Esztergom és Vidéke, 1907

1907-07-11 / 53.szám

hanem szem előtt tartja hazánk igazi érdekeit, amelyeknek megóvását csakis a modern haladásban, a világ többi kultur államával való üdvös versengésben találjuk fel, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Már pedig nyilvánvaló, hogy ha mi csakis mezőgazdaságra szorítkozunk, és nem iparkodunk az ipar és kereskedelem mezején is előbbre menni: akkor a többi állam mindjobban elhagy bennünket és mi egymagunkra leszünk hagyatva, maradi felfogásunkkal, ami az ország gazdasági tönkje felé visz. Hogy ezen aggodalmak nem túlzottak, hogy a benyomásoknem alaptalanok, ezt a közelmúlt több pregnáns jelensége kétségbevonhatatlanul bizonyítja. Ilyen nevezetesen a támogatásnak az a módja, a melyben a szövetkezetek részesülnek. A szövetkezeti eszmének mi is igaz hivei vagyunk, mert mi is valljuk azt az elvet, hogy az egyesülés erőssé tesz. Örömmel látnánk mi is a szövetkezeti üzletíorma terjedését hazánkban, mert — főleg kisebb körben — igen áldásos gazdasági alakulatnak tartjuk. De lehetetlen hallgatással tűrnünk azt a törekvést, hogy a szövetkezeteket a kereskedelem és kereskedők ellen játsszák ki, nemcsak számtalan társadalmi kedvezéssel, hanem hivatalos állami és törvényhatósági támogatással. Történik pedig mindez messzemenő közvetett és közvetlen állami kedvezéssel — ugy, hogy megtörténik az a világ történelemben bizonnyára páratlan eset, hogy az állam a maga adófizető polgárai ellenében szervezi és pártfogolja a szövetkezeteket, ott is, ahol azok megélhetése lehetetlen. És támogatja ezenfelül az érvényben levő törvény világos megsértésével, mert türi, hogy a fogyasztási szövetkeesengőn. És én már két hónapja nem törődöm e sátán-lánnyal, ki oly kegyetlenül megkínzott. Mások után járok. Már a huszadik lány előtt estem térdre és hazudtam a szerelmet ma este. És ezek hittek nekem . . . . . . Milán feje az asztalra hajlott. Aludt és álmodott. Eljött hozzá Lola. Mint távolról jött zenés melódia selymesen siklott Milán a bohém poéta álmai közé a lángszemű Lola. Kék babos ruhában, mint először látta és szalagosán. Csak azt súgta a fülébe. Lola: már megnőttem. Érzek: és tudlak szeretni. Szeress. Aztán nagy, hallhatatlan, szent csókot nyomott az alvó költő ajakára Lola. Ki olyat még az ihlet órán sem érez . . . Felébredt. A villany még égett. Merőn a sűrű, fult levegőbe bámult. Homlokát összeráncolta. Ajka eltorzult, mintha csókot keresett volna. S nézett, bután, merőn, mint kikkel a boszorkányok játszanak. S azt susogta: Lola . . . Lola . . . Szeretsz . . . Hát csakugyan szeretsz ... ? Térdre hullott. Odakúszott a sarokba. Felemelte a meggyalázott fotográfiát. Keblére ölelte, csókolta, dédelgette, melengette. S leborult ott a földre, sirt zokogva. Ugy, amint egy költő, ki bohém és finom, sírni tud. Apadtak könnyei. Nagy tűz égett a boros tálcán. Mik azok ? A hódítottak fotográfiái. S másnap Milán verset irt Péterről, aki megtért, aki visszatért egyedüli Istenéhez. zeteknek azok is vásárlói legyenek, akik azoknak nem tagjai, ami a szövetkezeti eszmével éppen ugy ellenkezik, mint a kereskedelmi törvénnyel. Legújabban a szövetkezeti eszme propagálása cimén egyik legvirágzóbb iparunkat, a malomipart akarják, vagy tényleg fogják tönkretenni olyképpen, hogy állami támogatással malomszövetkezeteket létesítenek akkor, mikor malmaink minden állami támogatás nélkül szerezték meg a magyar lisztnek világhírét és a világ piacát, akkor amikor az őrlési forgalom tilalma már amúgy is helyre nem hozható károkat okozott volt malomiparunknak. Általános szempontból szemlélve a tényeket pedig, a mesterségesen fejlesztett konkurencia az üzleti erkölcsre is csak károsítóan hathat, mert nyilvánvaló, hogy oly iparnak állami támogatass, amely anélkül is virágozhat, nem vezethet szolid eredményekre. Az őrlési forgalom eltörlése iránt annak idején sajnosán sikerrel folytatott agitálás elhibázott voltát már maguk az agrárkörök is kezdik belátni, észlelvén azt, hogy eljárásukkal nemcsak a malomipart, de önmagukat is érzékenyen