Esztergom és Vidéke, 1907
1907-08-25 / 65.szám
Ünnep után. Midőn Esztergom város közönsége első királyunk nagy nevének kegyeletes megünneplése alkalmából igaz magyar vendégszeretettel hivta ősi falai közé széles e hazának fiait, leányait, nem táplált magában valami vérmes reményeket a felett, hogy ezrével fog elzarándokolni arra a helyre a hálás utókor, melynek minden porát, a nagy király dicső emléke szentelte meg, mert tudta, hogy a főváros, közelségével, melynek ünnepi fénye, pompája csábit, eltereli szerény ünnepségünktől a figyelmet. Vérmes reményeink nem voltak, s igy nem csalódtunk, legfeljebb kellemesen, mert a statisztika adatai szerint magán Szt. István ünnepén, hajón és vasúton három ezerén felül jöttek városunkba, ami kezdetnek elég szép. Hisszük és reméljük, hogy átesve a kezdet nehézségein, évről évre mindig nagyobbá fog nőni, a hazafias ünnepségre idesereglők száma. Az ünnep lefolyásáról megemlékezve, felemiitjük, miszerint az, az előre megállapiEU e £y z és a kupéban. A szél sivítva, zúgva nyargal végig a pusztán, őrült sebességgel kergetve maga előtt a felsodort havat. Az ólomszürke fellegek mozdulatlanul függenek s mintegy ránehezedni látszanak a földtekére. Délután három óra van, de már oly sötét, hogy a vasúti kocsik lámpáit meg kellett gyújtani. A gőzgép szörnyű módon prüszköl, zakatol, mégis csak nagynehezen tudja vonszolni az utána ragasztott terhet. A hóeke magasra szórja fel a hótömeget, de hova-tovább kevésbbé képes elhárítani az útjába felhalmozódott hótorlaszokat. Egy másodosztályú kupéban három egyén ül szótlanul, szorongva tekintgetve ki a homályos ablakon, de tekintetük elvész a végtelen hóval fedett sík róna felett. A lámpa csak gyér világot vet a kupéban ülő három egyénre, ami azonban teljesen elégséges arra, hogy őket megkülönböztethessük. Az egyik ablaknál egy teljesen őszbevegyült 60—65 körüli férfi ül, ki a türelmetlenségtől ingerülten nagy füstöket ereget megsárgult bajusza alól, gyors egytott sorrendben szépen folyt le, amiben nagy része, a kedvező időnek volt. Már hétfőn fellobogózták háziuraink házaikat, hogy emeljék az ünnepség fényét. Este toronyzene volt a villamos ivlámpákkal megvilágított bástyafokon, midőn a katonai zenekar régi magyar egyházi darabokat játszott. Szent István napján reg. 9 órakor volt az ünnepi szent mise, melyet dr. Rajner Lajos püspök végzett fényes segédlettel, mely után dr. ' Walter Gyula praelatus-kanonok lépett a szószékre. Beszédét, amelyet a zsúfolásig megtelt -bazilika hivei nagy figyelemmel és élvezettel hallgattak, a szentírás azon találó szavaival kezdette, hogy „mivel az Isten szerette Izraelt és meg akarta tartani mindörökké, Téged tett felette királlyá." Vázolta ezután szt. István hitbuzgóságát, apostolkodását és részletesebben ecsetelte az okokat, amelyek miatta z egyházzal szoros szövetségben és összhangban vezette országának kormányzását. Majd azokra az áldásos eredményekre tért át, amelyeket az államnak és az egyháznak ez az egyetértő munkálkodása az ország mindennemű szellemi és anyagi érdekeire nézve létrehozott. Mintának állítván fel ez Összhangzatos munkálkodást, amely a múltnak dicsőségét biztosította és a jövőnek nagyságát is eredményezheti, megragadó szavakkal fohászkodott Szt. Istvánhoz, nemzetünk hatalmas pártfogójához, hogy enyészetet nem ismerő szent jobbjának erejével tartsa meg az unokákat azokon az ösvémásutánban öblös tajtékpipájából, ugy, hogy a vele szemben ülő alig 17—18 éves barna leányka nem győzi kergetni apró kis fehér kezeivel a már felhő alakjában gomolygó füsttengert; s bár olykorolykor köhögésre ingerli is őt a füst, de a vágy, a mi most keblét dagasztja, sokkal nagyobb, semhogy az ily csekélységeket figyelembe venné. Éppen azért ajkai csukva maradnak ; nem kéri atyját, mint máskor talán tette volna, hogy tegye félre a pipáját, — gondolatban ott van már a fényes teremben fiatal emberek seregétől körülrajongva. A vonat egyhangú zakatolása is zenei ütemként hat halló szerveire. Mintha csak egy tüzes keringőt húznának a barna fiúk, képzelete elragadja s egészen szégyenkezve fordítja félre hirtelen kipirult arcát, mikor észreveszi, hogy a másik ablaknál ülő fiatal ember mosollyal ajkán nézi táncravágyó pici lábainak ütemszerü mozgását. De csakhamar elfeledi ezt, s a mint a vonat lassan ringatja, felidézi emlékébe a mult napok eseményeit. „Milyen lázas sietséggel készült az a rózsaszinű báli ruha, mily epedve várta e napnak felvirradatát, mely talán egész életére kihatással lesz, mely boldogságot van hivatva teremteni számára. Hiszen Béla oly szép férfiú s mikor utoljára