Esztergom és Vidéke, 1907

1907-04-07 / 27.szám

sét Párkányban, intézeti székházában a részvényesek élénk részvétele mellett. A közgyűlésen az intézet elnöke, dr. Walter Gyula p. kanonok elnökölt, ki magas szárnyalású beszéddel nyitotta meg az ülést. Mindenekelőtt sajnálatát fejezi ki, hogy az intézet igazgatóját, Haudinger Ignácot betegsége gátolja, hogy résztvehessen a közgyűlésen. Indítványára a közgyűlés üdvözlő táviratot menesztett gyenkélkedő igaz* gatójának, melyben kifejezte azon óhajtását, hogy mielőbb viruló egészségben üdvözölhesse az intézet élén. Megemlékezik az elnöki megnyitó az esztergomi Takarékpénztár volt igazgatójának, Reusz Józsefnek elhunytáról is, ki ritka szakképzettsége, magas műveltsége, fáradhatatlan munkássága révén érdemet szerzett arra, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvben örökítse meg elhunyta felett érzett sajnálatát. Felemlíti továbbá, hogy az intézetet sem kímélte a halál kérlelhetetlen angyala. Kobek István igazgatósági tagot ragadta ki azok sorából, kik a tehetség, szorgalom és becsület fegyvereivel ügyekeznek a közjót szolgálni. Áttérve ezután az intézet elmúlt évi munkásságára, örömmel adja tudtul, hogy az intézet nyugodtan tekinthet vissza azokra az eredményekre, melyeket sok fáradság és körültekintő óvatosság mellett elérnie sikerült. Folytatólag emliti a megnyitó, hogy az elmúlt évben a politikai helyzet bizonytalanságát, mely nyomasztó hatással nehezedett az ipar és kereskedelem minden szervére: a tavasz ébredéseként váltotta fel a szerencsésen helyreállott rend és vele az a biztató munkásság, az a jövőbe vetett bizalom, melynek eredménye minden téren érezhetővé vált. Az összes remények azonban még nem valósultak meg. Sok tényező működött közre azoknak az akadályoknak létrehoA „Fekete sas" vendéglőben nagy vigasság folyik vig muzsikaszónál. Tarnóczy Gyula búcsúzik a legényélettől. Húzza a cigány, folyik a pezsgő —- Tarnóczy Gyula itatja, ölelgeti a legénypajtásait. Holnapután lesz az esküvője s most, hogy a küszöbén áll ennek az egész életre szóló eseménynek, kissé meg van hatva. Szomorú nótát parancsol a cigánynak. Aztán lekönyököl az asztalra s könybeborult szemmel hallgatja, hogy sír a hegedű s eszébe jut lelketlen eljárása egy asszonnyal szemben, akiről tudja, hogy egyre búsul és hervad utána. —•'• Fiuk! rátok hagyom a szép Zelindát, vigasztaljátok meg, ne búsuljon szegény! — Az ám, csakhogy nem férkőzhet ahhoz senkise barátom — csak te voltál magad az a boldog halandó, aki megnyerted a szép asszony kegyeit. Minekünk kuss — nem olyan asszony az, mint a többi! — Nem olyan, — mondja utána Tarnóczy csendesen. Aztán belevág egy pezsgős palackot a szemben levő nagy tükörbe. A mulatság nagyon zajossá kezd válni. Már éjfél régen elmúlt, Fehérváry Ákos alussza az öreg. emberek boldog álmát. A felesége, a szép Zelinda pedig sirja keserves könyeit a párnái csipkéire, mert meg is érdemli az a minden .emberi érzéséből kivetkőzött borgőzös, fölületes durva ember, aki minden tükröt, lámpát levert már afölötti késő bánatában, hogy egy szép asszonyt nem szeretett úgy, ahogy az megérdemelte volna. zásában, melyek az élénkebb közgazdasági tevékenység kifejlődését megnehezítették. A mezőgazdaság a világverseny következtében nem volt képes kielégítő árakat elérni. Az ipar és kereskedelem pedig nagyon tartózkodó álláspontot foglalt el. Tartózkodó volt részint azért, mivel az Ausztriához való viszonynak kérdése nem jutott még a megoldás biztos kikötőjébe; részint mivel úgy a pénz és a nyers anyagok túlságos drágasága, valamint a munkás viszonyok lohasztólag hatottak a vállalkozási szellemre. Végül köszönetet mond az igazgatóknak és tisztviselőknek, kik fáradságuk és szorgalmuk által az eredmény eléréséhez minden erejükből hozzájárultak. A közgyűlés a tárgysorozat öszszes pontjait minden változtatás nélkül egyhangúlag elfogadta. Az elért eredmény 47.47034 kor., melyből a tartalékalapot 