Esztergom és Vidéke, 1907

1907-09-01 / 67.szám

voltakhoz az intézmény és ügyének pártolása iránt. Ezután dr. Pécsy Gusztáv papnöveldéi tanár, tiszteletbeli elnök mondotta el ünnepi beszédét. Az élet fejramtja volt a cime .az érdekes és tanulságos ünnepi beszédnek, melyet, mivel késve sikerült csak megszereznünk, kivonatban adhatunk csupán. 10 év egy magánember életében kevés jogcím a jubileumra, — kezdette szavait — de egy népjóléti intézmény életében, minő a Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdijegylete, elég ok a jubilálásra, az örömünnepre. Mert ily intézményhez ezrek reménye fűződik, s ily intézmény jubileuma egyúttal propaganda, reklám, ébresztőleg hat azokra, akik még nem ébredtek annak öntudatára, hogy saját jövőjük iránt érdeklődjenek. Azért amig egyes emberek jubileuma sokszor oly hidegen hagyja lelkünket — mett hisz utóvégre privát ügy — a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdijegyletének jubileuma, mint örömmel konstatálhatom, meleg érdeklődésre, lelkesedésre hangolta Esztergom* iparos világát. Majd igy folytatta : Esztergomiasan csak „rokkant egyletnek" nevezik, mely név némelyekben azt a gondolatot keltheti, mintha oda bizony csak holmi rokkantnyomorék emberek léphetnének be, vagy talán nyomorékká kell lennünk, hogy az egyesület jótéteményeit élvezhessük. Pedig ellenkezőleg, fiatal, épkezű embereknek kell az egyletbe belépniök, mennél fiatalabban, annál jobb, hogy ez egylet nagy áldását még jó korán s mennél tovább élvezhesse. Tizenkét munkaórája van a napnak, úgymond. S este a munkás már örül a fejrontnak. Tizenkét munkaórája, lustruma van az életnek: a 60 éves ember már vágyódik az élet fejramtja után. Kivált a munkáskéz vágyódik az élet fejramtja után. Test és lélek egyaránt megkívánja. A kereskedő vagyont gyűjt az élet fejramtjának idejére. Az állami tisztviselő 35—40 évi szolgálat után teljes fizetéssel nyugdíjba lép. Csak a munkásemberről nem volt eddig gondoskodva, aki valamennyi hivatalnoknál tovább és keményebben dolgozik napszámba, hétszámra egy emberöltőn túl. Tisztviselők, papok nyugdíjintézetét nyélbeütni könnyű feladat. De a munkás nyugdíjügyét, ki folyton változtatja helyét, két keze munkájára van utalva. A legnehezebb társadalmi problémák egyike a munkás-biztositás problémája volt. Valóságos zseniális gondolat kellett ennek megoldásához. A mentő gondolat, hála Istennek már megszületett, s ki van fejezve azon meleg kézszoritásban, melyet ezen ünnepély hirdetményei ábrázoltak. Valóban, ha valami, ugy a munkásnyugdij (biztosítás) biztosithatja az ország állandó nyugalmát. Mert a biztos nyugdíjra való kilátás a munkásosztály, a népesség zömének 90%-át kielégíti sorsával, békés polgárrá teszi. Mert a munkásbiztositás megóvja a munkást az u. n. sorscsapások legnagyobbikától, a munkaképtelenség nyomorától rokkantság, vagy aggkor idején. A munkásbiztosit ás megóvja a munkást a megalázó és bizonytalan kolduskenyértől. Eddig az államok és közjótékonysági intézetek a szegényalapok gyarapítására fektettek nagy súlyt; ezentúl a munkásbiztositás ügyének erősbitésére kell fektetni a fősúlyt. Sokat irnak és beszélnek mostanában a kivándorlás meggátlásáról. Mert kevés a magyar. Akik Erdélyben laknak, vagy a felvidéken aggódnak a magyar faj jö-» vője iránt. A román és szláv özön elnyeléssel fenyegeti Árpád nemzetét. Kevés a magyar s ami kevés van, az is vándorol egyre