Esztergom és Vidéke, 1907
1907-07-25 / 57.szám
A két tanfolyam. Esztergom, július 22. A huszadilf század embernevelésében mindinkább előbbre nyomul a néptanító. A társadalom majd minden osztálya, rétege az ő munkásságára helyezi törekvéseinek bázisát. Innen van, hogy a fokozódó igényekkel párhuzamban mindnagyobb terheket ró vállaira nem ok nélkül gondolván, hogy az emberanyag megidomitására hajlandóság tekintetében is legkiválóbb anyag a gyermek. Az emberboldogitás nemes és nemtelen törekvői ugyancsak éles harcot folytatnak a tanitók birtoklásáért. Mind hatalmi érdekkörébe akarja vonni, szentül meg lévén arról győződve, hogy csak az igaz és célra vezető, amit ő akar. A népnevelés mesterségének mikénti üzésében ma oly chaos előtt állunk, minő aligha volt akár a pogány, akár a kereszténység reform korában. Az ember tradícióját az ellenfelek két főirányban érvényesitik. Az egyik felemelkedik egy magasabb eszményi körbe, mely a végcélt egy természetfölöttivel hozza kapcsolatba ; a Tulipánék fürdőn. Tulipán Antal úr elhatározta, hogy az idén fürdőre mennek. Teheti, hál' Istennek van miből. Eddig beérték holmi vasárnapi kirándulásokkal, de azokkal mindig baj van: hol az eső esik, hol a vonatról késik le az ember s mégis csak egészen más az, ha az ember fürdőre megy, mint hogyha Buda-Őrsre vagy Török-Bálintra rándul ki. Mikor elmegy is az ember, mikor visszatér is, legalább egy hétig beszélhet róla a polgári körben, ahol elnök s ahol tekintélyének növelésére szolgál. — Most megyünk fürdőbe . . . most jöttünk haza a fürdőről. S az a szemtelen fráter, a fiatal AszaIay, aki minden kirándulásnál ott lábatlankodik az asszony körül, az nem jöhet utánuk. Annak nem telik miből. Minthogy azonban az ilyen érdemes polgárember, aki maga szerezte vagyonát nem szereti hiába pocsékolni a pénzét, hát kiválasztja, hogy melyik az olcsó fürdő, ahol jutányos áron kap ózondús levegőt, előkelő társaságot és tápláló kosztot. másik az életet állati tengődésnek vallván, akként óhajtja társadalmi qerendezkedését amint és aminőnek arra individualitásánál fogva képesnek tartja. Mindkét félnek megvannak a maga alárendelt változatai. Egyik finomabb, másik durvább árnyalattal. A finomabb árnyalatú fő és alellenfelek között a találkozást: a munkára való képzés és nevelés szükségességében találja. Munkára nevelni, a munka szeretetét természetévé tenni a gyermeknek, bármily célzattal is, kétség kivül az embernevelés legszebb feladata. A munka elfoglal bennünket, biztosítja földi vándorlásunk jólétét bármely irányzatnak követésére, erősít és mi tagadás benne, bármely alant, tehát az állati tengődés felé gravitációban bizonyos tekintetekből nemesit. S ha nemesit, fegyelmez bennünket. A munka szeretetére való nevelés effektuálását célozza a népiskolában kötelezően elrendelt kézimunka tanítása. És mondhatom igen helyesen. A huszadik század népiskolájával teljesen be kell illeszkedni a cseMindezt megígéri neki a rozgony-füredi prospektus, azonfölül kitűnő hatású gyógyvizet, mely minden kigondolható betegség ellen hasznos. — Na, oda megyünk! határozta el Tulipán úr. De csak augusztus elején mehettek, mert addig valami adókivetési, vagy adófelszólamlási, vagy Isten tudja miféle bizottság ülésezett s Tulipán úr nem akarta elveszteni 3 korona napidiját, ami jól esik az embernek, ha két nagy háza van is, mert a polgári kötelesség jutalma mindig jól esik. A polgári kötelesség e hű teljesítése maga után vonta azt is, hogy élvezni fogják a 25°/o-os árkedvezményt, melyet a prospektus augusztus 15-étől kezdve igért. Okos ember nem szokta megvetni az árkedvezményt. Bevárni azonban mégsem lehetett azt az augusztus 15-ikét, mert a fiatal aszszonyka már nagyon nyugtalankodott. — Mikor megyünk már? Mégsem megyünk ? Akkor megyünk, mikor már más ember visszajön. Menni kellett tehát. Magukkal vitték az asszonynak összes ruháit. — Csak hozd el, Juliska, — nógatta az ura, — hozd el mind. Hiszen azért veszi az ember a ruhát, hogy lássák. lekvő munka azon áramlatába, mely az embert minden irányban képesiti a megélhetésre. Minden izében fel kell váltani azon alapelvet, hogy azért élünk, hogy dolgozzunk, s