Esztergom és Vidéke, 1907

1907-04-28 / 33.szám

Régi théma. Van Magyarországon is virágzó ipar. Nem sok, csak egy és bár az se volna! Mert miatta tányér sima fe­kete földeket, térdet verő füves ré­teket doboltak el a végrehajtók. Ez az ipar a korcsmai ipar. Nem a szellem fejlesztője, inkább a né­pek gyilkolója. A sűrű krajcárokból ott teremtenek legkönnyebben fo­rintosokat: a hol pálinkát mérnek. De a bűn is, a betegség is, a sze­génység itt születik meg legköny­nyebben. Látja az állam, látják a községek, látják a városok, hogy népünk fi­zikai és erkölcsi degenerálásának oka, a korcsmák pipafüstös, pálin­kagőzős levegőjében van. A filan­trópok, a humánus kriminálisták évtizedek óta a korcsmai atmosz­férában keresik az anyagot, s vala­mire való újságíró már mind meg­birkózott ezzel az anyaggal, még sincsen javulás, sőt a statisztika ijesztőbb számokkal számol be év­ről-évre, a pálinka fogyasztás okozta anyagi és erkölcsi romlásokról. Ezen az állapoton csakis az ál­lam segíthet. Jóformán belecsömör­löttek a lapok is abba, hogy kenet­teljes prédikációkat tartsanak a pá­linkaivás veszedelméről, az alkohol ellenes egyesületek pedig hiába tartanak népszerű előadásokat, hiába festik a lőre italokból kapott tüdő­vész s őrültségben szenvedő ezrek élettelenségét, ha az állam egyre­másra, korcsmai engedélyeket ad. Hogy pedig ez igy van, Svédország fényesen illusztrálja állításunkat. Néhány évtizeddel előbb Svédország fogyasztotta el a legtöbb szeszes italt — egész Európában. Az ál­lam végre is ahhoz a radikális or­vossághoz nyúlt, hogy a korcsmai engedély kiadását korlátozta s tör­* vényt hozott: hogy hitelben nem szabad egy korcsmárosnak sem italt adni. Ma már Svédország nem is panaszkodik azon, hogy sok alko­listája van : ellenben nálunk túlzsú­foltak az őrültek házai, kik nagy részben a pálinkaivás áldozatai. te csókodat. Kell is az nekem ? Pedig Duci el is akar jönni: hozzám. Gingi: Aranyos Vikikém, igazán mondta ? Viktor: Isten bizony. Pedig: (idéz.) „Ha eljön a Duci: Lesz akkor sok puszi." Gingi: Jaj, édes, aranyos, rubintos Vi­kicám, add ide a levelet. Jussák a pokolba, hacsak egyszer is árulkodom rád. Meg­eheted mind a befőtteket. Viktor: (Lesüti szemét. Pirulva, halkan beszél.) Inkább tudod mit, Gingikém ? Gingi: Mit gyémántos Vikicácskám ? Viktor: (Kivesz a belső zsebéből egy másik levelet is.) Ezt a . . . levelet . . . Gingi: Mi, talán még az is az enyém ? Viktor: Nem. Hanem . . . a . . . Gingi: Vagy talán te irtad azt a Szeghy Malcsikának ? Viktor : Honnét tudod, Gingike ? Gingi: Mert tudom, hogy az tetszik rfeked. — Hát ezt a levelet meg én ad­jam át Malcsinak? Viktor: (Pirulva.) Igen, Gingikém. Gingi: És mit üzensz neki? Viktor: Hogy csókoltatom őt. Gingi: Jó, megmondom. De most már add ide Duci levelét is. Viktor: Nesze, Gingike mind a kettő. De jól dugd el. (Kimegy.) Gingi: (Utána kiált.) Viktor, de befőttet ne egyél, mert az nem volt alkuba ! Királyhida, ápr. hava. Nálunk zavartalanul kotyvaszt­ják a korcsmárosok — tisztelet a ritka kivételnek — a pálinkát. Nem szólja meg érte senki. Felelősségre sem vonják, ők csak pancsolnak, mérnek és gazdagodnak. Olcsó lő­réjük, korcsmáknak nevezett be­köpdösött és befüstölt lebujuk után ugyan ki nézne ? A ki a garast