Esztergom és Vidéke, 1906

1906-02-08 / 11.szám

ESZTERGOM es A ..VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Slőfizetési árak Egész évre Fél érre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Di

1

. Píokopp Gijala és BFBIHIBÍ Ferenc. Szerkesztőség ós kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Nyilt levél. Vettük az alábbi sorokat, s azokat egész terjedelmében közöljük: Tekintetes Szerkesztő Ur! Az Esztergom-megyei községi és körjegyzők egylete f. é. január hó 20-án tartott közgyűlésük alkalmával határozatilag utasították az Elnökséget, hogy a vármegye volt főjegyzőjétől, mint ilyentől az egylet nevében búcsúzzék el. Az elnökség az itt olvasható búcsúzó iratot intézte az eltávozott főjegyzőhöz : Méltóságos Besenyői Szabó Mihály úrnak Esztergom. Esztergom vármegye községi és kórjegyzői egylete f. évi január hó 20-án megtartott rendkívüli közgyűlése alkalmából sajnálatának adott kifejezést a felett, hogy Méltóságod a vármegyei főjegyzői állásáról lemondott. A hálátlanság vádja érhetné egyletünket, ha eme egyéni érzelmeinknek kifejezést nem adnánk. Hosszú éveken keresztül, úgy a hivatali, mint magán érintkezésben oly ,Esztergom és Vidéke" tárcája. Imádság. A szent könyvek is úgy tanitják, Hogy akkor legszebb az imádság, Ha mit az ájtatos sziv érez, Kevés szóval küldjük az éghez. Én is hát reggeltől estélig, Mikor csak a szivem megtelik, Nem csinálok aztán egyebet: Elimádkozom a nevedet! Szabolcska Mihály. 24 óra ... — Kilenc, tizenkettő — huszonegy ! Vámos a fess huszárfőhadnagy, idegesen ugorva fel megnézte óráját, 5 óra volt. Ez már mégis sok, este óta folyton veszített, a kövér patikus egymásután seperte be egész pénzét, mikor pedig ez kifogyott, bonjait. — Nem-játszom többet, — szólt Vámos könnyedén. — A differenciát 24 órán belül rendezni fogom; azt hiszem 20.000 koronánál nem tesz ki többet. Mig partnere összeszámolta követelését, hanyag gondatlansággal dobolt az bizalmas viszony fejlődött ki Méltóságod és egyletünk között, hogy a legutóbbi éveken keresztül alig van maradandó alkotása egyletünknek, melynek létesítésénél Méltóságod jóindulatát ne éreztük volna. Mindenkor és minden körülmények között, ha szigorú is, de igazságos bírája volt karunknak, a ki bennünk nemcsak az egy élethivatású — bár alárendelt — közeget látta, de az embert is, aki véges lény lévén, a gyarlóságnak épen úgy ki van téve, mint más halandó. Meghallgatta panaszainkat, orvosolta sérelmeinket és megvédte igazunkat mindenkor és mindenkivel szemben, s minden alkalmat megragadott arra, hogy megédesítse azt a nagyon is megérdemelt kenyeret, amelyet, ha nem is kiragadni, de megkeseríteni napjainkban oly sokan magukat illetékesnek tartják. Szóval megtett mindent, amit a törvény, igazság és méltányosság korlátai között megtehetett értünk, hogy annál jobb kedvvel, nagyobb ambitióval és fokozottabb erővel teljesítsük kötelességünket, melynek kifogástalan teljesítése volt egyedül kívánsága. Ezen érzelmek hatása alatt mondunk búcsút Méltóságodnak, kérve, ablak üvegén egy ismert operetté melódiáját füttyörészve. — Pedig csak mutatni nem akarta, de belsejében annál inkább el volt keseredve ; haragudott magára, miért is fogott megint kártyát a kezébe, haragudott az egész világra, az emberekre, pedig minden bajának egyedül csak maga volt az oka ! Hányszor megfogadta már, hogy nem játszik többet: de hiába volt az elhatározás, ha eljött az este, a játék démona ellenállhatatlanul húzta a zöld asztal felé. Ahhoz pedig, hogy legyőzze szenvedélyét, már nem volt elég akaratereje ... — A külömbözet a váltóval együtt 27.248 korona — szólt előzékenyen a gyógyszerész. Hisz nem is sok ez egy birtokosnak ! Legfeljebb az egyik puszta rá megy; — próbált a hangulat ridegségén enyhítni. Vámos azonban nem szólt semmit; felcsatolta kardját s röviden köszönve távozott. Amint kilépett a dohányfüstös helyiségből szinte érezte a friss reggeli levegő jótékony hatását fáradt idegeire s nyugodtabban gondolkodott mitévő legyen ? . . . Helyzete most még ijesztőbbnek tünt fel: kis birtoka — melyre a patikus tréfásan célozott — annyira meg volt már terhelve, hogy arra ujabb kölcsönt már nem kaphatott. hogy tartsa meg egyletünket és tagjait szíves jó emlékében. Libád, 1906. január 26-án. Alázatos szolgái Lévai