Esztergom és Vidéke, 1907

1907-05-05 / 35.szám

zásra. Mert el nem képzelhetünk egy munkás embert, akit egy irodalmilag tökéletes szinmű mulattatna. Az ő mulatságának színhelye a korcsma, a mulatsága pedig az alkohol. Ez a szomorú tény okozza a népesség jó nagy részének a züllését. Kínosan hat leírni ezt az igazságot, de a sebet csak ugy lehet meggyógyítani, ha ismerjük keletkezésének okát és fejlődését. Menjünk csak bármely magyar városba, nem találunk-e mindig intelligens embereket a boros kancsó mellett. Miért? Mi oka ennek az elfajulásnak? Semmi más, mint a megismerés hiánya. Ezek az emberek naphosszat hivatásukkal vannak elfoglalva, és igy alig jut számukra idő, hogy magukat képezzék. Soha nem voltak abban a helyzetben, hogy igazi műveltséget szerezzenek maguknak. Ami műveltségük van, az tisztára sablonos. Iskolai. Amit bizonyos létrafok gyanánt vesznek bizonyos állások elérésére. Az alkoholnak az a veszedelme is megvan, hogy felejtet és ők felejtik nyomorukat addig, mig megint a napi munka felejtet. De ez már kész degeneráció. Ez ellen küzdenie kellene az államnak épúgy, mint a társadalomnak. Mert a nemzet gerincét kezdi ki. A vég okban, a drágaságban kell keresnünk a seb orvoslását. K. U. Gyermekvédelem Esztergomban. Az országos Gyermekvédő Liga esztergommegyei fiókjának helyi bizottsága szerdán délután Gyapay Pál főispán elnökbte alatt ülést tartott, hogy a jövő hó elején rendezendő gyermeknap ügyében értekezzék. Örömmel üdvözölte a főispán a És: „Amig a te hatalmad állott fenn, Béla király, lappangott a ravaszság, szilárd volt a béke, uralkodott a tisztesség." Ez utóbbi némely részében nem vált be teljesen. De közmondásu volt — mondja Pauler Gyula — és az egész ország tudhatta, hogy a rendet szerette; azt fentartani törekedett, s a békét, az igazságot mint annak oszlopos eszközét, a hol csak lehetett megoltalmazta. A Ferencrendüek erélyesen rajta voltak, hogy a számukra nagy kincset érő tetemet visszanyerjék. Ennek egy utja volt, melyen haladva célhoz érhettek. X. Gergely pápa elé terjesztették az ügyet, melynek lebonyolítása hoszabb időt vett igénybe és a Minoriták számára kedvezőleg sikerült. A testet 1275-ben a székesegyházból, hol bizonyára hozzá méltó nyughellyel birt, felemelték és a Minoriták templomában, eredeti helyén, a templomnak főoltára előtt, mely a boldogságos Szűznek volt szentelve, mig díszesebben eltemették. Hihetőleg a székesegyházból, Béla sirja számára készült alkatrészeket, átengedték a vissza helyezés alkalmával, a már ezentúl maradandó sírhely számára. Maradandó lett volna a sir, ha ádáz kezek azt végkép fel nem dúlják és nyomtalanul el nem pusztítják. Nyomozzuk mikor történhetett ez ? Muglennek 1333-ig menő krónikája az épen meglevő sirról igy beszél: „Béla szép számban megjelent tagokat, ami a nemes ügy iránti meleg érdeklődésnek — úgymond — kétségtelen tanújele. Felkérte a bizottság tagjait a taggyűjtésre, ami nagy nehézségbe ütközni nem fog, miután az alapszabályok értelmében a tagok tagdijakat nem fizetnek, hanem csupán tetszés szerinti adományokkal járulnak a cél előmozdításához. Az ülés főtárgya, egy gyermeknap rendezése volt. Kimondotta a bizottság, miszerint június 2-án és 3-án gyermeknapot tart, melynek előkészítése céljából Vaszary Mihály és Haliczky Z. Béla vezetése mellett egy kisebb bizottságot küldött ki, melynek tagjai: Vimmer Imréné, Csupor Istvánné, Büttner Róbertné, Nedeczky Miklósné, dr. Földváry Istvánné, dr. Berényi Gyuláné és Szecskay Kornélné, továbbá : Bleszl Ferenc, Rózsa Vitái, O'sváth Andor, Gyárfás Bonifác, dr. Szilárd Béla és Palkovics László. A tervezet szerint a gyermeknap a Széchenyi téren tartatnék meg, hol sátrakban szépeink az egész napon át felváltva virágot és más apróságokat árulnának. Külömben a részletek megállapítása és a rendezés, a kiküldött bizottságra bízatott. Dr. Walter Gyula p. kanonok felszólalásában szükségét látta annak, hogy a gyermeknap fogalma és célja a nagyközönséggel megismertessék, miért is elhatározta a bizottság, hogy az alapszabályok kiosztásával és falragaszokon fogja