Esztergom és Vidéke, 1907

1907-06-29 / 50.szám

hetne — a törvény intentiója értelmében — a szegényügy, s különösen a gyermekvédelem ügyének az ezen alapból való hathatós anyagi propagálására gondolni, Ezen vélemény támogatására felhozhatnám legtöbb vidéki kórházunk, a tudományos niveaun alul álló berendezését és hiányos felszerelését, néhány sebészen kivül a szakorvosoknak vidéki kórházainkban való teljes hiányát stb. Addi?, mig a tüdővész, mondhatni, tizedeli országunkat, a betegápolási alapból „sanatoriumokat" kellene felállítani, melyekben a külföldi és honi tapasztalatok alapján meglepően kedvező eredmények éretnek el s áldásos befolyásuk tagadhatatlanságánál fogva, úgyszólván „országos szükséggé" váltak. Ezen hiányok felsorolásával, mint nem idevágó dologgal, azonban részletesebben foglalkozni nem akarok. Az országos gyermekvédelem érdekében örömmel kell tudomást vennünk azon tényről, hogy egyáltalában van egy alap, melyből a gyermekvédelem előmozdítására is fog a jövőben bizonyos — eddig ismeretlen nagyságú — összeg fordíttatni. Kétségbe vonom, hogy az emiitett alapból annyit lehetne gyermekvédelmi célokra fordítani, hogy a kezdet nehézségeit legyőzve, számbavehető intézmények létesíttethessenek. Erre nagyon sok pénz kell, már pedig, mivel az e részbeni társadalmi támogatás — az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján — nagyon bizonytalan, mondhatni problematikus tényező marad, okot és módot kellene keresni arra, hogy egy „gyermekvédelmi alapot" teremtsünk. Léteznek alapok, mint a „vörös kereszt" tőkéje, a „hadmentességi adóból" befolyó pénzek stb., melyek tulajdonképen részben holt tőkét képeznek s tekintettel arra a körülményre, miszerint 1866 óta háborúnk nem volt — az 1878-iki occupatio nem jő háború számba — s tekintettel az altalános lefegyverzési mozgalomra, erre kilátásunk sincs, ezen összeg is ahhoz a sok millióhoz sorakozik, melyet zsinak. Mert a szép Sanyi hadnagy csak a kardját csörgette, de nyelvét annál kevésbé. Legfeljebb azt mondta: De szép idő van. De gyorsan megy a vonat. De meleg van, de felpofozom a szolgát, mert ez a gomb mily halovány itt. Aztán megint a kardját csörgette és elölről kezdte az előbbi beszédet. Rózsi kezdett félni tőle. Előhozta a görög bölcseket. Beszélt egy darabig. Sanyi nem szólt egy szót sem, csak a kardját csörgette. Aztán beszélt Rózsi az irodalomról : Ibsenről, Tolsztojról, Verlainról, Boudelaire ről. S egyszerre valami hang üti meg a fülét. Uram fia : Sanyi alszik és hortyog. Megrémült Rózsi. Aztán fölkeltette. Tán nem szereted édes ezt a témát. Jó, beszéljünk hát Mozartról, Chopinről. Vagy ha tetszik: a festészet körében Gaugirinról. Sanyi nagy szemeit Rózsira fordítja s bambán néz. Az az okosság, mit Rózsi látott az első este benne, hamis volt. És Sanyi kérdésétől egészen összeborzadt. — Sosem láttam őket. Hát te, Rózsi hol találkoztál velük. Ez elég volt Rózsinak. Nem tudott Sanyira nézni. Eszébe jutott Józsi. Az okos, a szellemes Józsi, aki ugy szerette őt s akia telhetetlen „moloch", a „hadsereg" hosszú évtizedek során elnyelt és még — bizonytalan ideig — elnyelni fog. Ha már nincsenek háborúban elesettek özvegyei és árvái, kiket „e hadmentességi adóalapból" kellene támogatni, miért ne fordíttathatnának legalább a kamatok gyermekvédelmi célokra, holott ezáltal indirecte. — a hadképesek szaporítására és felnevelésére való tekintetből — a honvédelemnek, a hadseregnek is tétetik szolgálat. Ezen nézet természetesen legfölebb mosolyt fog kelteni, mert köztudomású dolog, hogy az említett alapok, mint egy féltve őrzött „Nebántsvirág", csakis a törvényszabta célokra fordíthatók, és a közcél, vagy közérdek említettem támogatásánál még szóba sem jöhetnek. Ugyanilyen elbírálás alá fog esni a következő véleményünk is, pedig talán érdemes lenne, hogy legalább is discussió tárgyává tétessék ! Teremtessék a hadmentességi adókulcs alapján — az egyenes állami adók