14.000 koronával dotálva 100,000 koronára, a különleges tartalékot 6,472 K. 07 f-rel dotálva 47,000 K-ra emelték. Osztalékra részvényenkint 20 koronát, jótékony célra 1098 koronát, a tisztinyugdij alapra 1500 koronát szavazott meg a közgyűlés. Az intézet forgalma az előző évihez képest 706,000 koronával emelkedett, és jelentékenyen szaporodott úgy a váltó-, mint a jelzálog kölcsön állomány. A megüresedett 3 igazgató választmányi tagságra egyhangúlag Majer Imre párkányi plébános, pápai kamarás, Oltósy Lajos és Pick Simon választattak meg. A felügyelő bizottság póttagjai Leitgeb János és Oberth Ágoston lettek. A közgyűlés Rogrün Ede igazgatónak az elnökhöz intézett köszönő szavai után, az elnök zajos éltetése mellett nyert befejezést. A magunk részéről örömmel registráljuk, hogy a szomszéd város ezen — immár 35 éves — intézete évről-évre gyarapszik. Különösen figyelemre méltó az a buzgalom, mellyel tartaléktőkéit gyarapítja, mert ezáltal nemcsak a közönség bizalmát szilárdítja meg, hanem alapkövét teszi le egyszersmind az intézet jövő biztosabb fejlődésének. Előrelátó gondossággal oda irányítja minden ügyekezetét, hogy a pénzintézetek mai nagy versenyében diadalmasan megállhasson. — r. Esztergom vármegye selyemtenyésztése 1906. évben. A párkányi járásban. Ebed községben 1906. évben a közterületeken és közutak mellett 245 drb. lombszedésre nem alkalmas és 319 drb. lombszedésre almas szederfa volt. Jutott egy selyemtenyésztőre átlag 7 drb. fa. A magántulajdonban lévő szederfákon kivül a fenti szederfáknak köszönhetjük, hogy 44 selyemtenyésztő 1,075 kgr. gubót termelt és 1,948 koronát keresett. Átlagos keresete egy tenyésztőnek 44 korona volt; legmagasabb keresete pedig egy tenyésztőnek 169 koronára rúgott. A selyemtenyésztés megkezdése óta 23,023 koronát fizettünk ki a községben. Szederfaállománya: Az országos selyemt. felügyelőség kiosztott részint a községnek, részint a községben lakó magánfeleknek működése óta 180 drb. kiültetésre alkalmas szederfát; 13,000 drb. 2—3 éves szederfacsemetét. Elhelyezhető volna még a községben uj ültetés gyanánt utcákon és köztereken 100 drb. szederfa. Ez évben tönkre ment 78 drb. fiatal szederfa A faiskolának állapota jó. Ebed községben a selyemtenyésztők száma 42-ről 44-re, az átlagos kereset pedig 41 koronáról 44 koronára emelkedett az idén. Itt volt olyan tenyésztő is, aki egymaga 169 korona 46 fillért kapott a termelt gubóért. Az illető neve: Góra József. O hozta már a mult évben is a legtöbb és legjobb gubót beváltásra. Hogy mennyire kedvelik a községben a selyemtenyésztést, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Muzsla, Búcs, Köbölkút községek határába, sőt 30—35 kilométer távolságra Almásfüzitőre és Tinynyére is elfáradnak a szegény tenyésztők ahernyók táplálásához szükséges lombért. Ha tehát valahol, ugy itt csakugyan égető szükség van a szederfaállomány fokozatos növelésére, hogy mielőbb felmentessenek a szegény tenyésztők a mostani fáradságos lombszerzés alól. Annál sajnosabb, hogy az idén egyetlen szederfát sem ültettek a községben, sőt inkább tönkrement 78 drb. fiatal szederfa. A selyemtenyésztés révén csak ez évben 1,948 korona, az orsz. selyemt. felügyelőség 26 éves fennállása óta immár 23,023 korona keresethez jutott a község legszegényebb népe és épen ezért nagyon kívánatos, hogy ezen kereseti ág fejlesztésére nagyobb figyelemmel legyen az elöljáróság. Első sorban természetesen az idén kipusztult fákat kérjük uj ültetéssel pótolni. