Esztergom és Vidéke, 1906

1906-03-22 / 23.szám

villamos mű tiszta jövedelmében való részesedési aránya tetemesen, megközelítő számítással, mintegy 30%-al emelkedni fog, mely 30% plus részesedés nem is a jelenlegi, hanem azután az óriás módban nö­vekvő bevétel után fog járni, mit a vasút fogyasztása és a nappali üzem behozatala eredményezni fog. Az áldozatok természetesen vá­rosunk vállaira nehezednek, ezek azonban csak látszólagosak, mivel a városnak a vállalat tényleg'egy fillér áldozatába kerülni nem fog, mert a város áldozatkészsége csak abból áll, hogy 50 éven át garantiát vál­lal az iránt, hogy évi 30,000 ko­ronával, járul a vállalathoz, mely 30,000 korona azonban a legpessi­mistikusabb számítással is, mint mi­nimum térül meg a helyi és tran­situ forgalom pótilletékében, vagyis a városnak a hozzájárulási össze­get csak garantálni kell, tényleg azonban az összeget, maga a vál­lalat fizeti meg. Az előadottakhoz bővebb magya­rázatot fűzni fölösleges. A ki szá­molni tud, világosan láthatja, hogy mily nagy előnyöket biztosit a Tö­rök-féle vállalat a városnak. A kö­rülményeknek lelkiismeretes és be­ható vizsgálata és latolgatása után foglalt álláspontot a város pénzü­gyi bizottsága által kiküldött hetes albizottság a közelmúlt napokban és egyhangúlag oly határozatot ho­zott, mely szerint a pénzügyi bi­zottságnak javasolni fogja, misze­rint a garantiális összeg megszava­zásával hasson oda a város, hogy a vasút most már mielőbb létesül­jön, mert ha a legközelebbi jövő­ben az meg nem történik, úgy a két vasútvonal összeköttetése soha többé megvalósítható nem lesz. — a . mondta, hogy nézzék a nagy vértócsát. Zokogva beszélt anyjának, Laci . . . a Laci. Lelke nem tudott megnyugodni, csak azt várta, mikor szökhet. Kisirt szemekkel futott, hogy bocsánatot nyerjen. Midőn házukhoz ért, sietve ment be a lakásba. Kopogott. Ahogy belépett, halott halványan "látta feküdni a fehér ágyban. Fekete haja, mely most még sötétebbnek tünt fel, különös szépséget kölcsönzött a vértől megfogyott arcnak. Szép volt, félig a halálé. Nem tudott beszélni, az utolsó küzdelmet vitta az életért, midőn reá tekintett panaszosan sötét, nagy szemeivel, csak-ezt sóhajtotta: Giza! Gizella lábujjhegyen ment ágyához. Kérte, de Laczi nyelve már nem moz­gott, nem tudott hangot adni, csak sze­mével intett s egy utolsó kéz szorítással adta tudtára, hogy megbocsájt. Gizella ott ült ágya mellet s tartotta a verejtékező fejet, Laci pedig térdére tette kezét s küzdött. A kintól megfogyott arca hült, mindig hidegebb lett. Mi sem segít­hetett rajta, talán jobban fájt neki meg­válni az élettől. Giza bár életét adta volna oda, késő volt a bánat, Laci elnémult. Ott derengett ajkán a halál fagyos csókja. Szőllősy Géza, Az ipartestület évi jelentése. (Foiyt. és vége.) 5. Igyekezett ipartestületünk szegény­sorsú iparos tagjain anyagilag segíteni az által, hogy családokat pénzsegélyben része­sített. E címen 110 korona osztatott ki 6 családnak. 6. Résztvett továbbá elnökünk a buda­pesti központi bizottság gyűlésén, mely a szabadkai kongresszus tárgyait készí­tette elő. 7. Üdvözletét tolmácsolta az ipartestü­let dr. Fehér Gyula udv. káplán, kir. vá­rosi plébánosnak 25 éves áldozári jubi­leuma és Gelléri Mór orsz. iparegyesületi igazgatónak, az ipar szolgálatában töltött negyedszázados évfordulója alkalmából. 