Esztergom és Vidéke, 1906

1906-02-25 / 16.szám

dés jellemzi a helyzetet. Hát nem arra vaíó-e a vezetőség, hogy konkrét javaslatokkal járuljon mint szakelőadó a bizottság elé s igy mikor valamely ügy szőnyegre kerül, ne jussanak abba a helyzetbe a bizottsági tagok, hogy azt se tudják, hol fogják meg az ügyet. Bizony sok dolog van, amely tisztításra rendezésre szorul és kell is tisztázni és rendezni, mert miként Coriolanus mondja Shakespeare drámájában : „ha régi por söpretlenül marad, oly hegy magasra nő a rossz, hogy a jó fölül nem múlja." Mai cselédviszonyok. Asszonyaink panasza, hogy a mai cselédviszonyok egész a tűrhetetlenségig elfajultak, immár társadalmi kérdéssé nőtte ki magát. És tény, hogy az utóbbi időben a cselédség állandóan panasz tárgyát képezi, dacára annak, hogy soha, de soha még. oly magasra nem csigáztatott tel a cselédek fizetése, mint a legutóbbi években. De ez még csak hagyján volna ha jó fizetésért legalább jó cselédet tudnánk kapni. De sajnos, a jó cseléd már-már oly ritkaság kezd lenni, mint a fehér holló. Valóban odajutottunk, hogy cselédeink lelkiismeretes szorgalom, munka s legtöbb esetben, becsületesség nélkül is osztozni kivannak ama javakban, melyek a társadalmi rend folytán az egyesekre haramiának, pedig ők legkevésbé sem olyanok, hogy szivükön hordanák a társadalmi kötelezettséget és ismernék azon elveket, melyeknek a társadalom minden tagja tartozik hódolni. Nevelésük, sajnos sokkal hiányosabb, semhogy arra még gondolhatnánk; és ami a fő dolog, az erkölcsiség is háttérbe szorult ama néposztálynál, mely azelőtt régen, e tekintetbe jó példával járt elöl, midőn még régi jó időkben, a cseléd erkölcsisége nem volt annyira korcs, együtt érzett gazdájával, együtt részesült örömében és ebből kifolyólag osztozott — Bátorság. Susogja. Gyémánt gyűrűjével körülvágja az egyik ablaktáblát s az előre elkészített enyves papírral nesztelenül benyomja. Úgy látszik; Bodri ma nem alszik a szobában, mert azóta már meg érezte volna az idegent. Az egyik tábla nesztelenül hull ki rámájából. Az út nyitva előtte. Bemászik. A sötét szobában halk lélegzést hall. Tolvajlámpát vesz elő s annak fényénél, mohó tekintettel méri végig vágyai netovábbját. — Enyém vagy végre suttogja. Egész közel megy hozzá. Alig van fél lépésre. A leány móst megmozdul. Lehet, hogy egy fénysugár hatott szemébe. Felül az ágyban s bámészan tekint a hivatlan vendégre Aztán felszökik. — Pista segíts! — sikoltja. — Hihatod azt már cicám, nem halja az már a te lármádat. — Inkább jöjj karjaimba s add meg magad kis gerlém. Ugy sem menekülhetsz. Még az Isten sem ment meg tőlem. Légy az én szeretőm. Nagyon jó dolgod lesz. De mi az ? Mintha valami mozogna a háta mögött. Hátra fordul. Az ajtó nyilik ki s egy igen sápadt alakkal áll szemben. Rémes sikoj hagyja el ajkait. — Kisértet mit akarsz tőlem !! ? orditja vadállati hangon. . . . S eldobva a lámfájdalmában, bánatában és igy múlhatatlanul oly viszonynak kellett kifejtenie, hogy a cseléd érezte, hogy nemcsak külső kényszerűség, hanem benső érdek csatolja gazdájához. De mit tapasztalunk ma ? Azt, hogy a cseléd legtöbbször kijátsza a házi fegyelmet és túlteszi magát minden törvényen, melyet csak akkor tart magára nézve kötelezőnek, ha már egyszer pórul járt. Ma már odajutottunk, hogy a cseléddel szemben a gazda húzza a rövidebbet, miután a törvények alig nyújtanak velők szemben pártfogást,— pedig jelen viszonyaink között aránylag a cselédek részesülnek a legnagyobb kedvezményben. Egy szegény hivatalnok, aki 22 éves koráig iskolába járt azért, hogy 700—800 frt. évi fizetésből egy egész életen át tengesse magát és családját, boldognak érezné magát ha verejtékes munkája gyümölcse gyanánt csak néhány forintot is megtakaríthatna évenként. Holott minden valamire való cseléd bérét is félre teheti, ha csak valamennyire takarékos, ha nem rabja a divatnak, nem könnyelmű és léha, nem kénytelen arra gondolni, vájjon mit hoz a holnap, mi módon szerzi be mindennapi kenyerét. De hát mik is ama