Esztergom és Vidéke, 1906

1906-11-22 / 93.szám

ESZTEK6IM es VIDÉKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = Előfizetési árak: = Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Di. Ppokopp Gijula és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (bora a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-ntca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A villamos vasút mérlege. Esztergom, nov. 20. A város meghozta határozatát a villamos vasút ügyében, mely ha­tározat bőven el van látva mind­azokkal a biztosítékokkal, melyek a város érdekét megvédik, nem is gondolva arra, vájjon a szigorú feltételek mellett a vasút, a vál­lalat létrehozása nem-e ütközik aka­dályokba. Ugylátszik még nem vált a város közönségének köztu­datává az a tény, hogy azt a vas­útat épen most és minden áron ki­keli építeni, hogy Esztergom város gazdagodásásának egyetlen eszköze biztositassék. Ez okból, habár a határozat a két szavazat ellenében a vasút javára hozatott meg és ha­bár annak sorsa most már felsőbb helyen fog eldőlni, nem lesz meddő az ellenvetésekkel foglalkozni, me­lyek a vasút ellen felhozattak. Az egyik ellenvetés nem is tár­gyi, hanem személyi, t. i., hogy miért nem épiti Török a vasutat az 1898. évben a várossal megkötött szerződés alapján, melyben a város semmi garanciára kötelezve nincs ? Erre a válasz az, hogy ha az a szerződés idejekorán jőváha­A rettenetes ember. Rajz: Irta: Honti Henrik. I. Ballá Gyuri szép legény volt, hatalmas szál ember, aki után megfordultak a lá­nyok és a kiről sokat beszéltek a me­nyecskék. Hej! Pedig szegény leányok hiába for­dultak utána, mert Gyuri rettenetes em­ber volt. Nem azért mintha, valakit bán­tott volna, dehogy . . . Olyan szive volt, mint a vaj, de — nem akart nősülni, és ezenkívül elvei is voltak, borzasztó elvei. Ha kávéházban vagy vendéglőben há­zas emberek kerültek az asztalához, avagy ő került az övékhez, egyre csak papucs­férjekről, kapukulcs-tilalomról, meg egyéb — őket izgató — dolgokról beszélt gú­nyosan, csípősen és szónoklatát legna­gyobbrészt igy szokta befejezni: — Megálljatok, majd megmutatom én !... Hogy asszony parancsoljon ?! még mit nem ?! a mamája boldogságát! . . . Ej, ha én megházasodom, fiuk! Feleségnek, anyósnak hallgass lesz a neve ! . . . gyást nyert volna, úgy a közúti vasút annak alapján ki is épült volna, mert a szerződés alapján ab­ban az időben a vállalat financiro­zása biztosítva volt. Abban az idő­ben ugyanis a közúti villamos vas­utak financirozásának eszméje igen kapós volt; azóta azonban kijóza­nodtak a villamos trösztök és a szerzett tapasztalatok végleg vissza­riasztották őket attól, hogy egészen maguk költségén létesítsenek köz­úti vasutakat. Sajnos tehát, hogy ez a szerződés jóváhagyást nem nyert, — de ennek nem Török az oka. A második ellenvetés, hogy idő­vel kiépülhet egy vasúti dunahid Esztergom mellett, mely aztán el fogja vonni azt a teherforgalmat, melyen a városi garancia alapszik; és hogy a városi garancia alapjául szolgált számításoknál kilátásba vett teherforgalom vérmesen van számítva. Ez a két ellenvetés egymást kizárja. Mert vagy van oly nagyszabású teherforgalom, mely miatt egy külön vasúti hid létesítése szükséges, és akkor nevetséges állítás az, hogy vérme­sen van számítva az a ; mindössze napi 25 vaggon, mely a garancia Ó, félelmetes beszédek voltak ezek, hogy a be nem avatottak azt hihették volna, hogy ez a fiu sohasem fog felesé­get kapni; de a férjek csak mosolyogtak, ha az asztalához kerültek, vagy ő került az asztalukhoz és csendes gúnynyal mon­dogatták neki : — Majd fogsz te még máskép is be­szélni, megállj ! . . .. II. És képzeljék: Ballá Gyuri, a rettenetes ember megházasodott. Nyiri Piroskát, egy szelid szőke leányt, vette el és a be nem avatottak búsultak is az uj menyecske sorsa felett. — Szegény asszony, szegény asszony! — mondogatták, — be rosz dolga is lesz, szegénykének ! . . . Az asszonyok meg Piroska mamáját hibáztatták, hogy miképen tudta leányát ilyen harapós, sőt brutális — igen: bru­tális — emberhez hozzáadni. — Ezt a törékeny, gyönge szőkeséget... ahhoz a kíméletlen fenevadhoz ! ... — Még az anyósának is jaj lesz ! — vélte tudni a női közvélemény. A Balláék napjai pedig nyugodtan foly­tak, mintha napsugárba, tejbe fürösztődött volna meg az életük ; éltek, mint egy tur­békoló galambpár. Az asszonyka oltalom­keresve simult hatalmas férjéhez, mintegy alapját képezi; vagy pedig ha