Esztergom és Vidéke, 1907

1907-06-29 / 50.szám

Péter Pál. A magyar gazdának nevezetes nap Péter Pál napja, mi azt jelenti : hogy küszöbön az aratás. Valamikor régen, örömmel, telve élet és munkakedvvel várta a magyar gazda ezt a napot, mely legszebb reményei valóra váltának volt előestéje. Ma, aggódva, szívszorongva lesi a gazda, hogy mikor peng-cseng a kasza, hogy döntse, ontsa az Isten áldását, mert nem tudja ma, hogy mit hoz a holnap. A kivándorlások szülte munkásviszonyok, a szocializmus féktelen izgatásai elkedvetlenítik, állandóan rettegésben tartják a gazdát, melyhez járul még az is, hogy az időjárás is ellenségéül szegődött. Régente, midőn az embereket cselekedeteikben a kölcsönös, felebaráti szeretet vezette, midőn az önzés, az oktalan versengés ismeretlen fogalmak voltak, szeretettel állott munkába az arató, hogy tisztességes, becsületes munkával szerezze meg szükségletét kenyerét. Nem volt hatalom, mely őt a munkától el tudta volna vonni, mert úgy érezte, hogy vét Isten, embeValaki jön. . . varom. Valaki jon j£ [átkatáron 9Kost indul el a J2ap. Véres sugarakat S^ór szerte a% égen. 2iatakit lesek én reges régen. JOesem a^ éjjelen, a napsugáron. Valaki jön! Várom. 9$tinl 9(fíadonnáé, olyan a\ arca! (bü\es a csókja, s a s%eme mély Véres és rózsás a% ajka. kaja illatos májusi éj. &%iv6eli hazugság: szívbeli álom a\ én 9Kadonnám. Ok, Se régen várom. . . ff aj, de régen várom. . . Balatonfüred, 1907. Pártos Zoltán. rek, önmaga és családja ellen, ma azonban a föld józanul gondolkodó népeinek értelmét is meghomályositani igyekeznek azok az izgatók, akik, nem a népnek, hanem a maguk javát akarják, akik pénzért szítanak viszályt a föld népe között. Nektek szóllanak e szavak, magyar népem. Térj vissza őseid erényeihez kiket a munka nemesitett. Ne csüggedj, ne ess kétségbe, ne zúgolódjál, ha reményeidben csalódnál, ha a termés hozama nem a várt. Fogj munkához, hangozzék fel, csengjen vigan a kasza, ne hallgass a hazátlanok vészjóslására, Isten káromlására. Tied e föld, e haza, itt akarj élni, halni s ha viszszatérve régi szokásaidhoz józan eszed tanácsait követed, meglásd, kalaplevéve fogsz hála imát rebegni a mindenek Urának, ki el soha sem hagy, ki megsegít. n. Gyermekvédelemről. Az 1898. évi XXI. t. c, 8 § b. pontja azt rendeli, hogy a 7 éven felüli gyermekek ápolásáról, eltartásáról és neveléséről az illetékes község köteles gondoskodni. Rózsika násza. Rózsika szép lány volt. Ha még most is divat lenne a cafrangos, émelygős hasonlatok felhangzása :*sokat írhatnánk róla. Azt, hogy szebb Kleopátránál, Aphroditénél s magánál Venusnál. De ma elég, ha azt mondjuk; szép volt. Mint minden lány, Ő is: szeretett volna szeretni. A papa gondoskodott is róla, hogy e természetes vágyainak legyenek médiumai. Jártak sokan a házhoz. Hóditó, kurizáló urak. Ezeket nem kellett hálóval fogdosni. Mert hát Rózsi szép volt. Minden nap másik fiatalember esett térdre előtte ; de ő nem erre vágyott. Okos lány volt. Szerette az okos beszédet. És csakis azt. Léha, émelygős, elkopott bókoktól irtózott. A felajánlott sziveket tálcára téve szerette volna visszaadni, ha gazdájuk szellemi nivója nem imponált neki. Utálta a fecsegést tartalom nélkül. De örült, ha irodalomról, történelemről, művészetekről, sőt még, ha fizikáról is folyt a szó. S ha valaki hónapokon át csókért esdett hozzá, azt mondta: nem adok, mert ki tudja, hány millió és mily súlyos bacillus maradhat az ajkamon önről. S ha valaki, holmi üres lélek kérdezte : szeret-e, szép Rózsi ? Igy felelt: szeretem nagyon, mert a maga szelleme sajNem ritka, sőt nagyon gyakori azon esetek száma, hogy mig a gondozásra szoruló gyermek illetékessége" megállapítást nyer, évek múlnak el, s így a gondozásra szorulók existentiája, nagyon problematikus. Ezen a visszás helyzeten óha-jt segíteni Somogy vármegye, mely a fentebb jelzett torvényezikk módosítása ügyében felirt a képviselőházhoz, egyben megkereste az összes törvényhatóságokat, hogy szintén írjanak fel. Megyénk állandó választmánya legutóbbi ülésén foglalkozott Somogy vármegye átiratával s azt nemcsak, hogy pártolólag javasolta a képviselőházhoz felterjeszteni, hanem oly indokbeli