Esztergom és Vidéke, 1906

1906-11-11 / 90.szám

A túlnyomó többség némi mó­dosítás eszközlésével minden ag­godalom nélkül acceptálta a ja­vaslatot. Volt egy oly álláspont is, mely Török Emil régi álláspontjára helyezkedett, amely szerint ő haj­landó volt a város közönségének hozzájárulása nélkül a vasutat meg­építeni, s amely oda tendált, hogy ha Török eredeti álláspontjától el­térne, kerestessék más vállalkozó. Bár csak rövid időre, de bizonyos konsternátiót szült azon aggodalom felemlítése, hogy mi fog történni akkor, ha a kormány az ő vasúti politikáját követve, megvalósítja azon tervét, mely Esztergomon át óhajt Berlinnel összeköttetést létesí­teni. A képviselőtestület döntött, meg­szavazta a villamos összekötő va­sutat a Török-féle terv szerint, most már aztán csakis Törökön fog múlni, vájjon meg-e fogja s lesz-e módjában megszerezni azon előfel­tételeket, amelyek alapján tervezete megvalósítható lesz, a másik kérdés pedig, vájjon a 600000 korona törzsrészvényeket biztosítja-e a vá­rosnak, mivel utóbb erre vonatkozó kötelezettségét a városnak adandó élvezeti jegyek adására igyekezett módosítani. A közgyűlés lefolyását a kövezőkben adjuk : Megnyitván a polgármester az ülést, következett a napirend tárgyalása. A Her­cegprímáshoz névnapja alkalmából a vá­ros részéről intézett üdvözlésre adott vá­lasz felolvasása és tudomásul vétele után következett a polgármester jelentése a városnak Rákóczi és bujdosó társai ham­vainak hazahozatala és eltemetése körül le­folyt ünnepségeken történt küldöttségi kép­viseletről. A képviselet a jelentést tudo­másul vette és elhatározta, miszerént a ha­zafias aktust és a városnak azon való képviseltetését, azt, hogy a város közön­sége hazafias .kegyelettel vett részt az ünnepségen, jegyzőkönyvében megörökí­teni határozta. derültre változtatta. Elnyelte őt az örök csen­desség. Most érezte csak, hogy mi az: a legkedvesebb halott . . . Teltek az órák, teltek a napok s újra eljött a koszorús, szomorú, sirásos, gyászos, nagy nap is. A temetőben van a mi bácsikánk is. Ke­zében a koszorú. Fáradt rezgő térdekkel cammog a sirig. Ráhelyezte nagy halott­jára a koszorút. S állt félő csendesen. A derült, sugaras ég ködös, komor fá­tyolt öltött. Most érezte csak : mennyivel kedvesebb volt az előbbi esztendő. A sírokat szirmos, illatot lehellő virá­gok fedték. Felgyúltak a vibráló, pislá­koló mécsek. A mi öregünk sirján is ott csillogtak, sugaraztak a zöld lámpák . . . Talán ez volt a legszomorúbb valamennyi közt . . . Alig haladt itt-ott egy alak az ápolt uta­kon. Mindenki hazament. Csak az öreg térdelt még mindig a misztikus, viasz­szagú estén a hamvak fölött. O is inkább a sirba szeretett volna menni, mint haza. Eljött azonban neki is az az utolsó óra, mikor Isten ítélőszéke elé kellett áll­nia. Szemét nyugodtan hunyta le. Igy tán jobb volt neki. Nem volt többé a siron lobogó mécs. Nem borult többé senki a sirra. Ott állt egyedül, magányban, a két öreg sírhalma egymás mellett. Ki tudja : az Isten is tán igy akarta ? Ez volt talán az öregnek a legszebb nyugvás. És egy elhagyott sírral több lett a te­metőben . . . Ezután következett a villamos össze­kötő vasút. A polgármester nagy körvonalakban és általánosságban röviden bevezette ) a főjegyző, melynek fontosságára kiválólag felhívta a képviselők figyelmét. Ezután olvasta fel a pénzügyi bizottság javaslatát, mely