elnyeken, amelyek a dicső ősöket a béke és jólét birtokába vezérelték. A magasztos tartalmú, gyönyörű beszéd mély benyomást tett a hallgatókra. A szent beszéd után Szt. István király születési helyét koszorúzta meg a város polgármestere, majd déli 12 órakor Kersch Ferenc fő székesegyházi karnagy vezetése alatt zenetörténeti énekelőadás volt, régi ma gyar egyházi énekek előadásával. Ugy szent István napján, valamint előző napon a déli órákban nyitva volt a látogatóknak a primási képtár, valamint a mesés értékű kincseket tartalmazó kincstár. Az ünnepséget a Hajósegylet lampionmenete fejezte be, mit a nagy Dunán tartottak meg. — nx. Kegyegyűlés. Esztergom vármegye törvényha tósági bizottsága f. hó 22-én rend kivüli ülést tartott, melynek 104 pontból állott tárgysorozata rövid két óra alatt letárgyaltatott. Felemlitésre méltó pontjai voltak. A törvényhatósági bizottsági tagok választása szeptember 27-ére tűzetett ki, melynek megejtésére választási elnökökül kiküldettek: 1. ker. Pilismarót székhellyel. Hollósy Károly. — //. ker. Keszt'őlcz székhellyel. Srobár József. — III. ker. Tokod székhellyel. Zahradka Feváltak, oly bensőséggel nézett szemeibe, oly hévvel csókolta meg a kezét, hogy lehetetlen volt észre nem vennie az érdeklődést, mit iránta mutatott Miért ne fejlődhetne ez az érdeklődés szerelemmé ? Hát nem arra vall a nagybácsi levele is, ki e bálra azzal invitálta meg, hogy Béla is ott lesz s azután nagyon szeretne vele találkozni ..." — Oh csak ott is volnánk már! Most a vonat hirtelen megállott. Egyes érhetetlen zavart hangok hatottak be a kupéba, de amelyekből nem volt kivehető semmi sem s az utasok teljes bizonytalanságban maradtak. Ez a bizonytalanság azonban nem sokáig tartott. Egyenként nyíltak fel a kupék ajtai s a fékező csüggedten adta tudtára az utasoknak, hogy a nagy hófúvás miatt tovább nem mehetnek. — De hát hol vagyunk ? —• hangzott a mi fiatal emberünk kétségbeesett hangja. — A 16 számú őrháznál! — Szent Isten! Akkor én a mai nap T . . . i bálról elmaradok! Vájjon nem lehetne kocsin folytatni az utat ? Nincs itt egy kocsi ? A feleletet megadta rá a zúgó szélvihar, mely isszonyu erővel csapta be a kupé nyitva levő ajtaját. A fiatal ember szitkokat mormogott fogai között. Az öreg ur még bodorabb renc. — IV. ker. Sárisáp székhelylyel. Dr. Szilárd Béla. — V. ker. Kirva székhellyel. Haán Rezső. — VI. ker. Bajna székhellyel. Hermann József. — VII. ker. Nyerges-Újfalu székkellyel. Pisuth Kálmán. — VIII. ker. Muzsla székhellyel. Zlatnyánszky János. — IX. ker. Párkány székhellyel. Rogrün Ede. — X. ker. Búcs székhellyel. Erdőssy István. — XI. ker. Köbölkút székhellyel. Boronkay Jenő. —• XII. ker. Kernend székhellyel. Zlatnyánszky Ernő. —• XIII. ker. Nagyő Ived székhellyel. Feichtinger Sándor. — XIV. ker. Kéty székhellyel. Vimmer Kálmán. — XV. ker. Nagyölved székhellyel. Ziskay Imre. — XVI ker. Esztergom székhellyel. I. alkerület. Dr. Földváry István. //. alkerület. Dr. Helc Antal. III. alkerület. Grósz Ferenc. IV. alkerület. Brutsy János. Az igazoló választmányba ad hoc elnökül dr. Csernoch János küldetett ki, miután az alispán, mint elnök abban nem szerepelhet, mert annak városi képviselői mandátuma is megtámadtatott. Az összekötő vasút előmunkálatának engedélyezése ügyében felír a törvényhatóság a miniszterhez. Jóváhagyta a bizottság NagyÖlved község képviseletének határozatát, mely szerint a perbete— csatái h. é. vasút céljára húszezer korona értékig törzsrészvényeket jegyez. füstöket eregetett már-már kialvófélben levő pipájából, a leányka pedig könnyeivel nedvesítette zsebkendőjét. De a balvégzetbe bele kellett nyugodniok. — És az öreg Bakonyi Dénes csakhamar bele is nyugodott. — Nem hiába; hogy egy csepp kedvem sem volt ez útra — monda — imhol ni, most itt kell vesztegelnünk. De hát anyád nem hagyott nyögtök: „Csak eredj, eredj, vidd a lányodat, be kell mutatni a világnak ... Én nem mehetek beteges vagyok." Mit volt mit tennem, rászántam magamat. No, de sebaj ! Csak az a báli ruha, az a báli ruha! Kiadni oly nagy összeget, csak azért, hogy egy éjjel ott a bőröndben legyen, a 16-ik számú őrház elakadt vonatán. Ingerülten dobta félre pipáját, aztán e szavakkal fordult a fiatal ember felé : — Talán ön is a T ... i bálba szándékozott menni ? — Igen! — válaszolt az — s a helyett most itt kell átvirrasztanunk egy hosszú, unalmas éjszakát. Bakonyi Dénes előbb a leányra, majd a fiatal emberre tekintett, de mert ez utóbbit nagyon becsületes képű, jóravaló, szelid embernek látta, határozottan kijelentette, hogy : „Csak virrasszon aki akar, ő ugyan nem !" — Majd bizony! — tette utána. —
