Esztergom és Vidéke, 1907

1907-01-20 / 6.szám

azonban ott leszünk, a hol az a bizonyos mádi izraelita. M. O A madarak védelme. Sok embernek fogalma sincsen arról hogy mily hasznos munkatársai az em bérnek a madarak. Millió számra pusztít ják a rovarokat erdőn, mezőn, szántóföldeken és kertekben, vidám csicsergésük kel megélénkítik a szabad természetet, vidámságot, munkakedvet, az élet szeretetét ébresztik fel az emberben. Az ornithologusok a madarak megfi gyeléséből rég megállapították, hogy melyek tartoznak a hasznos madarak közé s melyek tekinthetők kártékonyoknak s mégis az emberek oly édes-keveset törőd nek ezen igénytelen kis munkatársak sor sával, hogy egyes, különösen az emberek közelében élő bizalmasabb természetű madárfajták pusztulása szembeszökően észlelhető. A kultúra haladása kipusztítja a szán tóföldek, a kertek szélén tenyésző csali tokát, ugy, hogy a madarak védő, búvó és fészkelő helyek hiányában kénytelenek más vidékekre vándorolni. De ennél nagyobb baj, hogy gyerme keink valóságos szenvedéllyel űzik a ma dár tojás és a fiókák szedését s a felnőtt madarak pusztítását. A gyermekek állandó hadjáratot vezetnek éneklő és egyébb hasznos madaraink ellen és évenkint soksok ezer kis munkatárs, az emberiség va lóságos jótevője esik a madárirtás kegyetlen és káros szenvedélyének áldozatul A gyermekek okozta károk mellett ott tannak a felnőttek. Munkakerülő csavar gók igy tél idején százával fogdossák össze a kis éneklő madarakat, hogy azo kon néhány fillérrel túladjanak. A megmérhetetlen haszon, a mit a ma darák az emberiségnek okoznak, teszi szükségessé, hogy védelmükről hathatósabb eszközökkel gondoskodjunk. A ma — Nem . . . ébren vagyok 1 . . . A régi időkön jár a fejem, aszszony . . . Hej, Rózsi, tizenöt év előtt de boldog idő volt . . . Emlékszel-e ?. .. Az ilyen csöndes szomorú éjszakákon, a mikbe csak egy hűvös holdsugár világit, — mikor ágyban fekve pihente ki Gádor János a keserű nagy fáradságait, — ilyenkor fogták elő az e fajta érzékeny visszaemlékezések. — Istenem, de gyönyörű lány voltál; nem akadt párod, a városban. Mintha most is ugy látnálak. . . A képzeletében meg is jelent neki az akkori Rózsi, egy gyönyörű, szenvedélyes fiatal leány. — ... A hajad csodás, fényes fekete volt, amibe ugy bolondultak bele a fiuk, mint a hálóba a lepke. Az arcod nagyon szép volt, amelyet kiemelt a gyönyörű hajkeret és talán legszebbek voltak a szemeid ... Ha nevettél, ha mosolyogtál, ha beszéltél, ragyogott a szemed, mint a csillag és ha valaki nagyon belenézett — beleszédült . . . — ... Emlékszel a verseimre ? . . . Istenem, de rosszak voltak ? . . hanem az érzés, az valódi volt, igaz szívből jövő. — A nap, amelyen nem láttalak és meg nem szoríthattam legalább puha kezed, elveszett volt rám nézve, de talán neked is ?! . . .És mikor az egyetemen harmadik esztendőmet is kitűnően végeztem, már akkor ugy emlegetett az egész város, hogy szép pár leszünk . . . — Emlékszel, Rózsi ?! . . . Az elmúlt kedves idők tarka képei beborították a sok fakó szürkeséget a szobában ; mindenfelül az elmúlt fiatalság rózsás emlékei köszöntötték a házastársakat s jeléül annak, hogy az asszony is darák törvényes védelme vajmi keveset használ, ha a társadalom, az iskola és szülők nem foglalkoznak ezen nagyfontos^ ságu kérdéssel. Hiába minősiti a törvény kihágásnak a madártojás és fiókák pusztítását, a madarak összéfogdosását, ha nincs, a ki a tetteseket ettől visszatartsa, őket feljelentse és megbüntesse. A madarak mindinkább gyérülő fészekhelyeit mesterséges fészkek elhelyezésével lehet pótolni. A földmivelésügyi minisztérium a legközelebbi jövőben, gondoskodni fog arról, hogy alkalmas és olcsó mesterséges fészkek és odúk kerüljenek forgalomba. Ne sajnáljuk azt a néhány garast, helyezzük őket majd el nyilvános és magán kérteinkben, febokros udvarunkon, sétatereken. Az oda csalogatott és állandó tanyát ütött madarak rovarpusztitásukkal százszorosan meghozzák a csekély kiadást. Énekeseink legnagyobb pusztítói azonban gyermekeink. Ezen kegyetlen és káros szenvedély elfojtására az iskola és a szülők vannak hivatva. Az iskola ültesse a gyermekek hajlékony szivébe a madarak szeretetét, a szülők pedig akadályozzák meg a pusztítást. A legtöbb szülő azonban gyermekeik