Esztergom és Vidéke, 1907

1907-07-18 / 55.szám

Gyémánt misés főpap. Esztergom jul. 17. Kerülve fényt, pompát, ünnepeltetést, csendben üli e hó huszadikán az Ur oltáránál áhítatos imát, hálát rebegő ajakkal hatvanadik évfordulóját a főkáptalan egy illusztris tagja, nagyprépostja annak a kegyeletes pillanatnak, melyben, mint 23 éves ifjú Isten dicsőítéséért első szent miséjét bemutatta. Nem lengenek majd Sión ormán lobogók, nem fognak megszólalni az ünnepi tarackok, nem zsong-bong belé majd az ünnep zajába Nagyboldogasszony harangjának hívó szava, mert tiltja ezt az ünnepelt férfiúnak ismert szerénysége, aki kerülve a külsőségeket, immár egy emberöltőt meghaladó pályáján mindenkor csak hivatásának élt. Bölcsője Dunaföldvárott ringott, ki elvégezve Budán középiskoláit, az első magyar királyunkról cimzett ősrégi papnövelde kötelékébe lépett. További tanulmányait a pozsonyi Emericanumban, Nagyszombatban, majd a Pazmaneumban folytatta s fejezte be. Miután a negyvenes évek végén pappá szentelteM

