Esztergom és Vidéke, 1907

1907-07-14 / 54.szám

Esztergom, 1907. XXIX. évfolyam 54. szám. Vasárnap, július 14. Dr. Fehér Gyula kitüntetése. Esztergom, július 13. (n) A hivataloslap mai száma publikálja Ő Felsége ama legke­gyelmesebb elhatározását, mellyel dr. Fehér Gyula belvárosi plébános, tiszteletbeli udvari káplánt „buzgó és eredményes működése elismeré­séül", a Ferenc József rend lovag­keresztjének adományozásával tün­tette ki. A hir általános és igaz örömet keltett, mert a királyi kegy ezúttal oly férfiúra esett, kinél méltóbbat nem találhatott, kinek érdemei va­lók, igazak, akinek működését he­lyesen mondja a királyi kézirat buzgó és eredményesnek, mert bár­mely térre tekintünk is, alkotó és gyümölcsöző munkásságának nyo­mait mindenütt fellelhetjük. Két évvel ezelőtt ünnepelte Esz­tergom város közönsége negyedszá­zados évfordulóját annak a magasz­tos pillanatnak, melyben a kitünte­tett, az Úr szolgájává kenetett lel. És bárha odaadó, hitéhez hű buz­gósága kölelességtudásának és ér­„Esztergom és Vidéke" tárcája Sejtés. Hervadt tájai tévelyegve járom Rád gondolok köny rezeg orcámon. .. . Ott egy sötét gyászos Jelleg árnya . . . Lelkem kinos fájó sejtés bántja! Rád gondolok erősbb lesz az érzet, S bár a szivem Erted annyit vérzett: Félek óh! hogy elkeli egyszer válnunk . . . Eltűnik majd régi vágyunk, álmunk . . . Ah, de félre ... félre rémes árnyék! . .. A szerelmünk tán\ csalóka játék . . Selymes hajad, csókos ajkad kelyhe, Egy szétfoszló tündér álom lenne . . . ? Szemed tüze, büszke ragyogása, Égi gyönyör csábító varázsa . . . ? Titkos érzet, mért gyötrőd el lelkem ? Mért' engedted hát, hogy megszeressem ? ... . . . Mintha látnám . . . Közeleg az óra Reszketek a fájó biícsnzóra . . . / . .. Lassan szálnak az órák, a percek. . . Sírni tudnék, sírni, mint a gyermek . . . Rózsám hervadt, szép csillagom lehullt, Csupán fájó emlék nékem a mult'.'' Rámborul egy örök éj sötétje, Alom volt csak most már vége. . . vége ... Gita. zésének volt is tanújele, a hitélet fejlesztése terén kifejtett tevékeny­sége méltán öregbiti érdemeit. De nemcsak a vallásos élet mi­nél bensőbb fejlesztése, az isteni tiszteletek fényének és áhitatossá­gának emelése képezte lelkiatyai gondoskodásának fő törekvését, ha­nem e mellett fáradhatatlanul azon munkálkodott, hogy a vallásos ér­zés és hitélet erősbitését és foko­zását külsőségekben is maradan­dóvá tegye, amely törekvéséről nem­csak az Isten házában, a város fő­terén, a halottak birodalmában, ha­nem még a város határában is lát­ható vallásos emlékek, építkezé­sek is tanúskodnak és hirdetik fen­nen hithűségét. A negyedszázados jubileum ket­tős ünnepe volt városunknak, mert nemcsak a lelkipásztornak, hanem a tanügy lelkes apostolának is ül­tük ünnepét, ki akkoron immár a második évtizedet töltötte be városi elemi iskoláink igazgatói székében, ki paedagógiai tudásával, erélyével, a népnevelés nagy munkájában lan­kadatlan szorgalommal vette ki s veszi ma is ki részét. Leány szerelem. Margit, az aranyos szőkehajú leány zon­gorázni ment fel a kurszalonba. Ez volt az ő reggeli rendes útja. Érdekes leány volt. Tele misztikus hangulattal s az aj­kán, a szemén mindig ott ült valami abból a bizonyos, ideges nyugtalanságból, mi kü­lönben uralta egész lelkét. Fiatal volt és erősen meglátszott rajta. Aszémei tüzesek és érdekesen mélyek, az ajkai erősen pirosak voltak. Széles, fekete szallagos panamáját egyik ol­dalon legyűrve, másikon felcsapva hordta. A szoknyája rövid volt s a bokái kedves eleven­séggel ugráltak ki alóla, amint egynéhány szökéssel, mi egy mókusnak is becsületére vált volna, felszaladt a lépcsőn. A terem­ben nem volt senki. A kelet felőli ablak­soron csillogva futott be a napsugár káp­rázatosan táncoltatva az útjába eső por­szemeket. Margitot születése óta valami ellenállha­tatlan erő vonzotta a zenéhez. Valami bű­vös erő bilincselte le egész lelkét .a húr­hoz, ha lepattantak róla a hangok, mik­nek olyan édes a beszéde, miket csak azok értenek meg, akiknek a természet teleön­tötte a lelkét poetizmússal, lágysággal és szerelemmel. Leült. Fauszt belépőjét kezdette játszani, de mintha ma hiányzanék belőle valami. Megakadt. A gondolata nem járt ott, ha­nem valahol messze, máshol. Egy ifjúnál.'