Esztergom és Vidéke, 1907
1907-04-28 / 33.szám
Az esztergomi róm. kath. tanitói kör mozgalma. A magyar kath. tanitói kar a közelmúltban fényes tanújelét adta komoly, higgadt, a magyar nemzeti állam kialakulására törekvő igaz, őszinte szándékához való ragaszkodásának. Abban a mozgalomban, amelyben a nemzet a tanitói kar ellátásáról kivan gondoskodni, a magyar kath. tanitói kar oly tanújelét adta erkölcsi értékének, melyhez hasonlót hiába keresünk Középeurópa kontinensein. Teljes tudatában állásának, hivatásának magasztosságával és méltóságával, érezvén a szegénység béklóit, nem tüntet, nem sérteget, nem fenyeget, hanem az érvek összegével keresi igazságát, hogy majdan nemzetének álmait a megvalósuláshoz vezetni tudja. Fáj neki, hogy különbözet, válaszfal emeltetik közte és az állami iskolában működő tanitók között, de nem tántorodik el a tévtanok, az erőszakra vezető út tömkelegébe, hanem hitéhez szilárdan ragaszkodva, a magyar nemzeti érzülettől vértezve megosztja .a nemzet szegénységét saját szegénységével s példát statuál a hazaszeretet s& legszomorúbb nóta. konyHaajfó keskeny Hasadékán J2éHány eííévedeíi sugár eseti JQ. a Hűvös, sivár, ^imankös éj6e, jf^of féííek, siríak mind a% emberek. -/f fénysugár egy mécses re^gö fénye 9Ki ottan égeíí egy Haloií föföfí S amig kiéri a% ajtó Hasadékán j£ könnyeken, de sokszor megíörölt ^ konykaajíb elölt oil álltam én. JOelkem mélyében könnyek forrotíak, S)e egyef sem topóit elö a fény. Es mégis, mégis faradi éjszakákon, Sfltikor a fefkem bántó rémek ü^ik, € fényben mindig nyugtomat faíálom. Pártos Zoltán. valódi átérzéséhez, mint egyetlenegy osztálya sem a magyar társadalomnak ! Valóban hőslelkűek ők a mai és rettentő események előtt álló küzdelmek közepette, mikor és melyben mindenki nem annyira az elvégzett munka értékének, becsének megfelelő józan megállapításáért foly a késhegyig menő küzdelem, hanem a túlcsigázott értékesítésért, amely lehetővé tegye az uri gúnyának megfelelő, teljes kényelmet nyújtó és minden vágyat kielégítő, de mi nél kevesebbet dolgozó életet. És ebben a társadalmi forgatagban, melynek elvi kijelentése- nem ismer egyebet, mint a minden néven nevezendő erkölcsi rendszeren magát túltevő puszta emberjog érvényesülését : a magyar kath. tanitói kar állja helyét működésének azon jeligéjével. „E jelben győzesz!" Es e jel a kereszt, amelynek megtagadása, elvetése a magyarra nézve egyenlő a megsemmisüléssel. Hiába itt minden ellenvetés, hiába minden elmélet, az mind sophisma. Mert örökre axióma marad, hogy amely nemzet letért valláserkölcsi útjáról, az sírját ásta meg magának. Persze a multak hasonló eseményein nem Hóvirág szerelmek. Irta: Drozdy Győző. Személyek: Gingi és Viktor. (Gingi tizenhárom éves. Piros, kerekarcú kisleány. Harmadik polgárista. Szavait szenvedélyesen és iskolás affektációval ejti. Ideges és nőies. Az Íróasztal mellett egyedül ül. Ir. A nagy itató s egy-két könyv ott van mellette, hogy a levelet, ha valaki jön : elrejthesse. Viktor 11 éves. Barna s inkább komoly, mint pajkos. Ginginek fivére. Az ajtót óvatosan nyitja ki. Belép. Gingi felriad. Levelét elrejti. S veszettül mormolva hadarja a leckét.) (Tavaszi délután.) Gingi: A fene egyen meg, Viktor, mégysz ki! Ne zavarj már megint a tanulásba. Mert ha kiáltok a mamáért, aztán lesz! Viktor; Aranyos Gingim, megyek mindjárt. Istenbizony nem szóllok senkinek, ha megmutatod, mit irsz. Gingi: Hogy én irok ? Jesszusom ! Pokolba mehet a lelked, ha én irok? Viktor: Bizony irsz. Láttalak. Gingi: Bűnöd van ! Bűnöd van ! Hazudtál. Viktor: Amért neked nincs mersz megmutatni, amit írsz: azért nekem bűnöm van? Hát hogyne. Azért is írtál! Gingi: Azért se ! okul a mai társadalom rendjét duló, valamint az is nevetséges előtte hogy az bekövetkezhessek. De bezzeg sirnt fognak tehetetlen atyái, leányai és fiai, ha az