Esztergom és Vidéke, 1906

1906-03-08 / 19.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Di. Prokopp Gyula és Brennet

1 Ferenu. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nein adunk vissza. A halastó ügye alvófélben. Esztergora, márc. 6. Hétfőn tartották meg a vízjogi törvény rendelkezése értelmében Corchus Béla vállalkozónak az Öreg tó tápláló árkaira vonatkozó vízmüvei vízhasználatára az engedélyezési tárgyalást. Az eljárást dr. Perényi Kálmán alispán helyettes vezette s részt vettek abban a város képviselőin kivül az érdekeltek személyesen, továbbá az országos halászati felügyelőség, a vasúti és hajózási főfelügyelőség, a komáromi kir. kulturmérnökség, az esztergomi kir. államépitészeti hivatal, a MÁV. igazgatósága, a bpest-füzitő-esztergomi h. é. vasutak igazgatósága és az esztergomi vasúti osztálymérnökség kiküldöttei. A tó körüli földek tulajdonosai valami kétszázan vonultak fel, hogy kifejezzék tiltakozásukat a tógazdaság létesítése ellen, persze azt gondolták, hogy ez a bizottság foglalkozhatik az ő magán gazdasági érdekükkel, holott az eljárás csupán vizrendőri eljárás volt, amikor a tárgyalást vezető alispán-helyettes fölvilágosította őket, hogy a dolog ezen része más forum elé tartozik, nagy zúgolódással távoztak el s négy képviselőt hagytak hátra, hogy érdekeiket véTaVaszí esőbei}. Tavaszi eső langyos kövér cseppje Hull kip kop . . csendesen a kövezetre, Éjfél után az óra egyet üt — A sarkon a rend éber őre ásit. Egy—két megkésett lump . . . nincs senki más itt, Álmatag csend, nyugalom mindenütt. Még én volnék itt — ha a lelkem régen Ott nem mulatna lenn a faluvégen, Hol a langyeső barna rögre hull. S omlik a hant és nyilik a barázda, S az élet ezer millió kisfája Fakad, zsendül, nő halk — zajtalanul . . . Lampérth Géza. Ilia gidja. (Elbeszélés.) (Folyt, és vége.) 3. Ország-világból csodájára jártak Ilia hidrának, és e műremek csalta ide Liza királyasszonyt is, a szomszéd állam uralkodónőjét. Nagyon tetszett neki a hatalmas hid, és nagyon tetszett neki az az odaadó jó sziy, ,a melylyel ezt Ilía királyasszony delmezze. Az eljárás azután szabályszerűen lefolytattatott, s a hatóságok kiküldöttei a vízművek létesítése ellen semmi irányban kifogást nem tettek s igy az engedélyokirat azon viztápláló árokra, mely a kenyérmezei malomtól a tóba vezetne, az alispán által kiadatnék. Azonban most következik a dolog érdekesebb része, amelyből kevés pessimizmussal azt kell következtetnünk, hogy a halastó ügye ismét zátonyra jutott. Tudjuk, hogy Corchus Béla jóllehet évek előtt rendbe jött a várossal, a tógazdaság effektuálását évekig halasztotta, s igy az érdekelt köröket, hogy ne mondjuk cérnaszálon vezette, mindaddig, mig a mult ősszel néhány agilis polgár Lindtner János magánzó, Unger Hugó kapitány, Dobó Gyula állatorvos és Jambrik István kezdeményezéséré mozgalmat nem indított, hogy a tógazdaságot részvénytársasági alapon létesitsék. Ekkor hirtelen előállott Corchus s előbb szerzett jogaira hivatkozva, a tárgyalásokat a várossal újból felvette azon módosítással, hogy a vizet nem a szt.-Jánosi, hanem a kenyérmezei patakból fogja beszerezni, s be is jelentette a városnak, hogy evégből a kenyérmezei malmot a hozzátartozó talán 30 hold ingatlannal együtt kitervelte, de talán legjobban megtetszett neki az, a kiért Ilia királyasszony angyali szive dobogott: a király. . . Az első érintkezésből állandó barátságos összeköttetés keletkezett a két állam között, a mely egy megkötendő véd-szövetségben nyerte volna legszebb befejezését. Az ügy olyan fontos volt, hogy Liza királyasszony maga jött el és hosszas tárgyalásokat folytatott a királylyal. Ilia nem igen foglalkozott az állam ügyeivel, és bántotta egy kissé, hogy édes urát annyira elvonja egy szép asszony tőle. . . Féltékeny volt kissé! . . És talán nem is alap nélkül, mert Liza asszony igazi királynő volt. Méltóságteljes, magas alak, és szobor idomain művészi redőkben omlott alá bájai fenségét sejtető ruhája. Szenvedélyes barna asszony, a kinek szemei észvesztő erővel ragyogtak és sokat igérő mosolya megigézte, a kire nézett. . . Azt mondják a gonosz nyelvek, hogy a férje halálához neki is köze volt, mert nem szerette őt eléggé, és mert végtelen nagyravágyásában egyedül akart uralkodni. . . Ó, az ilyen asszony veszedelmes lehet, ha naphosszat tanácskozik egy féfiuval... Három napja tartott