Esztergom és Vidéke, 1907

1907-05-23 / 40.szám

Az építőipar bajai. Esztergom, május 21. Mint a társas közéletünk orgánuma, a városunkban túltengő és sok" családot kenyér szűkébe sodró áramlathoz, az építőipari munkások sztrájkjához kivánunk szót emelni; főképen azon esetből kiindulva, hogy egyik t. laptársunk túlmeleg lelkesedéssel csüng e tárgyon. A keresztény szocialistáknak szervezkedése városunkban gyermekkorát élő intézmény, első nagyobb arányú botlása az a munkazárlat, mely ma sok ember kezéből kiragadta, hisszük nem hosszú időre, a kenyeret. Nem a ker. szocializmus ellensége beszél belölünk, hogy igy szólunk, de fájlaljuk azt, hogy az építőipari munkások Esztergomban a mai napon mindnyájan munka, tehát kenyér nélkül vannak. Pedig a kenyérkeresethez nem vallás és kereszténység kell első sorban, hanem igenis becsületes munkakedv. A munkaadóknak nem szándéka szerterobbantani a szervezetet, mert hisz épen ők voltak azok, kik annak keletkezésekor hathatósan pártfogolták, erkölcsi és anyagi segélyezésben részesítették a fiatal egyeRétfi történetek. ii. Tavasz ébredésén — illatot lehelő orgona virágok árnyékában ülve, régi, megfakult irások között lapozgatok. A sárgult papiros dohos szaga bele vegyül a virágillattól itas levegőbe, s én szinte hallani vélem, miként üdvözlik egymást, ez a rég elmúlt idők avult emléke, az uj életre ébredő virágos tavasz illatot árasztó lelkével. Egymásra mosolyognak, mint két jó ismerős, aztán szállnak tovább ki-ki a maga utján. Az ébredő életnek minden szive dobbanásából száz uj élet fakad. Piheg a föld napsugarainak tüzes csókjától, mint a szerelmes szép asszony kedvesének ölelő karjaiban. A megsárgult papiroson pedig reszketnek a vérző szívvel, könnyek között irott sorok és árad ki belőlük a halálszag, a sok ezrek szivének utolsó dobbanása. Az Isten ítélete rajtunk — magyarokon. Megzörren a papir, meglobogta a májusi szél, de én láncok és bilincsek zörrenését hallom és mintha gyászlobogókat lengetne felém az illatos levegő és egy sületet, dacára, hogy nekik nem a kereszténységre volt első sorban szükségük, hanem megbízható munkaerőre. Keservesen tapasztalták már azonban, hogy a dédelgetett gyermek rakoncátlan sihederré nőtt és dacára a ker. szociális elvek alapján való vezetésnek, egy fikarccal sem érettebbek az általuk gyűlölt vörös szocialista elemnél. A tavaszi esőzések a munkálatok megkezdését ez évben úgyis hátráltatták és a télen elfogyasztott tavalyi keresettel ugyancsak takarékosan kellett várakozni a munkásoknak a tavaszra. Most azonban felütötte fejét egy uj rém, a népszerűség hajszolása. Mert tudja meg a közönség és tudja meg az érdekelt munkás, hogy az esztergomi építőipar válságának egyedüli és kizárólagos oka a ker. szocialisták vezetőiben van. A munkások túlkapásainak és a munkások gyengeségét és kishitüségét kiaknázó vezérek elhatalmasodásának gátat vetendő, természetes dolog, hogy a munkaadók is országosan szervezkedtek és a saját jogaikat megvédik. A magyar építőiparosok országos szövetkezetének fiókjaként az esznagy temetés vonul el lelki szemeim előtt, a magyar föld lakóinak szomorú temetése. Könnybe borult szemmel kiséri a lelkem ezt a nagy gyászmenetet és gondolatban elküldöm hozzátok a tavasznak minden illatát, minden szép virágát, ti elhullott hősök. Szinte nem is illik ez a nagy szomorúság ehhez a napsugaras megújult tavaszhoz. A virágok mosolyogva hajtogatják felém illatos fürtjeikét és susogják halkan virág nyelven. — Minden pusztulásnak uj élet fakad á nyomán ! És én lehunyom szemeimet, hogy elűzzem a sötét képeket. Majd újra olvasni kezdem a régi irást, ott, ahol az áll a sorok fölött: Magyarország tündérország és elszáll a lelkem a mese szárnyain egy nagy, messze múltba a történelem előtti időkbe, magával ragad ennek a sokat tudó, elmúlt léleknek a hangulata, ki reszkető öreg kézzel e sorokat irta. És az olvasottakhoz hozzáadom még a magam csekély tudását, tapasztalatait és hiszem, — hiszem azt, ami ma már csak a mesék világában él — hogy Magyarország csakugyan tündérország volt valamikor. A mondák, regék világában még megcsillan ennek a nyoma, mint gyémánt a homokban, de a kutató s gondolkodó létergomi építőiparosok is szövetséget alakítottak és-munkásaikat rendszeresen megállapított feltételek mellett kívánván dolgoztatni, tőlük oly értelmű nyilatkozatot kértek, melyben úgy a munkaadó, mint a