megkárosították. Hasonlóképpen a kereskedőosztály ellen irányul a mezőgazdasági szeszgyárak favorizálása az ipari szeszgyárak rovására. Itt is egy fényes jövőjű és az államnak is nagy jövedelmet hajtó iparág veszélyeztetéséről, van szó, anélkül, hogy bárki egyéb okát tudná adni az eddigi egészséges irány megváltoztatásának, mint az agrárérdekeknek egyoldalú istápolását a többi gazdasági ág rovására. A hazai iparfejlesztés és iparfejlődés történetében végzetszerűnek látszik az a jelenség, hogy alig ért el valamely iparág számottevő mértéket, alig élvezi az ipari vállalkozó kockázatának és fáradozásainak gyümölcseit, már is akár szerencsétlen véletlenek, akár szerencsétlen eszmékből folyó mesterkedések akasztják meg fejlődését, vagy apasztják jövedelmezőségét, mig vé^re néhány évig tartó átmeneti tengődés elszenvedése után, ujabbi áldozatok árán kezd ismét lábra állani és fejlődni. A magyar kereskedelem sohasem kért semmiféle külön támogatást a törvényhozástól, a maga becsületes munkájával szolgálta hazája érdekeit és tette lehetővé, hogy minden antimerkantilista törekvés ellenére is mégis van ma számottevő magyar kereskedelem. Ezért legalább is megkövetelhet annyi őszinte megbecsülést, amely minden derekasan végzett tisztességes munka nyomában jár, nem pedig folytonos kicsinyelést, sőt antagonismust. T. T. Színház. Az epilógust irjuk beszámolóinkhoz, Szombaton a Bernát címszerepében Szalkay direktor kacagtatta meg a nagyszámú közönséget, miben Bátori, Hidi voltak segítségére. Vasárnap d. u. az Ördögöt adták harmadszor, este pedig a Gőre Gábor cimű — nem tudjuk micsodát. Az első jelenetek után menekülni akartunk, de sajnos, a nézőtér annyira zsúfolva volt, (a karzati publikumból még a tetőgerendára is jutott,) hogy nem tudtunk kijutni. Végig szenvedtük hát az egészet. De, hogy erről a khaoszról ^beszámoljunk, arra gyöngének érezzük magunkat. Különben nem volna már értelme, mert mire ezek a sorok napvilágot látnak, a „Fürdő" udvaráról a szellős deszka színháznak már talán Utolsó gerendája is eltűnik. A színházi szezon a mult: nyugodjék békével. Némi bús rezignációval szemléljük mégis a színház hült helyét, ahol estérőlestére üldögéltünk, néha sokadmagunkkal, de igen gyakran csak egy-egy szerelmes pár társaságában, kik idevonultak a világ szeme elől és boldogan és teljes joggal sóhajtottak fel az üres nézőtér félhomályában : „Enfin seul" ! Hogy Szálkai nem dörzsöli vidáman a kezét, ha az üzleti könyveit nézi: valószínű. Hogy többet érdemelt, mint amit kapott tőlünk ; bizonyos. De az ugorkaszezón agg királyáról, a tengeri kígyóról szóló cikkekkel egy időben felhangzó jeremiádákkal szemben, melyek a vidéknek a művészet iránti közömbösségét panaszolják fel: mi védelmünkbe vesszük a közönséget. Alapos okai és elfogadható magyarázata van annak, miért nem tölti meg estéről-estére a színháza nézőterét. Most azonban az idő sem alkalmas és helyünk sincs bővebben irni a vidéki színházi közönség lélektanáról. Majd, ha újra sátort ver nálunk Thália. Addig azonban letesszük a tollat. Ál Solo. HÍREK. Esztergomi nóta. *) A szomszédban Esztergomban, Hej, ihajla, csuhajla ! Negyven éven alul senki Nem lehet kasszir-frajla. Igy rendeli ezt statútum, Komoly képpel, ridegen : Kávéházi tündér csupán Tisztes korú hölgy legyen! Ámde kérdés, — és a választ% Hölgyeinknél keresem: Negyven éves női szívnek, Tilos már a szerelem ? Kukká. Idem. Esztergomban, alig hinnők — Sírnak lányok : mért nem finn nők ? Finn nő ülhet parlamentbe Ha negyvenbe nem is ment be. Itt még kasszában sem ül bent, Ki évire rá sem füllent. Már pedig ez nehéz nagyon, 'Sz megszokta, hogy — letaga(d)gyon. Csipke. *) A „Komáromi Lapok" legutóbbi számából vesszük át a verset. A szerk. — Dr. Fehér Gyula kitüntetése. Futó tűzként kelt a tegnap reggeli órákban szárnyra a hir, hogy dr. Fehér Gyula udvari káplán, belvárosi plébánost kitüntetés érte. A hir sokféle formában varialódott, melyek nagyrésze Fehér kanonoki kinevezéséről szóllott, mert hisz nyilt titok, hogy rövid időn belül ez is megjön. Habár a hivatalos