.. Nem jelentéktelen azon szerepkör, melyet megyénk és városunk közé­letében évek sora óta betölt. Lel­kes úttörője és szószólója minden hasznos és célszerű eszmének, me­lyek sikeresitésében higgadt, tárgyi­lagos érvei a meggyőzés súlyával hatnak. A könyörületes szivek adományai­ból élők százai, ezreinek hálája száll feléje, kinek kérő, könyörü­letre inditó szava megnyitja az adakozók erszényét azok számára, kiknek léte egyébként csak a máról holnapra bizonytalanságának volna kitéve, s akik az ő atyai gondos­kodásából megkapják a mindennapi kenyeret. Közgazdasági életünk terén ki­váló fontosságú azon munkálko­dása, melyet a vezetése alatti Hi­telbank újraszervezése, újraalapítása körül kifejtett. Növeli érdemeinek számát a főegyházmegye adminisztrátionális ügyeiben, a központi és a főegy­házmegyei papi nyugdíjintézet szer­vező munkálataiban, mint elő­adónak, mint a kis gyermekek missió társulat központi igazgatójá­Felsikoltott. Valaki hátulról befogta a szemét ... — Maga az Sanyi? — Eltalálta Maci. Bizonyosan reám gon­dolt, hogy mindjárt eltalálta, hogy ki va­gyok. Incselkedett a fiú. A leány látható­lag zavarban volt. — Tudja Sanyi, én nem tudok ha­zudni . . . — Miért nem játszik, Margit ? oly szí­vesen hallgatom a játékát, mintha valami egészen más élet volna a kottákban, ha a maga keze játsza őket, mintha ezersze­res tűz égne a dalban, ha a maga kezei szóllaltatják meg a húrt. — Nem.Sanjn, ma nem játszom. Jöj­jön inkább. Üljünk le oda a napsugárba és meséljen nekem tovább azokról, amik­ről tegnap este beszélt. És önmagáról. Én ugy szeretem magát hallgatni még akkor is, ha nem szépet beszél. — De Margit, én nem szeretek magá­nak azokról a lányokról beszélni. Nem is szép tőlem, hogy beszélek róluk. A hol­takat nem szép háborgatni. — Nekem sem szabad beszélni róluk, azt hiszi Sándor? Nekem se? Vagy már elfelejtette, mit mondott rólam Károlynak a minap ? Hogy vélem szemben nem tud titkokat őrizni. — Igaz, Margit. Emlékszem erre, de épen ezért érzem: nekem kerülnöm kel­lene magát. Látom, az én jelenlétem bántja nak és sok más téren kifejtett je­les munkássága. Midőn czikornyás szóvirágok és ékes körmondatok helyett dr. Fe­hér Gyula tevékenységét vázoljuk keresetlen szavakkal, az érvek sú­lyával adunk igazat a királyi kéz­irat azon szavainak, mely a kitün­tetettnek a közéletben kifejtett műkö­dését buzgónak és eredményesnek mondja. Viselje a lovagrend keresztjét azon tudatban, hogy azt a szó leg­nemesebb és igazibb értelmében kiér­demelte. Kézimunka tanitó tanfolyam. Folyó hó 12-én, pénteken nyilt meg az elemi iskolai tanitók és ta­nítónők számára a „Kézimunkára Nevelő Országos Egyesület" által rendezett tanfolyam a városi elemi leányiskola helyiségeiben. A meg­nyitásra az egyesület képviseletében megjelentek Guttenberg Pál igaz­gató és Wiefe Kálmán debreceni polgáriiskolai tanár, az ottani szak­tanfolyam vezetője, ki az igazgató­val bejárja az összes, ez idő sze­rint rendezett tanfolyamokat. Az is­kolai hatóságok részéről jelen vol­a maga nyugalmát. A szemei is, az ajkai is olyan nyugtalan félelmet, olyan titok­zatos remegést árulnak el, mitől magam is félek. — Ne beszéljünk erről Sándor. Hall­gasson reám. Üljön le és beszéljen. Leültek. Az ablakon át befutott a nap­sugár és teleszőtte őket vérvörös arany­nyal. — Az első ? Azt nem mondom meg, ki volt. Egy valaki. Édes, feketehajú, csi­csergő kis jószág. Akkor még én is ki­csiny fiu voltam és mindig csak arra gon­doltam, hogy ez a leány lesz az én fele­ségem. Még lehet, hogy úgy lesz . . . Aztán jött egy másik leány. Ez már érdekesebb és nagyobb volt. Itt már nem gondoltam a házasságra. Felütötte agyamban a fejét egy erős érzés, amit eddig nem ismertem, a lány bírásának ér-, zése. Szerettem volna, ha enyém lett volna csak ugy egy-két évre. Megvallom addig, amig megnem unom. Mert akkor már erős volt bennem az újság utáni vágy. Nekem mindig uj és mindig érdekes kel­lett. Ekkor már alig tudtam elképzelni ma­gamban, hogyan is lenne lehetséges, hogy én lekössem egész életemet egy asszony­hoz. És mikor egyszer ez a leány is az ölembe hullott, jött egy uj, egy érdeke­sebb. Aztán egy másik, egy harmadik . .. de mind csak egyforma volt. Most már meguntam őket mind, mert tulajdonképen

Next

/
Thumbnails
Contents