Esztergom és Vidéke, 1906

1906-11-22 / 93.szám

pótlást nyerne, nem is szólva arról, az ellenértékről, melyet a villamos vasút létesítése a város jövőbeni fejlődése és gazdagodás által biztosit. Áttérve már most arra a kérdésre, hogy az átmeneti forgalom utáni dijak szedésére számítani akkor, midőn a transitó surtaxeot az előző kormány már úgy is megtagadta, péltalan dolog, s hogy azt kijárni Töröknek sikerülni nem fog, az téves felfogás. Azt nem Töröknek kell kijárni, hanem a városnak, de amelynek nincs is mit kijárni, mivel a surtaxe nem ajándék, nem is segély amit a kormány ad, hanem a surtaxe lényegileg nem egyéb, mint kövezetvám, mely a város javára szedetnék, vagyis a legtermészetesebb és leglegitimebb megadóztatása a teherforgalomnak abból a célból, hogy a vasút létesítése biztositható legyen. Aki fizeti a surtaxeot, az élvezi is a vasút előnyét. Kimutathatólag az uj vasútnak tetemes útröviditésében oly jelentékeny díjszabási alap, jogosultság rejlik, hogy a surtaxe dacára 50°/r>-ig terjedő megtakarítást jelentenek majd a transitó díjtételek. Eltekintve azonban attól, van-e megtakarítás, a surtaxehoz a városnak joga van — épen ugy a transitó, mint a helyi forgalomban, mivel a transitó forgalom is a város területén, annak utcáin bonyolittatik le. A városnak tehát nemcsak kérni, hanem ezek után követelni is van joga a surtaxe engedélyezését. De nincs is ok azt feltételezni, hogy ezt a jelenlegi kormány meg fogja bár szivében sötét aggodalmakkal — tartott vele hazafelé. A nyári zápor hamar megszikkadt és a menyecske mosolyogva fogadta, csak a homlokán látszott még valamelyes bárányfelhő. — Haragszik még, cica ? — kérdi kedveskedve. Az asszonyka tréfásan flntoritotta el az arcát. — Nézze, béküljön ki. . . hoztam ám valamit magának ! Piroska örömmel, sőt büszkén vette el a békeajándékot, s miközben a tükör előtt próbálgatta, illesztgette, — bohókás erélyyel szólt hátra: — Hanem oszt' máskor jó legyen ! IV. Egy délben táviratot lobogtatva fogadta a menyecske az urát. Az esti vonattal jön szerető Anyátok. Ez volt a távirat kurta tartalma és az asszonyka örömében egész élvezhetlenné sózta a levest, maga vévén a főzőkanalat kezébe, hogy megtegye az előgyakorlatokat, ha a kedves és szigorú mama szakácsművészete iránt érdeklődnék. Boldogan ugrott György nyakába és ujjongva mondogatta : — Jön mama! . . . Jön az édes mama ! . . . Mint valami kis lány, úgy pajkoskodott és Ballá vele, bár lelkét szomorú sejtelmek gyötörték egy bizonytalan időtartamú kényuralom előérzetétől. Anyós ! A lelkén az életében hallott nagy tömeg tagadni, mivel az előzőnél is tulajdonképen a díjszabási szakosztály sablonos és copfos elintézése szülte a kellően meg nem indokolt és éppenséggel ki nem járt kérelem megtagadását. Ami végül azt a több oldalról felhangzó kérdést illeti, hogy ha olyan biztos az a surtaxe, miért nem csinál Török abból más módon pénzt, minek a város garanciája ? Erre: a választ megadja az alábbi példa. Ha valaki telket vásárol és házat akar azon építeni kölcsönpénzen, úgy, a telek és a rajta építendő háznak rendszerint csak fele értékéig kap jelzálog kölcsönt, dacára annak, hogy az ingatlan elég biztos alapot nyújt a hitelezésre. Igy vagyunk a vasúttal is. Áz elsőbbségi részvényekre a házépítésre lehet bizonyos hitelt igénybe venni és kapni, ha a telek meg van szerezve, vagyis a törzsrészvénytőke biztosítva. A törzsrészvénytőkét biztosítani kell; s ezt teszi a város akkor, midőn garanciája alapján a törszrézsvénytőke egy hányadát biztosítja. Török a város és állam által készpénzben rendelkezésére bocsájtott törzsrészvénytőke alapján és az elsőbbségi részvények jövedelmezőségébe vetett bizalmában, utóbbiakra a saját veszélyére felveendő kölcsönből épiti ki a vasutat. Vagyis kap megfelelő hitelt az épülő vasútra, de nem a vasút értékének 100%-a, hanem csupán 50%-a erejéig. Az előadottakból látható, hogy a város garanciájának oly formán kell megadni, hogy az, a megfelelő törzsrossz anyós-vicc, — a testén pedig hideg vonult át. Meg is mondta