Esztergom és Vidéke, 1907

1907-07-07 / 52.szám

Elmélkedés az erkölcsös nevelésről. Ha végig lapozzuk a népek és nemzetek történetét, azt találjuk, hogy a kegyetlenségek és szivle lenségek és ezzel karöltve járó igazságtalanságok az olyan népek életében váltak uralkodó erényekké, melyeknek szellemi képzettségűk na gyon is fogyatékos, mondhatnók alacsony fokon álló volt. Az olyan nép, melynek nevelése mig egyrésze az értelem fejlesztésére törekedett, de másrészt nem hagyta figyelmen kivül a sziv képzését sem, soha sem ragadtatta el magát emberi szenvedélyei által oly mértékben, mint az a nép, mely gyermekeinek nevelését a nyers erő fejlesztésére fektette. Ismeretes mindnyájunk előtt a spártaiak nevelése, a kiknél a ne velés főcélja, erős emberek neve lése volt. Innen volt az, hogy a gyenge csecsemőt, irgalom nélkül ledobták a mélységbe. E barbariz musra ki ne lázadna fel? Hányszor tapasztaltuk már az életben, hogy a gyenge csecsemő a kellő és okszerű nevelés és ápolás mellett erős, izmos, a hazának hasznos polgárává nevelődött. • S mit látunk napjainkban? A müveit ember a tudomány összes, rendelkezésre álló eszközét alkalmazza az emberiség testi erő Hontalan. (Az én allegóriám.) Nem élt hazátlan, elhagyottan, Itt kelt, itt járt az emberek között. Szerették, mégis hontalan bolyongott, A szive-lelke mégis megtörött. Bővelkedett a földi jóban, Mégis koldusnak ér ezé magát, Mert ott, ahol a sziv, a lélek koldus, Nem üt a boldogság meleg tanyát. S neki melegség kellett volna, Ami az emberszivbe beragyog. Olyan rezgő, finom, kis, sárga fény csak Mit éjbe vetnek ki a csillagok. S e sárga fény után bolyongott, Meleg, fakó, kis lidércfény után. Az évek lomhán teltek, multait s most már A fény után a lelke jár csupán. Örül, ha fényt lát itt is, ott is, Átfutja testét olykor a meleg. Aztán megint a, tél, az éjjel jönnek. ' Es ő mindig csak megy, csak megy, csak {megy . . . Balatonfüred, 1907. Pártos Zoltán. inek fejlesztésére. S lehet-e elképzelnünk, hogy a spártaiak eljárása jobb volt a mainál ? S vájjon a spártaiak nevelő rendszere fejlesztette-e a szivet, vagy a mai, müveit nép okos nevelő rendszere ? Bizonyara az utóbbi. S bizonyára mindannyian az utóbbi rendszer mellé sorakozunk. S ha ezt elfogadjuk, akkor világos lesz előttünk, hogy a serdülő ifjúságot az igaz, jó és szép iránt a müveit nép okos nevelő rendszere által lehet fogékonnyá tenni. Nevelni kell a szivet ! Az értelem fejlesztése mellett nem szabad figyelmen kivül hagyni a szivet sem, sőt ezt kell előbb fogékonnyá tenni a szépre, jóra, igazra. A sziv jósága kútforrása minden jónak. Ezt azonban csak ugy érhetjük el, ha gyermekeink erkölcsi nevelesét gonddal vezetjük. Ugy egészségi szempontból, mint az ember rendeltetése tekintetétől mul.hatlanul szükséges, hogy a gyermekek vallásossága és erkölcsössége a nevelés egész íolyama alatt kiváló gondban részesüljön. Vallás nélkül ugyanis, mint Baudoin igen helyesen mondja, a nevelésnek nincs alapja, az erkölcsnek nincsenek gyökerei, a jogoknak és kötelességeknek nincsenek elvei. A jelen élet, irja Szilasy, csatamező ; a megismert igazság életünk vezére, a józan erkölcs vitézkedépürdői leVél. Nagyvárad. Püspök-fürdő. JUNIUS HÓNAP. Fürdői levelet irni ma már hozzátartozik a fürdőzéshez. Engem is elragad a szokás hatalma, levelet irok innét Biharországból, a történelmi nevezetességű Nagy-Várad melletti forró viz fürdőből, forró meleg nyárban. Gőzölög az áldott kénesforrás, párolog a magyar, alföldi róna a nap tüzes csókjától. Meleget lehelnek a fák, dobog a magyar föld szive és meleg dobogásától érik az „élet". Kasza pengést, arató lányok vig nótáját, friss kalász illatát hozza felénk a langyos szél, mi összekeveredik ezzel a kénes, meleg párával, mi felszáll itt a főidből és beszélnek egymással. En is életet adok — mondja ez a nyár meleg illatának — és azután összeölelkezve szállanak tovább ezen a megáldott földön. A magyar alföld kellős közepéről, ahonnét én jöttem — a Tisza partja mellett • ebben a forró nyárban már el tikkad minden. Az alföldi homok, a forró napsugár, mintha örök tüzet gyújtana a föld gyomrában, amitől — ott, ahol bő viz nincsen, szinte csupaszra perzselődik minden • s csak mikor az éjszakák hűvösödnek, sünk pályája, a tartós boldogság diadalmi koszorúnk. . . Az Igazság, Erkölcs és Boldogság három olyatén testvér, melyek az embernek igaz életet, az életnek tartós kellemet, a kellemnek bennünket kielégítő hatást s erőt szereznek. . . Oly kincsek ezek, melyek nélkül senki sem. szükölködhetik, ha fogyatkozni nem akar. Oly kincsek, melyekből mindenki gyűjthet és