Esztergom és Vidéke, 1907

1907-08-25 / 65.szám

Elhatározta továbbá, hogy a pusztaszeri országos ünnepségen képviselteti magát s az Árpád-szoborra koszorút helyez. A küldöttség tagjai lesznek a főispán vezetése alatt az alispán, Kobek Kornél, Müller Ernő és Boronkai Jenő bizottsági tagok. Egyben felhivta a város közönségét, hogy a maga részéről két tagot küldjön a küldöttségbe. Kimondotta, hogy pártolva Győr vármegye feliratát, szintén felir a képviselőházhoz április 11-ike helyett március 15-ének nemzeti ünneppé leendő törvénybe iktatása iránt és dr. Thuránszky Lajos indítványára felir a miniszterhez, hogy addig is, mig a törvényhozás intézkedni fog, március 15-én a hivatalok szüneteljenek. Március 15-ének és október 6-ának emlékére országos nemzeti iskolai ünnep létesitése iránt Arad sz. kir. város feliratának pártolásával felir a képviselőházhoz, majd pártolva Nagyvárad város feliratát, ugyancsak felir a képviselőházhoz a lóverseny-fogadások eltiltása, az osztálysorsjáték eltörlése és a tőzsdei játékok korlátozása tárgyában. — n. Dr. Fehér Gyula kitüntetése. Lapunk utóbbi számában beszámoltunk röviden annak a városi díszközgyűlésnek lefolyásáról, melyben Gyapay Pál főispán dr. Fehér Gyulának, a Ferenc József rend jelvényét mellére tűzte. Az idő rövidsége akadályozott abban, hogy a díszközgyűlés lefolyásáról kimerítő tudósítást hozzunk és igy a diszközgyűlézen elhangzott beszédeket tartalmuk érdekességénél, de azon oknál fogva és mivel olvasó közönségünk azokra mintegy számot tart, de a hozzánk intézett reclamatiók folytán is az alábbiakban adjuk azokat. 'Gyapay Pál, megyénk szeretett főispánjának lelkes és köztetszést idézett szavai igy hangzottak. Olyan bolond csak nem vagyok, hogy elvonjam magamtól a pihenést. Szépen lefekszem ide, a bundámra, öcsém pedig mulattatni fogja Giza leányomat s elálmosodnak, szintén ledőlnek. S ezzel mit sem törődve többé a történtekkel, végignyúl az egyik bőrdiványon. Nemsokára erős horkolás igazolá, hogy mélyen alszik. A két fiatal magában maradt. Bakonyi Gizuska az egyik sarokban s a fiatal ember a másikban húzta meg magát. Sokáig néma csend honolt a kupéban csak az ülések alatti melegítő csövekben sustorgott a gőz. Mintegy félóra telhetett el igy, néma csend közepette, mikor Gizuska egyszerre csak egy nagyot ásitozott, s mert az ásítás ragadós, a fiatal ember is ásított. Aztán ismét csend lett. Megint egy félóra. — Borzasztó idő! — fakadt ki a fiatal ember. — Cudar ! — hangoztatta fuvolaszerüleg Gizuska. A fiatal ember lopva a leányra 'tekint ki épen akkor kapja el hirtelen a fejét, de mégsem oly gyorsasággal, hogy észre ne venné, mikép ennek tekintete szintén rajta pihent. Bátorságot vesz tehát magának s szóra nyitja ajkait! — Nagysád! megbocsát, de a kényszerhelyzet, mely ugyanegy szobának tett lakóivá bennünket, késztet, hogy magaTekintetes Közgyűlés! Örömmel jövök Önökhöz, magammal hozva Ő cs. és apostoli kir. Felségének legmagasabb kitüntetését, hogy azt az ország kormányának képviseletében e város egyik köztiszteletben és becsülésben álló polgárának, dr. Fehér Gyula tisztelt barátunknak mellére tűzzem. Teljes mértékben átérzem 'ez.ünnepélyes pillanat jelentőségét s azt hiszem, hogy az egész város közönsége is együttérez velem s az egész város szive dobban meg akkor, amidőn őt, mint a hazafiúi erények törhetlen bajnokát — szent vallásunk fenkelt lelkű papját s szeretett városunk hű fiát — a legmagasabb helyről jött eme kitüntetés alkalmából üdvözlöm. Nézz körül! Az itt megjelent barátaid és tisztelőid arcvonásaiból olvashatod az örömnek minden ékes szavaknál önzetlenebbül megnyilatkozó kifejezését, s a te kitüntetésed nem csak azon érzeteket költi fel bennünk a mikkel irántad érzünk, hanem fellángol egyúttal bennünk a.magyar sziv lelkesedése is, mert mindnyájan tudjuk, hogy te mindig ott voltál, mindig azokkal' tartottál, kik Istent hittek, a hazát szerették s azt tették, amit a nemzet becsülete parancsol! Szívből üdvözöllek! De egyúttal önkénytelenül előtör lelkemből azon imaszerű fohász, hogy áldja és óvja a magyarok Istene szeretett városunkat, ébressze fel a mi lelkünkben a testvéri szeretetet, erősbitse meg az együvé tartozás tudatát, hisz mindnyájan