az axióma jelöli helyét a földnek: Itt élt haj danában egy erkölcseiben nemes és vitéz erényekben gazdag nemzet, mely elpusztult, mert hitetlen volt, oly közösséget ismerő emberjogot szolgálva, mely nem ismer magántulajdont sem vagyonban, sem em bertársában. Ezen, a magyar nemzetet a meg semmisülés elé vezető árral szem ben küzd a magyar kath. tanítóság s annak egy munkáscsoportja, az Esztergomi Kath. Tanitói Kör. Nem hiúság, nem érdemszerzés vezeti, hanem a kötelességtudás, mikor mind erősebb keretben akar munkálkodni Egyházáért és Hazájáért. Társul szegődtek a bajóthi és a párkányi tanitói körök is azzal a messzebb menő céllal, ha Isten is úgy akarja létesíteni fogják az esztergom-főegyházmegyei tanitói körök, egyesületek szövetségét. Az első lépést már megtette. Ezt követi a másik, melynek eredményeként regisztrálhatjuk, hogy május hó 4-én a budapesti, bajóti, Viktor: Azért is! Azért is ! Gingi: Azért se! Azért se! Azért se! És menj ki, mert mindjárt kiáltok á mamáért. Aztán fogsz bőgni, mint a múltkor, mikor eltörött rajtad a főzőkanál. Viktor: Hát, ha vékony volt. Nem is fájt. Nem is éreztem. Különben is, majd megmondom a mamának, hogy levelet irsz a Nemes Ducinak. Aztán majd lesz a kisasszonynak: Uju-jujű-juj ! Gingi: (Szelídebben.) Jé, Viktor, még egy bűnöd van. Hazudtál. És csak tessék kimenni! Mama ! Mindjárt még nagyobbat kiáltok. Viktor: Jó, kimegyek. Gingi: Agyő ! Viktor: (Az ajtóból visszafordul.) Nézd ezt a levelet. Azért se mutatom meg. Pedig neked irta valaki. Ha tudnád ki? Azért se mutatom meg. (Megfogja a závárt.) Gingi; Viktorka, várj. Esküdj rá, hogy nekem irták. Viktor: Azért se esküdöm. Gingi'. No jó, hát maradj benn. Viktor: Azért se maradok. Gingi: Viktorka, neked adom a bélyegalbumomat, ha benn maradsz. Viktor; Nem kell. Gingi: Neked adom a képeskönyvem is. Viktor: Süsd meg. Gingi: Meg azt se mondom meg, hogy esztergomi és párkányi kerületek tanitói alakuló gyűlést fognak tartani, amely alkalomból az ország első és legképzettebb szociológusa, Gieswein Sándor fog nagyobb szabású előadást tartani a szocializmusról. Őt íogja követni Walter Gyula dr., ki az Esztorgomban létesítendő tanitók árvaházáról fog értekezni. Nem mulaszthatom el az esztergomi közönség figyelmét a közgyűlés erős nemzeti és szocialisztikus irányára felhívni abban a reményben, hogy azon városunk minden számottevő tényezője jelen fog lenni. Nekem kedves eszmém az, hogy a közönséget a tanitók munkásságát, erkölcsi értékét, magatartását bizonyító nyilvános mozgalmába bevigyem és igy kapcsot létesítsek azon közös munkálkodás kifejtésére: a haza mindenelőtt! Ezt pedig • úgy érjük el, ha a közönség látja, sőt résztvesz nyilvános gyűléseinken s megérleli magában, hogy a tanitó munkássága csak akkor válik igazán eredményessé, ha a család velünk és igy egyengeti azon utakat, amelyekre gyermekeinket előkészítjük. Bertalan Vince. két befőttet megint megettél. Meghogy tegnap cigarettáztál. Viktor : Hát ne mond meg; mit bánom én ? Legalább nem kapok ki. Gingi: De akkor legalább azt mond meg : ki irta ! Viktor: (Engedve.) Hát a nemes Duci. Gingi: Beszéltél vele, Viktorka? Viktor: Bezzeg beszéltem ám ! Nekem adta a lepkefogóját, a parittyáját is. Még nekem fogja adni a papája fekete rigóját is, amért elhoztam neked ezt a levelet. Megaztán mit üzent . . . ? Ha azt tudnád ? Gingi: No mit? Nem is üzent semmit. Hazudsz. Megint bűnöd van. Fogadjunk, hogy nem üzent semmit ? Viktor: Hát jó, akkor nem üzent, ha neked nem tetszik. Gingi: Hát akkor add ide a levetét, Viktorka. Neked adom a bukszámat is. Viktor : Nem kell. Gingi: A tolltartómat is. Viktor: Az se kell. Gingi; A ... a . . . a . . . mit is no ? Ja, a kiskésemet. Viktor; Fütyülök rá. Gingi; Hát mit adjak neked ? Viktor: Semmit. Gingi: Hát tudod mit ? Megcsókollak. Viktor: Ha-ha-ha-ha! Savanyítsd be a