ara könyVe. Rab voltam eddig, búnak rabja, A lemondás volt börtönöm S mily varázslat, im újra élek, Ujong bennem a sziv, a lélek, Bilincsemet, hogy széttöröm. A boldogság derűje lep meg : — Mara, szeretlek! Uj élet, hát büszkén köszöntlek, Szivemben üdv s öröm vagyon; Átkos mnltamért nem hull könnyem Virág, illat, fény körülöttem. Szárnyal a lelkem szabadon. Dalaim rózsákként teremnek: — Mara, szeretlek! Mintha a mesék földjén járnék, Ez a város tündér-sziget, Legszebb tündért magában rejti, — Ne tudja, ne ismerje senki Azt a szelid, arany szivet! E földjén a tündér-szigetnek: — Mara, szeretlek! Tuba Károly. tett, Doroghra jött segédlelkésznek, mely időtől kezdve a fővárosban eltöltött néhány év kivételével, a mai napig közöttünk élt. 1855-ben a theológia tanárává, tiz évre rá pápai kamarássá, majd hetvennégyben esztergomi kanonokká neveztetett ki, mig az elmúlt évben Sujánszky Antal nagyprépost elhalálozásával a főkáptalan nagyprépostja lett. A plébános vizsgáló bizottságnak — melynek ma elnöke — ő azon egyedüli közöttük élő tagja, akit még az alkotmány visszaállításának évében tartott utolsó esztergomi zsinat választott meg azzá. A puritán jellemű, szűkszavú férfiú a közélet, a társadalmi élet terén meg nem igen fordult, abban részt nem vett. Visszavonultan, egyedül hivatásának, az egyháznak élt, melyet nemcsak, mint pap, de tollal kezében is szolgált. Az ötvenes évek elején a Kath. Néplapot szerkesztette, majd számos egyházi vonatkozású cikket, értekezést, bírálatot írt, melyek mind maradandó becsűek. Önálló művei: „Az egyházi művészet régészeti és gyakorlati kézikönyve", majd a „Műtörténeti kalauz", mi ugyancsak Esztergomban jelent meg a hetvenes évek elején. Jjujzka . . . „Jó nevelésű, szőke, 18 éves árvaleány 10.000 korona hozománnyal, — egyéb ismeretség hiján — ez úton óhajt megismerkedni, szolid, intelligens fiatalemberrel. Arcképpel ellátott komoly ajánlatok „Frigy" jeligével ellátva a főpostára küldendők." Mikor Fekete Antal elolvasta ezt a hirdetést, homlakára ütött. Csak úgy gyengéden. Azután letette maga elé a kerek asztalra a lapot. Csendesen kevergetni kezdte feketéjét s a következő magánbeszédbe fogott. „No Tóni, most vagy soha. Ez egy olyan valami, amit meg kell ragadni. Mit ér a nőtlen élet? Semmit. Az embernek nincs rendes otthona .sem. Ez a fekete sem fekete, csak panes. Árvaleány, tehát anyós sincs. Azután 10.000 korona. Ezzel már lehetne valamit kezdeni. Neked is van 3000 összespórolva. Neked sincs senki ismerősöd, hivatalnok társaidon kivül. Asszonyt kell szerezned, aki mos, főz s gondodat viseli. Elég volt már 35 éves korig a legény élet. Ma-holnap itt az öregség s nem lesz ápoló. Ugy ám. Tehát csak fogj hozzá. Ez épen neked való lenne." „Pincér fizetek!" — kiáltott a mellette elsuhanóra. Takarékos életmódja által egybegyűjtött filléreit a közcéloknak, az egyháznak és a tanügynek szentelte. Különösen szülővárosában tett nagyobb alapítványt a tanügy fejlesztésére, majd a helybeli érseki képezde tápintézete" javára. Ugy tudjuk, hogy gyémántmiséjének emlékét ujabbi nagylelkű adományokkal fogja maradandóvá tenni, melyek bárha inkább egyházi célokat lesznek hivatva szolgálni, de nem kételkedünk benne, hogy szive sugallatát követve, a nemeslelkű főpap jóakaró figyelme városunkra is ki fog terjedni, melynek lakossága immár félszázadot meghaladó időn át tiszteli ősi falai között az ünnepelt férfiút. Nem zavarjuk az Ur szolgálatának szentelt áhítatos magányában, de engedje meg, hogy az egek Urához felszálló imájába, a város közönségének hő fohásza is belevegyülve, kérjük a mindenek Urát, hogy főkáptalanunk titkon ünnepelt nagyprépostját, Blümelhuber Ferencet Egyhazának dicsőségére. Hazánk javára és a város örömére sokáig éltesse. — a. „Volt egy fekete és két cigaretta. Az 28 fillér kérem." A vőlegény jelölt 40 fillért halász ki tárcájából. „Huszonnyolc meg tizenkettő, az negyven" s nyújtja vissza a pénzt. „Hagyja csak" int Fekete úr s pálcáját véve, fütyörészve hagyja oda a kávéházat. „Mi lelte ezt, gondolja a kellner elképedve. Eddig mindig csak két vasat adott borravalót, most meg háromszorosát." De fölrázzák bámulatából. „Kellner! Pincér! Fizetek! Fizetünk! Fizetnek ! Ide !!" Rohan oda, ahol leghangosabbak. Fekete Antal úr ezalatt boldogan sétál a hivatal felé. Kellemes gondolatok bizseregtetik a vérét. Megáll egy kirakat előtt. Abból egy jóképű fiú mosolyog rá. „Ez én vagyok". S ott illegeti magát néhány percig a nagy üvegtábla előtt. „Elég csinos fiú vagy még Tónikám". Rámosolyog képmására. Az meg vissza. Magával teljesen megelégedve sétál tovább. Egész délután az övé. Az ő hivatalában csak délután egyig dolgoznak. Van ideje a gondolkodásra. Elér végre egyszobás legénylakására. A lapot, melyet zsebre csúsztatott, előveszi s mégegyszer elolvasta a sokat igérő sorokat. A munkáshiány. (Á.) Az utóbbi évek folyamán tapasztalható munkáshiány miatt óriási mértékben emelkedett a kézimunka értéke. Munkáshiányról és munkabér drágaságról panaszkodik a gyáros, a kisiparos, a kereskedő, a ga-zda. . Ezen munkabér emelkedés ma már olyan mérvet öltött egyes foglalkozási ágaknál, hogy azok jövedelmező űzése kérdésessé vált. Mivel a munkabérek emelkedése folytán mindenféle termelésnél előálló költségtöbbletet a fogyasztónak kell megfizetni, azért ma alig van népszerűbb társalgási anyag a munkáshiánynál. A nagy- és kisiparos, a kereskedő, a gazda, de mindenféle cselédet tartó, vagy munkást foglalkoztató társadalmi tényező, a munkáshiány és az általa előidézett drágaság okainak fürkészésével és az ellene való orvosszer keresésével foglalkozik. Egyik a munkások izgatásában, másik a nagyarányú kivándorlásban, harmadik *az egyes foglalkozási ágak munkásainak más foglalkozási ágakhoz való átpártolásában keresi a munkashiány okát. Egy körülményt nem igen hallottunk még a szőnyegen lévő ezen közgazdasági baj széltében való tárgyalásánál, amely körülmény pedig leginkább befolyik a munkáshiány előidézésére és ez: azon kedLevélpapírt vesz elő. Elkezd gondolkozni. Hogyis cimezze az ismeretlen hölgyet? „Túlságba nem szabad menni" gondolja magában. Hogyan tákolja össze ezt a levelet ? Nehéz dolog ez. Mert túl hideg rossz benyomást tehet. A túl érzelgős meg tán még rosszabat. Tehát a középút lesz a legjobb. De hát hogyan kezdje, hogy a középutról le ne térjen ? „Kedves Nagysád!" kezdi. Csakhogy ez talán mégis első levélben kissé bizalmas. Eh! hol a másik papír ? Hat levélpapírt elrontva a hetediket végre igy kezdi: „Ismeretlenül is Tisztelt Kegyed :" (ez csak jó lesz ?) Miután magam is abban a véleményben vagyok, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni", 35 évemnek dacára is elég férfiasságot érzek magamban arra nézve, hogy egy jó feleség kíséretében — aki szeretni is tud — az életnek ismeretlen utain végig sétáljak. Olvasva hirdetését, azonnal rájöttem arra, hogy mi ketten — esetleg — egymásnak vagyunk teremtve Mellékelve'küldöm arcképemet. (Két hét előtti felvétel.) Örvendeztessen meg azzal, hogy tudtomra adja, hol és mikép találkozhatunk. maradtam tisztelője: Kifli utca 22. III. emelet 74 ajtó. Fekete Antal bankhivatalnok. Esztergom és vidéke" tárcája