aggályait hízelgő feleségének, amint az kedveskedve hozzásimult. — Csak aztán ne akarjon a kedves (!) mama zsarnokoskodni felettem, azaz . . . felettünk ! . . . A menyecske haragosan ránczolta öszsze fehér homlokát. — Te! . . . már megint kezded?! . . A férj elhallgatott és lemondón azzal vigasztalta magát, hogy úgyis ő az oko • sabb. A mama — hál' Istennek — egészségesen érkezett meg és Ballá György, a rettenetes ember, a borzasztó elvű férfiú, magas, szinte elérhetetlen magas szegre akasztotta csakhamar az elveit és feleségével azon vitatkozott, ki tartsa az édes mamának a pamutot, ha gombolyitani akar. A győztes rendszerint Gyuri volt és az asszonyka könnyen vigasztalta magát azzal, hogy enged, — úgyis ő az okosabb. v . V. Szép tavaszi reggel volt; a napsugár frissen ragyogott még a levelek ezüst harmatján, a madársereg csicseregve énekel és a kelő mindenségből lüktetve árad ki az életerő. Piroska az erkélyről lobogtatta fehér kendőcskéjét, Gyuri pedig az utcán lengette kalapját. Nyolc heti itt tartózkodás után elutazott a mama. A rettenetes ember — minek tagadni, — sajnálta őt és úgy találta, hogy hijját fogja érezni. Kinek fogja ezentúl a pamutot tartani ? kihez megy panaszra, ha részvénytőke beszerzésére alkalmatos legyen, és hogy örvendezni kell oly föltételek kikötésétől, melyek a vállalat biztosítását, létrehozását kockáztatják és jövőbeni kialakulását gátolják. Elsősorban az alapvető két feltételnek, a sur-taxe és a szabványszerződéses államvasuti üzletkezelés kérdésnek kell eldőlni, mi, hogy a városra kedvezően fog megoldatni, abban, tekintve, a város és a vármegye élén álló kiváló férfiak erélyét és a város iránti jó indulatát, kételkedni nem lehet. —o. A plébánia templom előtti parkról. Csak két év előtt is, ha valaki úgy irt volna a plébánia templom előtti kis virágos térről, hogy park, az satira számba ment volna. Ma azonban, bárha kicsi is területe, de méltán megilleti azt a park elnevezés. Sokszor szólaltunk fel lapunkban amiatt, hogy mily elhanyagolt állapotban van az a kis térség, melynek kultúráját és a gondozás nyomait, tönkre silányitotta az a páratlan vandalizmus, mely csupa pajkosságból pusztította és éktelenítette el a város által anyagi áldozatok árán rendbe hozott kis térséget. Évekig viselte magán a barbár kezek pusztításának és a gondozatlanság nyomait, mígnem a tűzoltó egyesület vette gondozásába, felügyeletébe, melynek főparancsnoka, Dóczy Ferenc ez évben a saját jóvoltából elhatározta, hogy abból egy oly teret csinál, mely méltó pendanja lesz a város régi templomának a plébániának. Sokat fáradozott, gondoskodott, töprenkedett, mig végre célt ért. Bárha jobban és hozzáértőén vesszük is a felesége megbántotta ? ki fog neki ezentúl igazat adni? . . . Az anyósviccek egykori szorgalmas olvasója és lelkes hive szomorúan ismerté be, hogy a humor keserű szájú és beteg májú mesterei igaztalanok és elfogultak a társadalom azon tiszteletreméltó tagjai iránt, akik nekünk az ideálokat adják és valóban jól esett neki,, mikor a felesége sirva fakadt. — Elment a mama ! . . . elment . . . el! . . . Csendesen peregtek a menyecske könyei, ahogy egy jó gyermeknek illik siratni bucsu után az édes anyját. A férje csitítgatta, babusgatta és amikor erre sem állt el a zápor, — bizony Isten ! — egyszer csak ő is könyekre fakadt és versenyt sirt a feleségével. — Elment a mama ! . . elment. . . el. . . Jobban birta-e hanggal, mint az aszszony, vagy mi ? de Piroska egyszerre csak elhallgatott, ránézett a férjére és csodálkozva kérdezte: — Te sirsz, Gyuri ?! . . . te is ?! ... Nagyon tetszett neki a dolog és hirtelen hangosan, vidáman nevetni kezdett: — Siratod az anyósodat, Gyuri! . . . Hát nem szégyelled magad ? ! . . . Gyuri csakugyan elrösteli magát, mikor a menyecske ragyogó, ingerkedő szemébe néz és mentegetőzve füllent: — Az anyósomat ?!..