8. Vagyonunkat közbiztonság céljából a helybeli keres, és iparbank őrizetére biztuk. 9. Közbejárt ipartestületünk az ipari munkások részére államilag szervezett 100 korona jutalomdijnak elnyerhetésében, A jutalmat általunk ajánlott s Pfalcz Jó­zsef ács iparosnál alkalmazott Lindenmajer Gusztáv segéd munkás nyerte el s okt. hó 29-én tartott rendkivüli elöljárósági ülésen vette át. Ez alkalomra ipartestüle­tünk saját tagjain kivül a hatóságot és iparkamarát is meghívta és csinos kis ün­nepély keretében ülte meg a kedves ese­ményt. 10. Iparos ifjúságunk vallásos nevelése érdekében szorgalmazva lett a vasárnapi isteni tisztelet hallgatása. Egyidejűleg tan­ügyi bizottság szerveztetett Iványi Géza elnöklete, alatt az előadások látogatása s a tanulók magaviseletének megfigyelése céljából. 11. Ifjúságunk szellemi művelődésének növelésére alapított ipariskolai könyvtár részére diszes könyvszekrényt ajándékoz­tunk azzal a megszorítással, hogy a szek­rény állandóan az ipartestület tulajdonát fogja képezni. 12. A kisiparosság versenyképességének emelése érdekében készséggel nyújtottunk törekvő cipész szakosztályunknak segéd­kezet ahhoz, hogy részükre a szabászati tanfolyamot kieszközöljük. E tanfolyam az illetékes helyen már engedélyezve is lett s a nyár folyamán meg fog tartatni. 13. Győrött „Kamarakerületi Iparügyek" cím alatt hetenkint 2-szer megjelenő lap, mint kizárólagosan ipari érdekeket szol­gáló termék ajánltatott megrendelésre a t. Tagoknak. Előfizetési ára egy évre 6 korona, foglalkozott ipartestületünk a ci­pészszakosztály részéről vett kérelem alap­ján a házvétel kérdésével is. Miután ipar­testületünk saját ház szerzését kívánatos­nak sőt szükségesnek tartja, ez ügyben állandó bizottságot alakított s fölkérte, kisérje érdeklődéssel a kínálkozó alkalma­kat, melyek e kérdést helyesen megoldha­tóvá teszik. Az elöljáróság azonban ily rendkívüli kérdésnél saját álláspontját igen fontolóra veszi, nehogy elhamarkodott vé­tellel eljárásában a t. közgyűlés által fő­lületességgel legyen vádolható. Ha al­kalmas vétel kínálkozik, készséggel fog a vezetőség komoly alkuvásba bocsát­kozni. 15. A békéltető bizottsági intézmény jogainak érvényben hagyása mellett fel­lebbezéssel voltunk kénytelenek élni a kereskedelemügyi Miniszter úrhoz Esz­tergom vármegye alispánjának máso d­fokúlag hozott Ítélete ellen. Nem hagyhat­tuk ugyanis azt, hogy az iparosságnak ezen egyetlen fegyvere is csorbát szen­vedjen. Nevezetesen ipartestületünk bé­kéltető bizottsága Kampfl Mihály dorogi lakost 90 korona kárpótlásban marasz­talta Hugyecz Pál. kocsifényező javára mert a szerződött tanuló helyét elhagyta. Miután a 8 napi határidő letelt, s a ki­egyenlítés meg nem történt, ipartestüle­tünk Kampfl Mihály ellen megindította a végrehajtást 90 korona erejéig. A végre­hajtás Eszt. vmegye főszolgabírói hivata­lának rendeletére foganatosítva is lett s Kampfl dorogi lakos ingóságai lefog­laltattak. Azonban Kampfl ügyvédi közbenjárás­sal fellebbezett s — meglepetésünkre oly fordulatot vett a dolog, hogy az alispán úr másodfokú Ítéletben kimondotta, mi­szerint