még naponta 25 vaggon teherforgalomra sincs kilátás, mi alapja van annak, hogy egy külön vasúti hid létesítése várható. Miután a tervezett villamos vasút kényelmesen bonyolíthat le 100 vaggont is, ha megfelelő számú járművekkel szereltetik fel, sőt ket­tős vágányra való kiépítés esetében több száz vaggont is, a külön va­súti hid falra festett rémétől tartani nem kell. De ha bármi okból léte­sülne a kérdéses vasúti hid (mellyen át az egyik helyi lap szerint a jelen­legi Hatvan—losonci hatodfél órás budapest—berlini forgalom, Eszter­tergom—Léva—-Garamberzencén át két óra alatt fogna lebonyolittatni a kormány vasútja által, melynek egész vasúti politikája — állítólag ezen nyugszik) még akkor sincs ve­szélyeztetve az a garancia, melyet a város elvállalt. Nem pedig több ok­ból. Az egyik, hogy a villamos va­sútnak óriási előnye abban rejlik, hogy niveau vasút, vagyis az utca szintjében halad. Ennélfogva mind­azokat a forgalmakat, melyeket a vá­ros és P árkány-Nána belterületén lé­tező és létesítendő ipartelepek nyúj­tanák, a villamos vasúttal eszközöl­hető kényelmes és közvetlen vágány­hűséges folyondár és a férjnek mi al­kalma sem akadt eddig, hogy egykor nagy garral hangoztatott „igy meg ugy"-ot meg­mutassa. És a férjek mosolyogtak a Ballá Gyuri házasságán és csendes elégtétellel mondták' — A szájhős ! . . . III. És a férjeknek igazuk lőn, Ballá Gyuri­ból a papucsférjek ideálja vált. Órákig elhevert az asszonyka lábainál és ezer apró megmosolyogni való bohóságot csi­nált a nagy gyerek. A társaság pedig busásan fizette vissza az egykori csipke­dést, még kamatot is adott a gyávákért és papucsért és Ballá — mit tehetett mást — mosolyogva állta. — Mit csináljak ilyen gyönge asszony­kával? — kérdezte, — iszen olyan jó, olyan aranyos szegényke! . . . Hanem az anyósnak 1 annak megmutatnám ! . . . Gúnyolódtak, incselkedtek vele: — Ugyan mit mutatnál ? te szoknyavi­téz I ... — Eh! . . . Dühösen otthagyta őket. Mit értenek ehhez ők, a nyomorultak. Hiszen arra sem méltók, hogy a felesége cipőszalagját csokorra kössék. Elmesélte a dolgot az asszonykának, aki szokatlanul felingerült miatta. kapcsolás folytán örök időkre kizá­rólag a villamos vasút fogja lebo­nyolítani. Már pedig egyetlen egy új ipartelepnek a létesítése naponta legalább is 10 vaggon forgalmat je­lent. Nem vonhatja el továbbá semmiféle más vasút azokat a for­galmakat, melyek a) a vasút belterületre gravitál­nak, vagyis a mostani helyi forgal­mat, b) azt a tetemes forgalmat, mely a villamos vasútnak dunaparti át­rakodó állomásra fog gravitálni, (ga­bona neműek, szén, mészkő stb.) Ezekből mindenki könnyen ki­számithatja, hogy bármily nonpu­tárem álljon is elő, az a napi 25 vaggon, melyen a város garanciája alapszik, veszélyeztetve nem lesz. Azok számítása, akik a napi amúgy is redukált 25 waggont 20, avagy 15-re szállítják le, nem reá­lis, hanem pessimistikus, mivel a 25 waggon bizonyos, de ha téve, de meg nem engedve, hogy a for­galom egy-két waggonnal csökken­nék, úgy a város a városi villamos áramfejlesztő telepnek a vasút költ­ségén eszközlendő tetemes kibőví­tésében és fokozottabb igénybevé­tele által előálló haszonban bő kár­— És maga hagyta, maga tűrte, hogy a feleségét szapulják ugy e ? . . . ó, ma­ga, maga. . . gyáva! . . . Az asszonyka arca pirba gyulladt. Két kezét harciasan a csípőjére tette és az egész nőcske olyan- hatást tett Gyurira, mint egy berzenkedő kis tyúk, — hogy legszívesebben nyalábra szerette volna kapni az apróságot és össze-vissza csó­kolni, ha nem lett volna olyan — hogy is mondjam ? — olyan komoly, vagy mi ?. . Szó szót követett és mikor Gyuri még mindig nyugodtan védekezett, a tehetet­len menyecske földhöz ütötte a kézitük­röt, pozdorjává tört két virágcserepet, rá­taposott a macska farkára, — és e nagy dörgést hosszantartó zápor követte. Persze, Gyuri csakhamar megszökött és olyan hangulatban ment járni egyet, mint a hajdan kigúnyolt férj urak, akik ilyen lélek állapotban a legnagyobb am­bícióval törekedtek le a sárga föld szín­vonaláig. De ő felé se nézett a korcsmának. Sé­tált egy nagyot, ami alatt azzal a gondo­lattal tépelődött, miképpen fogja kiengesz­telni az ő duruzsló kis cicáját. Más férj, — még a legpapucsabb is, — meggörbíti ilyenkor az estéjét, de ő, a hős, a legény a gáton, besurrant egy ék­szeres boltba és kiválasztott egy csinos, ízléses kis melltűt és nagy örömmel — „Esztergom és Vidéke" tárcája

Next

/
Thumbnails
Contents