azért dolgozunk, hogy éljünk. És e tekintetben az esztergomi r. kath. tanitói kör adta talán az első követendő impulzust, mikor a mult évi közgyűlésének határozatából kifolyólag a jelen év tavaszi közgyűlésén behatóan foglalkozott azzal, osztatlan tetszéssel fogadván az előadó Klinda Károly e tárgyban való érdekes és minden részben figyelmet keltő felolvasását. Osztatlan megnyilatkozással fogadta el azon határozatot, amellyel egy tanfolyam rendezésének kérelmezését határozta el. A határozat érvényesítésére azonban nem került a sor, mert előadó közvetlen összeköttetésben lévén tanárával, Guttenberggel, az esztergom-vidéki egyesület tevékeny elnökével, Fehér Gyula dr. belvárosi plébánossal és a főegyházmegye főtanfelügyelőjével, valamint a vármegye kir. tanfelügyelőjével, nemkülönben a város polgármesterével egyetértőleg — magyarán mondva — nyélbe ütötték a dolgot. Kiváló elismeréssel kell, hogy adózzunk a főtanfelügyelő ama intézkedéséért, Rengeteg málhával érkeztek meg Tulipánok a fürdőbe s Tulipán úr meglehetett elégedve: mindenki megbámulta a sok koffert, ruhakosarat és skatulyát. Két szolga alig birta berakni a kis szobácskába. — Talán nagyobb szobát méltóztatik parancsolni, nagyságos uram ? — kérdezte a fürdőgondnok, aki levett kalappal kisérte lakásukra. — Köszönöm, — szólt Tulipán Antal röviden és elutasítón. Mikor elment a fürdőgondnok, Tulipán úr kifejezte a véleményét: — Nem szeretem a tolakodást, ha nagyobb szobát akarok, magam is tudok szólni. — Hiszen csak udvariasságból mondta — mentegette a fürdőgondnokot Tulipánné. — Mindegy — válaszolt Tulipán úr szigorúan, — nekem ne célozgasson, hogy nem tetszik-e nagyobb szoba. Láttam én a képén, hogy mit akar. Nem tűröm, hogy velem valaki packázzon. Én tekintélyes fővárosi polgár vagyok s eleget fizetek igy is. A vacsoránál ismét ugy tapasztalta Tulipán úr, hogy nem adják meg neki a kellő tiszteletet. A pincér hátul az ajtó mellett mutatott neki asztalt: — Ide méltóztassék. hogy lehetővé tette a szerzetes tanítónők részvételét is, kiknek ellátásáról a vízivárosi zárda főnöknője gondoskodik. A mult szombaton tekintettem be a tanfolyamba. Valóban a legnagyobb elragadtatással szóllhatok a tapasztaltak felől. Mennyi lelkesedés, mennyi akarat, buzgalom, ügyszeretet a népnevelők között! Mind, mind élő bizonyítékai azon, a hivatás felismeréséből vett tudatnak, mely a tanítót, a tanítónőt, legyen az egyházi, vagy világi, népnevelői kötelezettségének teljesítéséhez köti. Hangya szorgalomra vall a bevégzett anyag és a produktumok sokasága. Érdemes a megtekintésre. Többet mondok, kötelező a megtekintésre, hogy minden szülő kézzel foghatólag tapasztalja, mit mivel a tanitó, hogy a nép jólétének, nemesbülésének javára mivelhessen. És ennek lehetővé tételére nem szabad az alkalmat elmulasztani, ha másként nem, falragaszokkal kell a közönség figyelmét felhívni, hogy lássa, győződjék meg nemcsak a tanitók helyes munkásságáról, hanem azon célról is, amely a tanitó e tekintetben való munkásságán van lefektetve. Ez a tanfolyam a belvárosi leányDe Tulipán ur nem akart odaülni, ő elől akart asztalt. Hiába hivatkozott a pincér arra, hogy azok az asztalok már el vannak foglalva. — Fogja be a száját! — utasította rendre Tulipán úr. A főpincér is odajött. — De kérem afassan nagyságos uram. — Ne locsogjon, —• szakította félbe Tulipán úr. A felesége is meghúzta kabátját s a fülébe súgta: — Tóni! — De nem használt. Tulipán úr nem hagyta a tekintélyét. A pincérek morogtak. Bejött maga a vendéglős : — Terítsenek a nagyságos úrnak odakint, ahol a grófok vacsorálnak. No ez már valami volt. Ahol a grófnék vacsorálnak. Evvel már megelégedett Tulipán úr. Fölteritettek hát nekik is egy asztalt ott kint az étterem előtt, ahol tele lett a tányérjuk mindenféle bogárral s a sok szúnyogot és éjjeli lepkét alig győzték maguktól elhajtani: de büszkék lehettek, mert a szomszéd asztalnál két grófné vacsorált több előkelő úriemberrel. Igaz, hogy azok asztala fölött egy ernyő is ki volt feszítve s abból már nem jutott Tulipánoknak, de az mindegy, mégis ott vacsoráltak ők is, ahol a grófnék. .Esztergom és Vidéke" tárcája