után a körül indult meg a vita, hogy miképen történjék a kérdés­nek tárgyalása, mert volt egy nézet, mely először is általánosságban kivánt hozzá­szólani s csak amennyiben általánosság­ban elfogadtatnék, vélte a részletes tárgya­lást. Bár az ügyek tárgyalásának e formája nálunk szokatlan és azt az ügyrend nem ismeri, a kérdés körül általánosságban is fejlődött ki kisebb vita, mely után kimon­dotta a képviselet, hogy részletes tárgya­lás alapjául a pénzügyi bizottság javasla­tát elfogadja, s igy megkezdődött a javas­latnak pontonkénti tárgyalása, melyet a városi főügyész vezetett. Pontról-pontra lett felolvasva a javaslat s vétetett tárgyalás alá Frey Ferenc szólalt fel elsőnek, utalva arra, hogy Töröknek van egy régebbi ke­letű kötelező nyilatkozata,- amely szerint a város minden áldozata, anyagi hozzá­járulása és garanciája nélkül nyilatkozott késznek a vasút épitésére, s igy kérdi, mi okon tér el a város attól, s miért nem szorítja Törököt kötelező ígéretének be­váltására ? s amennyiben Török azt bármi jogos okból nem állana, ugy véleménye az, hogy szóiitassanak tel más vállalko­zók, vájjon nem volnának-e hajlandók a vasút épitésére. A főügyész felvilágosító szavai után a kérdés első része el volt intézve, a máso­dikra nézve pedig ugy vélekedett az elő­adó főügyész, miszerint a város nem me­het házalni a vasúttal, vállalkozót keresni. Dr. Eforn Károly a sur tax tekintetében szólalt fel. Véleménye szerint nem lát kellő garantiát abban, hogy a kontemplált dijakból a város által garantálni szándé­kolt 30000 korona évi járadék fedezetet fog nyerni, másodsorban pedig a tekin­tetbeni aggályát adta elő, hogy ha idővel a kormány ismert vasúti politikáját, neve­zetesen, ha a berlini tervezett összeköt­tetést a Dunának városunknál leendő át­hidalásával meg fogja valósítani, hogy ak­kor meg fog szűnni az átmeneti forgalom után szedendő dij alapja, s igy a garantált összeget a város lesz kénytelen egész­ben, vagy jó részében fizetni. Ezzel szemben azzal nyugtatta meg felszólalót a városi főügyész, hogy a vá­ros csak oly értelmű kötelezettséget vállal, hogy csak akkor és addig fizeti a ga­rantált összeget, amig a vasúttársaság a dijakat beszedi és a városnak át is adja. Számosan szóllottak azután az ügyhöz, részint hogy aggályaik az adandó felvilá­gosítással eloszoljanak, részint pedig, hogy módosításokat ajánljanak. Háromnegyed egyre járt már az idő, midőn a beható és komoly tanácskozás véget ért, s amidőn a polgármester elren­delte a névszerinti szavazást a pénzügyi bizottság javaslatának el, avagy el nem fogadására. Negyvenkilenc szóval kettő el­lenében fogadta el a képviselőtestület a javaslatot, mely végleges szövegezésben igy szól: Esztergom szab. kir. város képviselő­testülete elhatározza, hogy az Esztergom vasúti állomás és Párkány-Nána vasúti ál­lomás között létesítendő Dorogi uton, Kos­suth Lajos, Lőrinc utcán és Mária-Valéria vashídon át haladó Török Emil buda­pesti mérnök vállalkozó által tervezett vil­lamos összekötő helyi értékű vasút cél­jaira, illetve ezen létesítmény elősegítésére az alábbi 7-ik pontban meghatározott ha­táridők betartásának feltételével a követ-1 kező kedvezményeket és hozzájárulásokat biztosítja. 