Esztergom és Vidéke, 1907

1907-05-23 / 40.szám

miniszteri jóváhagyás alapján működő országos szervezet, általános és országszerte azonosított szabályokat épen az itteni mesterek merészelték aláírásra munkásaik elé nyújtani. Felháboritóbb talán az az okoskodás, hogy miként lehet önkényt megajánlott, a munkadíjnak óránkénti 4 filérrel történt megemelésével a keresztényi elvek alapján szervezett szocialistákat szerterobbantani akarni. Mert a munkások nem akarják tudomásul venni, hogy a munkaadók egymásra úgyszólván rálicitálva önkényt, az ő megkérdeztetésük nélkül felemelték az óránkénti díjazást, pedig a világ minden munkása a munkadíjért dolgozik, nem pedig a keresztény szociális elvekért. Ez nem sérelmes része ugyebár a nyilatkozatnak és a mesterek szervezkedési szabályzatainak, hogy segítségére iparkodtak lenni a munkásaiknak ? Pedig ezt nem vegyes tanácskozás alapján állapították meg. Állvány készítésre helyben külön szakmunkás nincsen, az csak a fővárosban, a gyakori nagy építkezéseknél talál állandó munkát. Tehát a munkaadó itt csak rövidséget szenved, mert napszámosmunkás segédkezése mellett kénytelen drága kőműves és ács munkaerőt alkalmazni. Azt pedig főképen hangsúlyozni és külön kiemelni kívánjuk, hogy olyan passzusa a nyilatkozatnak, mely a munkást „több évre" kötelezi egy mesternél dolgozni, nincsen és ennek híresztelése közönséges és nem jóakaratú ráfogás. Tudja meg a közönség, hogy a keresztény szocialisták vezérférfiai, az őrizetükre bízott nyájat még azzal a nagyhangú ígérettel is bátorították a csökönyösségre, hogy majd a főpapság pártfogolni fogja vü, erős karu férfi népek, kik valami csodás, isteni sugallattól áthatva jöttek az arany szarvas nyomába. Minthogy a mi őseinket szerette a Turul madár, mint ahogy a csillag a pásztorokat Krisztus bölcsőjéhez, ugy hozta őket is az arany szarvas, tündérek földjére. Mert akarva, akaratlan, űzik egyre szakadatlan. Bár a fáradságtól kimerülve minden esie bánva bányják, hogy a vadat mért kivánják. Mégis, mégis, ha reggel lett, vadat újból űzni kellelt, s mikor rátaláltak a tündér szépségre, mindenki felkapott egyet az ölébe. Nagy sikoltás támadt erre, futva széjjel a leányhad. De a jó Isten elégedetten nézhette azt a nagy boldogságot, ami a sikoltozások nyomán fakadt. Mert szaporodás lőn temérdek, hogy egyhelyen nem is fértek. Fiat szültek hősnemre, szép leányt a szerelemre. És idők multával szét ment a híre ennek a csoda országnak a nagy világban, ahol úgy terem az asszony, mint másutt a virág. Idegen országok délceg daliái ezekről álmodtak, a kiknek a teste fehérebb a hónál, a csókja tüzesebb a napsugaránál, ölelése lágyabb minden asszonyénál. Árpád népe mit keresett itten ? Nem jöttek ők ellenséges szándékkal, • csak asszonyokért jöttek, tündér asszonyokért. sztrájkuk tartama alatt őket. Mi pedig biztos forrásból értesültünk, egy előkelő papi méltóság oly értelmű nyilatkozatáról, hogy ez csak üres beszéd. A munkásság elkeseritése, valamint annak félrevezetése szintén nem a társadalom javát szolgálja. Ily irányú félrevezetés azonban igenis nyomorba kergetheti a könnyen hivő tömeg nagy részét. Az esztergomi építőiparosok szövetsége békés, józan alapokra kívánja fektetni a munkás helyzetét és kötelessége tudatában bizton kivan számítani arra, hogy pénzeért mily arányú teljesítményre lehet joga, hogy ne legyen kitéve könynyelmű fuvalatoknak és munkásainak becsületes megélhetést biztosithasson. Megmutatták a ker. szociális szervezkedés kezdetén, mikor még csak két egyént számlált a testület, hogy jó akarattal vannak irányában. A nemzetköziektől ezeket megvédendő, elhatározták egyöntetűleg, hogy csakis ker. szocialista munkást alkalmaznak és nagy hirtelen megnőtt ez alapon a szövetkezet. Kár lenne, ha a szépen indult virágzást a könnyelműség fagyasztaná el és kiölné abból a gyümölcsöthozó képességet. Közösérdek, hogy legyen egyetértés munkás és munkaadó között. —r. A fák és madarak napja. Elmondotta Szölgyémy Gyula igazgató tanitó, a máj. 1-én tartott fák és madarak