összegyűjti, a ki az egészségére vigyáz, úgy sem megy a korcs­mába, a kivel meg nem lehet be­szélni, annak úgy is mindegy. Ilyen formán a korcsmáros vigan dörzsöli a kezét a söntésben, az olcsó ital, a zsírral itatott piszkos kártya, ugyancsak hoz a konyhá­jára, a miből vigan lehet fizetni adót és illetéket. Ellenben igazi gyümölcspálinkánk, mely a kiviteli kereskedelem terén oly szép eredményeket ért el a múltban — hanyatlani kezd. A mig a korcsmárosok egész gyárilag készíthetik a pálinkát, addig a gaz­dáknak ugyancsak meg kell járni a hivatalokat, a mig drága pénzen pálinkafőzés engedélyezéséhez jut­nak. Ez az abuzus állapot rendezést kíván. Korlátozzák meg az italmé­rési engedélyeket, tegyék könnyebbé a jobb, az egészségesebb pálinkafö­zési engedélyek kiadását, a korcs­márosokkal pedig szigorúan tartas­sák be a zárórákat. Egyelőre reformnak ez elég volna. Ha azután az orvoslás közben az eszmélő nép látja a javulást, talán lehetne beszélni az Országos Ma­gyar Gazdák Egyesületének gondo­latáról, eszméjéről, melyben azt mondja: hogy a korcsmáknak va­sárnapon való bezárása, a leghu­mánusabb cselekedet volna : a re­formok terén. Mi félünk e kúrától. Előbb tápláljuk a beteget, csak az­után fogjunk az operációhoz, ha elég ereje lesz hozzá : hogy azt ki­bírja. A kivándorlók sorsa. A Budapesti Hirlap csütörtöki számából vesszük át a következő sorokat. „Egy Amerikába kivándorolt honfitársunktól Newyorkból a mai postával levelet kap­tunk, amely élesen megvilágítja a kiván­dorolt magyar munkások szomorú sorsát. A mikor a magyar képviselőházban az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek a kivándorlás ellen irányuló kérvényét tárgyalták, a felszólaló képviselők egyike ugy nyilatkozott, hogy azért vándorol ki népünk, mert jólétet és szabadsá­got élvez Amerikában. Ez a fölszólalás késztette honfitársunkat a levél megírására, a melyből közöljük az alábbi érdekes és megszivlelésre méltó részeket. Ha a képviselő úr alaposan ismerné az itteni életet, akkor nem beszélne sem jólétről, sem pedig szabadságról. A tö­meges kivándorlás folytán a kivándorlóit munkás (kiváltképen, a ki csak magya­rul vagy tótul beszél) kénytelen oly cse­kély bérért dolgozni, amely fele sem an­nak, mit Magyarországon megkereshetne. Csupán a dollár értéke csábítja ki a né­pet, mert egy dollár öt korona, magyar fölfogás szerint. De sajnos, nem ugy van ! Mert ha otthon a munkás 1 korona 20 fillér bért kap is, ez sokkal több, mint itt napi egy dollár. Már pedig napi egy dol­lár keresete ma csak annak van, ki .ne­héz, emberölő munkát végez, s e nehéz munka mellett jól kell, hogy táplálkozzék, igy hát hol a jólét? Igen, jólét és sza­badságnak csak akkor örülhet, ha tökéle­tesen megtanulja az angol nyelvet, és üz­let, vagy üzérkedés által tőkét tudott te­remteni. Már pedig a magyar munkások közül ezt nem éri el tízezer közül egy. A többi véres verejtékkel összekuporgat 4—500 koronát két-három év alatt s visz­szamegy hazájába. De hogy ? Egészség­től piruló arccal, duzzadó izmokkal kerül ide, s évek után sápadtan, összetörve ke­rül vissza mind ! És a szabadság ! Kilenc, tiz órai nehéz napi. munka után, alig van ezer munkás közül egy is, ki másra gon­dolna, mint a pihenésre. Csak annyiban különbözik