1. Vasúti használati célokra, a vasút meg­szűntéig díjtalanul átengedi a szükséges utca, illetve közterületeket a kötendő szer­ződésben részletesen meghatározott mér­tékben és építési feltételek mellett, illetve a város és vállalkozó között már 1900. év de­cember 30-án kötött és 201/900 kgy. sz. a. elfogadott szerződésnek az elfoglalás, épí­tés, kivitel stb. vonatkozó rendelkezései szerint, különösen kiemelvén, hogy a köz­területek kibővítésére petán szükséges ki­egészítő területek megszerzése és kisajá­títása és fentartása kizárólag a vasút dol­ga és költsége. 2. Abban az esetben és azon világos feltétel mellett ha és amennyiben a m. kir kereskedelemügyi miniszter úr a m. kir. Belügyminiszter úrhoz 114088/II-b./1905 sz. a. kelt átiratában, kilátásba helyezett, a város részére minden, az ezen létesítendő vonalon le, vagy feladásra kerülő áruk minden métermázsája után 4 fillér, azaz négy fillér városi pótilleték szedését enge­délyezi és a vasút azt szabályszerűen a város részére szedi és a beszedetteket le­vonás nélkül át is szolgáltatja, fizet a vá­ros mindaddig, amig a jelzett pótilleték szedési jog meg nem vonatik és az ezen hozzájárulási célra felvett kölcsön végtör­lesztést nem nyer, évi 10.000 azaz, tízezer korona támogatási összeget a vasút meg­nyíltát követő év végétől számítva minden december 31-én a saját házi pénztáránál; amennyiben pedig az ezen létesítendő összekötő vasúti vonalon a csupán átfutó (transitó) áruk métermázsája után 2 fillér, azaz kettő fillér pótilleték szedése engedé­lyeztetik, az esetben az előző pontban meghatározott beszedés, érvénybe állás és beszolgáltatás tartama alatt kitett időig, il­letve a vállalat által felveendő kölcsön előbb bekövetkezhető végtörlesztéséig évenként ugyanazon határidőben további 10.000 kor. azaz: tízezer korona támoga­tási összeget, amennyiben pedig az előző pontban körülirt átfutó (transitó) forgalom minden métermázsája után 3, vagyis há­rom fillér engedélyeztetik, a két pont alatt meghatározott feltételek mellett további 10000 azaz: tízezer korona összeget vagyis, á három filléres transitó pótilleték enge­délyezése esetében 110.000 + 10.000 kor. vagyis együtt további 20.000 kor. össze­get, mely a kétrendbeli és együtt összesen 20.000 kor. esetleg 30.000 korona támo­gatási összeg fizetése még a további fel­tételekhez köttetik. 3. Azon esetben, ha az építendő helyi­érdekű vasút beruházási tőkéje az illeté­kes minisztérium által 2.400.000 korona összegen alóli összegben állapíttatnék meg, — ezen leszállításnak megfelelő számtani arányban a biztosított szavatosság is leszáll, Vagyis a .garantált évjáradéknak megfelelő tőke, illetve törzsrészvény ösz­szege is megfelelően kisebb lesz. Ugy, hogy a garantált évjáradéknak megfelelő tőke­törzsrészvény, a befektetési tőke V-* egy negyed részénél nagyobb nem lehet. 4. Köteles lesz a vasút vállalat az üzembevétel napjáig a biztosított 10.000 kor. esetleg további 10.000, illetve 20.0C0 korona támogatási összeg fejében annak tőkében megfelelő 200.000, korona illetve, 400.000 vagy 600.000 korona névértékű, a vasút társaság által fennállása alatt név­értékben és kisorsolás utján feltétlenül beváltandó törzsrészvényt a város tulaj­donába átadni, illetve házi pénztárába letenni, továbbá, 5. hogy a vasúttársaság a vasút üze­méhez a szab. kir. város villamos telepét köteles használni, melyet tartozik azonban a részére szükséges hajtó-erő áram szol­gáltatás teljesítő képessége fokáig a saját költségén a meglévő városi telep minden hátrányos befolyásolása