napján, melynek lapunkban, több oldalról hozzánk intézett azon kérés folytán adunk helyet, hogy azt, mint közhasznút, nagyobb körben leendő ismertetés céljából közöljük, főleg jelenleg, midőn a hernyók köztudomás szerént oly annyira elszaporodtak. A beszéd igy szóllott: Egy, több száz éves öreg apjuk, a ki bölcs és szent hírében állott, megálmodta egyszer szép tündérországot. És a sok férfi sziv megdobbant erre az álomra, hallották már ők is hirét ennek a csoda országnak, de csak akkor hitték el, mikor az öreg bölcs beszélt nekik róla és amit ő mondott, attól nem volt többé nyugta a szilaj férfi népnek. El, el innét oda ahol tündérek élnek. Azokat csókolni vágyott lázas ajkuk. Hiába intette őket öreg apjuk, hogy várjanak addig, amig megálmodja, ennek az országnak merre van az utja? Ők elindulának nagy sóvárgó szívvel, tüzes paripákon, káprázatos dísszel, s ahogy kiértek a városból, egy nagy fekete madár szállt fel előttük s mutatta az utat, hogy merre menjenek. De mikorra már ők ide érkezének, tündérországnak már csak a hire volt meg. De sok keresés után mégis rátaláltak egyre, Etelkának hivták, s a hol ezt találták, azt a helyet ma is Etelköznek hívják. Ölelték, csókolták, hogy majd megfojtották. Hol vannak társaid, a többi tündérek. Leborulva kérték, mond meg aszszony, mond meg! Nem tudom! nem tudom pihegett az asszony és rámutatott a bál arcán és vállán levő kis barna lencsére. A kinek ez meg van, mind' az én testvérem, és Kedves gyermekek ! Ünnepélyre jöttünk össze, melyen áfákat és madarakat, mint a jó Istennek kiváló ajándékát ünnepeljük. Ezt az ünnepet ő nagyméltósága Apponyi Albert gróf vallás és közoktatásügyi miniszter urunk rendeletéből tartjuk, hogy a fák és madarak szépségéről, jelentőségükről, fontosságukról és főkép hasznukról megemlékezzünk és az irántuk való szeretet érzelmét szivetekben felébresszük s maradandóvá tegyük. A fákról és madarakról már sokat hallottatok, sok mindent tudtok. Tudjátok, hogy a fák, de különösen a gyümölcsfák nemcsak diszül szolgálnak, hanem többféle hasznot hajtanak: igy anyagot szolgáltatnak a tüzeléshez, fűtéshez és épületeink, bútoraink és számtalan eszközeink készítéséhez is. Gyümölcsükről tudom, hogy kedvelitek s nagy örömmel várjátok a cseresnye, alma és a többi kedves gyümölcs érését. Mikor a gyümölcsfákról szólok, alig hagyhatnám említés nélkül éneklő madarainkat, melyek ugy, mint a virágos, lombos fák a természet legszebb ékességei közé tartoznak. Az apró és fürge madárkák kedves mozdulataiban, bájos énekeiben már mindnyájan gyönyörködtetek s talán már néhány ilyen röpködő zenésznek a nevét is tudjátok; de arról még keveset tudtok, hogy azok a kis szárnyasok, amelyek gyors röpülését, változatos énekét csodáljuk, mily hasznos munkát végeznek kertjeinkben, mezőinkben, érdjeinkben s mindenütt, hol hasznos növényeink zöldéinek s hol a mezei munkás jó termés reményében izzad és fárad. Ezekről, t. i. a fákról és a madarakról kívánok jelen alkalommal hozzátok szólni nemcsak azért, hogy Istennek e szép teremtményeit jobban megismerjétek, hanem azért is, hogy azokat megkedvelvén, védelemben és ápolásba is részesítsétek. 1. Isten a földet sok növénnyel, számtalan fűvel, fával díszítette, aztán sokféle álattal népesítette be s mindezen teremtményei fölé az embert rendelte. Az ember aztán fölismervén némely állat s növények hasznát, gondosan tenyésztette a szelid állatokat, művelte a földet s szaporította azokat a növényeket, amelyeknek hasznát látta. Azt a munkát, amit ősapaegy harmadik barna lenne a bal melle alatt. Ez az a jegy, a miről rájuk ismerhettek, kiket ti kerestek. Az arcán levő barna lencse csókra ingerli a férfit, csókolni a tejben uszó sorsát, az „igazi" asszony fehér hamvas arcát. A vállán levő jegy pedig azt mondja, hajcsd ide a fejed, ha elfáradtál, itt enyhülést találsz. És lejebb a szive fölött az a harmadik barna pont megpecsételi szivében az örök jóságot, irgalmasságot. Őtet bánthatják, de ő soha sem bánt senkit. Csak áld, csak hű, csak szeret és boldog az a férfi