Esztergom és Vidéke, 1906

1906-12-02 / 96.szám

ESZTERGOM es VIDÉKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA "NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== Előfizetési árak-. === Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Lapíulajdonos kiadók: Du. Prokopp Gijnla és Brenner Ferenc, Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hóra a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bada)-ntca 485. szám. ========== Kéziratot nem adunk vissza. ===== Halgazdasági dolgok. Esztergom, nov. 29. A földmivelésügyi miniszter a kö­zel napokban köriratot intézett a törvényhatóságokhoz, melyben azok figyelmét tógazdaságok létesítésére hivja fel oly helyeken, hol a termé­szeti viszonyok halas tavak létesí­tésére előnyösek. Ez a körirat élénk világot vet a jelenlegi földművelés­ügyi kormány alig eléggé dicsér­hető intenciójára, mellyel minden eszközt megragad, hogy a nép jó­létét előmozditsa. És a közgazda­sági ágak közt jelenleg alig mutat­kozik valami előnyösebbnek, mint ily tervezetek effektuálása. A földmivelésügyi kormánynak kettős irányú feladatai vannak a halászat fejlesztése körül. A felada­tok egyik csoportja : a közvizeken meghonosítani az egységes és szak­szerű kezelést, az érdekelt halászati tulajdonosokat társulatokba szer­vezni ; a feladatok másik csoportja : a magántulajdonban levő vizeken vagy tavak létesítésére alkalmas te­rületeken a tőponty, süllő és piszt­ráng tenyésztésre halgazdaságokat létrehozni. Az egyik irányú tevé­kenység azt a nagymérvű pusztí­tást van hivatva pótolni, amelyet folyóvizeinkben a szabályozás, a ha­LEVÉL:. Dre bánkódjék: ériem, egyetlen, virágom! "Feléledek: én is, ha vidámnak: látom. IKe gyötrődjék — nézze, olyan szépen kérem — ne Hullasson — édes •—• egy könnyet se értem . . 3/Celeg bizalommal hihet bennem . . . várhat minden gondolatom' csak feléje árad . . . INyugodjék meg az a jóságos kis szive: minden gondolatom magának szél — higyje! . . . Egyetlen szerelmem bitemre.: ^Hz égre 1 — józás és a rablógazdálkodás okozott. A földmivelésügyi kormány szak­közege az országos halászati felü­gyelőség útján erélyesen dolgozik a halászati társulatok szervezésén, a folyóvizek benépesítésén és a szapo­rodáshoz szükséges helyek biztosí­tásán. Azt lehet mondani, hogy már egész folyóhálózatunk és nagyobb tavaink rendszeres halászati gondo­zás alatt vannak. Azonban ennél is nagyobb figyel­met érdemel a tógazdaságok ügye, mely a halgazdaságnak a legmoder­nebb módja. A gyakorlat szerint űzhető úgyis, hogy a tó vize állandó, de lehet úgyis űzni, hogy néhány évi turnus után, mely alatt nem­csak halat tenyésztünk, a föld is megjavul, a tavat leeresztik, vagy más helyre teszik át. Ez úgyszól­ván a föld megművelésének egyik hasznos ága, melynek hazánkban na gy jövője van. A gazdaközönség kezdi is felkarolni e gazdasági ágat és ez irányú vállalkozását nagyon megkönnyíti a földmivelésügyi kor­mány az által, hogy az országos halászati felügyelőség utján nem­csak a terveket készíti el, a szak­szerű gondozást és útbaigazítást végezteti, hanem kezdeményező im­pulsusokat is ad. Az utóbbi tiz év alatt óriási Iép­b is alommal várhat, eljövök én érte !! Dr. Kállay Eduárd. Szerelen), ledérség és cen­züra. Irta: Drozdy Győző. Ady Endre, a legeredetibb élő magyar poéta levelet ir Parisból. Irja, hogy az ízlés és erkölcs nevében Parisban ismét felakarják állítani a cenzúrát. Ez a Paris mindig különcködik. Mig züllöttségéről rémes mesék járják a vilá­got ; mig Rómával az Ész nevében elke­seredett harcot ví : addig egyidejűleg mo­rál-csőszödkét is játszik. Mily nevetsége­sek az ilyen contrasztok. De hiába, mint némely szép lánynak a kacérkodás : Pa­risnak jól áll az ilyesmi. Kedvünk lenne Chateaubriand szellemes mondását: les dieux s'en vont az — istenek eltávoznak, — igy folytatni: de vissza is jönnek. Igaz is. Napról-napra uj és uj ledér, könnyüvérű munkát szül a francia iroda­lom. Miért? Mert ezt kívánja a küzönség. Csakis ilyesmiért lelkesednek a franciák. S most cenzúrát emlegetnek . . . Igazság, tekkel haladt előre a tógazdaságok ügye. Ez idő alatt 80 tógazdaság létesült, melyek 8450 kat. hold te­rületet árasztanak el. E téren a leg­nagyobb vállalkozási lendület 1899. és 1900. években