Esztergom és Vidéke, 1907

1907-08-08 / 61.szám

Lesz összekötő vasút. Esztergom, aug. 7. (o) Második évtizede már, hogy Török a Duna innenső és túlsó oldalán elterülő vasúti hálózatnak az úgynevezett összekötő vasúttal — mit villamoshajtó erőre tervezett •— egybekapcsolásán munkálkodik. A terv már teljesen készen volt és kivitelre várt, midőn pár hónappal ezelőtt a miniszter egy tollvonással véget vetett a tervezgetések nek. Kettőn múllott a terv meghiúsulta. Az átmeneti áruk utáni dijszedésen és azon, hogy a miniszter a városon át tervezett vasútvonal tekintetében, technikai akadályokat látott. Mindkét akadály legyőzhetetlen lévén, a terv végleg dugába dőltnek látszott, midőn egy ujabb alakulása az ügynek lépett előtérbe, t. i. hogy az összekötő vasútvonal engedétyezését most már a vármegye kéri. Az ügynek tanulmányozására és előkészítésére kiküldött megyei bizottság, melyben nagyszámú a városi elem, az alispán elnöklete alatt ma tartott ülést, melynek eredménye, hogy az összekötő vasút létesítése befejezettnek látszik, bárha az Bszlcrgora és Vidéke*' tárcája A postás kisasszony. A n . . . i kaszinó egyik termében együtt volt az arany ifjúság. Lázas vitatkozás folyt közöttük: hogyan kellene az ujjonan kinevezett póstáskisasszonyt meghódítani. Megtörtént ugyanis az a csoda N . . ben, hogy az ifjak egyesült erővel pazarolták összes ékesszólásuk s hóditóképességüket. A szép héber lány bevehetetlen vár maradt részükre. A vita hevében belép Váradi Viktor, fiatal iró. Épen kapóra, mert az ifjak egyike rögtön eléje megy s nagy örömmel ajánlja : tegyen Viktor próbát. Viktor egyike a legvállalkozóbb szellemeknek. Természetesen rögtön kész az ostromra s biztos győzelme tudatába fogadást köt három heti terminusra. A fogadás értelmében Viktor győzelme esetén a többiek rendeznek egy alapos ricsajt, ellenesetben Viktor fizeti a murit. A társaság szétosztása után Viktor, ki a versenyben csupán azért nem vett eddig részt mivel ez idő szerént másutt volt elfoglalva, utóbb kezdett gondolkodni vállalkozása eshetőségein. Kissé kemény fába vágta utóbbi időkben hallottunk olyféle vésztjósló szavakat, hogy ujabbi alakulásában sem fog az kivitelre megérni. Török a mai bizottsági ülésen bemutatta az ujabb terveket, melyek az eddigiektől lényegesen eltérnek, s amelyek alapján most már azok megvalósíthatók lesznek. Az első és lényeges változás az, hogy a vasútvonal nem fog a városon átmenni, hanem a táti vámháznál a kis Dunán emelendő hidon át a szigetre, onnét pedig a nagy dunai hidra kanyarodnék. A teher szállítás, mely a nagy dunai hid íorgalmára való tekintettel csak éjjel bonyolittatnék le, gőzerejű mozdonyokkal, mig a személyforgalom villamos motorokon eszközöltetnék olyképen, hogy az összes érkező és induló vonatokhoz volna csatlakozás. A személyszállítást közvetítő vonatok egyik állomáshelye künn a vámháznál, a másik a Lőrinc utcai vashíd szigeti oldala közelében volna, melyekhez az egész városból automobilokon történnék a hozzájutás. A másik számottevő változás, mi lényegileg szoros kapcsolatban van az elsővel s mintegy abból folyik, fejszéjét. Anyagi körülményei nem voltak valami fényesek. A veszteség esetén látta lelki szemei előtt úszni csekély jövedelmét. Ilyetén neki győzni kell, ördög és pokol ellenében is. Viktor naponta átszokott járni a szomszédos városba, ahol az első naptól kezdve az óra pontosságával, a reggeli posta indítás előtt egy heliotropillattól áthatott levélke került a postaszekrénybe. Az n . . . i postahivatalban ugyancsak attól a naptól kezdve, még a percekben is egyező, pontos időben jelent meg Viktor barátunk a 101 számú postarestante levélkéért. Az első nap közömbös, hivatalos arccal jelent meg a rács mögött. Lea, a szép postás kisasszony és hősünk is érzéketlen maradt. Viktor vette levelét s felbontva, még ott kezdette olvasni. Másnap, harmadnap hasonlókép. A negyedik nap azonban már türelmetlenül tépte fel az illatos levélkét. A heliotrop édes illata szétszált s illatos felhőkbe vonta a poros, hivatalos aktákat. Következő napon Viktor türelmetlen izgatottsággal kérte a 101-est s Lea, ma már kisebb mérvű hidegséggel, szándékosan szétdobálta a levélcsomagokat s késleltette a kis levélke előkerülését, miközben az ő részéről szokatlan érdeklődéssel vetette barátunkra tüzes szemeit. E naptól fogva fokról-fokra erősbödött érdeklődése a szerelmes ifjú iránt, aki levélkéjével hogy kevesbbedvén a kiviteli költség, kisebbedik a garantiális összeg, s igy elesik a transitu forgalom díjszedése s maradna csupán a város által garantálandó évi tízezer korona a helyi