lapban a kitüntetés még nem jelent meg, mint positiv tényt említjük fel, hogy dr. Fehér Gyulát Ő Felsége a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferencz József rend keresztjével tüntette ki. Lehet, hogy mire soraink napvilágot látnak, a hivatalos lap a kitüntetést már publikálni fogja, s igy mielőtt az ott megnem jelennék, hir alakjában számolunk be a kitüntetésről, fenntartván a kitüntetett érdemeinek illő helyen és formában való méltatását. — Fürdőzés. Kollár Péter nyugalmazott árvaszéki elnök több heti tartózkodásra Balatonfüredre utazott. — Szabadságon. Unger Hugó rendőrkapitány egy heti szabadságra ment, mely idő alatt őt a gazdasági tanácsos helyettesíti, ki egy személyben a polgármestert és a mérnököt is helyettesitette, egy és ugyanazon időben. Mondja még ezek után valaki, hogy gazdasági tanácsosunk nem agilis. — Tanulmányútról Városi mérnökünk egy heti távollét után, mit Pécsett töltött a kiállításon, kedden haza érkezett. A mérnök városi érdekeinket illetőleg, a csatornázást, utcaburkolatot, vízvezetéket, tóhalászatot és különösen mint igen aktuálist, a hegyi vizek levezetését tanulmányozta, mely téren idehaza értékesithető gazdag tapasztalatokat szerzett nemcsak a kiállitás területén, de magában Pécs városában, melynek körülbelül Esztergomban hasonló fekvésviszonyai vannak, és ahol a hegyi vizek levezetése, a mérnök elbeszélése szerint igazán mintaszerű. — Kinevezés. Meng Pál posta és távíró gyakornok postatisztté neveztetett ki. — Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó 14-én tartja a vízivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hivek a szt. gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig fél 7, 8, 9 és fél 10 órakor szent mise, délután 5 órakor sz. beszéd és litánia. — Uj testőr. O felsége a király Schimke Nándor 19. gyalogezredben 2. osztályú századosát első arciére testőrszázadához testőrré és századossá nevezte ki. A hir bennünket azért érdekel, mivel Schimke háziezredünknél szolgált, s onnét helyeztetett át a 19. sz. gyalogezredhez, ki városunkban rokonszenves egyéniségénél és megnyerő modoránál fogva, társas életünk kedvelt tagja volt. — Megtört a jég. Az a kérlelhetetlenül acélos jégpáncél, mely a kultuszminisztert, helyesebben a kultuszminiszteri államtitkárt reáliskolánk fejlesztése ügyében övezte, végre megtört. Miként örömmel értesülünk főispánunkhoz kedden a délutáni órákban egy távirati magán értesítés érkezett, mely szerint a kérdésben a város javára kedvező fordulat állott be, amennyiben a kultuszminiszter döntött már a reáliskola fokozatos fejlesztése kérdésében és engedélyezte, hogy az V. osztály felállittassék, mely célra a jövő évi költségvetésbe 3000 kor. állami segélyt fel is vett, aminek már most biztos folyománya, a reáliskolának évről évre való fokozatos fejlesztése. A hir folytán Nagy Antal reáliskolai igazgató tegnap nyomban leutazott a fővárosba, egyrészt, hogy az intézet háláját tolmácsolja, másrészt pedig, hogy a szükséges teendők iránt a lépéseket megtegye. — Kereskedelmi alkalmazottak jutalmazása. A kereskedelemügyi miniszter a kereskedelmi alkalmazottak buzgalmának fokozása és jó magaviseletre való ösztönzésük céljából módot kívánván nyújtani arra, hogy a kiváló szorgalmas és ügybuzgalmat tanúsító s már huzamosabb idő óta egy helyen szolgáló kereskedelmi alkalmazottak érdemei elismerésben vagy egyéb jutalmazásban részesittessenek, megbízta a kamarát, hogy a területén szolgáló ily alkalmazottak netáni pénzjutalomban való részesítése iránt, illetve kivételes esetekben azoknak legfelsőbb helyen való kitüntetésére nézve tegyen javaslatot. A kereskedelemügyi miniszter eme elhatározása alapján felhívja a kamara a kerületében (Győr, Komárom, Esztergom és Veszprém vármegyék területén) lakó, illetve alkalmazásba levő kereskedelmi alkalmazottakat, hogy amenynyiben a kilátásba helyezett kitüntetésben, illetve jutalmazásban részesedni kivannak, pályázati kérvényeiket az alant megjelölt kellékeket, igazoló esetleges okmányok, valamint főnökeinek a jutalmazásra való