Esztergom és Vidéke, 1906

1906-03-22 / 23.szám

ESZTERGOM es TIME A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PJROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Bjula és Bpennei 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Esztergom vármegye központi mezőgazda­sági bizottságától. 4/1906. sz. Tárgy: A folyó évi március hó 24-re összehívandó mezőgazdasági bizottsági ülésre vonatkozó hivatalbóli intézkedés. Meghívó. Mellyel igen tisztelt Uraságodat, mint a vármegyei központi mezőgazdasági bizottság tagját van szerencsém az ezen bizottságnak a vármegye tanács­kozó termében folyó évi március hó 24-ik napjának délelőtt 10 órájakor tartandó rendkívüli közgyűlésére a bizottság ügyrendje tárgyában alko­tott 516—1896. kgy. számú szabályren­delet értelmében meghívni. Egyidejűleg az ezen rendkivüli ta­nácskozás tárgyát képező tárgysorozatot a most hivatkozott szabályrendelet 10-§-a értelmében ezennel mellékelem. Esztergom, 1906. március 15-én. az elnökség megbízásából Pongrácz Kázmér s. k. TÁRGYSOROZATA: A vármegyei központi mezőgaz­dasági bizottságnak 1906. évi már­cius hó 24-én tartandó rendkivüli közgyűlésén előadandó ügyeknek. A halálig. Egy kis kávéház ajtaja nyilott meg -előttünk s több ember támolygott ki füs­tös üregéből. Szivetrázó volt az a hang, mely kitört belőle : — Húzzátok ! „Volt szeretőm, de már nincsen!" . . . . •Valami különös meglepő volt a hang­ban, mely megrezgette a hallgató lelkét. Egy csinos fiatal ember ült egy kerek Ikőasztal mellett, az húzatott oly szívszag­gató nótákat. Felkönyökölt az asztalra s ugy énekelt. Szinte sírt a primás hege­. dűje, hol magasan szólt, hol mélyen, búsan, ábrándozón. Ugy váltakoztak a hangok, mint az ifjú kedélye. Minden egyes hang egy könny­cseppet csalt ki szemeiből, ráborult az asztalra s zokogott. Fel-felkiáltott. — Húzzátok, hogy a szivem megre­pedjen. Húzzátok ! keservesen ..... s megtörülte könnyező szemeit fehér ken­dőjével. Küzdő fájdalmával szorongatta a borral 1. Dózsa Árpád tokodi lakos kérelme a komondor faj ebeinek az ebadó alól leendő felmentése tárgyában. 2. A bizottság 1906. évi költségve­tése. 3. A vármegye központi mezőgazda­sági bizottságnak az Esztergom várme­gyei gazdasági egyesülettel leendő egye­sítése. 4. Egyéb beérkezett ügyek elintézése. K. M. F. N. T. Pongrácz Kázmér s. k. A villamos vasút. Esztergom, márc. 20. Nem kiméivé anyagi áldozatokat, évek hosszú sora óta fáradozik Tö­rök Emil fővárosi vállalkozó mér­nök azon, hogy a Duna innenső és túlsó oldalán lévő két vasutvonalat, a párkány-nánai villamos összekötő vasúttal egybekapcsolja, ami által Esztergom és Párkány, mintegy va­rázsütésre be lesz kapcsolva a vi­lágforgalomba. Töröknek immár évtizedes fára­dozását, örömünkre legyen mondva, siker koronázza. A leküzdhetetlen­nek látszó akadályok el vannak há­rítva, s a kivitel most már tőlünk függ, rajtunk múlik. Korunk jelszava a verseny. Érzi ezt Török is, mert most, midőn év­félig telt poharat s ivott; ivott, mig meg nem könnyebült szive. Húzatott, keservében egyik darab után másikat, de mind szomorú volt! Ha vigat kezdett a banda, füléhez kapott s rákiáltott a prímásra, eltolva hegedűjét. — Hallgass ! Hallgas!! Ácsi! Rátette kezét a rezgő hurokra, hógy elfogja a he­gedű hangját. — Ezt húzzátok : „Kiskoromban árva­ságra jutottam!,. . Elkezdte énekelni oly érzően, hogy a fájdalom megrezgette egész testét és sírt, mint egy gyermek. Sokáig játszottak a cigányok, már elol­togatták az Összes lámpákat is, csak egy szál gyertya égett előtte s egy állva alvó keiner várta, hogy távozzék, midőn fel­kelt, s intett a kelnernek, — fizetek ! Oda hagyta minden pénzét az utolsó krajcárig. Midőn az utolsó forintot dobta a cimbalomra, felsóhajtott. — Nekem-már nem kellesz! — Fogta kalapját és séta pálcáját, odakiállott a cigányoknak. — indulj utánam! A mily szomorút csak tudtok, de szívesen ..... Tudja mindenki, hogy búcsúzom e rongyos vi­lágtól. Elül ment ő boros fővel a nagy hóban, tizedes törekvéseinek eredményéhez, a villamos összekötő vasút létesíté­séhez közeledik, sajnosán' tapasz­talja, hogy versenytársai keletkez­nek. Két kérvény