ipartestületünket keresetével a já­rásbírósághoz utasítja, egyben a végre­hajtást beszünteti s Kampfl ingóságait a zár alól feloldja. Ha ennyiben maradt volna a dolog, ugy ipartestületünk min­den tekintélye elenyészik s ez az egyet­len fegyver is kiesik kezünkből, fellebbe­zéssel éltünk tehát, kifejtve törvénybízto­sitotta jogos álláspontunkat és ez okból bizonyítottuk, hogy ítéletünket, melyet bé­kéltető ügyben hozunk, sem az első, sem a másodfokú hatóság meg nem változtathatja, mert oda ez ügy nem is tartozik. Kértük tehát a minister urat az ítéletnek megsemmisítésére. A minisz­teri intézkedés megtörtént és pedig ipar­testületünk javára, mert a végrehajtást azonnal foganatosítani kellett s két nap múlva megjelent a fél, hozva magával a 90 koronát. 16. Hazafiságának is tanújelét adta ipartestületünk, midőn március ló-én tes­tületileg vonult a honvédtemetőbe s kegye­lettel tette le koszorúját az örök emlékű hősök sírjára. 17. Lakatos iparosaink érdekében sod­ronyfonógépet kérelmeztünk a kereskede­lemügyi minister úrnál. Tekintettel arra, hogy a sodronyfonatok mind nagyobb elterjedésének örvendenek s igy a váro­sunk területén is keresett cikk lesz, kívá­natosnak tartottuk, hogy iparosaink ily gépnek ingyenes használatához juthassa­nak.. A kérelem sikerült s a mennyiben reversalist adtunk arról, hogy oly helyen állítjuk fel, hol az minden szakiparosnak hozzáférhető lesz, az engedélyt megnyer­tük, illetve a gépet, mint állami adományt teljesen díjmentesen megkapjuk s 2—3 év múlva végleg birtokunkba jut. 18. Vásározó iparosaink s az általános közforgalom emelése érdekében dicsé­retes munkásságot fejtett ki elnökünk az­által, hogy a sertéspiacnak a Csillag utcába való visszahelyezését állandóan szorgal­mazta. Régóta fájlaljuk hatóságaink ab­beli intézkedését, hogy a vásárteret elhe­lyezték a várostól távol eső helyre s igy a forgalom lényegesen csökkent, mert a vásárra jövő gazdák nem jutnak annyi időhöz, hogy szükségleteiket nálunk vá­sárolhassák, hanem pénzükkel egysze­rűen odább állnak. — Tettünk is több­ször kísérletet a visszahelyezésre, de nem sikerült. Most elnökünk a földmivelésügyi minisztériumban járt ez ügy érdekében s minden valószínűség szerint teljesül vá­gyunk, hogy visszahelyezik e vásárteret a régi helyére t. i. a Csillag utcába. Ezekbe foglaltuk össze mélyen tisz­telt közgyűlés jelentésünket s midőn azok­nak, kik ügyünk érdekében oly nemes­lelkűen fáradoztak, mint hatóságaink, nagyrabecsült iparhatóságí biztosunk, el­nökünk, a számvizsgáló bizottság, szak­osztályi elnökök s a tanügyi bizottság tagjai részére hálás köszönetet mondunk, engedtessék meg egy pillanatra még visz­szatekinteni a hosszú husz éves múltra, hogy az emlékek szülte érzelmekből ki­fejezést adhassunk ama óhajunknak, hogy ipartestületünk 20 éves elnökét új­ból is üdvözöljük. Ily hatalmas testületet két évtizeden át megszakítás nélkül oly terjedelemben és oly híven szolgálni, mint azt elnökünk teszi, ki nemcsak anyagi előnyöket nem nyert soha, de rendkivüli áldozatokat hozott mindig ügyünknek, a mennyiben számtalanszor ugy magánosok, mint az össziparosság érdekében utazás o­akat tett és tesz, a nélkül, hogy egyszer is költség megtérítést kért