Esztergom és Vidéke, 1907

1907-05-05 / 35.szám

ANDRÁSSY JÁNOS 1846-1907. Egy erős, egy igaz férfi hunyta le örökre szemét s a gyászhír döbbenetet kelt messze a vármegye határain túl is. Andrássy János, a vármegyének évtizedeken át vezérlő s utóbb első tisztviselője meghalt, nem tudta élvezni 40 évi hosszú érdemes szolgálata után a nyugalom napjait. Valóban a sors különös játéka, mert olyan volt egész mun kás, ernyedetlenüi munkás életében, akit nem is tudott kortársainak közönsége munka nélkül elképzelni. A vármegye és a város életének utóbbi két évtizede szorosan az ő nevéhez van fűzve, a mostani tisztikar úgyszólván az ő nevelése s véle egy egész korszak záródik le. A gyász első óráiban nem ismerjük életrajzi adatait, mert szerény volt teljes életében s nem szeretett beszélni önmagáról, csak ugy emlékezünk meg róla, amint közéleti szereplésének számos fényes' jelenetében előttünk állott, amint az ő képe a vármegye közönségének, a kortársaknak emlékezetében maradt és él. IV- Béla király sirja.*) Béla királynak egyik leghívebb embere Fülöp esztergomi érsek volt. Béla az érseknek e ragaszkodását és legkészségesebb szolgálatait elismeréssel fogadta, a miről ama okmány is kezeskedik, melyet 1267-ben az érsek fivére számára kiállított. Ebben a király az érsek érdemeiért, az ő fivérét, Churla nemzetségbeli Tamást jutalmazza. Álljanak itt az erre vonatkozó szavak: „A mi tisztelendő atyánk Fülöp esztergomi érsek, midőn a zágrábi érseki székben méltóan és dicséretesen ült, őt érdekünkben a római udvarhoz és Olaszország egyébb részeibe és tartományaiba küldtük. Ott több izben saját költségén élt, kitéve az éghajlat sajátságainak a tenger és utazás veszélyeinek és számtalan más kellemetlenségnek. A reá bízott összes ügyeinket szerencsésen és ügyesen végezte, koronánk dicsőségének fokozására. Idővel pedig, midőn isteni kegyelemből érdemeinek kiválóságáért az *) Egy jeles régész és történész tollából vettük e sorokat, melyek IV, Béla sírhelyének felkutatásánál hasznos szolgálatokat tehetnek, akinek nevét kérelmére mellőzzük. A szerk. Erős jellem, igazságszerető sokszor a konokságig, tudás és erélylyel megáldott férfi, aki ott ahol állott ereje teljében igazán a helyén volt. A tisztviselői kötelességtudás példa képe, aki magáért a munkáért, a közjóért dolgozott s akit nem sarkalt mások elismerése, a dicséret reménye s nehéz órákban nem rettentette vissza az igazság kimondásától a mások gáncsa se. Nyugodjék békével! A vármegyét nagyon szerette, életét annak szentelte, legyen állandó az ő emlékezete ! y. Drágaság. Nincs talán ország a kontinensen, ahol nagyobb volna a drágaság, mint Magyarországon, az pedig kétségtelen tény, hogy a fővárosnál drágább várost keresve sem lehetne találni. Az áremelkedések tiz év óta tartjak következetesen izgalomban az országnak, különösen közép és alsóbb rangú néprétegét. Statisztikailag beigazolt tény, hogy az elmúlt évtized alatt a háztartási cikkek költségei több, mint nyolcvan százalékkal nőttek az országban, nem is szólva Budapestről, esztergomi szent egyháznak kormányát, mint érsek elfoglalta, amidőn az ellenséges emberek egyrészt köztünk, másrészt István király úr, ami legkedvesebb fiunk között, a konkoly magvát elvetették, amiből különféle időben háborúk, viszályok és oelső-harcok támadtak, akkor ő koronánk és államunk megerősítése érdekében közbenjárt, sőt, mint paizs és közfal állott és igy sok fáradsággal és aggodalommal köztünk és emiitett legkedvesebb fiunk közt, a békét létrehozta; bennünket és országunkat a nyugalom és békesség állapotába — közösen beszüntetve a vérengző pusztítást — visszavezetni törekedett. E miatt gyakorta tehetsége és erejéhez képest, nagy költségnek, veszélyeknek és szorongatásoknak tette ki magát. Hogy mindent rövidre összefoglaljunk : O és egész nemzetsége, a legrégibb idők óta, a jelenig a királyi koronához hűségesek és rendületlenek voltak, mintha a hűség természetükbe volna oltva." Fülöp érsekben a király által felismert és igy magasztalt hűséges ragaszkodás, a király elhalálozása után is érvényesülni akart az által, hogy egyrészt a királyhoz méltóbb nyughelyet adjon, másrészt, hogy székes-egyházának nagyobb dicsőséget szerezzen ; Béla királynak földi maradványait a Szent Béla püspök tiszteletére szentelt székes-egyházba, melyet szent István épiahol az árak megduplázódtak, sőt egyes élelmi cikkek már háromszoros árban kelnek el. Tudjuk, hogy legjobban a mun kást, a kisiparost, a