Esztergom és Vidéke, 1907

1907-04-07 / 27.szám

Hernyóirtás. Az 189.4. évi XII. törv. cikk 52. §. büntetés terhe alatt irja elő, hogy „minden biriokos köteles a fák rügyeznek fakadása előtt, legkésőbb azonban március hónap végéig, a belsőségekben, a majorokban, a szőlőkben, a gyümölcsösökben és a kertekben levő fáit és bokrait a kártékony hernyóktól, illetőleg hernyófészkektől és lepketojás októl megtisztítani s az összegyűjtött hernyókat hernyó fészkeket és lepketojásokat elégetni." „A később mutatkozó hernyók, valamint a cseredogarak tömeges megjelenésök alkalmával is megfelelő módon pusztítana ók." Még csak annyira vagyunk, hogy a büntetéstől való félelemből pusztítjuk a hernyókat, férgeket. Igen, erre kényszeríteni kell bennünket, mert különben halogatjuk addig, mígnem késő, mígnem fáink lombjaiktól meg-megfosztottan söprüként meredeznek s gyalázzák a gazdát, ki a fát elültette ugyan, de további ápolásáról nem gondoskodik, legfeljebb akkor nézi meg, ha gyümölccsel jutalmazza az érdemetlent. Emlékkönyvbe. (Ondom a Bohó leányálmok £ [-elringatják édesen ; fának Hiszi a nagy világol, 3£ogy nincs a földön Sú, gond, átok, Csak Boldogság és -— szerelem. £gaz: virágoskert az élet, '2>)e a kigyó az ott sziszeg ós ront, kísért a rút, az álnok . .! Efogadja totem a tanácsot .J2e kigyjen soka senkinek! Tuba Károly. Belinda. Irta: Nagy Renée. Sárga faleveleket söpör az utcákon végig az őszi szél. A kertekben szomorúan hajtják le dércsipett kelyheiket a haldokló virágok. Ä Fehérváriék hervadó virágokkal körülvett villájukban azonban vidám • társaság mulatozik. Az ebédlő nagy asztalának ozsonnamaradékábói sok' szegény lecsillapíthatná az éhségét. A félig kiürített poharak tartalmával jókedvet is szeA törvény kihirdetése, a figyelmeztetés megtörténik, de a hegyőrök a mulasztókat jóindulatból, barátságból fel nem jelentik, mert rosszak, árulkodók nem lehetnek. A törvény írott malasztnak marad. Soha sem hallottam, hogy hernyó nem irtot megbüntettek volna. Nem volt panaszos, nem kellett biró. Gyümölcstermésünk és egyébb haszon növényünk fogyatékos termésmennyisége miatt panaszt panaszra halmozunk, de önmagunkon segíteni képesek alig vagyunk. Mindent, még ezt is a politikai okokra szeretnők hárítani, mintha ez azzal összefüggésben állana. A magyaros jellemvonás még a hernyóirtásnál is jelentkezik, tavaszkor a szembetűnő fészkek leszedetnek, de a nyári ivadék irtása már elmarad, pedig a gyümölcsészettel tervszerűen foglalkozók régóta állandóan sürgetik a hernyók elleni folytonos harcot, mert az ellenség töméntelensége, nagy szaporasága gyümölcsfáink életére, termékenységére átoksulyként nehezedik. A férgek megszámlálhatatlan tömege nemcsak a gyümölcsészetre káros, ellep az minden hasznos növényt, a szántón, kaszálón, réten rezhetne magának. A mellékteremből vidám csevegés hallatszik. Valaki mélabúsan játsza a zongorán azt a szép magyar nótát, hogy : Te csaltál meg, nem én téged, Délibáb volt a hűséged. A háziasszony, a szép Zelinda arca elhalványul a dal hallatára. Szempillái összehúzódnak, de elfordul, hogy észre ne vegyék elérzékenyülését. Egy kinos emlék jajdult fel a lelkében. Egy soha be nem gyógyuló seb vérezni kezd újra a szivében, amire rászorítja szép fehér kezét, hogy elnyomja a felújuló emékezés keserű fájdalmát. A zsúrozó társaság eltávozása után könnyebbülten sóhajtott fel és szobájába sietve, egy csomó régi levél olvasásába merült. A születésnapját ülték itt meg ma és ő fájdalmas szívvel egyre keresett valakit a vendégei. között, aki ma egy éve sok virágküldeménnyel kedveskedett neki ezen a napon és ott volt a többi vendégek között ő is. Összevillant néha titokban a két szerelmes szempár s ebben a lelki ölelkezésben olyan boldogok voltak. Amiről- ő azt hitte, örökké fog tartani ez a nagy boldogság. S íme, csak egy rövid év és ő fájó szívvel s kisirt szemekkel borong ezeken a boldog időkön. — Mi újság? kérdi ugy este tiz óra tájban a szobaleánytól Fehérvári Ákos. erdőben, zöldségesben egyaránt. Szomorú példákat lehetne tanulságul felhozni, miként tettek tönkre nagy kiterjedésű erdőket, vidékeket, sőt a milliárd vándorló hernyó a haladó vonatot is megállította