Esztergom és Vidéke, 1907
1907-08-01 / 59.szám
Ingyen fürdőt a népnek. Esztergom, július 31. Minden évad megszüli a maga alkalmi eszméit. Igy a kánikula a fürdés gondolatát, mellyel foglalkozni kettős szempontból szükséges. Nincs jóformán nap, hogy a hir szolgálat be ne számolna egy-egy vizbefulásról, itt, majd amott felvetett hulláról, melyek szomorú sorsát, ha vizsgáljuk, látjuk, hogy a Duna vize áldozatait leginkább a szegényebb osztályokból szedi. • A fürdés nemcsak üditő a munkában kifáradt testnek, de úgyszóllván életszükséglet is, főleg napjainkban, midőn a mindenféle epide mikus, fertőző betegségek ellen, majdnem állandó a küzdelem. A szegénynép, hogy megtakarítsa azt a pár fillért, elmegy a Dunába fürödni, hol ellenőrzés, felügyelet és a meder viszonyok ismerete nélkül, sokszor szinte belerohanik a halál torkába. Százan és százan esnek évente áldozatul, kikre azonban sajnos, a társadalom ügyet nem vet. Az az áldozat, amit például városunknak hozni kellene egy nyári &z ár ellen. Zúgva, morogva tör át a piszkos hab minden korlátot. Leront minden eléje emelt gátat. Körülnyaldos minden megközelithetlen magaslatot, behatol minden szögletbe, hogy magával ragadjon mindent, ami ott van s ne hagyjon abban egyebet, mint szennyes habot. Ki az, aki eléje áll, mint egy tengeristen s parancsol : edddig és ne tovább ! ? Hol van ez a hatalom ? S ha van is ideig-óráig . . . nem bukik-e el az is hirtelen, hogy lerakodó helye legyén a piszkos hullámoknak, vagy annál vígabban szökdécseljenek rajta a felette elzuduló habok. Mi a divat ? Egy áradat, amely akadályt nem ismerve foglal tért mindenütt a társadalomban, amely sokfelé visz termékenységet, életet, de még több helyen maró piszkos habjával lerakodó iszapjával csak bepiszkolja, felforgatja, kiöli a meglévő józan életet. S ki az, aki ezen áradatnak ellene áll ? Aki tiltakozik a divatnak korcshajtásai, túlkapásai ellen ! Le vele! Lesajnáljuk a szegény maradit. Hisz ez nem érti meg a mai világnak szellemét. Legyen előhaladás, fejlődés minden téren ! . . . népfürdő felállításával, tekintve a kedvező vízviszonyokat, vajmi csekély lenne, mellyel ha szembe ál Htjuk azt, hogy mig egyrészt a népnek a tisztaságra, a test ápo lására szoktatásával javulnának egészségi viszonyaink, addig más részt elenyésznék a vizbefulltak száma, és e mellett meg lenne oldva a szeméremérzéket uton-ut félen megbotránkoztató azon paradicsomi állapot, mi sokszor az el viselhetetlenségig tarthatatlan, úgy látjuk, hogy ingyenfürdő felállítása, mennyire közérdekű kérdés. Az eszme nem uj, volt és van arra gondja hatóságnak úgy, mint egyeseknek, persze de csak akkor, ha valamely hulla kifogása a kérdést actuállissá teszi, addig és azutánra is azonban oda kerül a megvalósítandó eszmék, gondolatok tárházába. Az évad ráterelte figyelmünket, terelje hát reá a város figyelmét, gondoskodását is, mert az az áldozat a nép javának előmozdítása révén megtermi gyümölcsét, melynek hasznát a társadalom a maga egészében fogja érezni. —n. De megálljunk ! Hátha mégis igaza van ? Ha csakugyan a tilosban, a meredek szélén botorkálnánk ?! . . . I. A kis szükj gerendás szobában nehézkes köhögés haltatszik. Az ágy végében ül vánkosokkal megtámogatva a mama. A mennyire lehet, visszatartja köhögését, pedig a mellbetegség irtózatosan gyötri. De hát a kedves leányai nem szívesen hallgatják. Nem is csoda, hiszen szegény leányok úgy is annyit varrnak, dolgoznak még késő este is s abban az egyetlen szobában mindig ezt a száraz, fojtó köhögést hallgatni! Most is az ablak mellett a díványon olyan sürgősen dolgoznak azon a két szép derékon. Megfésülködve ugyan még nincsenek, a szoba sincs összetakarítva, de ha ezzel vesződnek, hát akkor mit vesznek majd holnap magukra a bálba ? Apjuk, aki eddig szótlanul ütötte a kis faszegeket a fejelés cipőtalpba ott a kis suszter asztal mellett, nem is állhatja meg tovább: — No, most sem kész még ? Mikor lesz már ez a szoba kitakarítva ? Aranka (a nagyobbik): Oh papa, nem kell olyan türelmetlennek lenni! Majd meglátja, milyen szépek leszünk holnap ! Vilma (a kisebbek, aki a varrónéság mellett egyúttal frizérnő is): Meg különAgglegényadó. A Komáromi Lapok legutóbbi számában fenti címen egy cikkecske jelent meg, melynek irója megyénk