikák tanúsága szerint a íöld kerekségén átlag száz egézséges emberre esik tiz beteg. A természet tehát, amely életet ad, igy tizedeli meg az életet. Nagy dolog ez. Elriasztó képét festi a beteg világnak. Természetes, hogy ilyen körülmények között az emberi gondoskodásnak főtárgya ma az egézség. Az anyagi világ épülete roppan össze, ha romlott a levegője, nedves, dohos, penészes a talaj. el az utcán. A kántor épen az ablaknál kezdte rá az éneket. „Elhervadt éltemnek vidám tavasza ..." Kéri Miklós közelebb hajol az ablakhoz, hogy lássa a gyászmenetet. De mi ez ? Egy kocsin Kálmán ül a feleségével, előttük halottas kocsin egy kis szürke koporsó, melyre ez a név van felirva : „Kéri Irénke." Az öreg úr megrázkódott, ahogy elolvasta ezt a nevet. — Hát csakugyan meghalt ? — mormogta magában és e pillanattól kezdve úgy érezte, mintha rettenetes nagy teher feküdt volna lelkére. Elsötétült vele egyszerre a világ. Akár merre nézett, nem látott mást, csak nagy sötétséget, benne egy kis szürke koporsót s abban egy kis halottnak a vádoló szavát hallja. — Meghagytál halni nagyapa, most már én elmegyek egy másik világba, a hol nem fáj semmi és megmondom a jó Istennek, hogy soha te neked meg ne bocsáson. Az öreg úr hallgatja a panaszos vádat a halott gyermek szájából, és nagyon fájdul a szive, s nagyon bánja már, hogy olyan szigorú volt. Vádolja a lelkiismeret most először azért is, hogy Kálmánt vissza vette az ügyvédi pályáról, de sajnálta a pénzt, ami taníttatására kellett volna és most min-