már az értekezés, megvásárolta. Nagy volt az öröm Izraelben, mert azt hangoztatta a vállalkozó és itteni ügybarátai, hogy a vállalkozó ideköltözik, itt mintagazdaságot létesít, sőt az országban elszórten lévő tógazdaságait is innen igazgatja s igy a város valóságos halkulturális gócpont lesz. A vérmes reményekre aztán a részvénytársasági mozgalmat leszerelték. A vállalkozó azonban Vezér János malomtulajdonossal csak egy reá nézve kényelmes oly jogügyletet kötött, hogy ő — vállalkozó — a vételtől bármikor megszabadulhat és visszaléphet, az eladó ellenben nem. Már a részvénytársasági szervezők is fejüket csóválták, amikor meghallották, hogy a kérdéses ingatlanokat 48,000 koronáért készül a bérlő megvenni, tehát az ingatlant a reális értéknél 15—18 ezer koronával magasabb összegben megfizetni s igy sokan kételkedtek az ügylet komoly voltában, sőt némelyek — uram bocsa' — meg is mosolyogtak. A fentjelzett jogügylet szerint az adás-vétel most márc. 1-én lett volna perfectté, azonban Corchus Bela a vételtől ezen határidő előtt visszalépett s ezt az engedélyezési eljárás alkalmával is ismételte s ez alkalommal a maa melynek részletei nem igen szivárogtak ki. Liza királyasszony mindig győzelmes mosolylyal jött ki a teremből, a királyt pedig annyira kimerítették az országos ügyek, hogy feleségével találkozva estenden, egy fáradt, hideg csók után falnak fordult és aludt. . . Ilia királyasszony szive összefacsarodott, és szemeit vörösre sirta hangtalan keservében a fekete éjszakákon. Álmatlanul hánykolódott puha fekhelyén, a melynek pihéi égették hab testét, mint a parázs, és csaknem a szive szakadt bele, a mikor lélekzetfojtva hallgatta férje álombeszédét: — Liza. . . édes! . . Jóságos lényét elárasztotta a keserves búbánat, és nagyon szomorú elhatározás fogant meg bánatos lelkében. A királyasszony kinézett a palota ives ablakán, a hol hűségesen hömpölygött a hatalmas folyam és benne reszketve fürüdtek a ragyogó csillagok. Lehunyta a szemeit, "mint még nem is olyan régen, és a mint hajdan a boldogság áradt túl szivében, most egész lénye csupa keserűség, csupa bánat vala. Csókos ajka, eper szája körül barázdát vont lomtulajdonos is kijelentette, hogy a. vállalkozó visszalépését tudomásul vette. Már most a malomtulajdonos nem megy bele, hogy a tápláló árok az ő telkein keresztül vezettessék, illetve a tó az ő vizéből tápláltassék s mint az eljárás alkalmával kitűnt, ez nem is lesz keresztülvihető, annyival is inkább, •mert Vezérnek nagyon zokon esett, hogy a reá nézve fölöttébb előnyös ügyleti viszony dugába dőlt. Az egész vizrendőri eljárás is ezáltal tárgytalanná vált, mert a jelzettem vízlevezető árok nem fog létesülhetni. Corchus Béla most a kenyérmezői ipartelepen alul szándékozik vizet nyerni s azért 2 havi határidőt kért is az alispántól, hogy az új terveket bemutassa. Hogy itt nyer e használható vizet, az még problematikus, mert a laikusok is tudják, hogy olyféle ipartelepeket, milyen a kenyérmezői, érintő folyó vize miféle anyagokkal van szaturálva, s igy kétséges, miszerint erre a vízre, bár ennek felhasználása, mivel a város tulajdonát képező partok közt folyik, legkényelmesebb volna. Annyi tény, hogy ezen viz elvezetésére a részvénytársasági szervezők egy percig sem gondoltak, pedig úgy tudjuk, hogy ők is értettek valamit a tógazdasága szomorúság, és majd kicsordult a könynye, a mikor hallotta, hogy a túlparton miképpen sir egy epedő, szerelmes nótájú sip. . . Kilopódzott az éjszakába; bújva, rejtőzve, hogy meg ne találja őt az őr, és szürke pongyoláját szorosan fogta össze, hogy ne akadályozza menekülésében. . . Mert menekült. . . de kitől? . . mitől? , . hová? . . A legjobb lett volna odabujni a férje kebelére, és elsírni, hogy minő nagy bánata van szomorú szivének, minő nagy zavart okoz közöttük az az idegen aszszony. . . de, hogy teheti, mikor álmában is az ő nevét suttogja. . . Egyszerre csak a folyó hüs lehelete ütötte meg arcát, fedetlen nyakát. . . Ott volt a hidon. . . az Ilia hidján, a melyről még eddig senki sem ugrott öngyilkos szándékkal a-sötét hullámokba, hogy bánatát feledje, és ime \ 6! . . Eltakarta arcát és heves zokogásra fakadt. A szűz anya fájdalmas képe előtt rogyott le térdre, de alig merült el fájdalmában, ijedten fölriadt és vigyázatosan körülnézett, nem látja-e őt az őriző kis leány ? . . Nagy fájdalmában elmosolyodott.