rendkívüli terhek, melyek cselédeinknek annyi fejtörést okoznak s amelyek miatt vannak családok, hogy alig képesek cselédet kapni ? Egy kis főzés, egy kis mosás, tisztogatás, mosogatás az, amit cselédeink végezni, azonban csak hanyagul teljesíteni szoktak. A mindennapi tapasztalás bizonyítja, miszerint e csekély követelményeknek sem felelnek meg. Hasonló körülmények között egy hivatalnokot azonnal elbocsájtanának állásától. Azonban mindez még semmi azon károkhoz, melyeket gondatlanság, hanyagság s szándékos rosszakarattal okoznak és legtöbbször nyíltan is ellened törnek, s oly kémek, kik a szomszédoknál befeketítenek. Itt oly féreg rágódik társadalmunkon, mely sürgős orvoslást kíván, ha azt nem akarjuk, hogy a baj tovább harapódzék, az erkölpát, kiveti magát a nyitott ablakon s elrohan az éjbe. — Az uraság fia ez — mondja a sápadt legény, s magához öleli a leányt, aki a kiállott isszonyattól szótalan. — Hála neked Isten, hogy ma itt maradtam. Letérdel az ágy fölött függő feszület elé ... . Bélát reggel a határban találták meg. Drágán fizette meg az éjjeli — nem sikerült — kalandot. Nehéz betegségbe esett. Alig birták megmenteni a testét. Mert elméje elhomályosodott. Elvitték egy szük cellába. Ott őrjöng, különösen viharos éjjeleken. Hogy az olasz lovász hova tünt, senki sem tudja. .... Egy nap Pista a városból jő haza. Fiatal nejét magához vonja. Mindketten letérdelnek. — Imádkozzunk a szegényért szól a férj. S a nő eltalálja, hogy az őrült kiszenvedett .... Buzgó imát menesztenek az Egek urához . . . Walter György. csiség rég letűnt és fájdalom, melyik gazdasszony nem került oly dilemma elé; vagy cseléd nélkül maradni, vagy megengedni a kocsisok és béresek látogatásait házuknál, mert a női cselédek nem szégyenlik asszonyaikkal szemben az ilyen kikötést: kérem, máskép nem szegődöm be, csak ha szeretöm bejárhat. Oly elfajulása ez az erkölcsiség, dologtalanság, tisztátalanság, hamislelkűségnek, mely olyan óriási haladást talán sehol nem tett, mint nálunk. Egyik elkeseredett gazdától hallottuk, hogy a cselédek elfajulásának maguk a gazdasszonyok az okai, kik attól tartva, hogy cselédet nem kapnak, mindent megengednek a cselédeknek. És ha a dolog mélyére tekintünk, igazat kell adnunk e felfogásnak. Nálunk is annyira megszokott dologgá vált a cselédeknek fennebb előadott erkölcsös magaviselete, hogy azon kellene csodálkoznunk, ha máskép volna. Vannak cselédtartó gazdák, kik cselédjük magaviseletével egyáltalán nem törődnek. Az ily szabadjára eresztett cseléd természetesen még a soványabb koszt mellett is szivesebben van az ilyen helyen, mint olyan családnál, hol talán a cselédet házhoz tartozónak tekintik, rája felügyelnek, s rendet, tisztaságot és becsületet tanul. A mai cselédviszonyok romlottságának a háziasszonynak elnézése s részben a hatóság lanyha ellenőrzése az oka. Csak szigorúbb fel1 ügyelet lenne az utcákon, csak jobban ügyelnének cselédekre és a: cselédszerzők működésére, csak egyszer kétszer szigorú büntetéssel' sújtanák azt, ki a más cselédjét csalogatja. Ennek a társadalmi bajnak az orvoslására nem elnézés, de a legnagyobb szigorúság kell. És ha a gazdák önmaguk érdekében nem akarnak rendet tartani cselédeik között, a rendőrhatóságnak kell arra őket szorítani. . —1. HÍREK. Farsangi naptár. Febr. 25-én Az Esztergomi Kath. Legényegyesület tánciskolái ifjúságának táncpróbával egybekötött tréfás estélye saját helyiségében. „ 25-én. Az esztergomi polgári egyesület zártkörű táncestélye a „Magyar Királyban." „ 26-án. Az Esztergom Sz.