a nagyközönséget tájékoztatni. Dr. Walter Gyula tanulságos felszólalásában arra hivta fel az elnök figyelmét, hogy illetékes helyen hasson oda, miszerint az elárvult, szegény és elzüllött gyermekek, családi viszonyaiknak megfelelő oly neveltetésben részesüljenek, mely őket az életnek készíti elő, hogy belőlük a hazának hasznos polgárai váljanak, mely felszólalására azon hibás rendszer indította, hogy vannak intézetek, intézmények, hol az árvák palotaszerű épületekben helyeztetnek el és oly neveltetésben részesülnek, hogy az életbe bizonyos - nagyobb fokú igényekkel lépnek ki, kikből aztán, ha a szerencse nekik nem kedvez, proletárok lesznek. Szerinte a Liga által megmentett gyermekek nevelőházakban és fizetés mellett családoknál volnának elhelyezendők, hogy már zsenge korukban megismerjék az élet küzdelmeit és a küzdelmekkel való szembeszállásra edződjenek, szóval, hogy azokból reális emberek, hasznos polgárok neveltessenek. Érdekes és tanulságos felszólalását külföldi és hazai példákkal illusztrálta. Szolgálatot vélünk tenni a gyermekvédelemnek, midőn a Liga alapszabályait kivonatban avégből adjuk közre, hogy annak célját megismertessük. -* Cim és székely. 1. §. „Országos gyermekvédő liga" Budapest. A ligát egyesekkel és hatóságokkal szemben az ügyvezető elnök képviseli. A liga célja. 3. §. A liga célja elsősorban egy akkora „Országos gyermekvédő alap" létesítése, hogy annak kamatjövedelméből a társadalmi gyermekvédelem összes anyagi szükségletei fedezhetők legyenek. Célja továbbá a gyermekvédelem minden, ágazatának felkarolása és hathatós támogatása. A gyermeknap. 4. §. Az országos gyermekvédő alap létesítésére a liga minden év május havának utolsó szombatján megtartja az úgynevezett „gyermek?iap

u-ot és a reá következő vasárnapon a „gyermekimnepnap

u-ot. 5. §. A gyermeknap a gyűjtésnek az a módja, mely szerint az előre meghatározott fiapon mindenféle állású és foglalkozású egyének {férfiak, nők) aznapi bevételük egy százalékát az országos gyermekvédő alap javára önként lefizetik, s ezáltal belépnek a ligába. 6. §. A gyermekünnepnapon a liga az egész országban a jótékony egyesületek bevonásával és azok vezetése mellett mindenféle gyermekmulatságokat rendez, melyeknek jövedelme az országos gyermekvédő alap gyarapítására szolgál. 7. §. A gyermekvédő alapnak gyarapítására szolgálnak továbbá: 1. a liga tagjainak adományai; 2. alapítványok. 3. a jótékonysági bélyeg elárusitásából; 4. hangversenyekből; előadásokból és egyéb nyilvános mulatságokból, gyűjtésekből befolyó összegek. A liga céljainak elérésére szolgáló eszközök. 8. §. A liga azt a törekvését, hogy a gyermekvédelem minden ágazatát felkarolja és támogatja, akként valósítja meg, hogy : 1. Az országos gyermekvédő alap évi kamatjövedelmét a gyermekvédelemmel foglalkozó és a ligába belépő fővárosi és vidéki egyesületek és intézetek között arányosan felosztja. 2. Ott, ahol gyermekvédelemmel foglalkozó egyesület vagy intézet nincsen, a szükséghez képest ilyen megalakulását, illetve felállítását előmozdítja és anyagi segély nyújtásával lehetővé teszi. 3. Azokat a gondozásra szoruló gyermekeket, akik az állami gyermekmenhelyekbe vagy más egyesületekbe és intézetekbe be nem utalhatók, a liga saját költségén gondoztatja és nevelteti, s ebből a célból a megfelelő egyesületekkel és intézetekkel szerződéses viszonyba lép és a beutalt gyermekek tartási dijait megtéríti. 4. Az állami gyermekmenhelyekbe felvett külföldi honosságú gyermekeket, akiket különben az országból elszállítanának, saját gondozásába veszi. 5. Támogatja és segélyben részesíti az árifaházakat, bölcsődéket, óvodákat, munkások gyermekei részére berendezett otthonokat, az ingye?itej-kiosztóintézeteket, gyermekeket felruházó tankönyvekkel, tanszerekkel ellátó egyesületeket, napközi otthonokat, népkonyha egyesületeket, szünidői fürdőkonviktusokat és szünidői gyermektelepegyesületeket, továbbá a siketnéma, vak, epileptikus, hülye vagy más testi és szellemi fogyatkozásbari, vagy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermekek gyógyítására és gyámolitására szolgáló egyesületeket: végre a züllés zieszélyeinek kitett vagy már elzüllött gyermekek megmentésére és javitására — a gyermekek bántalmazása és kihasználása ellen működő egyesületeket és egyéb ilyen célú intézményeket. 