forgalom után, mi azonban a számitások szerint busásan megtérül. Látjuk, hogy mindkét akadály, mely a kivitelnek útjában állott, el van hárítva s igy az összekötő vasútvonal létesítése biztosítottnak látszik. Ezekben adjuk dióhéjba foglalva a mai nap eseményeit, melyek kereskedelmünkre, helyi és idegenforgalmunkra újjászületést jelentenek. A munka finnepe. Dr. Bródy Samu bélai nagybirtokos uradalmában szolgáló Mókus Viktor gazdasági cselédnek folyó évi augusztus hó 4-én ritka szép ünnepély mellett adta át dr. Thuránszky Lajos muzslai főszolgabíró 40 évi hüségesés kitartó szolgálata jutalmának elismeréséül a földmivelésügyi miniszter által ajándékozott 100 korona készpénzt és Darányi miniszter aláírásával ellátott — a munka apotheosisát jelképező — szines képet. annyira el volt foglalva, hogy hatás nélkül maradt reá nézve Lea Tiziani fényű, aranykoronás feje. Pedig a tükör mesélhetné, egy idő óta milyen türelemmel próbálgatta a leány fürtéit rendezgetni, szemgyönyörködtető, igéző fürtökké. Azonban mindez semmit sem ért. Viktor csak nem vett tudomást másról, mint az édes, kis levélkéről. A harmadik hét elején voltak már. Viktor a levélke átvételénél fékezhetetlen szenvedéllyel nyelte annak tartalmát s a:xán a szerelem édes és gyötrő jelei égtek. Másnap a rendes időnél gyorsabban magából kikelve rontott be a postára, izgatott hangon tudakolva a 10l-es postarestante rózsaszín, heliotrop illatot lehelő levélkét s mire kezeibe kerül, lázban égő arccal, remegő kezekkel bontotta fel s helyzetén nem is változtatva, szemben a leánnyal futotta át. Ennyi szenvedély megnyilvánulása, a heliotrop édes, sejtelmes illata, a keleti faj forró vére. Lea közönyös idegeit is felcsigázták és a távozásnál erősebben szoritá meg a feléje nyújtott kezet. Fekete, gyémánt szemnek tüze perzselt s száz szónál többet beszélt. Viktornak már csak egy ütőkártyája volt és két napja. A következő napon a 101. poste restante, ajánlva, reszkető kézvonásokkal irva, majdnem nyitva érkezett. Lea most már szeretett s nő volt. A róVasárnap lévén, már a kora reggeli órákban ünnepi diszt öltött a falu, melynek apraja-nagyja a százados park közepén álló uradalmi kastély elé vonult, hogy lássa az érkező fogatokat, melyeknek tulajdonosai messziről jöttek össze, hogy tanúi legyenek a hűséges* szolgálat jubileumának, s kezet fogjanak azzal a hűséges cseléddel, ki egy emberöltön keresztül szolgálta hűséggel és szorgalommal az urát, azt az urat, a kit az egész vármegyében csak jó szivéről ismernek, a ki mindenkiben, a kivel csak érintkezett, csak rokonszenvet ébresztett, a ki községének nemcsak földesura, de valóságos jóltevője is. Az ünnepélyt megelőzőleg isteni tisztelet volt, melyen az egész község és az ünnepély fényét emelő vendégek részt vettek élén a község földes urával, dr. Bródy Samuval, ki vendégeivel a kegyúr részére fenntartott helyen hallgatta végig a szent misét, s a magas szárnyalású ünnepi beszédét Zlattnyánszky János, a pátriárkái lelkületű muzslai plébánosnak, a ki a szent írásból vett példákkal, s az életből merített képekből mindenki által megérthető módon, mégis irodalmi becsű szónoklatával dicsőitette a tisztességes munkát és megható szavakkal ecsetelte a munkás sorsát a régi és mostani korban, szembeállította a mai munkás helyzsaszin levél ügyesen a földre esett s egy alkalmas pillanatban, táncoltak a betűk a leány előtt . . . Csak e néhány szó volt benne: „ Az Istenre kérlek, holnap este 6 órakor el ne jöjj a találkozóra". Férjem mindent tud. „Ismerve őt, képes a legborzasztóbbra ! Egy nemesi korona s egy hires vivó katonatiszt nejének aláírása. A postahivatal falai szokatlan látványban részesültek. A rózsás arcú Lea arcáról egyszerre letűnik a hajnalpír, helyet adva a márványfehérségnek. Asszony volt tehát, aki miatt oly soká tudta maga kánt egy férfi érdeklődését felkelteni, ő, akinek kegyeiért annyian hiába esengtek. A most már szerelmes leány gyűlölte vetélytársnőjét. De reszketett szerelmeséért s féltette a kegyetlenségig szigorú katona boszszujától. Türelmetlenül keresték az órát minduntalan a szép szemek, de a kegyetlen idő ma csigalassúsággal morzsolta le szemeit. Végre-végre eljött a várva-várt óra. Elmúlt már s jött utána még 2—3—4 óra s Viktor, a pontos Viktor, egyszer nem jelent meg a postán. A leány izgalma nőttön-nőtt. Az éjjel nem zárultak' nyugalomra a szép szemek. A regg alig pirkadt, Lea talpon volt s egy teljes órával előbb ült az íróasztalnál, bámulatára a még sepergető hivatal szolgának. Elmúlt nagy keservesen a délelőtt s Viktor csak nem jelentkezett. Lea lelki nyugalma meg volt