Esztergom és Vidéke, 1906

1906-01-28 / 8.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE r .g A ..VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és-csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . .6 kor. Negyed évre. . 3 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Di*. Píokopp Gijula és Brenner* Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A Kolos kórházról. Esztergom, jan, 27. Esztergom város képviselőtestüle­tének a napokban tartott ülésének tárgysorozata jutott kezembe, mely­ből a többek között ezt olvasom: „ 6. A kór házbizottság, kér elme,a köz­kórház részére 1905. évre engedélye­zett lő,000 korona kölcsönnek egy évre való meg hosszabbítása tárgyá­ban.^ «* v'-- - • Magyarázata ennek az, hogy a mennyiben a kórháznak gyógydi­jakban künn levő aktívái, — me­lyek a passivákat jóval meghalad­ják — lassan folytak' be, mig a kórháznak a folyó kiadások fedezé­sére, hogy úgy mondjam forgó tő­kéje nem volt, kellett valamely ki­segítő forrásról gondoskodni, hogy a kórház, gépezete fennakadást ne szenvedjen. , Evégből kereste, meg < a- -kórház bizottsága a város ' képviseletét, s kérte, hogy egy évi időtartamra ad­jon a városi alapokból 15,000 ko­rona kölcsönt, rtíif\az engedélyezett is. ^..köícsöabői .a .kórház a kikö­tött'*d#n belül ; mind^3ss^e 5000 ko­ronát* fizetett csak vissza, mig tíz­ezerrel adós •. maradt, s igy most, „Esztergom és vidéke" tárcája. Tűnődés. Sokszor eltűnődöm afelett: A fiamból, hogy mit nevelek. Az apai kétség úgy űz, hajt — : Mi lesz a fiamból, mi lesz majd * . ! Rendre számlálgatom ujjamon, Ahány kenyérszerző mód vagyon ; Sorraszedem : mi szép, mi a jó, Néki milyen pálya lesz való. S bár egyre fürkészem az utat — Boldogsághoz melyen eljuthat. S hasztalan kutatom tűnődve Nem tudok eljutni — dűlőre ! De hisz' hiába is keresem: Minek válik be a gyerekem. Most jut az eszembe : hiszen még Nincs is a házamnál feleség! Tuba Károly. Város a tenger fenekén. Á csapszék, mely egy tengerparti város piszkos utcájában állott, már zsúfolva volt. Mindenféle nemzetbeli tengerész volt ott képviselve. Egyik jobban zajongott mint a másik. mivel azt visszafizetni nem tudta, kért ujabbi egy évi halasztást a visszafizetésre, helyesebben: nemcsak a tízezer korona visszafizetésére kért halasztást, hanem a már törlesz­tett 5000 korona kölcsönt újból kérte egy évi idő tartamra. ; • Köztudomású, hogy a Kolos kór­ház minden tekintetben egy modern kórház, melynek építkezése, beren­dezése, felszerelése a hygienikus követelmények mai színvonalán áll, s igy nem csoda, ha látogatottsága oly rohamosan emelkedett, mi az intézménynek és a vezetőségnek csak dicséretére válik. Minden kel lék meg volt, csak egy hiányzott, ami pedig, hogy mily elengedhetetlen kellék* igazolja a példa, t. i.-hiány­zott- a forgó tőke. Hitelével egy ideig csak fenn tud­ta* magát tartani, mivel azonban a gyógy dijak lassan folytak be, s a mennyibem a szállítók türelme is végére kezdett járni, a kórház finan­ciális helyzete hasonló kezdett lenni annak az üzletembernek a helyze­téhez, aki forgó tőke, készlet nél­kül kezdi 'az üzletet r folytonos fol­tozás. •/'! ""' ""-'-j ' ft^ A kórhazbizottság aggodalommal nézett eléje az állapotok ilyetén fej­Az erős italok megtették már nagyobb­részt köteleáségökef.' Tántorgó s károm­kodó alakokba ütközött az ember lépte i­nyomon. A füstöt bicskával lehetett volna faragni. Volt itt mindenféle nép. Kapitány­tól le egész 1 a legutolsó hajós inasig. Al­kudoztak, kockáztak, ittak, bagóztak, or­dítottak. Közbe meg ölelgették a festett képű kiszolgáló leányokat. Bábeli zsibaj töltötte be a csapszék minden zegét-zugát. A korcsmáros, egy termetes, tenyeres­talpas alak, vigyorgó arccal futkos ide­oda. Boldogan söpri be a fizetett italok árát, ha nem látják, nagyot röhög a mar­kába. Ma különösen nagyon látogatott ez a fészek. Mintha légyottot adtak volna itt egymásnak a föld összes nemzetei. Az egyik zsiros asztal mellett hatan ül­nek. Mindeniknek arcán látszik már az italok" hatása. Össze-vissza beszélnek. Egymást túlli­citálják a lármában. Előttük üres és tele üvegek állanak rendetlen összevisszaság­ban. A társaság feje egy ravasz arcú vén fickó, aki teljes életét hajókon tölte. Ő rajta ugyan ki nem fog senki. Sem ital sem ember. Viharvert ragyás arcát vör­nyeges őszes szakái köriti. Fején vászon sapka ül. Egész testét