tekintetbevételével — egy új alap, melyet aztán nevezhetnénk „gyermekvédelmi alapnak". A részletek megbeszélése meszszire vezetne s csak azon nézetemnek akarok kifejezést adni, hogy ezen új adót a reciprocitás elvére kellene alapítani. A gyermekgondozás , és nevelés a szülőkre aránytalan terheket ró, melyekben a nem házasok és gyermektelen házasok nem részesednek s igy, nem méltánytalan dolog, ha ezek addig, mig örökbefogadás stb. utján a gyermekgondozás terhét effective nem osztják, valami csekélységgel járulnának hozzá a közjó és humanitás érdekében létesítendő intézmény megteremtéséhez és fentartásához. Bizonyos, különösen a méltányosságra alapított adókulcs nyomán megadóztatható lenne minden 35 éves, nem házas, vagy gyermektelen özvegy férfi és nő, épugy minden — mondjuk három évi házasság után — gyermektelen házaspár, mint jogi személy. Itt csak az ideát akartam megpendíteni s csakis a dolog lényegét említem, mert a részletes megbeszélés messzire vezetne s nem tartői elcsábította őt egy vasdarab zörgése. Sanyi kardja. Töprengett Rózsi szomorúan, dühösen elfe edte tán azt is, hogy él. A szálló bársony kerevetén ébredt csak öntudatra. Mellé ült Sanyi, a hadnagy, az ő férje. Az ő tudatlan férje. És átölelte Rózsit és a fülébe susogta : szeretsz ugy-e ? Rózsi nagyot sikoltott. Ott dult lelkében élete minden utálatos gondolata. Félt Sanyitól. Megborzadt tőle. S rákiáltott: Félek tőled! Félek! . A jeggyűrűt Sanyihoz vágta gorombán. És lefeküdt a kerevetre, sirt, zokogott. Sányj bambán nézte. Aztán elment a postára és megsürgönyözte Rózsi papájának, hogy rögtön jöjjenek Rózsihoz. A papa eljött. Rózsit hazavitte. De odaajándékozta kárpótlásul Sanyinak a kauciót. Ki sietett a nyakára lépni. Azt jobban szerette, mert az nem beszélt a bölcsekről és Írókról. És Rózsi nem nézhetett többet a kardra. Hesperus. tozik sem közleményünk, sem pedig e lap keretében. Az eszme tulajdonképpen nagyon régi, mert ha nem is ugyanezen formában és más intentió által vezéreltetve, Octaviánus római császár 726-bari Róma alapítása után, 28-ban Kr. sz. e. egy edictumot bocsátott ki, mely alapját vetette meg a hires „Lex iulia de maritandis ordinibus"-nak. Sok küzdelem után, az opositió konok ellentállása következtében, az említett törvény a „Lex papia poppaea"féle toldalékkal ellátva, csakis 762ben R. a. u., vagyis 9-ben Kr. sz. u. lépett tényleg életbe. A fentebbi adatokat azért hoztam fel, nehogy esetleg ajánlatom, részben az emiitett törvényre emlékeztetve, az olvasókban azt a gondolatot keltse fel, mintha ezen törvény létezéséről nem tudnék s új portéka gyanánt egy nagyon régit — elkopottat — ajánlanék. Szükségesnek tartom egyszersmint kijelenteni, miszerint az általam felvetett gondolat teljesen más alapon nyugszik és csakis az elnevezés és a külső forma egyes vonásaiban emlékeztethetne az előbb emiitett törvényre. Ha e gondolat discussió tárgyává tétetnék és teljesen elfogulatlanul szakszerű bírálatnak vettetnék alá, azt hiszem, hogy dacára annak, hogy az ellenzők száma túlnyomó lenne, alapul szolgálhatna egy nélkülözhetlen tényező, ,,az alap" megteremtéséhez, mely nélkül, mint többször említem, a gyermekvédelem keresztülvitele lehetetlen és „utópia" marad. A szükséges alap megszerzése nélkül minden lépés, minden eljárás, minden költekezés előbb utóbb teljes elvérzéshez és a gyermekvédelem magasztos ügyének elposványosodásához fog vezetni. Tizen ajánlat megtételénél csakis az ügy iránti őszinte érdeklődés vezetett s ezt, dacára annak, hogy éles kritika, sőt csipős gúny veszélyének teszem ki magamat, mégis közzé teszem, azon reményben, hogy e kérdés a szakkörök által tanulmány tárgyává tétetvén, remélhetőleg napvilágra kerül majd egy jobb, érettebb, viszonyainknak, nemzeti jellegünk és sajátságaiknak inkább megfelelő eszme, gondolat, illetőleg ajánlat ! Az ne riasszon bennünket vissza, hogy a külföldön hasonló intézmény még nem létezik. Nekünk teljesen szakitanunk kell a múlttal, mert tudomány dolgában is régen felszabadultunk mára külföldi gyámság alól s törekednünk kell saját lábunkra állva valami újat teremteni. Tény, hogy az életben lévő ilynemű intézményekkel eddig egy culturállam sem volt képes sikert elérni a gyermekvédelem dolgában, mi által bebizonyul, hogy az eddigi eljárások mind hiányosak s nincs megtalálva azon ösvény, mely célhoz vezethetne. Ha a hivatott körök ezt a kérdést tágabb körbe juttatnák .