legutóbbi közgyűlésésének azon határozatával foglalkozik, mely — Somogy vármegyének az 1898. évi XXI. t. c. módosítására vonatkozó feliratának pártolása kapcsán — mozgalmat indított egy országos gyermekvédelmi alap létesítése ügyében. A cikkecske irója ugy adja elő, mintha megyénk célja az lett volna, hogy az agglegényadó behozatalával a nősülést, a családalapítást előmozdítsa. Ez azonban téves értelmezése a határozatnak, melynek bevallott célja a gyermekvédelem ügyének törvényhozásilag leendő rendezése, helyesebben, nagyobb felkarolása. A kezdeményező lépéseket tulajdonképen Somogy vármegye tette megázzál, hogy felirt a képviselőházhoz, a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről szóló 1898. évi XXI. t. c. oly irányú módosítása tekintetében, hogy a talált és hatóságilag elhagyottaknak nyilvánított 7 éven túli gyermekek ápolása, eltartása és neveléséről való .gondoskodás felette fontos kérdése biztosabb alapokra fektetessék, mivel köztudomású, hogy az illetőség megállaben hasztalan is sietnénk vele, ugy sem lehetne kész, hiszen selyem betétre még mindig nem adott pénzt a papa, azt még ezután kell hozni. Papa : Én ? Én adjak rá ? Vilma: Hát kinek a leányai vagyunk ? Abból az égy pár forintból, amit mi kerestünk, nem lehet ilyen szép, divatos derekat csinálni. Papa : Hát muszáj tinektek ilyent csinálni ? Hát nem látjátok, hogy a Pistának milyen rongyos a nadrágja, két hét óta még iskolába sem mehet. Most pedig már igazán kell neki venni, mert ezért is megbüntetnek. Aranka: De hát hiszen még van 10 forint a fiókban és minekünk abból csak 8 kell a selyemre. Papa (mérgesen): Hát édes anyátok számára miből fizetem ki a doktort meg a patikát ? Az arra van félre téve. (Mérgesen lecsapja a szerszámot és a cipőt s kimegy a szobából. Torkig van már a méreggel.) A leányok anyjukra néznek, várva a gordiusi csomó megoldását. Mama (hosszas köhögés után): Adjátok hát ide azt a pénzt. (Mindketten gyorsan ugranak a fiók felé). Na itt van hát nyolc forint. De most siessetek ám, ne hogy apátok meglássa. Mig Aranka az árván maradt kettőt pitásának a legtöbb esetben szándékosan kitolt hosszadalmassága, mily kárára van az ügynek. Somogy vármegye átiratának kapcsán küldött felirat tárgyalása közben megyénk tiszti főorvosa, dr. Seyler Emil egy pótinditványt tett, mit a törvényhatóság bizottsága magáévá téve, aképen határozta el a felirat pártolását, hogy indítványt tett egy országos gyermekvédelmialap létesítésére, mit olyképen javasol nevezett főorvos pótinditványa alapján megvalósítani, hogy a méltányosságra alapított adókulcs nyomán, minden, bizonyos életkort elért nem házas, vagy gyermektelen özvegy férfi és nő, valamint minden gyermektelen házaspárra adó vettessék ki, melyből aztán a gyermekvédelmi-alap létesülne. Tehát, nemcsak agglegényt, hanem a pártában maradt nőket, sőt a gyermektelen házasfeleket is javasolja megadóztatni valamely csekély összeggel, mit azzok meg nem éreznének, de amiből egy hatalmas alap létesülne, melynek kamataiból a gyermekvédelem kérdésének rendezése biztos alapokra lenne fektetve. Látjuk íme, hogy a cikkíró a célt összetéveszti az eszközzel. Közöljük laptársunk sorait, amelyek ezek. Esztergom a reformok városa. Esztergom sohase pihen. vissza teszi, " t Vilma felkészül, kalaposán, keztyüsen, napernyősen, divatos szép ruhában ; ugy is kell menni frizérozni, majd ő útközben megveszi! Aranka (utána kiált): Ne felejts ám elmenni ahhoz a tüzérkapitánynéhoz is, aki tegnap ide izent. Vilma: Dehogy! Csak bevásárlók és ahhoz sietek először! II. A tüzérkapitánynénál. Két szobás ideiglenes lakás előszobával. Az inas az előszobában kabátot kefél. Vilma (be lép; az inashoz): Felkelt már a nagyságo s asszony ? Be lehet hozzá menni ? Inas : Már régen felkelt; csak tessék, várja a kisasszonyt. Vilma (belép): Kezeit csókolom. (Elegáns meghaj lássál s bókkal, amellyel tánctanárjának már annyi dicsőséget szerzett): Alázatos szolgája, jó reggelt kívánok. Kapitányné (egyszerű, de csinos karton ruhában hímzéssel foglalkozik. Vilma belépésére meglepetve áll fel, nem tudja minek tulajdonítsa ennek az előkelő hölgynek látogatását): Jó napot kívánok. — Becses parancsára nagyságos asszonyom eljöttem. — De hát kihez van tulajdonképen szerencsém ?