kifelé. Magyar munkást valóban nem szabadna kiengedni az ország hatáain, hanem le kellene kötni az anyaföldhöz. De mivel ? M. T. Közgyűlés, én azt hiszem: csakis az általános kötelező munkásbiztositással! Mert itthon nincs jövője, nincs nyugvópontja, nincs kilátása az élet fejramtjára. Majd Neményi Károly egyesületi titkár olvasta fel jelentését, mely igy hangzott: Tisztelt Közgyűlés! Az országos rokkant és nyugdijegyesületnek esztergomi fiókja ma ünnepet ül ; 10 éves fordulóját megalakulása idejének. Ha mérlegeljük a fontosságot s azt a rendkívül nemes célt, melyet ez intézmény társadalmunk ama rétegének érdekében fejt ki, amely a nyugdíjjogosultság jótéteményének áldásos hasznát nélkülözni volt kénytelen; önkénytelenül is ajkunkra lebben a szó s hálaéneket zeng kellő áhítattal azoknak a fentkölt gondolkozású egyéneknek babérkoszoruzta fejére, kik ez eszme megpenditői, harcosai és megteremtői voltak s ma az elért sikerek nyomán mintegy győzelmi pálmával kezükben állanak előttünk örökös példányképeiül azoknak a kiváló vezérférfiaknak, kik méltán mondhatják magukról, hogy a közérdek java és embertársaik előnyére valóban üdvöset és hasznosat cselekedtek. Az 1894. év volt az, midőn újból, de immár eredményesen terjedt szét a szálló ige ! „Segíts magadon, az Isten is megsegít" — se jelige hatása alatt megalakult végre a „Magyarországi munkások rokkant és nyugdijegyesülete" Budapesten. E nemes mozgalom éltető ereje azonban csakhamar szétágazódott mindenüvé s igy városunk polgárainak érzületét sem hagyta érintetlenül, mert a tudat, hogy ez actio a meg nem érdemelt feledés homályában hagyott társadalmi rétegnek — az iparos és munkásosztálynak — van hivatva szebb és biztosabb jövőt nyújtani, élénk tevékenységre keltette az elhintett eszme magvának ápolását s megindult a mozgalom fiókegyesületünknek megalakítása iránt. Az alakuló gyűlés 1897. jún. 6 án tartatott meg néhai Garay János elnöklete alatt, a központ részéről e gyűlésen Katits Antal igazgató és Pethő Sándor titkár voltak jelen, mig a helyi hatóságot bold. Burián Lajos alkapitány képviselte. A szervezés nagy munkájában fő érdem illeti Garay János elhunyt elnököt és Ramaska József elhunyt jegyzőt, kik igazán ambitiosus törekvéssel igyekeztek az intézményt fejleszteni. Élénk figyelmük a nemes emberbarátok körében megindított szives adományok gyűjtésére is kiterjedt, hogy ily módon a fiókegyesület anyagi érdeke külső támogatást is nyerhessen. E fáradozást szintén siker koronázta, mert adományok cimén közel 1000 koronáról számolhatunk be, aminek gyűjtésében természetesen a jelenlegi elnökségnek is nagy része van — főleg az alapitó tagok szerzésével. Nagyobb összegű adományt nyújtottak: Vaszary Kolos hercegprímás 100 kor., gróf Csáky Károly 240 kor., Vencell Antal 80 kor., Ker. és Iparbank 60 kor., Győri iparkamara 50 kor., Simor Teréz 20 kor, Főkáptalan 100 kor., helybeli Takarékpénztár 100 kor., Sujánszky Antal 60 kor., gróf Majláth Gusztáv 50 kor., egy baráti kör 30 kor. Alapitó tagokká lettek 200 kor. öszszegnek lefizetésével: Esztergom sz. kir. város, dr. Prohászka Ottokár, gróf Csáky Károly, Pellet József, Graeffel János, Buzárovits Gusztávné, Philipp Konrád. Azonkívül jelentékeny támogatást nyújtottak ez ügynek az egyesület tisztviselői, főleg pedig Kleppek Alajos buzgó pénztárnok, mert nem csekély időt és munkát igénylő tisztüket a nemes cél érdekében évek óta tiszteletből viselik. Csak is ily önfeláldozó munkásság mellett érhető el az a szép eredmény, hogy évi 2400—2500 kor. bevétellel szemben a kiadás szolgafizetés, portódijak, írószerek stb.