Esztergom és Vidéke, 1907

1907-07-25 / 57.szám

iskola három osztályában van öszszesen 82 tanerővel. A másik tanfolyam ott kin van a barakban, a 26-ik gyalogezred laktanyájában. Számra nézve ugyanannyi, csakhogy fele újonc, fele meg gyakorlatra bevonult. Igen helyesen a néptanítónak lehetőleg mindenhez kell érteni s mindent kell ismerni, tehát hadd ismerje meg a katonaéletet is. Az ám a gyöngyélet! Azért lehetőleg ódzkodnak tőle annyira, hogy teszem Franciaországban a tanítóságnak legnagyobb része az antimilitarizmus hive. Én a magam részéről, mint volt katona és mint tanitó teljes mértékben elitélem az antimilitarizmust, amely előtt a haza fogalmából hiányzik a faji, a nemzeti fogalom, hiányzik a fegyelem iránt való érzék. De viszont a humanizmus huszadik századában, jobban mondva a huszadik század humanizmusában elitélem azt a bánásmódot, mely az embert nem a nemzet megbecsülendő védanyagának tartja, hanem csak puszta eszköznek. Minden embernek a műveltségre kell törekedni, embertársát arra segíteni s ha képes arra, kioktatni és nevelni. A műveltségnek egyik legszebb tulajdonsága az érintkezés modora, az akaratnak lehetőleg minden szenvedélyt kizáró közlése, az elkövetett hibáknak és botlásoknak lehetőleg szelid oktatással való helyreigazítása. A tanitó a maga kis hadseregében ily eljárásra fegyelmi eljárás következményei mellett van kötelezve. És mert ugyanaz a tanitó, a népnevelő, aki a városokban, a falvakban a legközvetlenebb érintkezésben van a néppel, a nemzet összes rétegeivel egy másik tanfolyamban részesül kioktatásban, hol bőven kijut a része hallgatni azon szenvedélyes, türelemvesztettségből Tulipán Antal most már nyugodtabban ment aludni szűk kis szobájukba, ahol a sok málha miatt mozdulni is alig birtak. Másnap reggel kisétáltak s ime alig mennek ki, hát kit látnak ? A sarki kis boltosnak a felesége jön ott egy másik asszonnyal s már messziről integet. — Ne vedd észre, jr mondta Tulipán a feleségének. — Hallatlan szemtelenség, hogy ez itt bizalmaskodni akar velünk ! Egy szatócsné, akinek az ura ingujjra vetkőzve maga hengergeti le a kncsiról a petróleumos hordót, a boltjában méri a a pálinkát a tót napszámosoknak. Tulipánok látták otthon az ablakból akárhányszor. Hát nem szörnyűség, hogy ilyen ember is fürdőre küldi a feleségét ? Ilyen semmi ember, akinek az egész boltja nem ér ezer forintot. Gyorsan megfordulnak Tulipánék s odább sietnek. No csak az kellene még, hogy a grófnék ilyen társaságban lássák őket. Otthon, Budapesten elbeszélget az ember néha velük a boltajtóban, vagy másutt is, sőt egy kiránduláson is voltak egyszer együtt Török-Bálinton, Tulipán úr nem kevély otthon, de itt . . . itt nem kompromittálhatják magukat. Egész nap bujkálnak a szatócsné elől s olyan erdei utakat keresnek, ahol senki sem jár. Ebédelni azonban mégis csak kell s ha bemennek a vendéglőbe, ott fakadó kitöréseket, amelyek az Isten nevét, Krisztust, Szentségét, Máriát megvetettebbnél megvetettebb szavakkal kisérik. Hallja, szenved és tűr, mert az ő fenséges hivatása a nyugodtság, a türelem, az odaadó, oktató szeretet, ami buzdítja ott is eleget tenni kötelességének, hol mint honvédő véranyag egy sorban van a nép gyermekeivel, akiket ő nevel, ő képez, hogy erős és jólétben gazdag legyen hazája, hogy majdan, ha arra kerül a sor, mint népnevelő ragyogó példaképe legyen a hazaszeretetnek, amely véráldozatot, önfeláldozást kíván ott a síkon, hol nemzetek sorsa dül el. íme a két tanfolyam. Az egyiken azért van jelen a néptanító, hogy kioktatást nyerjen a nép gyermekének munkára való képzésében, a másikon azért, hogy kioktatást nyerjen a nemzet ifjainak sorában a hontvédő katonai életre. De szeretjük tudni, a hogy a mily szeretetteljes kioktatásban részesülnek a kézimunka tanfolyamba levő tanitók, azonképen azok a tanitók is, akik a katonaéletet gyakorolják. Az ezred lovagias érzelmű és a honmentés művében epochalis hivatásu tisztikar az oktatásban szinte szeretettel, jó bánásmóddal láncolja magához a tanítót, hogy társa legyen az életben, a hol ő katonának is képzi, neveli a nép gyermekét. Egy öreg gyalogos, pedagógus. Az uj munkásbiztositási törvény. Az 1907. évi XIX t.