Esztergom és Vidéke, 1907

1907-07-14 / 54.szám

Esztergom, 1907. XXIX. évfolyam 54. szám. Vasárnap, július 14. Dr. Fehér Gyula kitüntetése. Esztergom, július 13. (n) A hivataloslap mai száma publikálja Ő Felsége ama legkegyelmesebb elhatározását, mellyel dr. Fehér Gyula belvárosi plébános, tiszteletbeli udvari káplánt „buzgó és eredményes működése elismeréséül", a Ferenc József rend lovagkeresztjének adományozásával tüntette ki. A hir általános és igaz örömet keltett, mert a királyi kegy ezúttal oly férfiúra esett, kinél méltóbbat nem találhatott, kinek érdemei valók, igazak, akinek működését helyesen mondja a királyi kézirat buzgó és eredményesnek, mert bármely térre tekintünk is, alkotó és gyümölcsöző munkásságának nyomait mindenütt fellelhetjük. Két évvel ezelőtt ünnepelte Esztergom város közönsége negyedszázados évfordulóját annak a magasztos pillanatnak, melyben a kitüntetett, az Úr szolgájává kenetett lel. És bárha odaadó, hitéhez hű buzgósága kölelességtudásának és ér„Esztergom és Vidéke" tárcája Sejtés. Hervadt tájai tévelyegve járom Rád gondolok köny rezeg orcámon. .. . Ott egy sötét gyászos Jelleg árnya . . . Lelkem kinos fájó sejtés bántja! Rád gondolok erősbb lesz az érzet, S bár a szivem Erted annyit vérzett: Félek óh! hogy elkeli egyszer válnunk . . . Eltűnik majd régi vágyunk, álmunk . . . Ah, de félre ... félre rémes árnyék! . .. A szerelmünk tán\ csalóka játék . . Selymes hajad, csókos ajkad kelyhe, Egy szétfoszló tündér álom lenne . . . ? Szemed tüze, büszke ragyogása, Égi gyönyör csábító varázsa . . . ? Titkos érzet, mért gyötrőd el lelkem ? Mért' engedted hát, hogy megszeressem ? ... . . . Mintha látnám . . . Közeleg az óra Reszketek a fájó biícsnzóra . . . / . .. Lassan szálnak az órák, a percek. . . Sírni tudnék, sírni, mint a gyermek . . . Rózsám hervadt, szép csillagom lehullt, Csupán fájó emlék nékem a mult'.'' Rámborul egy örök éj sötétje, Alom volt csak most már vége. . . vége ... Gita. zésének volt is tanújele, a hitélet fejlesztése terén kifejtett tevékenysége méltán öregbiti érdemeit. De nemcsak a vallásos élet minél bensőbb fejlesztése, az isteni tiszteletek fényének és áhitatosságának emelése képezte lelkiatyai gondoskodásának fő törekvését, hanem e mellett fáradhatatlanul azon munkálkodott, hogy a vallásos érzés és hitélet erősbitését és fokozását külsőségekben is maradandóvá tegye, amely törekvéséről nemcsak az Isten házában, a város főterén, a halottak birodalmában, hanem még a város határában is látható vallásos emlékek, építkezések is tanúskodnak és hirdetik fennen hithűségét. A negyedszázados jubileum kettős ünnepe volt városunknak, mert nemcsak a lelkipásztornak, hanem a tanügy lelkes apostolának is ültük ünnepét, ki akkoron immár a második évtizedet töltötte be városi elemi iskoláink igazgatói székében, ki paedagógiai tudásával, erélyével, a népnevelés nagy munkájában lankadatlan szorgalommal vette ki s veszi ma is ki részét. Leány szerelem. Margit, az aranyos szőkehajú leány zongorázni ment fel a kurszalonba. Ez volt az ő reggeli rendes útja. Érdekes leány volt. Tele misztikus hangulattal s az ajkán, a szemén mindig ott ült valami abból a bizonyos, ideges nyugtalanságból, mi különben uralta egész lelkét. Fiatal volt és erősen meglátszott rajta. Aszémei tüzesek és érdekesen mélyek, az ajkai erősen pirosak voltak. Széles, fekete szallagos panamáját egyik oldalon legyűrve, másikon felcsapva hordta. A szoknyája rövid volt s a bokái kedves elevenséggel ugráltak ki alóla, amint egynéhány szökéssel, mi egy mókusnak is becsületére vált volna, felszaladt a lépcsőn. A teremben nem volt senki. A kelet felőli ablaksoron csillogva futott be a napsugár káprázatosan táncoltatva az útjába eső porszemeket. Margitot születése óta valami ellenállhatatlan erő vonzotta a zenéhez. Valami bűvös erő bilincselte le egész lelkét .a húrhoz, ha lepattantak róla a hangok, miknek olyan édes a beszéde, miket csak azok értenek meg, akiknek a természet teleöntötte a lelkét poetizmússal, lágysággal és szerelemmel. Leült. Fauszt belépőjét kezdette játszani, de mintha ma hiányzanék belőle valami. Megakadt. A gondolata nem járt ott, hanem valahol messze, máshol. Egy ifjúnál.'