Esztergom és Vidéke, 1906

1906-10-28 / 86.szám

hatja haza azokat, kik, mert annyira szerették a hazát, árulóknak minősittettek. Ezen a nagy napon, ezen a dia dal ünnepen, sziveket-lelkeket elragadó és a honszerelem gyönyöré ben áradozó gondolatokkal nyíljon meg imára minden magyar ajka igy fohászkodván: Oh Uram! bocsásd meg vétkeit az ellennek, mert nem tudták, mit cselekszenek. És ne vigyj bennünket a kísértetbe, szabadíts bennünket a gonosztól, hogy Rákóci és bujdosó társainak hit és honszerelmével örökre dicsőíthessünk téged! Magyarok Istene! Nemzetünk Gondviselője! Áraszd reánk áldásodat. Ne vond el tőlünk nemzeti eré nyeinket tápláló malasztodat. Segíts a nemzetek útjain kivívnunk a sza bad független nagy magyar biro dalom eszméjének évezredekre kiterjedő megalapítását. Áld meg a Királyt, ki örömet szerzett hű népének. Magyarország Nagyasszonya, Boldogságos Szűz Mária, kinek angyali jóságot visszatükröző képe a hős kurucok „Libertás" feliratú zászlaját díszítette: vedd továbbra is pártfogásodba hű nemzetedet. Esedezz érettünk nemzete sorsán zokogó fiadnál, hogy minden magyar fia a hazának II. Rákóczi Ferenc fejedelem, minden magyar nő a fejedelem hős anyjának: Zrínyi Ilonának hit és honszerelmét tartsa legékesebb kincsének. Fel a szivekkel te ős város népe! Dicsérd az Urat, mert a nagy fejedelem szelleme bennünk és porladó hamvai az édes haza ölén pihen, hol mindnyájunk bölcsője ringott. Méíy hódolattal üdvözlünk Benneteket, hamvaikban, hazatért bujdosók. Isten hozott! Az Esztergom-járási róm. kath. tanítói egyesület őszi közgyűlése. Az „Esztergom-járási r. k. tanitói egyesület" őszi közgyűlését a városháza nagytermében, f. hó 25-én tartotta amelyet a város n. é. polgármestere készséggel bocsátott rendelkezésére a járás tanítóinak. A közgyűlés előtt dr. Fehér Gyula belvárosi plébános mutatta be engesztelő áldozatát a nyár folyamán elhunyt Klinda Irma igazgató tanítónő lelki üdveért. A közgyűlést, mely igen látogatott és tartalmasságában is érdekes volt, fél 9 órakor nyitotta meg Bertalan Vince elnök, ki lendületes megnyitójában a bujdosókról emlékezvén meg, párhuzamot vont a mai hazátlan romboló tanok és az eszményi honszerelem között, melynek egyik megtestesítője II. Rákóczi Ferenc fejedelem volt. Megnyitóját befejezve, kartársaihoz fordult a költőkirály szavaival: Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar ! amelyet a lelkesedés csodálatos és megkapó érzelmével vett dalra a tanitói kar, Rákóczi ünneppé avatván a gyűlés első felvonását. A lelkes és hazafias megnyitó igy szólott. Mélyen tisztelt Közgyűlési Kedves Kar társ aki „Halljátok-e micsoda hang ? Tárogató hangja! Zöld erdőben, sik mezőben Ugyan ki ríkatja? Nagy Rákóczi lelke zendül A fúvó szellőben, Nagy Rákóczi lelke zúg-búg A futó felhőben.* (Pósa.) Messze keletről, ahol erős meggyőződésem szerint vérszerinti rokonnép lakozik, a Márvány-tenger partjáról hazatérőbe vannak a nagy bujdosó fejedelemnek és társainak földi maradványai. Ezen maradványok oszlopai voltak azon fajmagyarok emberi szervezetének, akiknek ihletett lelkei a munkácsi várasszony : Zrínyi Ilona nak, fiának: II. Rákóczi Ferencnek, a nagyasszony második férjének: Thököly Imre erdélyi fejedelemnek, Eszterházy Antal vitéz kuruc tábornagynak, szarvaskendi Sibrik Miklós udvarmesternek és Bercsényi Miklós kuruc fővezérnek voltak a hazaszeretettől megszentelt templomai Mint ilyenek szerepelnek a magyar tör ténelem lapjain, kik a szabad nemzet eszméje által lelkesítve rántottak kardot az önkény ellen, vagyont, életet feláldozva azon a küzdésben reánk öröklött célért: Szabad Magyarország! Szabad Magyarországért küzdöttek ők kurucaik táborában s nem rajtuk muK, hogy a majthényi síkon a szűz Mária képével hímzett Libertas-lobogó az ármány, az ellen kezébe került. A szabadságért folytatott küzdelem, ha leveretett is, de ha az eszmének mély erkölcsi alapzata van, az nem hal meg soha. Az erkölcsi alapzat pedig annál biztosabb, annál szilárdabb, minél jobban átjárja részeit a hit sava a krisztusi tanból, mely megtanít a hazáért élni és halni. Azok a hősök, kiknek porladó tetemeit a nemzet vágyakozása, szebb jövő reménye kiséri haza