Esztergom és Vidéke, 1906

1906-12-02 / 96.szám

ESZTERGOM es VIDÉKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA "NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== Előfizetési árak-. === Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Lapíulajdonos kiadók: Du. Prokopp Gijnla és Brenner Ferenc, Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hóra a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bada)-ntca 485. szám. ========== Kéziratot nem adunk vissza. ===== Halgazdasági dolgok. Esztergom, nov. 29. A földmivelésügyi miniszter a közel napokban köriratot intézett a törvényhatóságokhoz, melyben azok figyelmét tógazdaságok létesítésére hivja fel oly helyeken, hol a természeti viszonyok halas tavak létesítésére előnyösek. Ez a körirat élénk világot vet a jelenlegi földművelésügyi kormány alig eléggé dicsérhető intenciójára, mellyel minden eszközt megragad, hogy a nép jólétét előmozditsa. És a közgazdasági ágak közt jelenleg alig mutatkozik valami előnyösebbnek, mint ily tervezetek effektuálása. A földmivelésügyi kormánynak kettős irányú feladatai vannak a halászat fejlesztése körül. A feladatok egyik csoportja : a közvizeken meghonosítani az egységes és szakszerű kezelést, az érdekelt halászati tulajdonosokat társulatokba szervezni ; a feladatok másik csoportja : a magántulajdonban levő vizeken vagy tavak létesítésére alkalmas területeken a tőponty, süllő és pisztráng tenyésztésre halgazdaságokat létrehozni. Az egyik irányú tevékenység azt a nagymérvű pusztítást van hivatva pótolni, amelyet folyóvizeinkben a szabályozás, a haLEVÉL:. Dre bánkódjék: ériem, egyetlen, virágom! "Feléledek: én is, ha vidámnak: látom. IKe gyötrődjék — nézze, olyan szépen kérem — ne Hullasson — édes •—• egy könnyet se értem . . 3/Celeg bizalommal hihet bennem . . . várhat minden gondolatom' csak feléje árad . . . INyugodjék meg az a jóságos kis szive: minden gondolatom magának szél — higyje! . . . Egyetlen szerelmem bitemre.: ^Hz égre 1 — józás és a rablógazdálkodás okozott. A földmivelésügyi kormány szakközege az országos halászati felügyelőség útján erélyesen dolgozik a halászati társulatok szervezésén, a folyóvizek benépesítésén és a szaporodáshoz szükséges helyek biztosításán. Azt lehet mondani, hogy már egész folyóhálózatunk és nagyobb tavaink rendszeres halászati gondozás alatt vannak. Azonban ennél is nagyobb figyelmet érdemel a tógazdaságok ügye, mely a halgazdaságnak a legmodernebb módja. A gyakorlat szerint űzhető úgyis, hogy a tó vize állandó, de lehet úgyis űzni, hogy néhány évi turnus után, mely alatt nemcsak halat tenyésztünk, a föld is megjavul, a tavat leeresztik, vagy más helyre teszik át. Ez úgyszólván a föld megművelésének egyik hasznos ága, melynek hazánkban na