aki ilyen nőt bir. Nem kívánkozik az ki a világba, annak családja, az egész világa. Áldás fakad a keze nyomán. Ha beteg vagy, megenyhülsz a kezének simításától, ha ismeretlenül találkozol vele megdobban a szived és vonz, mint a mágnes. Szeretnél utána menni és mindig vele lenni. Valami megmagyarázhatatlan szelid jóság árad ki egész lényéből, arcának fájdalmas, szelíd mosolyából. Mosolyog ez akkor is, mikor halva fekszik, de nem olyan mosolygás ez, mint a másoké. Valami szent, mélységes, öröklött szenvedésnek a kiengesztelt sugara ez az arcán. Vannak még ilyen aszszonyok, habár kevesen. Ezekért jött ide a tatár, török. Tudja azt mindenki a ki a régi idők feljegyzéseit olvassa. Árpád hadai is először asszonyokért harcoltak, csak később vesztek össze. Az ink igy megkezdték, mi is folytatjuk. Miveljük a földet, termesztjük a sokféle növényt, tenyésztjük a hasznos állatokat, de ekközben a fákról, főkép a gyümölcsfákról szinte megfeledkezünk. Pedig nemcsak a gabonafélék, kukorica, krumpli és egyéb ilyen gazdasági növények, meg az állatok jutalmazzák meg a gazda fáradozását, hanem a gyümölcsfák is. És ezt igen jól tudják, kivált azok, kik nemes gyümölcsök termelésével foglalkoznak. Nagyon ajánlatos tehát, hogy a szépen jövedelmező gyümölcstermelést széles ebb körben terjesszük. A tapasztalás igazolja, hogy a gyümölcsfa majdnem minden földben megél; de ha kedvező talajba kerül, annál gazdagabban jutalmazza azt a kevés fáradozást, amit rá kell fordítanunk. Arra a kérdésre, hogy a rendelkezésünkre álló talajba minő fát ültessünk, egyszerű válaszom : Nézz körül. Amilyen fát látsz közelben jól tenyészni, bőven gyümölcsözni, olyant ültess. Nem ajánlatosak az ismeretlen, vagy kevéssé ismert fák, ezek helyett elégedjünk csak meg a kipróbált fajtákkal s a kísérletezésben legyünk óvatosak. Aki gyümölcsfát haszonnal akar tenyészteni, annak ismernie kell a fa tulajdonságait, különösen pedig szaporodásának és ápolásának módját. A fák magról kelnek. Ámde a nemesebb gyümölcsöt termő fák magjában bizni nem igen lehet, azért legjobb, ha a vad gyümölcsök magjából nevelünk kis fácsikát, melyet aztán beoltunk, megnemesitünk. Nézzétek! Ez itt egy éves vad fa, magonc.*) Ez kétéves, iron vastagságú. Ez meg három éves. Ezen a részen volt nemesítve vagyis beoltva. Á seb begyógyult, csak a helye maradt meg. Ez már öt éves és koronája is van. Ilyen fácskákat nevelnek a faiskolákban, ahonnan állandó helyükre ki lehet ültetni. Ha a fát kiássuk a földjéből, bármenynyire vigyázunk is, gyökerét az ásóval megsértjük, visszavágjuk. Ezt a hibát a fácska azonban lassan kiheveri. Sokan ültetnek fát, de mivel nem értenek hozzá, sok kis fa, mielőtt gyümöl*) Az ünnepély az időjárás miatt zárt helyen tartatott. Minden remélhető tárgy : fa, odu, etető magár, stb. be lett mutatva. ázsiai forró vér szerelmi sóvárgása kegyetlen pusztításba csapott át, s mikor megkezdődött az isszonyu vérontás, a „Turul" madár eltűnt, nem lelték többé sehol, de fekete szárnya néz s gyászalakjában sokszor leszáll még ebben az országban. Még levezekeli a magyar a bűnét, hogy vad szilajsággal ontotta vérét a békén itt lakóknak. Mert a ki lapozgat gyászos, nagy könyvében, elborzadva kérdi, én Istenem mi ez ? Ennyi csapás egy országon. Isten átka rajtunk, látom ! A fekete madárnak akkor nőtt két feje nyilván, mert eggyel nem tudta elgondolni, hogy lehet egymás vérét ennyire ontani. És hogy a szerelmi vágytól meg ne háborodjon többet a férfinép, belevágja a szivébe éles karmait ez a két fejű madár, megmarja a lelkét, kiszívja a vérét, lopja az életét, hogy kevesebb ideje legyen asszonyokra gondolni. És a barna lencsék pedig fogynak, egyre fogynak az asszonyok arcáról, válláról és az örök jóság pecsétjét lemarja az idő a szivükről. Egy igazi ilyen asszony alszik már ötszáz év óta épen, szépen az Andrássy grófok sírboltjában, mindenki tudja ezt Jókai könyvéből, a ki el nem hiszi, személyesen is meggyőződhetik, megmutatják minden kíváncsinak. Az egyik kezét felemelve tartja, mintha mutatná az utat