útjában. Okuljunk mások kárán. A féregirtásban legyünk tevékenyebbek s gondos vizsgálódásunkat ne csak a szembetűnő fészkekre, hanem a felcserepesedett kéreg és moha alá is irányítsuk. A gyürős pohók a vékony ágakra gyűrű alakban helyezi el 200 — 300 igen pici tojását, mit csak a jó szem vesz észre. A molyok, az araszolok, az aranygyapjas pille, stb. stb. mind ellensége a haszonnövénynek. Hát még az ormányos bogarak, a szu-félék, a cserebogarakon, mennyi kárt okoznak ? Lehetetlen ezeket nekünk embereknek mind kiirtanunk, szövetségeseket kell magunkhoz fogadnunk. Nem lesz elég enyvgyűrü, nem a kéreg levakarás és péppel való törzs bekenés, meszelés, ezeknél fontosabbakat kell magunkhoz szegődtetnünk, mert a puska, az ágyú önmagában bármily rettenetes eszköz is, irányító kell hozzája. Leghatalmasabb szövetségeseink a madarak, ezek irtó háborút teljesi— A nagyságos asszony már lefeküdt. — Talán beteg ? — Sokat sirt, mert a nagyságos úr meg sem emlékezett a születésnapjáról. —• A születésnapjáról ? Hm — hm — el is felejtettem. Rja, az üzlet, az üzlet! — sóhajtá. Ezzel napirendre és szobájába tért. Ő azon nagykereskedők közé tartozott, kiknek a kezében a sár is arannyá válik. Több millióra becsülték a vagyonát, de Ő azért semmiben sem különbözött egy egyszerű iparostól. Üzletén kivül egy hajszálnyit sem törődött a világgal. Egyetlen jóbarátja volt egész életében, akit szegény hivatalnok lettére öt leánnyal áldott meg az Isten s mikor ez a jóbarátja meghalt, elvette kegyelemből annak legidősebb leányát, Zelindát, hogy több jusson a csekély nyugdíjból a többi árvának. Zelinda bár csak húsz éves volt még, jólelkű, házias teremtés, aki alig ismert az életből többet, mint amennyit néhány titokban olvasott regényből tanulhatott. Nem volt nagyravágyó, de a szegénységtől is irtózott és örömmel nyújtotta kezét a már akkor ötven éves Fehérvárynak, aki esküvő után fényesen berendezett palotába vitte az uj asszonyt. Azután folytatta régi életmódját, azaz reggel korán üzletébe ment, délben egy közeli vendéglőben gyorsan megebédelt, este zárás után hazament s egy darab rozstenek, ha elegen vannak. Szaporítsuk el őket, hisz igen kevesen, mondhatni hírmondók vannak csak ; nyújtsunk szaporodásukhoz mesterséges fészket, menhelyet mindazon helyekre, hol békében költhetnek. A mesterséges fészek elég olcsó s mondhatni, csekély áldozattal bőséges kamatra számolhatunk. Ne féljünk attól, hogy ellopják. Szerezzen minden gazdálkodással foglalkozó néhányat, helyezze el alkalmas módon s termés mennyiségén a hasznot élvezni fogja. Ne a dobszó, ne a büntetéstől való félelem, hanem jól felfogott érdekünk kívánja a féregirtást. Használjuk a segédeszközöket, értsük meg az állatvédő egyesület célját, hallgassuk meg tanácsát, kövessük a jó példát, fogadjuk el a kis énekeseket segédeinkül s akkor a féregirtás gondja kevésbé fog kisérteni. —y. Pénzintézeteink beszámolói. ív. Áz Esztergom-megyei párkányi takarékpénztár közgyűlése. A párkányi takarékpénztár f. hó 4-én tartotta rendes évi közgyülékenyér és pohár sör vacsorával aludni tért. Zelinda egyideig kérdezgette magában : hogy ilyen hát az asszonyi élet ? és mohón olvasta a regényeket, amik megtanították rá, hogy bizony a szerelem másforma, de valójában csak két nagy fekete szem tanította meg erre az eddig ismeretlen érzelemre. A Tarnóczy Gyula két, sugaras szeme. A Vöröskereszt-egylet bálján találkoztak először. Könnyen ment az ismerkedés. Tarnóczy tapasztalt világfi volt. Az álmos öreg úr nem sokat törődött vele, ki mulattatja a feleségét és ő kihasználta a szerencsés alkalmat kimulatni magát, flörtölni egy szerelemre éhes, tapasztalatlan szép asszonnyal. O többre nem gondolt — csak élvezni a jelent, mint ahogy azt eddig más férjes asszonyokkal tette. De Zelinda leányos, tiszta lelkével máskép fogta fel ezt az ismerkedést, ő hozzáfűzte ehhez ábrándos lelkének minden gondolatát. Tarnóczy mindennapos lett a háznál egy ideig — s aztán mikor a pillangó már jóllakott a virág kelyhében színtiszta mézzel, mikor megfürdött annak himporában, — talán kissé meg is csömörlött tőle — kezdett ritkábban járni, majd később tudtára adta a szép asszonynak, hogy meg fog nősülni ...