Esztergom és Vidéke, 1906

1906-10-28 / 86.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA "NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== Előfizetési árak: === Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA Laptulajdonos kiadók: M Píokopp Bjula es Brennei

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők] Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. JON fl ?EJEDECE(T). Jön a fejedelem, messze idegenbül, — Hangzik az örömhír a hazán keresztül. Tárogató harsan, nagy idők keservét kisérő nép közt hiába keresnénk, (Th'ntha a nagy Isten megsokalta volna: Mem halt meg a magyar, de nem is rabszolga! Hosszú kétszáz évig, hejh, hiába vártunk; CDikor támad újra régi szabadságunk . . . (Tlárvány tenger felől, mikor kél a hajnal, Dem birt a magyar a tenger búval, bajjal; Sötét volt az éjfél, csillaga se fénylett, Ösvényt megmutatni az eltiprott népnek, fi dicsőség napja lehanyatlott végkép, megszentelt emlékét szemünk előtt tépték . . . 5ok kuruc labanc lett . . . Eloszlik az álom Daliák repülnek fújó paripákon. Haza jött Rákóczi, sírjából feltámadt, Hogy megvédelmezze elhagyott hazánkat, messze idegenből, haza jön pihenni Rétszázéves múltból, hogy ne fájjon semmi, — Hogy a szenvedések szűnjenek örökre: Temessük csontjait az anyai földbe. (űbád) Jön a fejedelem, messze idegenbül kárpátoknak alján tárogató csendül, mélázón, kesergőn száll az erdőn által, Hol mint zúgó vihar, hol mint csalogánydal. 5 merre száll nyomába suttogó nesz támad, Hallik dobbanása futó paripáknak, 5 mintha szárnya kelne valamennyi rögnek, melyet a kurucok verőkkel öntöztek. Szétnyílnak a sirok, kelnek szellem árnyak, Daliái véren szerzett szabadságnak, Gyűlnek, gyülekeznek halvány hófehéren fl majtényi siko.n, a nagy csatatéren, 5 mintha tenger volna, hullámzik a tábor, Várják a későket nagy Erdély országból. Zászlót is lengetnek, felgyúlnak a máglyák, Csatasorban készen, a parancsot várják. Halovány hold fénye reszket rajtok végig, fl szemek lángolnak, szablya, kopja fénylik, llyerit a harci mén, szól a réz pacsirta, S egymásra borulnak a kurucok sirva. S felhangzik a jelszó csillagoltó éjbe: Jön a fejedelem! Rurucok elébe! Cévai Sándor. RÁKÓCZI. A honszerelem eszményének, egy a magyarok viszontagságos történetében örökkön a zeniten előttünk fénylő csillaga! Oh ! adjatok szavakat annak igaz, benső tolmácsolására, amit ma a magyarok éreznek, mikor a fejedelmek legnemesebb daliájának és bujdosó társainak porlandó hamvait két század után az édes haza ölén üdvözölhetjük. A hit dogmája szerint élőt; érte szenvedést tűrőt és halált szenvedőt a szentek* ,'sorozatába magasztalja az Egyház, hogy követésére buzdítson. Helyesen teszi. Mert van-e valamely vonzóbb, erőteljesebb erő a hűséget és kötelességet megtartani, mint azok útmutatása szerint élni, kik egyedül azért éltek, hogy üdvöt keressenek önmaguknak és embertársaiknak. Magyarok! tudjátok-e mi a hitelvetek ? A hazaszeretet ! A hazának szeretete, mely abban a gyönyörteljes eszmében világit felénk és boldogít bennünket: szabadság! Ezért élni, ezért tűrni és halált szenvedni : felmagasztaltatás. A felmagasztaltatás pedig szentté avatás, melynek bűvös-bájos, csodálatos légkörében kiemelkedik Rákóczi és bujdosó társainak nagy szelleme. Szent hamvak ! hozott Isten benneteket ! Bűneinket megbánva, mellünket verve, megtérten a nemzeti ujhodásban köszönti a bujdosókat Esztergom szabad királyi város ifja és örege. Mélységes érzelem szállja' meg a sziveket, amit úgy hivnak: honszerelem. S majd a bánat könnyeivel a múltra és az öröm könnyeivel a jövőbe tekint. Hisz sirva vigad a magyar! Ti ős város gyermekei, kiknek nagy szülői körében itt villogtatta a szabadsághős halált osztó pengéjét ; kétszeres kegyelettel üljétek meg hamvaikkal hazatérő Rákóczi és bujdosó társainak ragyogó emlékezetét. Boruljatok le! Boruljatok le a földig, hálát adván a magyarok Istenének, hogy hazatérésükkel egy szebb jövő hajnala pirkad felénk. Vesszen a meghasonlás ördöge közöttünk, száműzve legyen az ármány, melynek szomorú, szivet facsaró munkája volt a majthényi sik és Világos. De szálljon közénk a nemzet Géniusza, ki homlokon csókolva a hősöket megtermékenyité azokat a lelki erővel, az önfeláldozással a hazáért, a magyarok hazájáért. Aki nincs velünk: Rákóczival, szellemével, eszményével a mai napon: az átkozott legyen s nyíljék meg előtte a megvetés sirja s legyen kiátkozva a nemzet élő testéből elrettentő például az utódoknak s azoknak, kiknek a hazaszeretet vagy csak külső máz, hogy a nemzet testén élősködjék. A mai nap a diadal ünnepe. Oltára a hazaszeretet. És a Szabadság frigyszekrénye körül jelennek meg előttünk Rákóczi, édes anyja Zrínyi Ilona, Thököly Imre az erdélyi fejedelem, gróf Bercsényi Miklós, Eszterházy Antal, szarvaskendi Sibrik Miklós hatalmas alakjai. Megjelenik előttünk zágoni Mikes Kelemen és a kurucok ezrei, kik akkor, igen akkor . . . toborzékoló méneken végig száguldva a hazát, szabadságáért küzdöttek . . . Folytassam? Minek? Nem akart a magyar rabbilincset viselni, nem akart édes hangzású nyelvéről lemondani, nem akart semmit ami faját, fajának elsőbbségét vagy épen fentartását veszélyezteti. Magyar és szabad akart lenni, mint ahogy ma is akar. És a trencséni ütközet Majthényra vezetett, ahonnan a menekvés: a megadás és bujdosás. Menekvés? Igen az élet menekvése, nehogy vérgyönyörben ússzon az ellen! Ám a szabadság ennek hatalmas eszméje, nem menekült, az beszélt a magyarban s ki-kitört, mig végre diadallal hoz-