fejedelmi pompával, kiknek nagy szelleme kigöngyölgeti a lobogót, máglyákat, fáklyákat gyújt örömtűz ként az éj világosságába, megszólamlitja a tornyok zenéjét, hálaadó és engesztelő áldozatra hív, akik iránt a nemzeti hódolat a hazaszeretet mámorában minden igaz magyarban osztatlanul megnyilatkozik, akiknek eszméiért ha Golgothát járt is magyar, lelkesedni nemzeti feladat: emlékezete nemzeti és erkölcsi kötelesség. Nemzeti és erkölcsi kötelesség a magyar kath. tanitói karnál, melynek hazaszeretete átöröklött hagyomány, megerősítve attól az időtől, mikor a keresztvíz alá hajtotta fejét. Ez a megerősítés nem tűr egyebet, mint a hazaszeretetet, mely az Isten szeretetével egy és ugyanaz ! Nem tévelyeg a nemzetköziesség fogalmába burkolt hazátlanságban ; nem száll abba a végletbe, ahol a hivatás elvont fogalom, a munkakör kenyérkereseti ág csupán. A magyar kath. tanitók karának eszmeköre magasabb légkörből való. Onnan, hol a Hunyadyak, Zrínyiek, Rákóczi és Kossuth szellemei őrködnek a nemzeten, s akiknek önfeláldozásán merítve a nemzet, a szabadság, a fajszeretet fogalmának tartalmát : öntudattal, nemzeti büszkeséggel oltja, csepegteti a hazaszeretetet az istenfélelmet a nemzet meg-megujhodó sarjába: a gyermekbe, az ifjúságba. Ennél nagyobb, magasztosabb, fenségesebb eszme, munkakör nem létezik s nem fog létezni, ha még úgy bizonyítják is azt, hogy miután a megingott vallási világnézet parancsaiban hitelét veszítette, azt a természettudományok világéletén keresztül az uj tudomány morálja, helyettesítse és vezesse a népet aestetikai kiművelésre. Tudomány istenfélelem nélkül, sziv érzelem nélkül, morál természettudomány alapján : chimera. Látjuk az idők jeleit. A társadalom for rong. Zabolátlan kezd lenni. Egyre-másra tolulnak elő a tömegek az új próféták zászlói alatt. Talán a hazáért ? Talán is tenfélelemmel ? Hisz ha azért és azzal! De nem azért és nem azzal, hanem egy célzat: kenyeret, látványosságot, kéj gyö nyört lehetőleg munka nélkül. A munka immár nem becs, nem neme sitő cselekedet, s ha kell áldozat, hanem kényszereszköz oly célok elérésére, melyben először az ember, mint individualista, azután vele együtt faja, nemzete fog elbukni. Bukását pedig tetézni fogja az istenfélelem hiánya. S találkoznék a magyar kath. tanitói karból, ki az uj próféták követőinek vallaná magát! Igaz magyar kath. tanitó nem, de igen kath. iskolában működő tanitó talán, kinek tudatába véste magát a kétkedés rettenetes szelleme s rabjává vált az individuális socializmus hazaszeretet nélkül való törekvésének, amit a Magyar Tanitók Országos Bizottságának, vagy mondjuk egyesületének nyomása az aba uj tornavármegyei általános tanitói testület tűzött ki forradalmi zászlóul, mikor a szociáldemokratizmus karjaiba vetve magát, eltért hivatásától és józan ésszel meg nem indokolható oly szakszervezetté alakult, amely a munka közben, a munkaszüneten, sztrájkon kivül kizár minden néven nevezendő nemes irányzatot és célt. Mély szomorúság vesz erőt rajtam, mikor a hűtlenséget látom a Tanitói kar egy részében. Ez nyilvánult a magyarországi állami tanitók országos közgyűlésén, mikor kimondották, hogy a neveléstudomány ágazatát nem müvelik addig, mig fizetésük tetszésük szerint rendezve nem lesz. Hasonlóképen jelentette ki a kényszert, a terrorizmust a Magyar Tanitók Országos Bizottságának elnöke, Kozma László a kultusz miniszterhez intézett beszédében, amelynek egyenes folyománya az abaujtornai eset. - De nem nyilatkoztak meg úgy a magyar kath. tanítók országos gyűlésükön, melynek munkásságában a nemzeti öntudat és fajszeretet ápolása, fentartása és fejlesztése körüli nagy munka, nagy nemzeti védelem munkájának meghatározása, irányítása és keresztülvitelének módozata adta a fősúlyt az igazi, a hazafias sotiális problémák megfejtésére. És itt az esztergom-járási róm. kath. tanitói egyesület győzelmet aratott azon terjedelmes javaslatnak egész teljében való elfogadása által, amelyet f. évi június hó -én tartott közgyűlésünk Miklóssy József kartársunk által mélyen átgondolt indoklással magáévá tett és az országos gyűlés elé vezérelt. Pedig-pedig mennyivel kisebb összegű ellátásban és mily sérelmekkel tetőzött