volna, ez áldo­zat készségért igaz köszönetünk és há­lánk illeti. Isten áldja a tisztes ipart! Kire kéri a Magyar Védő Egyesület a nemzetet. A magyar ipar föllendülését, tehát tér­foglalását és fejlődését súlyosan akadá­lyozza egyrészt az, hogy a külföldi ipar versenye kiszorítja a hazai piacról, más­részt pedig az, hogy a magyar társadalom a fogyasztás által nem védelmezi. Az utóbbi körülmény a külföldi versenynél is nyomasztóbb, mert ezt az önálló vám­terület hiányában egyedül a nemzet ön­tudatos akarata ellensúlyozhatja. A magyar Védőegyesület célja: hogy a hazai piacot első sorban a magyar ipar foglalja el. E cél megvalósulása érdekében a fogyasztókhoz a következő kérelmet in­tézi : 1. Minden szükségletét amit iparos honfitársaink elkészíteni tudnak, készíttesse mindenki a hazában élő iparosokkal. E kérés a nem pontos rossz, és hanyag munkásokra nem terjed ki, sőt azok is mellőzendők, kik a honi iparpártolás társa­dalmi mozgalmát arra használják ki, hogy az árakat fölcsigázzák. Kisérjék figyelemmel azokat az iparo­sokat, kik a mozgalom előnyeinek kihasz­nálására a külföldi árukat saját cégük neve alatt árusítják. Az ily cégeket kér­jük a Magyar Védőegyesületnek bejelen­teni. 2. A boltokban "(nyilt üzletekben) szük­ségleteit vásárolja mirldenki azokból a cik­kekből amelyek a hazában termeltettek, a melyek hazai gyárosok és iparosok készítményei. A gyarmatárukat vásárolja mindenki azokban az üzletekben, amelyeknek kira­katában a Magyar Védő Egyesület kira­kati Védőtáblája igazolja azt, hogy a gyarmatáruk a fiumei kikötőben érkezett hajók rakományaiból származnak. 3. Követelje mindenki, hogy a hazai gyárosok és iparosok a hazai piacon keres­kedelmi forgalmúba adott áruikat a Ma­gyar Védőegyesület védőfegyével jelöljék meg. E védőjelzés alkalmazható magára az árúra, az árucímkére, a dobozra, esetleg a burkolatpapirra, tartályra. A honi iparpártolás sikere érdekében a Védőjelzést követelje mindenki, hogy a külföldi áruk hangzatos jelzése és a tisz­tességtelen verseny külömböző fogásai hazafias célunkban ne téveszthessenek meg. Az akadályokat, ha szükséges, a társadalmi kényszer eszközeivel hárítsuk el. 4. Az igoő. évi május hó i-től kezdve szükségleteit mindenki azokban a kereske­désekben vásárolja be, még azokat az áru­cikeket is, melyeket a honi ipar még elő­állítani nem tud és igy külföldről vagyunk kénytelenek beszerezni — a mely keres­kedéseknek kirakatában a Magyar Védő Egyesület Védőtáblája a honi árúkra a figyelmet fölhívja. Honleányok ! Honfitársak! Semmi rá­beszélés ne riasszon el senkit a honi ipar­pártolás hazafias kötelességének teljesí­tésétől ! Ha honi árut keres és követel mindenki, nyomban lesz minden kereskedésben magyar árucikk. A kereskedő azt kénytelen és kö­teles árusítani, a mit a fogyasztók köve­telnek. Álljunk ellent egyes kereskedők kísértéseinek és rábeszélésének. Az ország gazdasági hanyatlásának oka nemcsak az, hogy a magyar társadalom zömében el­terjedt az a bűnös fölfogás, hogy csak az a jó, a mi külföldi, hanem egyik nyomós ok az is, hogy sok kereskedő azt látva, hogy a társadalom (a fogyasztók) zöme mindenben a külföldet utánozza, a honi ipart nem támogatja, azzal szemben kö-

Next

/
Thumbnails
Contents