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az olyan nagyarányú fapusztulásnak, amilyen itt az idén történt, legtöbb esetben szabálytalan ültetés az oka. Épen ezért figyelmeztetjük az elöljáróságot, hogy a szederfák részére 80 cm. mély és egy méter széles gödröket ásasson és ügyeljen arra, hogy a fák mélyebben ne kerüljenek a földbe, mint előzőleg a faiskolában álltak. Lényeges kellék még a fák megeredésére az, hogy azokat legalább az ültetés első évében a nyár folyamán többször megöntözzék. Igaz, hogy ez a szükséges művelet jár a legtöbb költséggel és munkával, ámde ez mellőzhetetlen, mert a fa megeredését és fejlődését lehetetlen biztosítani, ha a föld kiszárad és sohasem öntözzük. Különben erre nézve a legcélravezetőbbnek tartjuk a következő eljárást, melyet az elöljáróság szives figyelmébe ajánlunk. Vagy közvetlen a faültetés, vagy legkésőbb 10—12 napra a kiültetésután minden egyes fának újra megigazítjuk a tányérját és két jó kanna vizet öntünk a töve körül. Ezután a fa tövéhez mintegy 3 ujjnyi vastagon közönséges pelyvát, füvet, vagy gazt hintünk. Á pelyvát, vagy a gazt ismét egy kanna vízzel jól megöntözzük és akkor lehetőleg az úgynevezett rózsát alkalmazzuk a kannára, hogy a víz egyenletesen érje a pelyvát, vagy a gazt és ezt is jól átnedvesitse. Ha mindez megtörtént, ugy a fa tövét újra mintegy ujjnyi vastagon földdel betemetjük és a fa körül a tányért ismét rendbe hozzuk. Ezen egyszeri öntözéssel elérjük azt, hogy szárazság idején is nedves marad a föld a fa gyökereinél és ezzel biztosítjuk a fának megeredését és fejlődését. Ne sajnálják tehát ezen munkát, ha a fásítással eredményt akarnak elérni. Azonkívül lássák el még karóval és tüskével a fiatal szederfákat, hogy a rongálások ellen is megóva legyenek. Nagyban előmozdítaná a község a sélyemtenyésztést, ha a többi selyemtenyésztő vármegyében levő számos község példájára a közlegelő egy részét, vagy más elkülönített területet beültetne szederfával oly módon, hogy a fák egymástól minden irányban 10 méter távolságra álljanak. Legelőnél a befásitott területrészt természetesen el kellene vonni a legeltetéstől mindaddig, mig a fák jól megerősödnek, vagy pedig anynyira el kellene látni védőkaróval a fákat, hogy ezeket a jószág ki ne dörzsölje. Ilyen epreskertnek nagy előnye az, hogy a tenyésztők közvetlen közel szerezhetik be a hernyóik táplálásához szükséges lombot és nem kénytelenek messze idegen határba elfáradni szederfalevélért. Farnád községben 1906. évben közterületeken és közutak mellett 122 darab lombszedésre nem alkalmas és 52 darab lombszedésre alkalmas szederfa volt. A szokásos csonkítás után 47 drb. lombszederfa állt rendelkezésére a selyemtenyésztőknek. Jutott egy selyemtenyésztőre átlag 9 fa. A magántulajdonban levő szederfákon kívül a fenti szederfáknak köszönhetjük, hogy 5 selyemtenyésztő 4 kgr. gubót termelt és 7 koronát keresett. Átlagos keresete egy selyemtenyésztőnek 1 korona volt; legmagasabb keresete pedig egy tenyésztőnek 7 koronára rúgott. A selyemtenyésztés megkezdése óta 347 koronát fizettünk ki a községben. Szederfaállománya: Az országos selyemtenyésztési felügyelőség kiosztott részint a községnek, részint a községben lakó magánfeleknek 1906-ban 5,000 darab 2—3 éves szederfacsemetét. Működése óta pedig kiosztott a községben 6,000 darab 2—3 éves szederfacsemetét. Elhelyezhető volna még a községben uj ültetés gyanánt utcákon és köztereken 300 drb. szederfa. A faiskolának állapota kielégítő. Farnád községben az idén 5-en vállaltak hernyót, azonban csak egyik küldött beváltásra némi gubót, mert a többinél az egész tenyésztés tönkre ment. Ezen balsikernek egyrészt a lombhiány, másrészt pedig az az oka, hogy a tenyésztők bizonyára nem kezelték egészen helyesen a hernyókat. Igaz, ugyan, hogy főként a lombbőség biztosithatja a selyemtenyésztésnél a kellő sikert. E mellett azonban attól is nagyon sok függ, hogy ki hogyan bánik a hernyóval. Azok, akik pontosan betartják a tenyésztési szabályokat, még olyan helyeken is eredményt tudtak felmutatni, ahol nem rendelkeznek épen bőséges lombbal. Igy például Libádon a magántulajdonban levő szederfákról szerezték be a tenyésztők a levelet és mégis 68 koronás átlagos keresetet értek el. Ebed községben pedig, ahol 30—35 kilométer távolságból hozták a lombot, olyan selyemtermelő is akadt, aki 169 korona 06 fillért kapott a gubóért.