egy anyának, az édes magyar hazának vagvunk gyermekei s akkor, ha kevesen vagyunk is, elegen leszünk, s ha gyengék vagyunk is, lesz elég erőnk, hogy megvédjük azt, ami a mienk s. akkor egyesült erővel s kitartó munkássággal elérhetjük majd a miért mindnyájunk szive feldobog : édes hazánk boldogságát! Vimmer Imre, városunk polgármesterének klasszikus nyelvezetű beszéde ez volt: Méltóságos Főispán Ur ! Esztergom szab. kir. város közönsége két év előtt e teremben egy kedves házi ünnepet ült, melyen igaz szeretetének és mat bemutassam : Naprády Elek zs . . . i szolgabíró vagyok. — Én pedig Bakonyi Gizella! — Örvendek. Mint már kedves papája előadásából kivettem, nemde, szintén a T . . . bálba szándékoztak ? — Igen. — Mégis borzasztó, hogy egy kellemesnek ígérkező éj helyett itt e szük ketrecben kell keresztül húzni az éjszakát! — Igazán borzasztó! — Pedig milyen fényes bál lesz, milyen vig kedély fog uralkodni! — képviselve lesz három vármegye színe-java. Mint,tudom a zenészeket is Debrecenből vitték ki. Igaz, hogy nem a híressé vált: „jaj de huncut ..." nótásokat, hanem a második bandát, hanem ez talán még jobban játszik. Hallottam egy izben őket, valami felséges, valami pompás! Olyan talp alá való, hogy ritkítja párját. Oh, az az isteni csárdás, az az édes mámorral szédítő keringő ! Mikor a nő, ki iránt bizonyos érdekkel viseltetünk — egészen oda adja magát, a tánc hevében elfeled mindent, nem gondol semmivel, lelke, szive, mindene ott van abban a táncban. És mikor a férfi szabadon átkarolhatja azt a különben tiltott karcsú derekat, a kipirult arc tüze, a forró, illatos lehelet elkábítják kéjes érzéssel töltik el egész valóját s a sziv dobogása titkon szerelemről beszél. . . oh, akkor, akkor, kimondhatatlan édes boldogság az, a mit éreznek! Nem úgy találja nagysád ? A leányka, kinek arca a lelkes beszéd hatásától mindinkább nekihevült, ki már nagyrabecsülésének adott lelkes kifejezést közérdekeinek egy lelkes munkása, a város ez időszerinti kegyúri plébánosa, nagyságos és főtisztelendő dr. Fehér Gyula, udvari káplán úr képviselő társunk iránt azon alkalomból, hogy pappá szenteltetésének 25., városi plébánoskodásának pedig 20. évét betöltötte, mely idők alatt az épületes igaz hitélet ápolásában, a népnevelés és tanitás ügyének buzgó és sikeres szolgálatában és minden polgári tevékenységének kifejtésében úgy tünt ki, hogy magát hálás közelismerésünkre érdemesítette. A jelzettem évekhez azóta még kettő járult; két esztendőn át folytatott ernyedetlen tevékenység gyarapítja érdemeit. Nehéz lenne a gyarapodás számláját az alkalomhoz mért rövidséggel részletezni ; elégedjünk meg a két év előtt is. hiányos felszámolás után itt arra való visszaemlékezéssel, hogy midőn nehéz felhők boruja sötétítette alkotmányos életünk egét és városunk is hazafias hűséggel kivette a maga részét az alkotmány védelemből,, dr. Fehér Gyula ebben is annak bizonyult, akinek őt tartottuk és ismertük ; igaz jó magyar hazafinak, kinek erényeit ezen tulajdonsága a legszebb háttérrel domborítja ki. Mai ünnepünk fényes igazolása és elégtétele a felőle megalkotott Ítéletünknek, mert a koronás kiráiy kegyének hazafias kormányunk által reá irányított sugarában érdemeinek általunk már előre bocsátott elismerése nyer díszesebb megvilágítást, amelynek fénykörében e város közönsége, illetve képviselőtestülete, tanácsa és tisztikara dr. Fehér Gyulát már nyilvánított érzelmei és Ítélete következettségével ezennel és újból lelkesen üdvözli. ítéletünk ezen legfelsőbb szentesitérében Méltóságodnak nemes része van; mert hiszen köztudomású, hogy a főispánok, mint a ko&mány bizalmának kiváló exponensei vannak hivatva arra, hogy a magas kormány útján a koronát a legfelsőbb kitüntetésre érdemesülő férfiak tevékenységéről tájékoztassák s értesítsék. Midőn pedig Méltóságod ezen hivatása érezni is vélte azt a forró leheletet, hallani a szívnek édes dobogását, ki — elfeledve a kényszerhelyzetet, s azt, hogy egy szük kis kupéba szorította őt a kegyetlen végzet — a pompával feldíszített táncteremben képzelte már magát, hol a zenének hangjai, szétáradt illat kellemes hatást gyakoroltak reá — megfeledkezve, hogy egy csinos fiatal emberrel áll szemben, elragadtatásában