munkás, kölcsönös jogai és kötelességei felsorolvák. Erre az volt a munkások válasza, hogy egyszerre mindnyájan kiléptek a munkájukból. A nyilatkozatot több szempontból sérelmesnek találták. Felkérjük a közönséget, hogy érdeklődjék ez iránt a szerintük „borzasztó, embernyúzó és rabszolgatartó" nyilatkozat pontjai iránt és bizton hiszszük, befogja látni, hogy hiába vajúdtak a hegyek, mert az újszülött csak kis egér lett. Botor dolog lenne a munkaadótól drága szakmunkás kézzel napszámos munkát végeztetni, mert nagyon ráfizetne erre. Szakmunkással senki sem fog talicskáztatni, ezt nem tette már a saját érdekében sem senki. A vasár- és ünnepnapi munka pedig úgyis csak a rendőrség előzetes engedélye alapján történhetik. Pedig sok oly természetű munka van, mely halasztást nem tűrhet. Ilyen pl. a sírbolt kibontás és befalazás, ha ez történetesen valek megtalálja a nyomát még a valóságban is. Ott van Arany Jánosnak a csodaszarvasról irott legendája, amit egyik nagytudásu történelmi festőnk illusztrációkkal örökített meg a Vajda Hunyad várában. Az ő álmokat látó, múltban kutató lelke, ami rokon lehet azzal a korral, rátalált az igazi nyomra és megfestette az akkori idők legendás történetét. Asszonyok országa volt ez itten valamikor régen, ahol ugy termett és élt az asszony, mint a virág. A teremtő egy uj világnak, egy tökéletesnek szánta ezt a hegyekkel, erdőkkel bekerített földet. De ne higyje senki, hogy ezek az asszonyok itten azt a virágéletet élték, amit a mesékből ismerünk. Tele volt az életük küzdéssel, de birták, mert erősek voltak. Egy uj, egy kiválasztott szép ősanyának voltak ők szánva a teremtő által, megáldva minden jó tulajdonsággal, egymás védelmében, szeretetében éltek saját maguk által készített házaikban. Őszi időn még ma is látni lehet a levegőben azokat a fehér foszlányokat, a mikből a ruhájukat szőtték. Annak a világnak visszajáró lelke ez még. Mindenki ismeri a szabadban járó, lakó ember az ökömyálnak nevezett fehér foszlányokat, amik tépett fátyol alakjában úszkálnak őszi időn pár hétig a levegőben. sárnap teljesítendő, bizony nem várhatnak vele hétfőre. Az Anna templom előtt levő hídmérleg is csak úgy tudott egyik heti vásártól a másikig újból felépítve elkészülni, hogy igenis naponta éjjeli 12 óráig folyt a munka, sőt bizony a régi mérleget, Isten bocsás, vasárnap bontották szerte a városi hatóság és rendőrség tudta és beleegyezésével, de még az ívlámpa is éjfélig türelmesen világított a munkához. Végül az esztergomi primási palota építésénél pedig Nagypéntek napján sem szünetelt a munka és mégsem fog senki kételkedni az akkori prímás tökéletes keresztényi érzelmeiben. Nagy baj az is, hogy a mesterek a használhatatlan munkást, főként, ami gyakori eset, ha részegen áll munkába, vagy aki megbízhatatlan, garázda, aki nem dolgozik a kívánalom szerint, — munkájából elbocsátani akarják nyilatkozat szerint. Szeretnénk látni, mit tenne a t. laptársunk cikkének irója, ha íenti hibába esnék alkalmazottjainak egyike; mert ha önmaga esnék abba és például az antiszemitizmus mellett emelne szót, hisszük, hogy nem sokáig volna b. lapja kötelékében. Felháborodva irja, hogy magyar Valamikor nem ilyen gyéren szálhattak itt ezek a selyemszálak, de ahogy kiveszett a tündérvilág, ugy múlott el lassanként az ősznek selyem hullása is. S ami akkor áldása volt az őslakóknak, amiből elkészítették melegebb ruhájukat, az most réme a magyar föld gazdájának, az ugy nevezett „paplan". Ahol ez fellép, ott vége az aratásnak és minden fáradságnak. Kinő a földből millió kis gömbölyű, sárgás zöld szál, sima és hajlós, mint a drót és pár nap alatt beszövi, elárasztja gyönyörű, finom szövésű szőnyeggel a a földet és terül hihetetlen gyorsasággal, kipusztithatatlanul. Állatt nem eszi meg, emberi kéz ki nem irthatja. Égetni szokták. S mikor befejeződik azj ő csodásan gyors feljődése, a nap sugara még szorosabbra húzza öszsze a finom szálakat és több méteres darabokban lehet felszedni s ruhának csinálni. Ez is annak az időnek maradványa, még mikor a jó Isten igy gondoskodott a teremtményeiről. A Tisza, Duna mentén, Balaton környékén, Erdély bércei közt volt az ő lakásuk. A mesék világában, multak homályában kalandozó lélek itt találhat rájuk. Az aranyszarvas legendája elmeséli, híven, hogy jöttek a leventék idegen országból vadat űzni, tündérek földjére. Bátor sziEsztergom és Vidéke" tárcája