madárirtó szenvedélyével nem törődik, sőt nagyon sokan maguk veszik kedves gyermekeiknek a flóbert töltényeket, melyekkel csupa kegyetlen játékból száz számra pusztítják az emberek közelében lakó, tehát leghasznosabb madárkát. Épugy kérlelhetlenül űtdözendők azok, akik haszonhajtó foglalkozásból űzik tél idején a madarak összéfogdosását. A téli madárfogdosás kétszeresen káros, mert ép azon madarak számát kevesbíti, melyek állandóan nálunk tartózkodnak, s télen át petéikben és álcáikban pusztítják a rovarok millióit s melyek, ha megvéd jük őket, gyorsan elszaporodnának, mint hogy a költözködés ezen veszélyeinek nincsenek kitéve. benne van az édes emlékezés csalóka körében, sóhajtott egyet. —• Te szépséged teljében pompáztál, abban a korban, mikor a bimbó rózsává hasad . . . Igen, találó a hasonlatom: üde, illatos rózsává! . . . Egy este találkoztunk a kertetek végében. Én átláboltam a patakon és te ott vártál a bokrok mellett. Holdvilágos nyáreste volt és kívülünk senki sincs a kertben ... a levegőben még izzik a nyári nap tünő melege és a szellő odahozta nekünk a kert buja illatait ... A nyár szerelemre tüzelte a vért és a patakcsobogás, a békabrekegés, mind a szerelem hatalmát hirdette . . . Ugy-e, most is, hogy elfog a lelkesedés ?! . . . Leültünk a vízparton közel egymás mellett. Én már menni akartam, de te marasztottál. A karod a nyakamra fontad és a szemed leírhatatlan, ellenállhatatlan fényben ragyogott ... Fejed a nyári éj bubájától a mellemre hullott és ajkam az arcodat érte . . . . . . Megcsókoltalak . . . Az asszony halkan felsírt ágyában, bizonyítva, hogy férje elbeszélését ő is egész lelkével kiséri. — Ó, nagyon veszedelmes éjszaka volt az egy szerelmes párra, amelyben csókok muzsikája, ölelések suhanása kisértette meg őket és valami reszkető világításban forró vérnek olyan kívánatosnak tetszett a bűn! . . . Átöleltem a nyakad és te rám néztél, vágytól ragyogó szemeiddel ... A kebledben tobzódtak az egymást üző érzelmek és hozzám simulva, kéjesen remegtél meg a karom ölelésére . . . Elvesztünk . , . Lehunytad a szemeid, fejed odahullt a mellemre és mig sóvár karom a derekad A madarászok káros mesterségének oly kép vághatjuk el útját, ha nemcsak az elfogott madárkákat nem vesszük meg tőlük, hanem fel is jelentjük s megbüntettet jük őket. A madarak védelme és kímélése ma már oly közgazdasági érdek, mely elől kitérnünk nem szabad. Vetéseinkben, gyümölcsöseinkben, erdeinkben évről-évre szaporodnak a kártékony rovarok. Felü letes gondolkodással ezen fokozódó károkat pusztán az időjárással hozzuk öszszefüggésbe, holott sokkal valószínűbb oka a madarak pusztulása és gyérülése. A madarak évenkint a rovarok millárdjait pusztították el oly helyeken, ahol a leggondosabb kertész meg nem találhatja őket. A helyzet — a rovarok óriási szaporodási képessége folytán egyre sulyo sabb lesz, ha csak iskola, szülő és tár sadalom kezet nem fog ezen ártalmatlan nagy hasznot hajtó és ingyenes munka társainknak, a kis madarak védelmére. Ne tartsunk kalitkában oly madarat, mely nálunk a szabadban is tenyészik, — ne engedjük meg gyermekeinknek a a fészekrablást, a madarak üldözését, — védjük meg őket emberi és állati ellensé geik ellen, — csalogassuk őket mester séges költőhelyek elhelyezésével lakháza ink és kertjeink közelébe : a csekély, semmibe sem kerülő gondosság töméntelen számú oly káros rovartól fog megmen teni, melyekkel szemben az ember egyébként tehetetlen. HÍREK. farsangi naptár. Január 20-án. Az ev. ref. egyház tagjainak tánccal egybekötött jótékonycélú családias es télye a Magyar Királyban. A belvárosi polgári olvasókör tombolával és társasvacsorával egybekötött táncestélye saját helyiségében. szorította, a perzselő indulattól mámoro rosan mondtad a nagy magánosságban: — Szeretlek, Jani! . . . ... Es ajkaink összefortak hosszú végtelen csókban, a karjaink öleltek izzó, emésztő ölelésben . . . — Emlékszel, Rózsi? ... A .tizenöt év előtti szerelmes éjszaka emléke kifárasztotta. Hosszabb szünetet tartott, ami után gyorsabban és szárazon folytatta : Ez éjszakától kezdődik a mi Kálváririánk ! Négy-öt hónapra nőül kellett menned ... A szüleink nem igen segíthettek bennünket, hát mindjárt megismertük a szükséget . . . Ó, ami mézes heteink! . . ; A mi más