Esztergom és Vidéke, 1906

1906-02-25 / 16.szám

ESZTEKfilH es VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre . . 12 kor. Fél eyre ... 6 kor. Negyed évre. . 3 kor. Egyes számára 14fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Gijula és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Gazdasági dolgok. Esztergom, 1906. február 24. Kevés oly szervezeti ága van a városi adminisztrációnak, melyhez évek sora óta annyi szó ne férne, mint a város gazdasága és annak vezetése. Nálunk, hol a város vagyonának legértékesebb részét a külgazdaságok képezik, kell, hogy az adminisztráció első gondja a gazdaságok mintaszerű kezelésére és vezetésére irányuljon és mégis azt tapasztaljuk, hogy úgy a kezelés, mint a vezetés körül semmivel életrevalóbb tevékenység nem mutatkozik, mint amennyivel az ellenőrző felsőbb hatóságok rendelkező beavatkozását épen csak kikerülni lehet, de annyi sem, hisz láttuk, hogy pár év előtt maga a minisztérium küldötte ki közegét az ügykezelés minden ágának felülvizsgálatára, mely, hogy nem fényes referenciákat vitt felsőbb helyre, azt a vizsgálat adatai igazolják s ám, hogy ezek nem tárták fel a kirívó fogyatékosságokat, az csak a vizsgáló közeg nagyarányú és mindenre kiterjeszkedő oly tevékenysége mellett maradhatott el, hogy ezen vizsgálat minden részletessége mellett egyoldalúlag vezettetett keresztül s .Esztergom és Vidéke" tárcája. Ha majd egy . .. Ha majd egy valaki, valaha Felölem irigyen szólana; Ha felhányná egykor előtted A mi együtt töltött időnket: Csak add a kezébe szótlanul Dalaimat védő pajzsodul ... Vagy ha meglátsz, mutass reája: Az én fehér, halvány orcámra! Szabolcska Mihály. Isten Végez. (Folyt és végé.) Már elvégezte szemléjét a leány s befelé indul. Munkáját elzárva lefekvéshez készülődik. Ruhája dirabjai egyenkint kerülnek a mellette álló székre . . . A leskelődőnek szeméi — ki az ablakhoz sompolygott — felvillannak. Egy kis nvílást fedeznek föl a függönyön. Mindent lát. Egy sugár ráesik arcára s megismerjük Béla úr . . . lovászát . . . inkább csak a számszerű adatokra támaszkodhatott. Mi azonban, kik a városi adminisztráció minden ágát éber figyelemmel ellenőrizzük, okvetlen észrevesszük minden e [téren felmerülő lanyhaságot s igyekezzük azok okait is kifürkészni. Évek hosszú sora óta látjuk, hogy a gazdasági vezetőség tevékenysége csak napi kérdések leörlésében merül ki s minden oly eszme, mely szélesebb arányokat öltve gazdaságunk reorganizálását volna hivatva eszközölni, a fontolgató és részletező gond hiányában elalszik. A városi közlegelők jobb értékesítésének kérdése évek óta kisért, valamely kísérletek és puhatolózások itt-ott történtek e tárgyban, ezek is inkább arra irányultak, hogy más érdekeltségektől lehessen kinyerni valamely üdvös eszmét, ahelyet, hogy a gazdasági organizmus maga igyekezett volna gondos tanulmány tárgyává tenni az ügyet s annak eredményét bocsátani a nagyközönség, avagy a hivatott faktorok bírálata alá. Valami csekélyét lendített e kérdésben az a vállalkozó, mely a tógazdaság üzemét rendezi be, de ez a vállalat egy magánosé, ki ha figyelemre méltó hasznot nyújt is a városIdegen hazának gyermeke. Olasz vér foly ereiben. Meglátta a leányt s őrülten beleszeretett. Föltette magában, hogy magáévá teszi. Több nap óta lesi már vetélytársát a kerülőt . . . A leányka gondolva, hogy sötétben is lenyugodhat, eloltja a gyertyát. Bodri az ágy elé fekszik* Ilonka nyugodtan alszik el. Álmodik angyalokról és igaz szerelemről. A lovász meg fogait csikorgatva tűnik el, átkokat mormolva ... Ilonka másnap elmondá Pistának a mult délutáni esetet. — Ne félj életem — homlokon csókolá s eltávozott. Egy hét sem telt még el Iszonyú vihar dühöngött este a hegyek között. A szél üvöltve rázta a kastély ablakait. — Épen nekem való idő ez — dörmögő kezeit dörzsölve az ifjú uraság — Nem riadok vissza semmitől sem. Ma enyém leszesz kis tubicám. Talán jó volna egyik lovászomat is magammal vinni. Az olaszt. De minek. Hisz ez is oly komor, szótalan néhány nap óta Aztán meg fecsegne is. Magam megyek. Csak az a fickó ne legyen ott. Akkor sem ijedünk meg. Igy vagy ugy, de elnénak, nem veheti le a legelők produktiv kihasználásának kérdését napirendről. Több év előtt került felszínre