6. Jogvédelmet és ingyen jogsegélyt nyújt gyermekvédelmi ügyekben. 7. A gyermekvédelem terén tapasztalt hiányokról az illetékes hatóságnak jelentést, illetve előterjesztést tesz. 8. A külföldi szakirodalmat és a külföldön bevált intézményeket tanulmányozza, azoknak a szükséghez képest való meghonosítása iránt kezdeményezőleg intézkedik s minden olyan mozgalmat, mely az állami gyermekvédelem elveivel összhangzatos, ismertet és támogat. 9. Tanácsok, felvilágosítások és segélyek nyújtásával előmozdítja a gyermekvédelemmel foglalkozó fővárosi és vidéki egyesületek és intézetek rendszeres működését és szerves, azok autonómiájának teljes tiszteletben tartása mellett országra szóló összműködést létesit közöttük. 10. Előadások, vándorgyűlések és felolvasások tartásával, továbbá hírlapi közleményekkel és saját kiadványaival a nagyközönségben a gyermekvédelmi kérdések iránt való érdeklődést felkelti és ébrentartja. 11. A liga irodája egyeseknek, egyesületeknek és intézeteknek készséggel ad felvilágosítást mindenféle gyermekvédelmi kérdésben ; közvetíti az érintkezést ugy a hatóságokkal, mint egyesületekkel és intézetekkel és mintegy központi irodája kivan lenni az összes gyermekvédelmi egyesületeknek. 12. A hozzá bejelentett gyermekvédelmi eseteket az illetékes hatóságoknak további eljárás végett tudomására hozza és azokat maga is nyilvántartásba veszi. király el van temetve Esztergomban, a a Minorita testvéreknél, hitvessévei Máriáéval együtt, aki a görög királynak leánya volt és fiával, Bélával együtt". Muglen krónikájával egyidejű a pozsonyi krónika feljegyzése is ugyanaz, de egy becses adattal több van benne. És pedig ezzel: „E templomban most (1330nál van a krónika lezárva) Agatha aszszony is nyugszik, a kinek csontjait a Minoritáknak szent-Ireneus templomából ide hozzá temették." Béle sírhelyéről lévén szó, a hozzá temetést bizonyára ugy kell értenünk, hogy Béla sírjába temették. Agatha asszonjmak, mivel Béla sírjába temették, bizonyosan vérrokonságban kellett vele lennie. Kétségtelen, hogy midőn 1457-ben szó van a király leánya által történt alapítványról, mint létezőről, akkor még a sirnak is épségben kellett állania. A királynak, alapítványt tett leánya és Agatha asszony között talán lehetne valami öszszefüggést kifürkészni ? ' Nagy veszéljiben forgott a töröknek 1526-ban történt betörése óta Béla királynak sirja. A Cseribarátoknak „roza in spinis" cimű krónikája ez évben emliti, hogy a török az esztergomi Ferencrendüek közül, hármat ölt meg. Névleg: Tarkányi Ágoston áldozárt, Vásárhelyi Bernard és Vajda Kelemen laikus testvéreket. Nem e védték ezek Béla sírját a kirablás ellen? Ez évben vagy 1528-ban égették fel először a Ferencrendüeknek esztergomi zárdáját és templomát. 1529-ben Esztergom határában Décsi István Ferencrendi áldozárt ölték meg a törökök. Bizonyosnak tartom, hogy midőn 1531ben Griti Esztergomot török csapattal ostromoltatta, pusztulhatott el a sir, mert ezek a várost ismét felgyújtottak. A krónika szerint, rövid idő alatt ezt most másodszor cselekedték meg. Ekkor a várossal, mely teljesen leégett, a zárda is másodszor égett le; és igy a boldogságos Szűznek szentelt remek monostor, melyben a szerzetesek laktak, teljesen, elpusztult, kivéve a templom törzsét mely Isten irgalmából megmaradt, de a gyönyörű torony a harangokkal együtt, a lángok martalékává lett. * Esztergomra nézve nagy vívmány volna ha IV. Bélának, a hon és Esztergom második alapitójának, egykor ott nagy kegyeletben volt sirját, ismét megtalálhatnák, vagy ha a „hosszú harc alatt és annyi bal szerencse közt, oly sok viszály után" többé feltalálni nem lehetne, hiteles adatokkal ki lehetne nyomozni, mikor és mikép pusztult el végképén. A Ferencrendűeimek Szalvatoriánus és Marianus rendtartományi levéltáraik, e kérdésben hiteles útbaigazítást nyújthatnának.