-vei összesen csupán évi 70 koronát igényel. De említést érdemel még az esztergomi ipartestület is e helyütt, mert helyiségét fűtés és világítással együtt teljesen díjmentesen engedte át a fiókegyesületnek s igy nem csupán a befizetések, hanem az összes gyűjtések is az ipartestület helyiségében tartatnak 1903. év óta; ezen időt megelőzőleg pedig Porgesz Béla vendéglős volt szives ingyenes helyet nyújtani az egyletnek; miért is kedves kötelességet vélek teljesíteni, midőn részükre a közgyűlés nevében leghálásabb köszönetünket nyilvánítom. Az igazi fejlődés azonban fiókegyesületünk 10 éves fennállásának történetében arra az időpontra esik, amidőn az 1901. évi máj. 12-én tartott rendkívüli közgyűlés ez intézmény vezetőjévé iparosságunk egyik legagilisabb tagját, Magyary Lászlót választotta és nyerte meg elnökül. Biztos volt a remény, hogy e választás érdemes férfiura esett, mert személyében a közbizalom a buzgó tagot s a hivatásszerű elnököt vélte összpontosítva feltalálni, aki minden alkalmat felhasználand majd az egyesület fejlesztésére. Ezen, a tagok részéről kész örömmel előlegezett bizalom amint azt tapasztalni szerencsések voltunk sezt a jelen ünnepélyes alkalommal büszkén hangoztatjuk is, a legteljesebb mértékben valósult úgyannyira, hogy ma tagjaiknak igaz hálája és benső köszönete fűződik Magyary László nevéhez, ki elnöki szereplésében a fokozatos fejlesztés és rendszeres vezetés mellett állandóan kitartva, főtörekvését embertársainak javára, a taggyűjtésre fordította. Hogy e tekintetben kedvező eredményt érhessen el, az egyesület célját és hasznát igyekezett közismertebbé tenni oly módon, hogy felolvasással kapcsolatos ünnepélyeket rendezett. Igy 1901. nov. 10-én Nagy Antal reáliskolai igazgatót nyerte meg szives felolvasóul — amely alkalommal Zeke József alelnök is tartott értekezésszerű felolvasást a nyugdíjbiztosítás hasznáról. 1902. dec 2-án pedig nagyszabású népgyűlést tartott a városház tanácstermében és előadóul dr. Prohászka Ottokár püspök országoshirű szónokot kérte fel, kinek gyönyörteljes fejtegetései mély hatást keltettek minderi hallgató lelkületében. E szép törekvés nem maradhatott siker nélkül. A tagok száma folyton szaporodott és 200-ra emelkedett;' külön alapunk pedig, mely 10 éven belül elhunyt tagjaink családját van hivatva segélyezni, 465 kor.-ra gyarapodott. Az intézmény különben országos, Budapest központból nyer a 166 fiókegyesület igazgatást, amelyek tagjainak összesége eddig 56000. Az egyesület összvagyona 2 Va millió kor., eddig 225 tag élvez nyugdijat és 59 árva részesül rendes heti segélyezésben. Ha ezek nyomán tekintetbe vettük alapszabályaink ama rendelkezését, mely más hasoncélú intézmények mintájára kimondja, hogy a tagsági igény 10 évi befizetés után válik jogerőssé, önkénytelenül tárul elénk a mai nap jelentősége s vele az a körülmény, hogy azt méltán ünnepeljük. Elérkezett u. i. az az időpont, hogy alakulásunk óta befizető tagjaink igényjogosulttá váltak a segélyezésre, ha tehát valaki közülök balszerencse folytán munképtelenné válnék, nem kell kétségbe esnie miként fogja hátralevő idejét letölteni, mert előáll az egyesület segélyezése és pedig ha a tag heti 20 fii. jár. fizetett úgy hetenkint 8 k. 40 f. » » 24 ,, ,, „ ,, 9 „ 94,, „ 30 „ „ „ „ „ 11 „ 90 „ segélyt kap munkaképtelensége idejére, vagyis, ha a munkaképtelenség a tag életének egész tartamára tartana, ugy a segélyt is életfogytiglan élvezi. E segélyezési dij azonban a befizetési évek szerint arán3