gyűjtenie szükséges. Rendeltetésünk elérhetése céljából ennél fogva oda kell hatni, hogy az ifjú nemzedék erkölcsös nevelés karjain nőjjön fel; hogy megismerje hitének magasztos tanait és azokat, mint Guizot is akarja : „állandóan és mindenütt érvényesíteni törekedjék" annál is inkább, mivel a vallásosság és az abból táplálkozó erkölcsök egyeseknek épp úgy, mint egész népeknek létfeltételei. Miként kelljen a szülőknek e tekintetben gondolkodniuk, arra szép példát nyújt az az angol atya, ki, midőn fiát egy nevelőintézetbe adta és tőle elbúcsúzott, nem azt kötötte szivére, hogy a legkitűnőbb tanulóvá, a legokosabb emberré váljék, hanem inkább azon óhaját fej ezé ki előtte, hogy „egészséges angol és igazi keresztény férfiúvá" lenni iparkodjék. Vallásos nevelés alatt a vallás erkölcsös nevelest kell érteni, a mi alapja minden nemes érzésnek, önnyeri vissza minden a nyárnak képét. De már akkor az őszi rószák nyulának. De nem ugy itt szép Biharországban — hol a hegyvidék már ölelve tartja fél karjával az arany kalászos alföldi rónát. — Szinte meglepő, az a dús tenyészet, melv itt fűben, fában és mindenben, mit a föld nevel, s ahogy elnézem a haragos zöld kövér levelű fákat, szomorúan gondolok a mi vidékünk csenevész lombjaira és önkénytelenül is azt kérdezem : Én jó Istenem, talán jobban szereted ezeket itt, mint azokat ott ? Vagy talán több magyar vér áztatta meg ezt a földet itten, azért olyan dús, azért olyan áldott? Egy könyvet forgatok, Nagy-Várad történetét s ahogy nézem a fekete betűket, egyszerre pirosakká lesznek. Behunyom a szemem ettől a nagy pirosságtól, amiben évszázadok jajgatása, halálhörgése némul el. És a régi vár sáncaiból vitéz hősök szállanak ki tüzes paripákon. Bent a várban sivalkodó asszonyokat kínoztat a török és folyik a vér, a mi vérünk, ősapáink vére; mossa a három Kőrös s én látom, hallom behunyt szemmel mindezeket. Régi királyok székhelyén, az ősök és hősöknek vérével át meg átitatott földre, megdicsőült lelkek áldást könyörögtek, mert aki nem csak néz, de „lát" is, az lát itt valamit, valami kiengesztelődést, vazetlen szivjóságnak, mely meggyökeresiti bennünk a Mindenható, a világ teremtője iránt a tiszteletet és a felebaráti szeretetet. E két főerény alapja a tiszta erkölcsű vallásosságnak ; ez pedig kútforrása a nemes cselekedeteknek. Az elmondottak után a serdülő ifjúságot az igaz, jó és szép iránt fogékonnyá nevelni ugy az iskolában, mint a szülőiházban a következőképpen vélem elérhetőnek. A tiszta erkölcs és az igazán nemes szeretet kútforrása, a biblia is arra tanit, hogy: „Szeresd felebarátodat, mint temagadat" és hogy ,,amit nem kivánsz magadnak, te sé tedd azt embertársadnak". Már pedig szegénység az, amit önmagának senki sem kivan. Nem' képzelhetek olyan iskolát, melyben tanuló ifjak között ne volna olyan, aki tanulótársaival mindenben együtt tarthatna ; főleg olyankor, midőn anyagi áldozat hozataláról van szó. Az ily alkalmat arra használja fel az iskola, hogy a tehetősebb, anyagilag jobb helyzetben lévő ifjak viseljék az anyagi kiadásokat szegényebb tanulótársaik helyett is ugy azonban, hogy „ne tudja a bal kéz, mit tesz a jobb kéz", tetteikkel ne kérkedjenek, ne dicsekedjenek. Ekként fejleszthetjük bennök annak tudatát, hogy a gazdagok fölöslegeiket a szegényekkel megosztani tartoznak. lami békességet, ami benne van a levegőben> az emberek lelkében, hangulatában. Az élet forgatagába, zajos vásári tolakodásába belesodort lélek nem értheti meg ezt a hangtalan hangot. Csak aki békét hordoz az ő lelkében, az ismer rá itt erre a békére, erre az áldásra, amit talál. És megtalálja azt a mindenek felett való örökjóságú Istent, aki mielőtt kiszabta a határát a magyar alföldnek és bekoronázta északnak kezdődő erdő és hegy koszorúival, mintha az ő végtelen jóságával duplán megáldotta volna. Az ő áldó szeme pillantását, az ő nagy jóságát látom én itt és megtelik hálával a lelkem s ezt a békét, ezt az áldást kívánom én sebzett hazám minden városában. Ezt, ahol nem ismernek szocializmust sem. Ahol a jólét elégedettség s a mi még a legfőbb, a jó egészség szinte feltűnik az embereken. De most veszem észre, hogy mennyire eltértem a tárgyamtól. Fürdői levelet akarok én irni és nem mást. De vájjon mit is irjak Püspök fürdőről, — amit még mások meg nem irtak — hogy vize forró, hogy sok mindenféle testi betegségről használ, azt mindenki tudja. De eljöhet ide az is, aki csak lelkét akarja gyógyítani, a viz csak mellékes. Fürödni jó s jó nekem kivált, de mindenkinek, ki évek óta orvosi rendeletre naponta kétszer hideg vízbe bujt, \ Esztergom és Vidéke" tárcája