-Tamás-Vízivárosi kath. Polgári Kör műkedvelői előadással egybekötött zártkörű táncestélye a Kath. Legényegyletben. ff 27-én. A tisztikar juxestélye a Fürdőben. , 27-én. A polgári egyesület és Belv. kath. olv. kör. tánccal egybekötött jótékony célú farsangzáró humoros estélye. — Esküvő. Dostal Herman, háziezredünk Győrött lévő zenekarának jeles karmestere f. hó 22-én vezette oltárhoz Petter Fina úrhölgyet Tetschenben. — Kmetty Károly dr., városunk országgyűlési képviselője ma tartja beszámoló beszédét a Széchenyi-téren. — A főgimnáziumi kath. deákasztalra tett alapítvány. Folyó hó 19-én fölkereste lakásán a főgimnáziumi igazgatót dr. Klinda Teofil prelátus kanonok és átadott neki 2 drb. egyezer korona n. é. 4°/o-os magyar korona-járadék-kötvényt az alábbi irat kíséretében : „Főtisztelendő Igazgató Ur! Folyó évi június 1-én lesz harminc éve, hogy az esztergomi főgimnáziumban érettségi vizsgálatot tettem. Erre való hálás megemlékezéssel 2 drbl egyezer koronáról szóló járadék-kötvényt bocsájtok Főtisztelendőséged, mint a főgimnázium ez idei igazgatójának rendelkezésére azon kérelemmel, hogy ezen 2000 koronát kitevő összeget, mint alapítványt kezelni s az évi kamatokat a főgimnáziumi., deákasztal cáljaira fordítani méltóztassék. Megjegyzem egyébként, hogy az alapítvány kamatainak élvezője csak jó magaviseletű rk. tanuló lehet, még pedig olyaténképen, hogy a magyar államvasutak alkalmazottjainak gyermekei mások felett előnyben legyenek. Fogadja Főtisztelendő Igazgató Ur kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását, mellyel maradtam \Esztergomban, 1906. február 18-án készséges szolgála Klinda Teofil dr. esztergomi prelátus kanonok." Az igazgató Borosay Dávid, Rózsa Vitái, dr. Bárdos Rémig és Dombay Nárcisz tanárok kíséretében még ugyanaznap tiszteletét tette a prelátus kanonok urnái és a nagylelkű alapítványért a tanári kar nevében mély háláját fejezte ki. A kath. deák asztal a jövő isk. év elején lép életbe, alapszabályai jóváhagyás végett a vallás és 'közoktatásügyi minisztériumhoz vannak fölterjesztve. — A vízivárosi zárdatemplom viiiamvílágitásának bevezetésére ujabban a következő adakozások történtek; Gróf Gsáky Károly püspök 50 kor.j özv. Schattest Ilona 5 kor., Grósz. Ferencné ,10 kor., Leitgeb János 20 kor., Magurányi Józsefné 10 kor., N. N. 12Ö kor., N. N. 240 kor., Zubcsek Mihályné 10 kor., özv. Buzárovits Gusztávné 20 kor;, N; N. 10 kor., özv. Kruplanitz Kálmánné-5 koronar A zárdatemplom elöljárósága - fenti kegyes adakozóknak köszönetet mondva egyben tudatja, hogy a villamvilágitás bevezetésével fölöslegessé váló templomi lámpák és csillárok jutányos áron eladók." Ajánljuk ezt különösen a vidéken Ielkészkedő plébános urak figyelmébe. ' > • — Küldöttség a piacrendezés ügyében. Közismeretű az a felettébb hátrányos állapot, melyet a földmivelésügyi miniszter azon intézkedése okozott piacunknak és a piaci forgalmunknak, hogy a heti állatpiacot a vámsorompókon kivül helyezte s igy a természetes forgalom vonalából és gócpontból kizárta. A város intéző köre éveken -keresztül igyekeztek ezen állapoton változtatni, de a földmivelésügyi miniszter, aki eddig helyesen informálva nem volt, az uj, sérelmes állapotokat féritartotta. Most ismét célszerűnek mutatkozott a kormánynál ez irányban lépéseket tenni, azért a polgármester Dóczy Ferenc ipartestületi elnökkel deputációba mentek Csabay Sándor miniszteri tanácsoshoz, az illetékes ügyosztály vezetőjéhez s kilátás van rá, hogy a földmivelésügyi miniszter az ügyet a város érdekében fogja rendezni. — A tokodi bányatisztviselők estélye. A tokodi bányatisztviselők az üveggyári vendéglőben tegnap szinielőadással egybekötött táncestélyt rendeztek. A színielőadás tárgya egy kis színmű „Az élő-holt házaspár" Becherer Jenő egy felvonásos vígjátéka volt. A bányászok estélye iránt, mely minden alkalommal kellemes éjszakát szerzett a jelen voltaknak, nagy volt az érdeklődés. — Vizrendőri eljárás a halastó ügyében. A Corchus Béla vállalkozó által létesíteni célba vett halastó ügyében megejtendő engedélyezési eljárás határnapjául a vármegye alispánja f. évi május hó 5-ik napjának d. e. 10 óráját tűzte ki a városház tanácstermébe, melyhez a komáromi kir. kulturmérnökség, az országos halászati felügyelőség és a budapest-esztergomi helyiérdekű vasút képviselője is meghivatott. Az engedélyezési eljárás ; lefolytatása után adja ki az alispán a vállalkozónak az engedélyokiratot, mely szerint a vízi műveket megépíteni tartozik. «