.. Nem jelentéktelen azon szerepkör, melyet megyénk és városunk közéletében évek sora óta betölt. Lelkes úttörője és szószólója minden hasznos és célszerű eszmének, melyek sikeresitésében higgadt, tárgyilagos érvei a meggyőzés súlyával hatnak. A könyörületes szivek adományaiból élők százai, ezreinek hálája száll feléje, kinek kérő, könyörületre inditó szava megnyitja az adakozók erszényét azok számára, kiknek léte egyébként csak a máról holnapra bizonytalanságának volna kitéve, s akik az ő atyai gondoskodásából megkapják a mindennapi kenyeret. Közgazdasági életünk terén kiváló fontosságú azon munkálkodása, melyet a vezetése alatti Hitelbank újraszervezése, újraalapítása körül kifejtett. Növeli érdemeinek számát a főegyházmegye adminisztrátionális ügyeiben, a központi és a főegyházmegyei papi nyugdíjintézet szervező munkálataiban, mint előadónak, mint a kis gyermekek missió társulat központi igazgatójáFelsikoltott. Valaki hátulról befogta a szemét ... — Maga az Sanyi? — Eltalálta Maci. Bizonyosan reám gondolt, hogy mindjárt eltalálta, hogy ki vagyok. Incselkedett a fiú. A leány láthatólag zavarban volt. — Tudja Sanyi, én nem tudok hazudni . . . — Miért nem játszik, Margit ? oly szívesen hallgatom a játékát, mintha valami egészen más élet volna a kottákban, ha a maga keze játsza őket, mintha ezerszeres tűz égne a dalban, ha a maga kezei szóllaltatják meg a húrt. — Nem.Sanjn, ma nem játszom. Jöjjön inkább. Üljünk le oda a napsugárba és meséljen nekem tovább azokról, amikről tegnap este beszélt. És önmagáról. Én ugy szeretem magát hallgatni még akkor is, ha nem szépet beszél. — De Margit, én nem szeretek magának azokról a lányokról beszélni. Nem is szép tőlem, hogy beszélek róluk. A holtakat nem szép háborgatni. — Nekem sem szabad beszélni róluk, azt hiszi Sándor? Nekem se? Vagy már elfelejtette, mit mondott rólam Károlynak a minap ? Hogy vélem szemben nem tud titkokat őrizni. — Igaz, Margit. Emlékszem erre, de épen ezért érzem: nekem kerülnöm kellene magát. Látom, az én jelenlétem bántja nak és sok más téren kifejtett jeles munkássága. Midőn czikornyás szóvirágok és ékes körmondatok helyett dr. Fehér Gyula tevékenységét vázoljuk keresetlen szavakkal, az érvek súlyával adunk igazat a királyi kézirat azon szavainak, mely a kitüntetettnek a közéletben kifejtett működését buzgónak és eredményesnek mondja. Viselje a lovagrend keresztjét azon tudatban, hogy azt a szó legnemesebb és igazibb értelmében kiérdemelte. Kézimunka tanitó tanfolyam. Folyó hó 12-én, pénteken nyilt meg az elemi iskolai tanitók és tanítónők számára a „Kézimunkára Nevelő Országos Egyesület" által rendezett tanfolyam a városi elemi leányiskola helyiségeiben. A megnyitásra az egyesület képviseletében megjelentek Guttenberg Pál igazgató és Wiefe Kálmán debreceni polgáriiskolai tanár, az ottani szaktanfolyam vezetője, ki az igazgatóval bejárja az összes, ez idő szerint rendezett tanfolyamokat. Az iskolai hatóságok részéről jelen vola maga nyugalmát. A szemei is, az ajkai is olyan nyugtalan félelmet, olyan titokzatos remegést árulnak el, mitől magam is félek. — Ne beszéljünk erről Sándor. Hallgasson reám. Üljön le és beszéljen. Leültek. Az ablakon át befutott a napsugár és teleszőtte őket vérvörös aranynyal. — Az első ? Azt nem mondom meg, ki volt. Egy valaki. Édes, feketehajú, csicsergő kis jószág. Akkor még én is kicsiny fiu voltam és mindig csak arra gondoltam, hogy ez a leány lesz az én feleségem. Még lehet, hogy úgy lesz . . . Aztán jött egy másik leány. Ez már érdekesebb és nagyobb volt. Itt már nem gondoltam a házasságra. Felütötte agyamban a fejét egy erős érzés, amit eddig nem ismertem, a lány bírásának ér-, zése. Szerettem volna, ha enyém lett volna csak ugy egy-két évre. Megvallom addig, amig megnem unom. Mert akkor már erős volt bennem az újság utáni vágy. Nekem mindig uj és mindig érdekes kellett. Ekkor már alig tudtam elképzelni magamban, hogyan is lenne lehetséges, hogy én lekössem egész életemet egy asszonyhoz. És mikor egyszer ez a leány is az ölembe hullott, jött egy uj, egy érdekesebb. Aztán egy másik, egy harmadik . .. de mind csak egyforma volt. Most már meguntam őket mind, mert tulajdonképen