nem kevésbbé lelkes szavakkal tolmácsolta érzelmeit: — Oh, igen, én is ugy vélekedem ! A tánc az, minek heve, ha elragadja az embert, megfeledkezve mindenről, csupán •csak annak édes hatása alatt van ; a tánc az, mely kéjes mámorba ejti az embert, s ez a mámor még napok multán is olyan kellemes! Oh! én bolondulok a tánc után s ha csak szerét tehetem, egyetlenegy bálból sem maradok el. — És a mairól mégis el kell maradnunk. — Oh, pedig mily kimondhatatlan élv lett volna az, nagysáddal lejteni! — Valóban, én is szerettem volna, mert előadásából látom, hogy ön szenvedélyes táncos, már pedig én a szenvedélyes táncosokat nagyon szeretem ! — Azaz talán csak táncukat? — No igen, nehogy valamikép félreértsen. — A világért sem, bár ha előbbi nyilatkozata kizárólag csak reám vonatkoznék, mint szenvedélyes táncosra, én volnék e földgolyóbis legboldogabb halandója ! —• Ugyan ?! . . . Irta: Ifj. K. F. (Folyt, és vége köv.) teljesítésében a legfelsőbb kitüntetésre kegyúr városunk ez idő szerinti érdemteljes plébánosát dr. Fehér Gyulát ajánlani méltóztatott, ujabb tanúságát szolgáltatta a város közönségéve 1 való együttérzésének, amiről diszes hivatali állásának elfoglalása óta többször és hálára kötelezően meggyőzött bennünket. Most érintettem tapasztalatunk fokozza dr. Fehér Gyula kitüntetése felett érzett örömünket; őszinte köszönetet mondunk érte Méltóságodnak, mint azon kedves közvetlenségéért is, hogy köztünk a mai napon személyesen megjelenni méltóztatott, hogy kitüntetettünknek a királyi jutalmat önkezűleg tűzze nemes szive felé. Örömünkhöz járult Nagyságos Alispán ur is, kinek szintén melegen köszönjük, hogy a megyei tisztikar élén ünnepélyünkre megjelenni szívesek voltak, élő és illetékes bizonyítékát nyújtva annak, hogy dr. Fehér Gyulának érdemelt kitüntetése városunk körén túl is, az egész megyében, melyhez tartozunk, élénk viszhangot kelt. Képviselőtestületi közgyűlésünk mai jegyzőkönyve mindenkorra kedves emléke marad városunknak a mái örömnapról, melyet neki a főispán szerzett és vele együtt ünnepelt. Isten éltesse Méltóságodat tartós örömökre, melyeket közszolgálati jeles állásában, mint családi életében fellelhessen : Isten éltesse Méltóságod igazságos ajánlatára immár királyilag is kitüntetett városi plébánosunkat és szeretett derék polgártársunkat, dr. Fehér Gyulát !• Az ünnepelt plébános alábbi válaszban köszönte meg az őt ért kitüntetést és ovátiót. Méltóságos Főispán Ur! ' Tekintetes Közgyűlés ! Felséges Uramnak és apostoli királyomnak kitüntető kegyelmét, mely immár másodízben szállott le hozzám, hogy munkára serkentsen s hogy munkásságomat jutalmazza és amelynek külső jelét Méltóságod az irnmént volt kegyes átnyújtani, alattvalói hódolattal fogadom és mélységes halával köszönöm és kérem Méltóságodat, hogy ezen alattvalói jobbágyi hódolatomat és mélységes hálámat a legmagasabb királyi trón zsámolyához eljuttatni kegyeskedjék. Az én nemzetem királyának bölcseségére bizta nem csak karjainak erejét, de kebelében lüktető szivének egész melegét is, átadta neki nem csak hatalmát, hanem szeretét is, hogy a király bölcsesége ezzel a hatalommal és ezzel a szeretettel egyképen tegye naggyá, tegye boldoggá az egész nemzetet és a nemzettestet alkotó parányi élő sejteket az egyes egyedeket. A királyi oltalom e szerint a nemzet oltalma, a királyi kegyelem a nemzet szivében lüktető szeretet egy szikrája: azért oly értékes és csak addig oly értékes. Boldognak érzem magamat, hogy Felséges Uram és apostoli királyom királyi kegyelmére oly tanácsadók által talált érdemesnek, kiknek lelke összeforrott a nemzet lelkével, kiknek szive együtt dobog a nemzet szivével. Ez biztosíték nekem, hogy királyom kegyelme az én nemzetemnek kegyelme is. Mély hálával mondok forró köszönelet az én nemzetemnek szivéből sarjadzott nemzeti kormánynak, nemzetem legdrágább kincsei méltó letéteményesének és hűséges őrzőjének. A királyi kegyelemnek, nemzetem benne megnyilatkozó elismerésének szerény körben mozgó munkásságomra és személyemre irányitója méltóságod volt, ki egyaránt birja a nemzeti kormány bizalmát és ami szeretetünket, kik közé Méltóságodat azért helyezte a legfelsőb királyi kegy, hogy a nemzettestnek azt a részét, mely