Sándor s. k. Hegedűs Béla s. k. egyleti főjegyző. egyleti elnök. Ezért a sorokért, mint azt hallomásunk szerint sokan tették, az esztergomi jegyzői egylet tagjaira a hazafiatíanság bélyegét sütni, vagy könnyelműség, vagy lovagiatlanság. Egyletünk, mint ilyen politikával nem foglalkozik, s soha sem foglalkozott, higgadt, józan és békés irányzat szolgálatában állott mindenkor. Ez egy ideális célú, tisztán erkölcsi testület és igy a leghatározottabb formában elutasítjuk annak a vádnak még csak árnyékát is. Az esztergommegyei jegyzői kar sem társadalmi téren, sem a sokat hangoztatott hazafiságban sem kér senkitől sem tanácsot, sem útmutatást. Annak minden egyes tagja, a nélkül, hogy a hazabeszélés vádja érhetne bennünket, politikai érettségének mindenkor és nem egyszer súlyos és nyomasztó körülmények között oly példáját adta, amely előtt — ismerve a jegyzői kar közjogi helyzetét — minden az önmagán Legjobb esetben ha el tudná, adni, de ily hirtelen egy nap alatt azt sem lehet. Most már bánta, hogy oly könnyelműen megígérte, de kimondott szavát semmi áron sem akarta visszavonni. 24 órája volt, ez alatt rendezni kellett tartozását okvetlen. Haza érve ruhástól dőlt le az ágyba, de az álom kerülte szemét. A jövő nyomasztóan sötétnek tünt fel. Mi lesz belőle ? ... Mi lesz menyasszonyával ? Hogy mondja meg neki, hogy most már nincs semmije csak fizetése és rangja — ha ugyan nem kell erről is lemondania. Hogy kérje leendő apósát, a meggazdagodott üzletembert, hogy hozzá a tönkrement emberhez adja leányát. Ő, aki bizonyos nagyúri gőggel nézte le mindig a „ parvenü"-t, fel sem tudta tenni, hogy eltekinthessen vagyoni állapotjától . . . Feldúlva látta egész jövőjét . . . Egy pillanatra az öngyilkosság villant át agyán, reszkető kézzel vette ki revolverét az éjjeli szekrényből, játszott a finom művű kis szerszámmal, mely oly hamar megmentené minden gondtól, de a haláltól mégis borzadt; nem akart a rendőri hirek gyászos szenzációi közé kerülni. Sokkal finomabb lelkületű volt sem hogy ily kinos feltűnéssel meneküljön kötelezettségei elől. — Az öngyilkosságot gyávaságnak tarkivül mást is méltányló hazafi csak elismeréssel kell, hogy legyen. Igaz ugyan, hogy mi nem viszszük vásárra hazafias érzelmeinket. Azzal — soha sem tartottuk a jóizléssel összeegyeztethetőnek hivalkodni, mert nem tudjuk és nem merjük elhinni, hogy ennek a sokat szenvedett hazának volna oly fia, aki „nem a bánatában nem szeretné", aki "fájdalmaiban, keserveiben nem osztozna, aki ne tudná azt; hogy csak egy bűn van amire nincsen föloldás: a hazaárulás. De mi a költővel tartunk, hogy „kinek a hon mindig ajkain van, nincsen annak, soha sincs szivében." Libád, 1906. január 31. Soraink közlését kérve maradtunk a tekintetes Szerkesztő úrnak stb. * A fenti sorokra, mi, akik a községi és körjegyzők működését mindenkor jóakaratú figyelemmel kisértük s azok jogos és méltányos érdekeit mindenkor és minden időben magunk évá tettük — lehetetlen nem reflectálnunk. Igaz ugyan, hogy a községi és körjegyzői állás közjogi meghatározása ma még nagyon is illusorius, s az állás az állami gépezetben az totta, lovagiasságával nem tartotta öszszeegyeztethetőnek, hogy most, mikor kellemetlen helyzetbe került, mikor az adósságok már már összecsaptak feje fölött, — egy szürke ólom darabbal számoljon be minden felelősségeért! . . . Nem, ezt nem akarta. Már világos reggel volt, mikor végre elnyomta az álom. A nagy kimerültség tompa, mély álmot okozott s amikor késő délután felébredt hirtelen, maga sem tudta mi van vele. Csak lassan tudta rendbe szedni zilált gondolatait, a kávéházi zöld asztal, a kártyapénzek, a váltók mind egy nyüzsgő káosznak tünt fel előtte. Csak arra az egyre emlékezett, hogy Ő már-már tönkrement ember, kinek még a becsülete sem marad meg. — A 24 óra rövid idő múlva letelik, tartozásának megfizetésére pedig nem is gondolhat, hiszen az összes — még rendelkezésére álló — pénze alig pár száz korona, birtokára többet nem kaphat, rég kijelentette neki a kölcsönintézet. Barátai? . . . Nem is számított reájok, hiszen azok csak addig jó cimborák mig mulatni kell, de ha bajban segítségre van szükség, mind elhagyják. Legfeljebb uzsorásnál próbálhatná meg. Ez a gondolat felvillanyozta, igy talán sikerül magát ideigóráig fenntartani.