embernek a boldogság netovábbja, mikor párjával hosszas várakozás és epedés után egyesülhet, az nekünk lázas és keserves munkaidő volt és mi kétségbeesett szorgalommal, keserves munkával kerestük meg mindennapi kenyerünket és mikor homlokomon a fáradság verítékével tértem haza, sirva borultunk egymás nyakába — a mézes heteinkben. ... El kellett bujdosnunk idegenbe, a hol senkisem tudja, hogy a házasságunk gyümölcse korai lesz ... és mivel szegények voltunk nem folytathattam tanulmányaimat. Majd kis hajlékunk fölött is kisütött rövid időre a boldogság sugara. Nemsokára háromért kellett dolgoznom . . . Leányunk lett a kis Rózsika. Az asszony sir és könnyezve mondta: — Én szegény Rózsikám! . . . ő már testvérkéi védő angyala ! . . — Igen . . . meghallt. szegényke . . . és hosszú, hosszú ideig voltunk vigasztalhatatlanok e csapás után. Ugy tekintetJanuár 24-én. Altiszti bál a Fürdőben. „ 26-án. A Szt. Erzsébet nőegylet tánccal egybekötött jótékonycélú zeneestélye a Fürdő szállodában. Febr. 2-án. Az Esztergomi Kath. Legényegylet szinielőadással egybekötött táncestélye a Fyrdő szállodában. 3-án. A kereskedő ifjak hangversennyel és szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdő szállodában. „ „ Az Esztergom-Szenttamás és Vízivárosi kath. polgári kör ének-, zene- és színdarabbal egybekötött támcmulatsága a. Kath, Legényegylet dísztermében. „ 7-én. A helyőrség'tisztikarának tánccal egybekötött sziniestélye a Fürdőben. — Díszoklevelek átadása- Wekerle, Andrássy, Apponyi és Kossuth minisztereket, miként annak idején megírtuk, a város képviselőtestülete díszpolgárrá választotta meg, azonban az oklevelek átadása mindeddig nem volt lehetséges. Csütörtökön, miként értesülünk a polgármester vezetése mellett egy ötventagú küldöttség fogja a minisztereknek az annak idején általunk ismertetett díszes kiállítású okmányokat átadni. — Főispánnak köszönete. Azon alkalomból, hogy a város képviselőtestülete Gyapay Pál főispánnak nagyanyja elhalálozása alkalmából részvétét tolmácsolta, főispánunk a város polgármesteréhez a következő sorokat intézte: „Esztergom szab. kir. város mult évi december hó 31-én tartott képviselőtestületi gyűlésének megbízásából kifejezett részvét nyilatkozatot meghatott szívvel vettem. Nincs nagyobb jutalma a közpályán küzdő férfinak, mint ha azon intézmények, testületek és egyének, amelyekkel s illetve akikkel együttműködésre hivatva van, a legbelsőbb egyéni életében előforduló örömteli, illetve gyászos események alkalmával is együttérzésüknek adnak kifejezést. Ez együttérzés megnyilatkozásának tartom a tekintetes közgyűlés kifejezett szives részvétét, amely gyermeki érzelmeiben sújtott keblem számára vigaszt nyújt és erősít a további közéleti működésre. Amidőn tettük, mint az Isten büntetését, — amiért nem tudtunk várni! . . . Megint szünetet tartott néhány percig

r hogy annál indulatosabban fakadjon ki később. Keserűségével könnyíteni akart bánatos lelkén. Hát a másik csapás, a féltés ?! . . . Tudod, Rózsi, minő csúnya szenvedelem a féltés ?! O, nagy átka ez az Istennek! . . . megzavarja az ember fejét, elveszi a józan eszét, megbolondítja . . . Sokszor, igen sokszor megkísértett engem és valami ugy súgta a fülembe, hogy „amint egykor a vágytól űzve a te nyakadba borult, úgy dőlhet az asszony, amig otthon nem vagy, a más karjaiba is. . ." Tudtam, hogy nem lehet igaz, de a lélekölő vitatkozás a gyanúval sok rettenetes éjszakámba került. — Ó, Rózsi, Rózsi! — sirt fel az ember, — most nekem lehetne odahaza az első irodám ; te nagyságos asszony lennél, a szép, az ünnepelt Gádorné ; foga-, tunk lenne, estéket adnánk; a boldogság ott lenne örökösen közöttünk . . . míg most ?! . . . Könnyei egyre sűrűbben omlottak, hogy megakasztották a beszédben és néha fájdalmasan, szenvedve sóhajtott. Az egyik gyerek nyöszörögni kezdett álmában, mire édes anyja lement ágyáról és szelíden betakarta. Majd odament férjéhez, megsimitotta fájó fejét és szelíden, csillapítón kérlelte . — Hallgass már öregem, fölkelted a gyerekeket! . . . Gádor megcsókolta felesége jóságos kezét, aztán falnak fordult és az elcsigázott, testileg, lelkileg fáradt ember azonnal elaludt, hogy álmában élje tovább a tizenöt esztendő előtt elvesztett nyugalmat, boldogságot. Iksz.