az itteni szabadság a magyar­országi szabadságtól, hogy ott a közigazga­tás, adók stb. zaklatják, itt pedig a lázas hajsza a pénzért, s a vágy, hogy minél többet összekuporgasson. Ellenben otthon a sok mindenféle segitő- és védő-egyesü­let mégis megóvja a munkást attól, hogy ne éhezzék. Itt pedig hány ezer munkás van, ki munka hiányában, a vendéglők előtti szeméttartóból kotorássza ki kenye­rét, segítséget senkitől sem kap, mert a jelszó help yon self. Ez a szabadság fo­galma ! Szabadságodban áll magadon segíteni, ha munkát kapsz. Helytelenül cselekednek azok a képviselő urak, kik nyilvánosan az országházban hirdetik, hogy határozottan jobb, szebb s szaba­dabb élete van a munkásnak itt, mint szülőföldjén. Meggyőződtek-e a képviselő urak arról, hogy igazuk van ? Egyetlen egyszer sem olvashatni, hogy az igazság­hoz hiven, s kötelességszerűen föltárnák az amerikai helyzetet, hogy igy vissza­tartsák a népet a kivándorlástól. HÍREK. — Szabadságon. Hoffmann Ferenc vá­rosi pénzügyi tanácsos, megrongált egész­ségének helyreállítása végett hat heti sza­badság engedélyezését kérte. — Kinevezés- Keményffy Kálmán vízivá­rosi plébános az Esztergom-vízivárosi nőne­velő intézetben fenálló polg. leányiskolához igazgatóvá neveztetett ki. Gratulálunk a kinevezéshez. — Az esztergom-vidéki róm. kath nép­nevelők egyesületének újbóli megalaku­lása. A bajóthi, esztergomi és párkányi róm. kath. tanitói körök választmányának mult évi december hó 13-án tartott kö­zös ülésében hozott határozata alapján május hó 4-én Esztergomban, a városház nagytermében az „Esztergom-vidéki róm. kath. Népvevelők Egyesületéinek újból való megalakítása végett közgyűlés lesz tartva, melynek tárgysorozata a következő : 1. D. e. 9 órakor szent mise a belvárosi plé­bánia templomban. 2. 10 órakor a köz­gyűlés megnyitása Schiffer Ferenc p. prael. kanonok, főtanfelügyelő, vagy meghatal­mazottja által. 3. A közös választmányi gyűlésről felvett jegyzőkönyv felolvasása. 4. Tisztikar választás. 5. Gieswein Sán­dor győri kanonok, országgyűlési képviselő előadása a szocializmusról. 6. Walter Gyula dr. p. prael. kanonok előadása a ma­gyar kath. tanitók országos árvaházáról. 7. Indítványok. Ugyanezen alkalommal az esztergomi tanítóképző intézet mellett fen­álló gyakorló iskola a jelen tanévben elért kézimunkából (slöjd) kiállítást rendez. Köz­gyűlés után társasebéd lesz a Fürdő szál­lodában, amelyre jelentkezni lehet Berta­lan Vince képezdei tanárnál. Egy teríték ára beikül 2 kor. 40 fii. — Á takarékpénztár adományai gazda­sági Célokra. Az esztergomi takarékpénz­tár, mely közintézményeink felkarolásá­ban és fellendítésében áldozatkészségének számos alkalommal adta már tanújelét, a gazdasági egyesületnek faiskolai célokra 100 koronát, majd egy, városunkban léte­sítendő vincellér képzőiskola céljaira ugyan­csak 100 koronát adományozott, mely összeggel a vincellériskola alap már 4681 kor. 29 fillér. — Sok a tanítónő. A közoktatásügyi miniszter nagyfontosságú rendeletet inté­zett az összes tanfelügyelőkhöz, a tanitó­nők kiképzése ügyében. A rendelet, mely a polgári és elemi iskolai tanítónők, to­vábbá az óvónők magánúton való kikép­zését akarja elsősorban megnehezíteni, előrebocsátja, hogy az emiitett hölgyek száma oly hatalmas