-c, mely az ipari és kereskedelmi alkalmazottiaknak betegség és baleset esetére való biztoritásáról szóll, a* kereskedelemügyi miniszternek most kiapott rendeletével, már életbe lépett. A törvény végrehajtásáról szólló mindjárt rájuk ismer a szatócsné, megszóllitja őket s vége minden tekintélynek. Az az ostoba asszony képes még azt is kifecsegni, hogy Tulipán Antal valamikor mézeskalácsos volt. Hisz Tulipán úr nem szégyenli, nincs azon semmi szégyelni való: de minek azt emlegetni, ha nem kérdezi senki ? És vannak ám különféle mézeskalácsosok. Nem mindenki szerez két nagy házat s nem mindenki lesz a polgári kör elnöke. Tulipán úr büszkén verheti a mellét és szólította más ember is nagyságos urnák, nemcsak a vendéglős, meg a fürdőgondnok. Ő olyan polgárember aki előtt mindenki tisztelettel leveszi a kalapját. Grófok is kezet fogtak már ő vele. — Igaz, igaz, Tóni — hagyja helyben a felesége -- de hát hol ebédelünk. Tulipán úr törülgeti a homlokát. Már arra is gondolt, hogy a szobájukba viteti az ebédet, de disznóság, hogy akkor minden tál étel tiz krajcárral drágább. Valóságos rablás. Az ember nem dobhatja ki a pénzét hiába. Aztán, ha az embernek olyan szép fiatal felesége van, hát mutogatni is akarná. Még azt is szeretné, ha látnák, milyen pompás ruhákat vesz ő a feleségének. Bezzeg azt ugyan nem teheti mindenki. Végre még is csak rá szánja magát. Már egy órája is elmúlt, hogy az ebédre csenrendelet -a törvényt július 1-töl mondja hatályban lévőnek. Az uj törvény az ellene vétőkre súlyos büntetést szab ki s igy nem lesz érdektelen, ha rendelkezéseit az alábbiakban ismertetjük, megjegyezvén, hogy július 1-eje hatállyal az esztergomi ipartestületi betegsegelyzo pénztár megszűnik s ettől a naptól fogva mindazok, kik a felhívott törvény értelmében a betegség és baleset esetére való biztosításra kötelezettek : az esztergomi kerületi munkásbiztositó pénztárnál (az eddigi kerületi betegsegelyzo pénztár) szabályszerűen bejelentendők. A törvény rendelkezései folytán : Betegség esetére való biztosításra kötelezettek nemre, korra, honpolgárságra való tekintet nélkül mindazok^ akik az esztergomi kerületi munkásbiztositó pénztár területén az alább felsorolt üzemeknél, foglalkozásnál, vagy vállalatoknál akár állandóan, akár ideiglenesen, akár kisegitőképen, vagy átmenetileg oly fizetéssel, vagy bérrel vannak alkalmazva, mely évenkint 2400 koronánál, illetve naponkint 8 koronánál nem több. —• Ide tartoznak : 1. Az ipartörvény (1884. XVII. t.-c.) alá eső összes foglalkozások, ideértve az állami egyedáruságot képező s vele összefüggő vállalatokat, valamint a királyi kisebb haszonvételekhez tartozó malmokat és italmérő üzleteket; 2. az ipartörvény alá nem tartozó, de ipar-, illetve vállalkozásszerűleg űzött kereseti foglalkozások (műszaki és ügynöki irodák, színházak, gyógyszertárak, gyógyintézeteknél stöbbi;) 3. bányák, kohók, sóművek s egyéb bányaterméket feldolgozó, továbbá kőfejtő, homok-, kavics- és anyagtermelő, úgyszintén kő- és földanyagok törésévél és feldolgozásával foglalkozó telepek és munkák ; 4. ut, híd, vasút, alagút, víz, gát, csatorna, kikötő erődítés, vízvezeték, gáz- és villamosvilágitás, valamint erőátviteli vezeték építkezések és munkák : 5. gyúlékony, az egészségre árgettek, nagyon éhesek mindketten s az asszonyka nem hagy békét urának: •— Hiszen már mindent megesznek, már semmi sem marad nekünk. Ha körül lehetne kerülni a vendéglő épületét s ugy