kiskereskedőt, a gazdálkodót és a rosszul fizetett tisztviselői kart sújtja a drágaság. Minthogy egyedül ők azok, akik máról holnapra élnek. Ok azok, akik dolgozva keresik meg a megélhetéshez legszükségesebb kellékeket. Bármely élelmezési cikk egység mértéke akár egyetlen fillérrel is ha megdrágul, ez a kis ember költségvetésében igen jelentékeny összeget képvisel. Vagy le kell szorítania igényeit és be kell érnie a megszokottnál silányabb élelmi, vagy ruházkodási, lakásbeli szükséglettel, vagy pedig fokozottabban kell kifejtenie azt az ipari készséget, amelyet megtanult. Mind a kettő határozottan káros. Az ember minden vágyakozása és minden szükségleteinek fokozására és tökéletesítésére irányuló törekvése a megismerésen alapul. Aki megismerte a jót, az igen könnyen felejti a régi rosszat és csak a körülmények rendkívül nyomasztó hatása alatt képes megint a régebbi életmód fölvételére. Azért a rosszabb élettett és Jób érsek (1165—1203.) III. Béla királlyal együtt sokkal diszesebbre átépített, vitette át, a Minoriták nagy keservére. Hazai krónikásaink az érseknek ezt a cselekedetét ugyan méltatlannak és jogellenesnek mondják, de egyébb megjegyzéstől tartózkodnak.. Wadding Lukács, a Szent Ferencrendnek egyik legérdemdusabb tagja (f 16Í7. nov. 18.) és azon időben a történetírók egyik legjelesebbike, nagybecsű művében, a Ferencrendüek évkönyvében, Fülöp érseknek cselekedetét jóváhagyni látszi komidon mondja: „A királyi főtemplomot királyi test ékesítse". Azonban Bélának a szomszéd tartományokban viselt hadjáratai következtében, ott nagy ellenségei voltak, akik elhalálozása alkalmával neheztelésüknek szabad folyást engedtek, kivált kiindulva abból, hogy testének temetése után nyugalma nem volt. Lássuk e krónikások egyik másikának epés kifakadását. Poltram, vagy Watzó, akit sokan tévesen bécsi konzulnak tartanak, igy ir: „1270. Béla, Magyarország királya meghalt. Ez a Béla, II. Frigyesnek halála után, több éven át kunokkal és bárminő más harcosokat szerezhetett hadjárataihoz, ami pedig még kegyetlenebb, saját maga tulajdon kezével, sok és különféle bajt okozott Ausztriában, Stimódra senki sem határozza magát. Megmarad tehát a másik föltétel, az, hogy többet dolgozzunk. Ami még károsabb a fizikumra, mint a silányabb étrend. Minden szociális intézménynek alapját az képezi, hogy az ember minél kellemesebb és lendületesebb életmódhoz jusson. Azért játszik a bérharcokban a munkaidő leszorítása olyan nagy szerepet. Az ember nem lehet rabszolga, vagy háziállat szerepére kárhoztatva. Az embernek szükséges valamelyes szórakozás is és a legelemibb szükségletek egyikéhez tartozik a tiszta és kényelmes lakás. Ez a nagy és sokoldalú elemi szükséglet készteti a munkásokat az ujabb követelések támasztására és ez oka annak, hogy az országban nyakrafőre csinálódnak a kartellek, amelyek zordul és karmaik között tartják a szabad versenyt és oly árakat csinálnak, amelyek a felsőbb vagyonos osztályt megerősítik vagyonúkban, de annál többet ártanak magas áraikkal a köznek. A fonák helyzet pedig megcsinálja a legveszedelmesebb tagosítást. Mert a nép épen a sok munka által képtelen a magasabb szórakoriában és Morvában, hogy áz irónak keze az évkönyvelőnek pennája átalkodik mindazt, az emlékezet számára feljegyezni. A megnevezett tartományokban még keresztény király ily borzasztóságokat nem mivelt. Iszonyú műveinek csak némelyikét említem. Ugyan ez a Béla király csatázásokkal, gyujtogatással, ifjak és hajadonok legyilkolásával, gyermekek és csecsemők rablásával templomok fosztogatásával és azoknak a bennök levő menekültekkel való felégetésével, maga előtt az anyaszentegyháznak keblét, maga felett pedig az Üdvözítőt feldúlta és gyötörte. És mivel vérszomjas ember volt, Acherónak fazekában, sokaknak vérével együtt, fog temettetni. A király hullája miatt, a Minorita testvérek és az érsek közt viaskodás történt a templomban, a buzgó áhítat helyén, ami véres harccá fajult, úgy, hogy mindkét részről többen megsebesültek és a templomnak talajzatát a fukarság vérével befertőztették. Mások mondák : „Az Isten rettenetes még a föld királyaival is szemben, azért Béla a pokolban elveszi méltó jutalmát." Ily lealacsonyító ocsárlások után álljon itt a mit a magyar történelmi feljegyzések örökítettek meg róla dicsőitőt: „Eréllyel teljes férfiú volt, — mondja Turóci mester — kinek emlékezete mint édes méz, oly jóizű maiglan is, az egész Magyarország és több más nemzetség szájában."