gy jövője van. A gazdaközönség kezdi is felkarolni e gazdasági ágat és ez irányú vállalkozását nagyon megkönnyíti a földmivelésügyi kormány az által, hogy az országos halászati felügyelőség utján nemcsak a terveket készíti el, a szakszerű gondozást és útbaigazítást végezteti, hanem kezdeményező impulsusokat is ad. Az utóbbi tiz év alatt óriási Iépb is alommal várhat, eljövök én érte !! Dr. Kállay Eduárd. Szerelen), ledérség és cenzüra. Irta: Drozdy Győző. Ady Endre, a legeredetibb élő magyar poéta levelet ir Parisból. Irja, hogy az ízlés és erkölcs nevében Parisban ismét felakarják állítani a cenzúrát. Ez a Paris mindig különcködik. Mig züllöttségéről rémes mesék járják a világot ; mig Rómával az Ész nevében elkeseredett harcot ví : addig egyidejűleg morál-csőszödkét is játszik. Mily nevetségesek az ilyen contrasztok. De hiába, mint némely szép lánynak a kacérkodás : Parisnak jól áll az ilyesmi. Kedvünk lenne Chateaubriand szellemes mondását: les dieux s'en vont az — istenek eltávoznak, — igy folytatni: de vissza is jönnek. Igaz is. Napról-napra uj és uj ledér, könnyüvérű munkát szül a francia irodalom. Miért? Mert ezt kívánja a küzönség. Csakis ilyesmiért lelkesednek a franciák. S most cenzúrát emlegetnek . . . Igazság, tekkel haladt előre a tógazdaságok ügye. Ez idő alatt 80 tógazdaság létesült, melyek 8450 kat. hold területet árasztanak el. E téren a legnagyobb vállalkozási lendület 1899. és 1900. években mutatkozott, mikor e két év alatt huszonnégy tógazdaság létesült 4405 kat. holdnyi területen; de azóta is évente 6—8 gazdaságot rendeztek be. Ezt a tevékenységet kiegészíti az, hogy 54 helyen 5307 kat. holdnyi területen álló viz került gondozás alá süllővel és tőponttyal való betelepítésre. E fellendülésnek tógazdasági jelentősége alig szorul méltatásra. Egyszerűen utalunk a hal, mint egészséges táplálék fontosságára a mai husdrágaság közepette, másrésztarra, hogy a tógazdaságokban vízterület szerint számított kat. holdankint átlag a legrosszabb esetben is 100 kiló hal terem évenkint. Ezt az átlagot egyes kedvező helyzetű területek hozama azonban igen gyakran jóval fölülmúlja. A munka e téren most sem lankad, mert az ország több vidékén jelenleg is van folyamatban ujabb tógazdaságok berendezése, igy pl. Écskán a csaknem ezer holdas Fehér-tónak intenzív halászati üzemre való berendezése az idén befejezést nyer, a jutási, devecseri, püspök-szállási urahogy minden akció reakciót szül. De az is, mit Mercier mond: les extremes se touchent. No de mi inkább azt szeretnénk tudni: hol késik a magyar irodalomban a becsületes reakció ? A könnyűvérűség és ledérség irodalmának porrázuzott roncsain mikor látjuk már az igaz és morális érzelmek kultuszának megszületését? Erre várunk. Mikor verik már ki a budapesti Vigszinházból a piszkos múzsákat ? Meddig becsülik még nálunk nagyra a diványszerelmek dramatizálóit ? Hiszen minden „iró", aki nem - tud szellemesen, eszesen, gondolkodva irni: ir valami morálba ütközőt, ami „irói nevet" szerez neki. A tehetségtelen írók utolsó menedéke: az állati szerelmek irodalma. Ők nem a szellemnek, hanem az érzéknek írnak. Az ilyen irók neve mellé valami cégeres jelet kellene tenni, hogy rájuk ismerjenek. A la falusi korcsma. Nohát. Ez eljárás lenne. De még inkább aggaszt a dolog ha végig nézünk a Vigszinház et comp publikumán. Nemcsak ruék és éretlen gyerekek, hanem bizony éretlen lánykák is csüngnek ott a mama karján. Szedik a dalmakban szintén nagyobb tervezések folynak. Áttérve most már az Esztergomban tervezett tógazdaságra, szomorúan konstatáljuk, hogy ennek ügye ismét teljesen stagnál. A vállalkozó többféle kísérletet tett az Öreg-tó viztáplálására s már egy éve annak, hogy meglehetős kalandos birtokvásárlásba is készült bocsátkozni, értjük a Vezér-féle birtokot. Ebből nem lehetjsemmi, s már egy hónapja annak is, hogy az uj tápláló árok, mely jóval a gyártelep alatt létesülne, engedélyezési eljárása megtartatott s dacára a fényes és alkalmas időnek, még mindig nem látjuk a kézzelfogható kísérleti munkálatokat sem. Kérdjük már most célszerű volt a város intéző köreinek magát lekötni a vállalkozóval szemben, ki ezen vállalata iránt oly szembeszökő közönnyel viseltetik és a várost évek hosszú során valósággal sakkban tartja és okozta azt is, hogy egy-egy impulzusával a helybeli érdekeltség leszoríttatott a tevékenység mezejéről, hol talán azóta már sikereket produkálhatott volna ? Talán nem jó volna, ha a város immár hatékonyan fellépne a vállalkozóval szemben és valami tevékenység kifejtésére szorítaná, nehogy ujabb évek leperegjenek mérget. Piszkos szerlemekben gyönyörködnek. Ez ellen a morál és az esztétika tiltakozik. Az ideálizmus nem frázis. Energiája nem talmi, hanem tényleges, különös és nagy. Igy Bécsben is. Csak bámul az ember, ha a Belvedere-ben a modern képtárat nézi. Bakfisok a papa karján. Pirulnak, de azért gyönyörködnek a morálellenes festményekben. A művészet leple alatt züllenek. Egész másképen bírálná meg azt az ember, ha másmilyen alapokra lenne építve nálunk a nevelés. De az is rozoga. Hamis célokat szolgál. Sőt hazug. Az úttörők munkája félbenhagyva. Az epigonok tehetetlenek. Akkor a művészetben a reális igazságot nem tekintenénk trágárságnak, hanem művészetnek. Nohát ideje lenne, hogy amiről szenzációsan még csak suttognak a franciák : mi már megvalósítsuk. Állítsák fel Magyarországon a cenzúrát. Ne politikai, de morális szempontból. Ez mélyében államérdeket rejt. Romboljuk le az állatias szerelmek templomát. Vagy legalább a kufárokat korbácsoljuk ki. Mert már Franciaország is megsokalta. „Esztergom és Vidéke" tárcája