bővítéssel látta el, mely országos jellegű intézmény csiráját rejti méhében, egy országos gyermekvédelmi alap megteremtését, mi dr. Seyler Emil tiszti főorvos tollából került ki, amely eszmét nevezett főorvos még 1901ben, mint becsi nőgyógyász és gyermekorvos pendített meg a „Gyógyászatiban, mely értekezés, mint annak külön lenyomata is megjelent. A gyermekvédelmi alap létesítéséről szólló rész igy szóll: Gyermekvédelmi alap.. Magyarországon, mint minden culturállamban, a gyermekvédelem sikeres keresztülvitelének feltételei a következőkben foglalhatók össze : nálatot, részvétet kelt fel bennem, akit sajnálunk, szeretjük is. Ily kemény okosan viselkedett Rózsi. S bizony, ha súgtak is nagy szerelmi vallomásokat fülébe : nem reagált rá. S az ostoba tökfilkók, az üres tudatlanok féltek tőle. Híresztelték róla, hogy okosabb, mint egy kriminalista. S igázok volt. Még a szellemesebbjeinek is jól kellett vigyázni, hogy ki ne fogjon rajtuk. Egyszer aztán jött egy fiatalember. Tanult volt, intelligens, okos és müveit. Anynyira mentek már, hogy Rózsi csak Józsinak hivta, Józsi tudott beszélni neki ujakat este a csillagok fizikájáról a nehézkedésről, a fény törvényeiről, a Mars embereiről s a Göncölről is. S bizony csaknem tudott Rózsi oly valakit említeni se a litteraturából, se a történelemből, kiről ujat ne mondott volna Józsi. Erezte, hogy e szellem az övé, hogy enélkül nem élhetne. De katonák is jöttek a városkába. Amit leginkább arról lehetett tudni, hogy a lányok mindig az ablaknál ültek. S ha csörgött a kard : dobogott a szivök. Hát Rózsi is kinézett egyszer az ablakon. Ép előttük ment el Sanyi hadnagy úr. Fess, psütt kölyök volt Sanyi, a hadnagy. Magas sugáralak és fekete bajusz készült virágzani a szája fölött. Szemei nagyok voltak és feketén tüzesek. És igen okos szemeknek látszottak. először is szükséges pénz, vagyis egy biztos alap, melyből az ügygyei járó nem csekély költségek fedezhetők, másodszor nélkülözhetetlen a gyermekgondozásban szakszerűen képzett, megbízható személyzet, harmadszor létesíteni kell megfelelő ellenőrzési apparátust. Az említett kellékek képezik a gyermekgondozás rejtélyes mechanismusának hajtó erőit, melyek egyetemben a minden humánus ügynél nélkülözhetetlen társadalmi kapcsokkal, képesek az elrozsdásodott gépezetet nemcsak mozgásba hozni, hanem egyöntetű, szakadatlan működésben tartani. A mi az alapot illeti, erről az 1898-iki XXI., úgynevezett betegápolási törvénycikk értelmében részben gondoskodva van. Azon kérdés elbírálásánál, vájjon jogos-e s vájjon a íörvény intentiójának megfelel-e, hogy a betegek ápolására szánt pénz az egészséges gyermekek gondozására fordittatik, Némethy Károly dr., az illető törvény kidolgozójának, szakszerű magyarázata értelmében azon véleményünknek kell kifejezést adnunk, hogy mig betegápolási és kórházügyünk oly elszomorító viszonyok között van, tulajdonképen az említett alapot először ennek alapos reorganizálására és modernizálására kellene fordítanunk és csakis ennek megtörténte után leSányi imponált Rózsinak. Azt hitte róla, hogy okosabb Józsinál is. A kaszinóban vasárnap este megismerkedtek. De nem sokat beszélhettek, mert Sanyi az asztalmásik végén ült. De nagy, okoslángú, szilaj szemeit mindig Rózsin jártatta. Rózsi örült s igen szerelmes lett. Beszélni óhajtott Sanyival. A vére forrott érte. Nagy, asszony vágyai voltak Sanyi után. Szeretett volna az ajkába harapni buján és ölelni tüzesen. Sanyi is égett a szerelemtűzben. De hazamentek, lefeküdtek, egymásról álmodtak mind ketten. Sanyi azt, hogy megcsókolta Rózsit, sőt meg is ölelte. Rózsi meg, hogy Sanyi hadnaggyal beszélt a régi háborúkról, meg a történelmi nagyokról. Mily szépen, okosan beszélt Sanyi. Rózsi, mikor felébredt is arról gondolkodott. S mikor eljött Józsi: unalmasnak találta. Sanyira vágyott De azok elmentek tovább. Rózsi majdnem sírt a szép Sanyi hadnagy után. Szomorkodott, búsult. A papája megtudta az okot, gazdag ember volt, hát megvette Rózsinak Sanyit. Csak az eljegyzésen találkoztak. De akkor csak nem beszélhetnek a tudományról, gondolta Rózsi. Az esküvőn még úgy sem. A nászút azonban hosszú volt már Ró.Esztergom és vidéke" tárcája