a mező és erdőgazdaság olyatén reorganizálásáriak ügye, mely e két gazdasági tényezőt egy vezetés alá vonni kívánja és ebben is tapasztaljuk azt a, bántó lethargiát, amelyre fennebb rámutattunk. Van-e létjogosultsága és célja ennek az intenciónak, van-e célja? Nem látjuk kifejtve sehol, csak azt, hogy a régi idők áltál vont szekér unalmas egyhangúsággal döcög a régi kerékvágásban. Hogy komoly szándék nem lehetett, onnan kell következtetnünk, miszerint pályázatot írtak ki az erdőmesteri állás betöltésére, számottevő szakerők pályáztak is, a vezetőség azonban gondolt egyet, félretette aludni az ügyet s ezzel az eljárást kevésbbé komoly színbe tüntette fel s mondhatni, hogy ha erősebb kifejezést akarnánk használni, hogy botránkoztató malíciát tanusitott. Komoly, agilis és ügybuzgó gazdasági vezetőség mellett lehetetlenség, hogy rendszeressé nem vált állásra pályázat hirdettessék s életpályájuk terén működő egyének onnan kibolygattassanak. A városi szabályzat szerint a gazmitom. — Szemei vészt jóslóan égnek. A szenvedély vakká, kegyetlenné tette. Nem újság ez. Lépten-nyomon találkozhatunk ilyen esettel az életben, hogy a leghiggadtabb, legtisztességesebb ember is tud gyilkolni, ha a játék, ital, vagy a tisztátalan szerelem démona erőt vesz rajta. Őt pedig teljesen hatalmába kerítette. Egy tiszta szerelmet akart tönkretenni, csakhogy pillanatnyi vad vágya kielégíttessék. Hogy mi lesz aztán ? Mit törődött ő azzal. Az a fő, hogy senkisem lássa. Ezt pedig senkisem fogja látni. Hát az Isten? Gondolt is most ő arra ! Ahogy kitervezte sikerülni kell annak. Elindult abban az ítélet időben. Éjfél felé járhatott az idő. Este felé mikor a vihar legjobban dühöngött, Pista beállított Ilonkához." — Ma itt töltöm az éjt a konyhácskában, hogy ne légy magadra ebben a cudar időben. A leány hálásan tekintett rá. Sokáig beszélgettek. Miről ? Hát mindenről ami csak két szerelmest érdekel. Beszéltek, hogy egymás hangját hallhassák Későre járt már az idő s Ilona lefeküdni készül. A jegyes halk sóhajjal vonul vissza. dasági tanácsnok kötelessége a város egész határát gondosan szemügyre venni s minden oly mozzanatról jelentést tenni, amely különleges intézkedést igényel. Hogy ezek az előző években megtörténtek-e és kellő lelkiismeretességgel, nem tudjuk, de hallottunk elég sürgető felszólamlást sőt interpellációt is a gazdasági tanácsnokhoz, melyek arról tesznek tanúságot, hogy eredményes és mindent felölelő vizsgálatok sohasem történtek. A legutóbbi gazdasági bizottsági ülések egyike foglalkozott e kérdéssel és kemény utasítást adott ez irányban a gazdasági tanácsnoknak s most érthető érdeklődéssel várjuk a beszámolót ezen eljárás eredményéről. Sók kifogás alá esik azonban a gazdasági bizottság működése is, azonban mondhatjuk, hogy ennek hiányait is a vezető tényező lanyhaságában kell keresnünk. A legutóbbi bizottsági ülések egyikén volt szó a vágóhíd áthelyezésének ügyéről. Az előadó gazdasági tanácsnok ismertette a tárgyat illetve a beadványt s a gazgasági bizottság tanácstalanul nézett össze. Végre egyik bizottsági tag felszólalt, hogy vájjon ez a bizottság alakuljon-e át kigondoló bizottsággá, s ez a kérA leány még fönn volt, mikor egy égő szempár jelent meg. az ablak előtt s elnyelni látszik a kis szobát A földesúr íia midőn a ház közelébe ért szintén észrevette a leskelődő alakot. Az ut túlsó felén húzta meg hát magát. Onnan szemlélődött. — Ahá! úgy látszik vőlegény uram is titkos szemléket tart. Épen kapóra jött. Ha hátulról megtámadom s elszédítem a kakuk sem fütyül utána. Az ördög sem fogja megtudni mi történt. Aztán szabad a vásár. Négykézláb csúszik háta mögé. Az nem sejt semmit. A támadó fölemelkedik. Valamivel iszonyú csapást mér rá. Az hangtalanul rogy össze. — Ez már megvolna. Most alanyhoz! Hopp! még nem. Hát ezzel mit csináljak itt? Eh mit. Elhurczolom a patakhoz s belököm. Nem fog neki ártani egy kis hideg fürdő. A szerencsétlen nem gondolta meg, hogy a patak nem az a szelid, ami tegnap volt. Óriási víztömeg hömpölygött medrében. Ha oda belöki gyilkossá lett. Két lábánál fogva húzni kezdi s a meredek partról belöki az elaléltat a zúgó habokba. Aztán visszatér. A gyertya már nem világit. Teljes sötétség borit mindent. Az eső szakad.