mértékben szaporo­dott az utóbbi időben, hogy tisztára lehe­tetlen nagy részüket állásba juttatni. En­nek aztán súlyos szociális baj lesz a kö­vetkezése, amelyet valamely módon mér­sékelni kell. Nagyon elegendő a száma azoknak a tanitónőknek is, akik a külön­böző képzőintézetekből — mint amilyen a győri állami tanítónőképző iskola — ke­rülnek ki évről-évre. Ezért a miniszter az 1907—8-ik iskolai évtől kezdve a követ­kezőket rendeli el: 1. A magánúton ké­szülő óvó- és tanítónők évenkint csakis egyszer, az iskolai esztendő végén tehet­nek privátvizsgát. 2. Magánosztályvizsgát csak egyéves időközökben lehet tenni. 3. Az egyéves prakszis, amelynek alapján őket magánvizsgára bocsátják, hivatalos bizonyítvánnyal igazolandó. Kétségtelenül bizonyítani kell, hogy a jelölt egy évet töltött oktatással nyilvános iskolában, vagy egy esztendőn át olyan magántanulót ok­tatott, aki nyilvános iskolában jó sikerrel vizsgázott. Óvónőnek ki kell mutatni, hogy nyilvános kisdedovóvóban szereztek prak­szist. 4. A preparandiák egy osztályába legföllebb 30 tanítványt vehetnek föl azok­nak a sorából, akik a legjobb bizonyítvá­nyokkal rendelkeznek. — Nagy művészestély. Jeleztük lapunk­ban, miszerint f. hó 25-én a népszínház elsőrendű művészei és művésznői közül többen, majd más művészek közreműkö­désével f. hó 25-én a Fürdő nagytermé­ben hangverseny lesz. A hangversenynek csütörtökön este kellett volna lefolynia, mely azonban sajnálatunkra egyik első közreműködője, Raskó Géza indispositi­ója folytán elmaradt és május 8-ára lett elhalasztva. Hisszük, hogy május 8-iká:i, művészetért lelkesülő közönségünk tanújelét fogja annak adni, hogy nem­csak lelkesülni, de áldozni is tud. A váltott jegyek a 8-iki hangversenyre ér­vényesek. — Hirek Kovácspatakból. Május elsején szokta a csavargőzös társulat a hajójára­tokat Kovácspatakba megindítani, ami az idén egy-két nappal később fog megtör­ténni. A társulat hajóját a jég elvonultá­val bár azonnal leküldötte egy újpesti gyárba, hol mintegy 10000 korona költ­séggel alaposan ki lett javítva, a felette kedvezőtlen időjárás folytán azonban a festési munkálatok csak lassan száradnak s igy a hajó megérkezése egy-két napot késni fog, kárpótlása lesz azonban kö­zönségünknek abban, hogy a társulat hajója személybiztonság tekintetében most már teljes garanciát fog nyújtani és járása gyorsabb s igy az utazás kényelmesebb lesz. Kovácspatak uj bérlője, ki egy elő­nyösen ismert fővárosi étkező volt tulaj­donosa, mindent elkövet, hogy a kirán­dulóknak és nyaralóknak kedves és kel­lemes tartózkodási hellyé varázsolja Kovácspatakot s igy remélhető, hogy az nagy látogatottságnak fog örvendeni. Több oldalról hallottunk panaszokat a hajó viteldijainak bár csak mérsékelt emelése ellen, amelyek azonban, te­kintve a nagy áldozatokat, melyeket a társulat a közelmúltban hozott és az álta­lános drágaságot, jogosaknak nem mond­hatók. — A vármegyei gazdasági bizottság vá­lasztmánya f, hó 25-én ülést tartott, me­lyen az évzáró közgyűlés napirendjét ál­lapították meg és készítették elő anyagát. Ezen ülésen jelentette be az elnökség, miszerint a földművelésügyi miniszter az üsző kölcsönök kamatainak könyebb el­viselhetése végett, a kölcsönt felvett gaz-

Next

/
Thumbnails
Contents