eljutni a tegnapi helyükre, azt legjobban szeretné Tulipán úr, de nem lehet. Át kell menni az éttermen. — Csak gyorsan és ne nézz se jobbra se balra, — figyelmezteti a feleségét. Szerencsésen átjutottak, anélkül, hogy a szatócsnét megpillantották volna. Most már odakint voltak, meg volt terítve az asztaluk, de csak az ő asztaluk állt ott egyedül az udvarban. — Hol vannak a grófnék ? — kérte számon a pincértől Tulipán úr. Bent vannak a teremben kérem alássan nagyságos úr — felelt a pincér alázatosan. Tulipán úr gyanakodva nézett utánna. — Nem veszed észre, mintha ez a pimasz gúnyolódnék velünk ? szólt a feleségéhez. — Ugyan, ugyan Tóni, — fedte az asszony. Megebédeltek, nem csekély boszusággal ugyan, mert a rántott csirke már elfogyott és palacsintát sem kaphattak már, de valahogy mégis csak megebédeltek. Tulipán úr kijelentette a főpincérnek, hogy ilyen ringy-rongy korcsmát még sohasem látott életében, a fiúnak pedig, aki a sört talmas vagy mérges, úgyszintén robbanó anyagok gyártása és feldolgozása s robbantó művek; 6. vegyészeti, fizikai és gyógyszerészet-i laboratóriumok ; 7. vágóhidak és jégművek; 8. vasúti üzemek, tekintet nélkül a mozgató erőre, ezek gyárai és műhelyei, építkezései és fentartási munkája, a posta, táviró, távbeszélő, ezek építkezései és fentartási munkái ; 9. hajózás, bárminemű hajórakodás és hajóépítés; 10. kotró, komp, rév és tutajozó vállalatok; 11. fuvarozás, szállítmányozás, raktárházak és kereskedelmi pincészet ; 12. a mező- és erdőgazdasági termeléssel az állattenyésztéssel, a halászattal, a kertészettel, a bortermeléssel, selyemtenyésztéssel és méhészettel összefüggő mellékiparüzemek, még azon esetben is,*ha azokban a termelő nagyobbára saját nyers terményét dolgozza fel (1884. XVII. t-c. 183. §-a); 13. nyilvános intézetek; 14. állami, törvényhatósági, községi és közalapítványi vállalatok, vagy hivatalok, ide nem értve a katonai intézetekben és üzlettelepeknél alkalmazott katonákat (1884. XVII.t-c. 183. §-a); 15. nyilvános tanintézetek műhelyei, végre 16. egyletek, társulatok, ipartestületek és a munkás biztosítópénztárak. Baleset ellen való biztosításra kötelezettek nemre, korra valamint a fizetés, illetve bér nagyságára való tekintet nélkül mindazok, kik az alább felsorolt vállalatoknál, üzemeknél, vagy munkáknál akár állandóan, akár ideiglenesen, akár kisegitőképen, vagy átmenetileg vannak alkalmazva. Mindazonáltal az alkalmazottak javadalmazása ugy a baleseti kártalanítás, mint a költségfelosztás és kirovás tekintetében csak évi 2400 korona összegig vétetik számításba. Ide tartoznak : 1. a betegség esetére való biztohozta azt igérte, hogy fejéhez vágja a sörös poharat, ha vigyorog. Este a vacsora alkalmával még roszszabb kedve lett Tulipán Antalnak. Nagyon unalmas igy egyedül ülni az udvarban. Tulipán ur szerette a társaságot s ha az ember fürdőre jön, hát nem azért jön, hogy egész nap bujkáljon a szatócsné elől, délben és este meg ide berekeszszékebbe a szűk udvarba, ahol levegő sincs, csak légy, szúnyog és mindenféle bogár. Már szeretne visszatérni a terembe Tuipán úr, de restéi; negyednapra azonban, estére nagyon csúnya, szeles, esős idő támadt nem lehetett odakint maradni; bementek. Szétnéztek, hogy hol kaphatnának helyet, de nincs üres asztal sehol, csak ott tétováznak a terem közepén, mikor oda szalad hozzájuk a kis szatócsné a terem túlsó oldaláról és örömében még meg is öleli Tulipánnét: — Odajöjjenek mihozzánk. S már vezeti is karonfogva Tulipánnét. Tulipán úr bosszúsan cammog utánuk. — Én már köszöngettem is maguknak de nem vettek észre — hadarta a boltosné. — Jaj be örülök, hogy itt vannak. Együtt fogunk sétálni mindig. Itt van a sógornőm is, bátyám is. Bemutatja a sógornőjét, meg a bátyját. A bátyja ügynök, házak eladásával foglalkozik. Ha Tulipán úr el akarja adni