és a szakközegek által discussió tárgyává tétetnek, talán sikerülne a leglényegesebb dolog, „az alap megteremtéséhez" egy módot találni, mely egy elfogadható „initiativát" képezne. Színház. Szombaton volt a „Szép Ilonka" bemutatója, a szokott gyönge érdeklődés mellett. Maga az operett a „János vitéz" nagy sikere után gombamódra termett, de a minta mögött messze elmaradó magyar tárgyú operettek között a leggyöngébb. A szánalmasan vérszegény cselekvény teli van aggatva olyan epizódokkal, melyek szemmel láthatólag csak arra valók, hogy kikerüljön az obligát három felvonás. A darabok méltatása azonban nem lévén feladatunk, további észrevételeinket elhallgatjuk. Zenéje azonban kedves. Hidi Irén életet, vért, csábító erőt tudott önteni Mátyás bizonytalan alakjába. Tordai Ilonka szentimentális szerepét elég diszkréten és egyszerűen adta. Említést érdemel Bátori ügyes cinkotai kántora. Az olasz herceg kisasszony személyesitője azonban türtőztethette volna vidámságát, mellyel meglehetősen elrontott egy érzelmes jelenet hatását. Vasárnap délután a Vig özvegy, este telt ház előtt másodszor a Szép Ilonka ment, mit ajánlatos lenne ha harmadszor csak vasárnap délután adnának, ha egyáltalán adni óhajtják. Kellemes meglepetést szerzett Bátori az „ Ördög" hétfői előadásában. Nem volt még az az igazi ördög, aki csupa hidegség, intellektuális fölény és nyugalom, aki démoni erővel és biztossággal rángatja a többi szereplőt, mint a bábjátékos drótonjáró figuráit, de megértette az ördög jeges objektivitását, megértette, hogy szenvedély essége és zavara csak álarc, ami arra való, hogy hálójába fonja áldozatait s az álarc mögött egy-egy szemvillanással, ajkmozdulattal mindig megsejttette az ördög' hidegen figyelő arcát. Alakítása finomabb, kidolgozottabb volt, kevesebbet és nyugodtabban mozgott s ami a legkellemessebben lepett meg: elhagyta a szellemes mondásoknak azt az Ízléstelenül erős hangsúlyozását, mi az első előadás alkalmával nagyon kínosan érintett. Tökéletesen elejtette azonban a darab lenfontosabb és legszebb jelenetét, melyben Jolán halálos izgalomban megírja levelét. Mikor kezébe fogja a tollat, még megveti és gyűlöli a festőt, az irás hevében azután a megborzadó asszonyka haragja bánatos panasszá lágyul, fölsir zaklatott, forró szerelmes szive és anélkül, hog}'' tudná, mit csinál, epedő szóval kezdi csalogatni a férfit, mint a fülemüle a párját. Ez a levél csupa költészet, drámai erő és pszikológiai finomság és ebből semmit sem láttunk. Az epedő szerelem gyönyörű költeménye helyett pár kerékbetört mondatot mondott Bátori s kizárólag az asszony szándéka és tette közötti ellentét komikumát hangsúlyozta, ami Molnár Ferencnek ugyan nem volt szándékában. Alakítását mégis jelentékenynek tartjuk, azért foglalkoztunk ennyit vele. Holéci és Déri jók voltak múltkor: most még jobbak. Hidi pompás szemtelen Elzája helyett egy olyan Elzát láttunk, aki először szerepét nem tudta, másodszor annyira nem tudott uralkodni magán, hogy minduntalan hátat volt kénytelen fordítani a közönségnek, hogy elrejthesse derültségét, ami minden ok nélkül ugyan, de annál gyakrabban tört ki belőle. Ál Solo. AZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET HIVATALOS KÖZLEMÉNYEI. A szentendrei evezős club levélileg üdvözölte egyesületünket megalakulása alkalmából és a győri versenyről visszaérkező doubloja meglátogatta az egyesületet. A Pannónia budapesti evezős club szintén levélileg üdvözölte az egyesületet,