nélkül kibővíteni, gépekkel felszerelni, mely beruházások azonban, a vasúti vállalat, illetve engedé­lyes által tett ajánlathoz képest minden külön megtérítés nélkül azonnal a város tulajdonába mennek át, s ennek fejében a város igy felszerelt villamos telepe, a hajtó erőt 5 évről 5 évre külön egyez­séggel meghatározandó kedvezménj^es árban szolgáltatja a vasútnak, világosan megjegyeztetik, hogy amennyiban a hajtó­erő szükség okából a telepnek idők fo­lyamán további kibővítése, illetve felsze­relése válnék szükségessé, az a fenti fel­tételek mellett kizárólag a vasúttársaság feladata és költsége. 6. Hogy a város és vállalkozó között Esztergomban 1900. évi december 31-én kötött és a vállalkozó által 1905. évi ja­nuár 20-án kelt 547/1905. tan. szám alatt iktatott alapajánlatával beterjesztett és módosított szerződés egészben különösen és kifejezetten is a nyereményrészesedés, továbbá a teher szállításnak éjjeli lebonyo­lítására vonatkozó korlátozások ezen szer­ződésnek megkötése által, úgy a vállal­kozó, valamint az általa kieszközlendő „en­gedély okirat" által a város részére biz­tositatnak. 7. Ezen határozattal megadott kedvez­mények és támogatás iránti kötelezettség hatálya azon esetben, ha vállalkozó vasúti engedélyes vagy jogútóda a tervezett va­sút építését 1907. évi október l-ig meg nem kezdi és 1908. évi juli 1-éig be nem fejezi, illetve a forgalomnak át nem adja, minden kártérítési igény nélkül önmagától megszűnik és a város közterületei felett a vállalkozóra és az eddig keletkezett tárgyalásokra való minden tekintet nélkül szabadon rendelkezik. Folytatása a közgyűlésnek délután 4 óra­kor volt, midőn a napirend többi pontjai tárgyaltattak le, amelyeket már ismertet­tünk. —r. Gyógyitható-e a tttdötuberku­lózis? Irta : dr. Tauszk Ferenc. (Vége.) Németország mintanépszanatóriumában,, mondja Kuthy, Belzigben az 1903. év sta­tisztikája a klimátó-hygiénás-diatetikus kura eredményképen csak 57'5°/o eredményes kezelést képes kimutatni. Ennek az oka részben az, hogy a nevezett intézetnek be­teganyaga, mely e statisztika alapjául szol­gál, még több III. stádiumbeli esetet tar­talmaz, mint a mieink, részben nézetünk szerint a nálunk methodice és a leggon­dosabb individualizálással keresztülvitt viz­gyógyitásmódnak köszönhető, melynek ré­vén egy hatalmas fegyverünkkel több van a kezünkben, mint a legtöbb külföldi gyógy­intézetnek, a hol ez a gyógyfaktor még mindig jórészt ismeretlen. Egy további fontos kérdés, a mely a szanatóriumi kezelés kapcsán felmerül az, hogy az ilyen módon elért eredmény meny­nyiben állandósítható. E tekintetben ugyan­csak Németország szanatóriumai szolgál­tatnak elegendő adatot. De hihetőleg nem­sokára az Erzsébet királyné- szanatórium­ból gyógyultan elbocsátott betegek további sorsa felől is megbízható adatok fölött fo­gunk rendelkezni, a minthogy az idevágó adatok beszerzése máris folyamatban van. Németország szanatóriumai igen szép eredménynyel dolgoznak. Hivalalos ada­tok szerint a szanatóriumokból elbocsátott betegek 72%-a munkaképes és hogy ezek az eredmények tartósak, mutatja az a körülmény, hogy öt év elteltével a gyó­gyultan elbocsátottak mintegy 30 százaléká­nál volt teljes gyógyulás megállapítható. És hogy az esetek jobb megválasztásánál a szanatóriumok még kedvezőbb eredmé­nyeket is képesek felmutatni, mutatja azt

Next

/
Thumbnails
Contents