megrövidítésben részesül a kath. tanitó ez idő szerint is az állami tanítókkal szemben ! Ámde kötelességtudásban, hazaszeretetben annál magasabban, annál szilárdabban áll, mert hiszi és vallja és pedig a nemzeti küzdelemhez hiven és tántoríthatatlanul, hogy a nemzet közoktatásügyi kormányának élén álló nagy fia, Apponyi Albert gróf abbeli kijelentése, hogy a nemzetnek a tanítókkal szemben becsületbeli tartozása van s ezen tartozás ki fog egyenlitetni : teljesülni fog. Igaz várni nehéz, a szenvedés és nélkülözés könnyei még nem száradnak fel, — de inkább várni és szenvedni — ami ugy se fog soká tartani, — mintsem — jól, jegyezzük meg önönmagunk hazaszeretetét kétségbe vonatni, vagy zsákmányul dobni annak a hazátlan szocializmusnak, mely ha uralomra jutna, még mostohábban fogna elbánni a tanítókkal, mint az a liberális rendszer, mely a felekezeti tanitók fizetését-tekintet nélkül a megváltozott viszonyokra 600 korona minimumban állapította meg, nyugdíjügyünket pedig akként rendezte, hogy két törvényt önkéntes szadályrendelettel egymással ellentétbe helyezett. Amit ezenfelül adott, azzal csak fokozta az aránytalanságot, amely egy képzettségben kisebb qualitásu írnok és tanitó között áll fenn. Tekintsenek önök csak Uraim Franciaországra, hol modern sotialis uralom áll fenn, gondozva vannak e ott a tanitók oly fokban, mint a hogy nálunk kontemplálva vannak, amint hogy kétségkívül meg is fog adatni. Az a sotialismus pedig, amely a nemzetköziség emlőin nő fel, az ha reá szorul is a tanítóra, de zsarnoka lesz, mint minden intézmény, amely céljainak elérésére a terrorizmust veszi igénybe. Ezek táborába mi nem mehetünk, őket nem követhetjük. Ami terünk a keresztény nemzeti sotialismus, mely a nemzet nagyjai iránt hódolattal viseltetik, emléküket ápolja eszméit megöfegbiti, él dolgozik, ha szükség van reá bujdosik, vagy meghal a hazáért. Ez is sotialismus, de nemzeti. Lágy fuvalmú szellő kél napkeletről nyugatra. Hősök kurucok szellemei térnek képzeletünk ábrándos világába: jön Rákóczi, Bercsényi és társai, a szabadság küzdelmében szerzett szenvedés megdicsőült hősök szellemei, hogy mi a kortársak unokái álmunkból felocsúdva erősbitsük a honszerelmet, elűzve tőlünk minden kísértetet, mely a jónak látszatával rabbilincsbe verhet. Hozzák a tetemeket, hogy az édes haza lágy ölén pihenjenek. Hozzák ! Önkénytelen ajkamra tóiul a konstantinápolyi lazaristák gyönyörű kisérő levelének azon része, melyben felkiált. Rákóczi lelke ! Ki irná le a te szépségedet, ki tudna nevet adni, annak a hatalmas érzeménynek, melyből te erőt merítettél. Ki tudja már, csak te, kit hazának nevez az emberi nyelv. Csak anya ismeri a fia szivét, a fia lelkét Magyarok hazája ismeri fiait" Igenis ismeri. Ismerjük mi magyar kath. tanitók s mert ismerjük, hivek maradunk azon nagy eszmékhez, a miért harcolni, bujdosni és meghalni tudtak őseink, kiknek emlékezetét szent kegyelettel ápoljuk önmagunkban és gondviselésünkre bízott gyermekekben, ifjúságunkban és népünkben. Mert hivek maradunk a hősök, a bujdosók, a vértanuk eszméihez, mert mint magyar kath. tanitók abbeli hivatásunktol el nem térhetünk: Felkérem a mélyentisztelt közgyűlést, vegye dalra a költő intelmét: Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar! Ezek után az őszi közgyűlést a kegyelet érzelmeitől áfhattan van szerencsém megnyitni. Megnyitó után Perger Lajos egyházi elnök, ker. tanfelügyelő szólalt fel. Beszédében a szocializmus mozgalmakra terjedvén ki, óva intette a tanítókat, hogy aki előtt becsült a vallása és szent a hazája, azon szocializmus karjaiba ne vesse magát, amely önömagát sem ismeri. Hivatkozott a kultuszminiszter kijelentésére, aki a tanítókról .való gondoskodást az ország becsületbeli köte-. lességének tartja. Ezután a mult közgyűlés jegyzőkönyve olvastatott fel, mely elfogadtatott és hitelesíttetett. Majd felolvastatott a bibornok hercegrimás és a főtanfelügyelő meleghangú válasza a beküldött jegyzőkönyvre és az egyesület évi jelentésére vonatkozólag. Az egyesület körében történt személyváltozások bejentése után Miklósy József igazgató-tanitó olvasta fel néma csendben selymes lágysággal megirt gyönyörű emlékbeszé-