mutatkozott, mi­kor e két év alatt huszonnégy tó­gazdaság létesült 4405 kat. holdnyi területen; de azóta is évente 6—8 gazdaságot rendeztek be. Ezt a te­vékenységet kiegészíti az, hogy 54 helyen 5307 kat. holdnyi területen álló viz került gondozás alá süllő­vel és tőponttyal való betelepítésre. E fellendülésnek tógazdasági jelen­tősége alig szorul méltatásra. Egy­szerűen utalunk a hal, mint egész­séges táplálék fontosságára a mai husdrágaság közepette, másrésztarra, hogy a tógazdaságokban vízterület szerint számított kat. holdankint át­lag a legrosszabb esetben is 100 kiló hal terem évenkint. Ezt az át­lagot egyes kedvező helyzetű terü­letek hozama azonban igen gyak­ran jóval fölülmúlja. A munka e téren most sem lankad, mert az ország több vidékén jelenleg is van folyamatban ujabb tógazdaságok be­rendezése, igy pl. Écskán a csak­nem ezer holdas Fehér-tónak inten­zív halászati üzemre való berende­zése az idén befejezést nyer, a ju­tási, devecseri, püspök-szállási ura­hogy minden akció reakciót szül. De az is, mit Mercier mond: les extremes se tou­chent. No de mi inkább azt szeretnénk tudni: hol késik a magyar irodalomban a becsü­letes reakció ? A könnyűvérűség és ledér­ség irodalmának porrázuzott roncsain mi­kor látjuk már az igaz és morális érzel­mek kultuszának megszületését? Erre várunk. Mikor verik már ki a budapesti Vig­szinházból a piszkos múzsákat ? Meddig becsülik még nálunk nagyra a divány­szerelmek dramatizálóit ? Hiszen minden „iró", aki nem - tud szellemesen, eszesen, gondolkodva irni: ir valami morálba üt­közőt, ami „irói nevet" szerez neki. A tehetségtelen írók utolsó menedéke: az állati szerelmek irodalma. Ők nem a szellemnek, hanem az érzéknek írnak. Az ilyen irók neve mellé valami cégeres jelet kellene tenni, hogy rájuk ismerjenek. A la falusi korcsma. Nohát. Ez eljárás lenne. De még inkább aggaszt a dolog ha vé­gig nézünk a Vigszinház et comp publi­kumán. Nemcsak ruék és éretlen gyere­kek, hanem bizony éretlen lánykák is csüngnek ott a mama karján. Szedik a dalmakban szintén nagyobb tervezé­sek folynak. Áttérve most már az Esztergom­ban tervezett tógazdaságra, szomo­rúan konstatáljuk, hogy ennek ügye ismét teljesen stagnál. A vállalkozó többféle kísérletet tett az Öreg-tó viztáplálására s már egy éve annak, hogy meglehetős kalandos birtok­vásárlásba is készült bocsátkozni, értjük a Vezér-féle birtokot. Ebből nem lehetjsemmi, s már egy hó­napja annak is, hogy az uj tápláló árok, mely jóval a gyártelep alatt létesülne, engedélyezési eljárása meg­tartatott s dacára a fényes és al­kalmas időnek, még mindig nem látjuk a kézzelfogható kísérleti mun­kálatokat sem. Kérdjük már most célszerű volt a város intéző körei­nek magát lekötni a vállalkozóval szemben, ki ezen vállalata iránt oly szembeszökő közönnyel viseltetik és a várost évek hosszú során va­lósággal sakkban tartja és okozta azt is, hogy egy-egy impulzusával a helybeli érdekeltség leszoríttatott a tevékenység mezejéről, hol talán azóta már sikereket produkálhatott volna ? Talán nem jó volna, ha a város immár hatékonyan fellépne a vállalkozóval szemben és valami tevékenység kifejtésére szorítaná, nehogy ujabb évek leperegjenek mérget. Piszkos szerlemekben gyönyör­ködnek. Ez ellen a morál és az esztétika tiltakozik. Az ideálizmus nem frázis. Ener­giája nem talmi, hanem tényleges, külö­nös és nagy. Igy Bécsben is. Csak bámul az ember, ha a Belvedere-ben a modern képtárat nézi. Bakfisok a papa karján. Pirulnak, de azért gyönyörködnek a morálellenes fest­ményekben. A művészet leple alatt zül­lenek. Egész másképen bírálná meg azt az ember, ha másmilyen alapokra lenne építve nálunk a nevelés. De az is rozoga. Ha­mis célokat szolgál. Sőt hazug. Az úttö­rők munkája félbenhagyva. Az epigonok tehetetlenek. Akkor a művészetben a reális igazsá­got nem tekintenénk trágárságnak, hanem művészetnek. Nohát ideje lenne, hogy amiről szenzá­ciósan még csak suttognak a franciák : mi már megvalósítsuk. Állítsák fel Ma­gyarországon a cenzúrát. Ne politikai, de morális szempontból. Ez mélyében állam­érdeket rejt. Romboljuk le az állatias sze­relmek templomát. Vagy legalább a ku­fárokat korbácsoljuk ki. Mert már Franciaország is megsokalta. „Esztergom és Vidéke" tárcája

Next

/
Thumbnails
Contents