várja elintézését. Az egyik Eckstein Mór helybeli gabona kereskedőé, ki a párkányi Dunapart és a párkány-nánai indóház között szándékozik lóvonatú vasúti össze­köttetést létesíteni, személy és áru­forgalomra, a másik az Országos raktárházak részvénytársasága, mely ugyancsak a párkányi dunapart és a párkány-nánai indóház között szándékozik a személyforgalom ki­zárásával gőzmozdonyú vasúttal áruforgalmat létesíteni. Hogy mennyiben komoly ezen két utóbbi terv, azzal nem foglal­kozunk, azonban a város és megye közös érdeke szempontjából jogo­sultnak csakis Török Emil vállalko­zását ismerhetjük el, mely nem par­tikuláris és csoport, mondjuk egyéni érdekeket, hanem közérdeket van hivatva szolgálni. Nézzük csak a vállalatokat egyen­ként. A lovonatu vasút, úgy a gőz­mozdonyú, a Dunát, mint viziutat akarja összekapcsolni a Budapest Wieni főforgalmi vonallal, s mig előbbi a teher forgalom mellett ugy­utána szedőszködött a többi. Az Öreg bő­gős alig vánszorgott, ide-oda düledezett a nagy szerszámmal. Alig tudta őket követni. Zene mellett haladt végig több utcán, mígnem egy saroknál megállt s vissza szólt. Ácsi! menjetek Isten hirével! Elküldte őket s magára maradt. A cigányok lassan eltávoztak hazafelé, ő pedig elballagott az ott levő utcába. Megállt egy ház előtt, honnan zaj, viga­dalmi zaj hallatszott ki örömujongás kö­zött. Benézett hosszabb ideig. A lefügöny­zött ablakon keresztül látta, hogy mily vigan lejtenek. Ha előtűnt volt kedvese férje karján, kit a mai nappal örökre el­szakítottak tőle, szivéhez kapott és mint akinek szive akar leszakadni sóhajtott. — Másé lett! Másé! Óh Gizi! . . . Neki támaszkodott az ablak párkány­zatának s mozdulatlanul állt, merőn nézett egy helyre.­Végre midőn a lába már reszketni kez­dett s a hideg szél, mely oly zokogva fu­tott az utcán végig, érzékenyen arcának vágott, tovább lépett s a kabátja belső zsebébe nyúlt. Kivette a gyilkos fegyvert, hogy szándékát végrehajtsa. Ketőtt pattant látszik inkább a forma tetszetős ked­véért a párkányi helyi személyfor­galmat is akarja kultiválni, addig a gőzmozdonyú, tisztán a teher for­galomra van . bazirozva. Vagyis, mindkettő párkányi helyiérdekű vál­lalat lenne, melyek bármelyike ha létesül, csirájában fojtja el a Török féle vállalatot, mely azokkal szem­ben nemcsak Esztergom érdekeit van hivatva szolgálni, de legalább is oly mértékben Párkány érdekeit is, mint az előbb nevezett két vál­lalat, mert azáltal, hogy a két va­sutvonalat kapcsolja egybe, s mert a személyforgalmat is tervbe veszi, egy életképes és oly forgalmat lé­tesít, mely úgy városunknak, mint Párkánynak, egyaránt előnyére van. Városunk szempontjából a Tö­rök féle összekötő vasút még külön speciális előnyöket is biz­tosit nekünk, melyek közül a fő az, hogy a villamos áramot a mi telepünkről szándékozik besze­rezni, ami ismét nagy horderejű kérdésnek válik szülő anyjává, a mennyiben a nappali üzemnek a vártnál előbb való behozatala által fellendül pangó iparunk, olcsóbb lesz a köz- és magánvilágitás, a mely előnyben részesedik Párkány is, emellett pedig városunknak a a ravasz, a hogy felhúzta s egy durranás a földre teritette. Hátra hanyatlott s utána elfojtott nyögést hallatott. Élt! Forró, meleg vére könnyével egybe folyt s megolvasztotta a havat, melyre dőlt. A lövés elhangzott, tovaragadta a nagy szél, mely sivítva futott végig utcáról utcára és söpörte a havat. Nem járt arra senki, csak két őr hal­lotta meg a'lövést. Ezek siettek arra, honnan a hang jött. Midőn reá akadtak, nem tudott már megállni lábán, két karjánál fogva vitték el. Utána csendes lett minden, egyhangú, mint az éj. A teremben tovább mulattak, mit sem tudtak az epizódról. Belemerülve a tánc­ba vidoran, mindig jobb kedvvel lejtettek. A mennyasszony vigan röpködött férje karján. Reggel, midőn kinyitotta az ablakot, ő látta meg legelőször a megfagyott vér­tócsát, az emberi nyomot, önkéntelenül felsikoltott — Óh Laci! s visszahanyatlott. A zörgésre, midőn férje és anyja be­futott, ájulva találták. Megijedve kérdezték egymástól. — Mi történt ? mi baj ?! — de Giza nem felelt. Csak midőn magához tért

Next

/
Thumbnails
Contents