r

osan emelkedik s ha valaki 40 éven át volt fizető tag, úgy akár egészséges, akár munkaképes, nyugdíjban részesül és pedig heti 20 fillér befizetés után heti 12 korona. „ 24 „ „ „ „ 14 „ M 30 „ ,, ,, ,,17 ,, és segélyben élete végéig Ebben rejlik az intézmény haszna és áldása, mintegy megmenteni igyekszik a teljesen magára hagyott társadalmi osztályt attól a hatalmas, bajtól, amely reá ez intézmény, nélkül vár. Tudjuk azt jól mindnyájan, hogy az iparos és munkás a mai életviszonyok mellett gyűjteni képtelen, tehát ha elöregszik, vagy balsors folytán munkaképtelenné válik, ha kihull kezéből a szerszám, mely egyetlen keresetforrását képezte, családjával együtt nyomorba jut. Örömmel kell tehát megragadnunk az alkalmat a nyugdijegyesületbe való belépésre, hogy ezáltal magunkat a saját és családunk érdekében biztosithassuk. Ezek után befejezvén jelentésemet, őszinte köszönetet mondok a közgyűlés nevében Magyary László elnöknek, egyesületünk érdekében kifejtett nemes munkásságáért s kívánom, hogy az intézmény felvirágozzék és magasztos működését Isten áldása kisérje. Pethő Sándor központi titkár fejtegette hosszasabban a nap jelentőségét s főleg azt a körülményt, hogy a központ is mint anyaegyesület örömének ad kifejezést a 10 évi működés eredményén. Katits Antal központi igazgató tudomásul adta a közgyűlésnek, hogy Magyary László fiókegyesületi elnököt szerzett érdemei alapján a központ tiszteletbeli tagjává választotta s az erről szóló díszoklevelet bemutatja s átadja. Ezzel a gyűlés véget ért. — i. Az Orsz. Kath. Tanitói Segélyalap közgyűlése. A budapesti belvárosi Kath. Kör dísztermében aug. 27-én tartotta a Segélyalap évi rendes közgyűlését, melyet dr. Walter Gyula p. praelátus kanonok, elnök a következő tartalmas beszéddel nyitotta meg. A magyar népoktatásügy történetének évkönyvei egy fényes lappal gazdagodtak a jelen év íolyamán. Az 1907. évi XXVII. törvénycikket maradandó betűkkel örökítette meg Clio vésője. Örvendetes elismerése e törvény azoknak a fontos szolgálatoknak, amelyekkel a magyar kath. tanítóság a közművelődés érdekeit előmozdítani, a serdülő nemzedék szivébe az ősi hitet, az erkölcsösséget, a becsületérzest és munkaszeretetet becsepegtetni törekedett. Hathatósan fogja e törvény annak a jogosult óhajnak és szükséges törekvésnek megvalósulását elősegíteni, hogy minden magyar művelt legyen e hazában és minden művelt — magyar legyen ! Általános örömet kelt e törvén}' azért is, hogy megkönynyebbülnek a tanitó anyagi gondjai és mindinkább el fognak tűnni azok a viszszásságok, amelyek a tanitói kar munkájának és javadalmazásának aránytalansága folytán sok kedvetlenséget okoztak, nem kevés panaszt fakasztottak. Aki a magyar katholikus tanítóság szellemét, munkásságát, jellemét és életmódját ismeri, annak be kell vallania, hogy e tiszteletre méltó testület nagy értelmi és erkölcsi értéket képvisel. Mindig magasabb szempontok vezérelték működésében. Sohasem engedte, hogy szerény anyagi körülményei bénitó befolyást gyakoroljanak hivatás-szeretetére, kötelességtudására, lelkesedésére és buzgalmára. Kölcsey Ferenc e szép szavai lebegtek