vízhatlan köpeny borítja Szájából épen most köp ki egy csomó bagót. — Igaz biz a' fiúk! Remek élet a ten­lődésének, azonban a baj eredmé­nyes orvoslására eszközt nem ta­lált mást, mint a fent jelzett köl­csönhöz nyúlni. Az a körülmény, hogy a kórház 1905. évben a kölcsönből 5000 ko­ronát visszafizetett, a financiális ál­lapotok javulására engedett követ­keztetni, ez azonban csak látszólagos volt, miként azt a kölcsön meghosz­szabbitása igazolja, mert magában véve a financiális állapotok rosz­szabbodtak. Nem közeledtek ugyan a deficit fogalmához, mert a kór­ház aktívái a passivákat felülmúl­ják, azonban egy oly idő küszöbé­hez látszik elérni a kórház finan­ciális tekintetben, mi az egyensúly megzavarását fogja előidézni, s ami­nek elejét venni mindnyájunknak feladata, erdeke. IIa már most. az igazi okokat keressük, megtaláljuk abban, hogy mig a- kormány a kórház berende­zésére, felszerelésére szükséges sze­mélyi és dologi kiadásokat, mint feltétlenül szükségeseket hozzájáru­lásával sanctionáita, addig a gyógy­dijákriak mérsékelt emelését nem­csak, hogy nem engedélyezte, ha­nem azokat a. három, utolsó éven belül. 10 fillérrel leszállította,,da­gerész élete. Cserélnétek holmi szárazföldi patkányokkal ? Ugy-e nem ? De én sem ám! Héj milyen élet ez a mienk. Az egész világ szép lánya a mienk. Ma fe­hér, holnap vörös, holnapután fekete bőrű és ä többi és a többi. Minden ujjunkra tíz is kerül, csak pénz legyen. Az pedig ván mindig há-há-ha ! í Igyatok ! Olyan jó kutya jó kedvem van, hogy no. Gyere csak ídébb te virágszál. Hozz egy üveg­gel abból a jobbikból. Majd kifizeti a „Sárkány" kapitánya. A lány vihogva teszi eléje a butitó koty­valékot. — Megállj rózsám fizetek. De nincs apróm! Ezzel kikap öblös zsebéből egy pisz­tolyt s elsüti a leány füle mellett. Az iszonyú zaj egyszerre megszűnik s mind arra tekintenek, s mindenki övébe nyúl. De mikor meglátják az öreget és megis­merik, röhögve ordítják: — Éljen a „Sárkány" kapitánya! Él­jen az öreg tengeri medve ! "Mert ilyen drasztikus tréfái vannak neki. Éppen a környezethez méltók. — Hát a vissza járó pénz is itt van ! Ugy üti nyakon a lány az öreget, hogy csak úgy csattan. Az meg magához rántja s cuppanós csókot nyom annak festett arcára. — Vigye el az ördög a bagós száját! cára annak, , hogy ép az utolsó há­rom éven belül tapasztalható az ál­talános drágaság, különösen pedig az élelmi szereknek, nevezetesen pedig egy nagy fogyasztási cikk­nek, a húsnak, több, mint 10°/°-al való drágulása. Az illetékes faktorok számtalan­szor kérték már a gyógydijaknák felemelését, azonban az mindig meg lőn tagadva, mi, hogy mily nagy veszedelmet hozott a kórházra, iga­zolják az említettem állapotok. Soká ez igy nem maradhat, tenni ez ügyben okvetlenül kell, mielőtt a dolgok rosszabbra fordulnának, ha másként nem, ám vegye át a kormány az ő kezelésébe. Aliquis. Rendkívüli files a megyénél. Esztergom, jan. 25. Esztergom vármegye törvényha­tósági bizottsága ma délelőtt rend­kívüli ülést tartott, melynek egybe­hivása a jelenlegi politikai Viszo­nyokban találja okát. A tárgysorozat mindössze 48 pont­ból állott, melyek között mint ér­demlegesebb ; említendő fel a pár­kányi járás főszolgabírói hivatalá­nak és ezzel karöltve a járásbiró­— Ne durcáskodj no kis tündér. Csó­koltam én már a tenger királynéjának is a száját, nemcsak a tiédet, fiatalabb ko­romban. — No hisz gyönyörű fiatal „ur" lehe­tett, mondhatom. — Te ne hozz ki a sodromból. Te, te, te. Mondom ne izélj itt. Te csirke. Talán meghazudtolni akarnál engem ? Engem, az öreg tengeri medvét ? Hogy a bagoly rúgjon meg. Halljátok gyerekek ! ? Az asztalnál ülők közül egyik végre oda szól az öregnek : — Hagyd már azt a tacskót. Inkább meséld el nekünk még egyszer azt a dol­got. A többiek még úgy sem hallották. És össze nevet az öreggel. — No nem bánom ha a többiek is akarják. De ha valaki beleszól, ugy vá­gom nyakon, hogy arról koldul. Engem bolonddá ne tegyetek. Én sem tettem még mást soha bolonddá! Egy második lövés elhallgattatta a csap­szék közönségét. Erre fölállott az előbb szóló s a tömeg­nek azt monda : •— Tengerész testvéreim! A „Sárkány" kapitánya az Öreg tegeri fóka kellemes estét kíván szerezni mindnyájunknak. Hosz­szas könyörgésre megígérte, hogy el­mondja ifjúkori kalandját, ha meghallgat­juk. Tegyük meg neki azt a szívességet,

Next

/
Thumbnails
Contents