•. Dehogy. . . . beleesett a szemembe valami. . . hát könyez. . . —•- No, ne sirj azért, Gyuri, —pajkoskodik a menyecske, — hiszen ha akarod, — vissza is hivatjuk ! szemügyre a kis parkrészletet, talán az első pillanatra nem is tűnik fel, hogy mily átalakuláson ment az át, de tiszta képet adnak arról a kiadások, melyek a városi számvevő bírálatán mentek, át. íme a tételek: 200 folyó méter hosszú és 80 cm. magas sodronyháló, négyszögméterenkint 1 kor. 80 fillérjével számítva, 200 folyó méter sodrony feszítő szegélylyel á 20 fillér, oszlophelyek kiásatása 14 kor., ácsmunka oszlop faragásért 15 kor. 60 fillér, összesen 357 kor. 60 fillér, fűmag és különféle kerti dísznövényekért 324 kor. 04 fillér, 8 drb. kerti fúrott padláb és 10 drb. vászonlapért Octl budapesti cégnek 90 kor. 80 fillér. 4 drb. kerti pad festése, a gömbölyded kerítés festése és bronzirozása 52 kor., 16 m. diszes sodrony kerítés szállítással 62 kor., 4. drb. kerti pad hársfa alkatrészének megmunkálásáért és egy kettős létráért 52 kor., 3 drb. kőrispadló ára 31 kor. 20 fillér, 35 drb. rózsa karó ä 40 fillér, 14 kor., napszámos dijak 20 kor. Ezek azok a tételek, melyek összesen 1003 kor. 64 fillért tesznek ki, s amelyekre most utólag keres a főparancsnok a nagyközönség jóindulatánál fedezetet, mig a jövőbeni fenntartását a kis térségnek e város gondjaira bizza, mely célra a város évi költségvetésében fenntartási és gondozási költségek czimén 150 kor. volna felveendő, mig a felügyeletet a tűzoltóság gyakorolná. Az egyes adatok közzétételét azon okból láttuk célszerűnek lapunkban felsorolni, hogy azokkal, kik adományokkal a költ ségek viseléséhez hozzájárulnak, tájékozást nyerjenek arról, hogy mire fognak filléreik fordíttatni. A kis tér ügyét ajánljuk közönségünk meleg érdeklődésébe. —r. Levél a Szerkesztőhöz. (Farsangnyitás.) Kedves szerkesztő úr 1 Ugy látom nem sok bizalma volt már hozzám hogy lesz-e kedvem az idei farsang híradásaiban segédkeznem és azért küldte el tudositóját azzal az üzenettel. Nos tehát én elfogadom az ajánlatot, hogy ezentúl tollba mondom leveleimet, igy legalább foglalkozhatom a kézi munkámmal, melyet a bácsi részére szántam karácsonyra, sőt a másikkal is, de ezt már nem mondhatom meg ki részére készül. Tehát, hogy előzetesen informáljam a jövendő farsangról azon kezdem, hogy mi leányok nagyon kurucul állunk a tánc dolgában. Tavalyi farsangot még csak távolról sem fogja elérni az idei, mert én magam sem tudom miért, de ugy megcsappant a táncos fiatalok száma, hogy szinte nyelvemre tolakodik a hasonlat -a bölény és a hódról. Pedig a kezdet sok reménnyel kecsegtet. Itt is, ott is ugyancsak neki gyürkőztek előre, mintha érezték volna hogy farsang jöttén ilyen peszimista jövendöléssel fogok előállni, a tánc estélyeket illetőleg. A kath. kőr ma küldi ki meghívóit a szombati estélyre. Egész héten trenírozom magamat a tapsolásban, mert már ismerem a szereplőket és jóban akarok velük lenni. Tudja kérem ezek az én művészeim szörnyű érzékeny népség. A kaszinót pedig, hogy téli hasonlattal éljek, újból átrakott jól szelelő kályhához szeretném hasonlítani, mert csak ugy pattog benne a láng, forrong sistereg a katlan és hogy valami nagyot főznek, azt abból gyanítom, hogy a két főszakács hetek óta kettőt lépve egy helyett, szalad az utcán. Lévén nekem saját külön értesülésem mindenről elárulom, hogy e hó 28 án felolvasó estély lesz, de cember 8-án pedig egy nagyszabású Rákóczi estély. Erről többet még nem, mert külön akarnék megemlékezni a kaszinóról, egy ezúttal előre is megígért levélben. Hanem mást mondok ! Erzsike névnapon voltunk a múltkor és mikor már letárgyaltuk a ruha kérdéssket, jött a társaságba három fiatal ember. Az egyik hegedült a másik, mintha fel lett volna húzva nevetett, a harmadik pedig mintha orvosságot szedett volna, félóránkint szólalt csak meg. Mégis ez a félórás beszédű hozta szóba azt az életre való témát (csudálkoztam szörnyen is rajta) hogy mi az oka annak, hogy nálunk olyan rég óta nem volt lakodalom. En bizony a Mariska lakodalma óta, ami pedig jó régen volt, nem is láttam menyasszonyt. Pedig érdekes látni való ám ez, csak azzal nem vagyok tisztában, hogy mért vannak a menyasszonyok megijedve. Egyszer kérdezó'sköd-