Esztergom és Vidéke, 1906

1906-08-23 / 67.szám

— Öngyilkos tanitó és hírlapíró. Folyó hó 18-án este Kemény Miklós tanitó és hirlapiró a Prímás-sziget végén cyankalival megmérgezte magát. Zsebében egy 20 grammos üveg cyankalit találtak. Ebből vagy öt grammot feloldott egy pohárban, mely rövid idő alatt megölte. — Keményt ismerte az egész város, leginkább, mint hírlapírót. Mert tanítói állást, nem vállalt. Ambiciózus működését a „Szabadságinál kezdette, de egy-két év óta kizárólag az „Esztergomi Lapok"-ba dolgozott. Öngyilkosságának oka egyedül azon körülmény, hogy egy-két hét alatt megvakult volna. Látóideg-sorvadásban szenvedett már gyerekkorától. Az orvosok nem tudtak segíteni rajta. Hossszabb memoire! irtunk róla a tárca rovatban. Leközöltük ott egyik levelét, melyet Dénes Aladár barátjának irt. Halála előtt kuszált sorokkal irta ez alábbi levelet öccsének; „Édes Gyula öcsém! Nem tehetek máskép. Te tudsz mindent. Tudod, hogy szembajom gyógyíthatatlan. Védelmezd meg emlékemet a megvetés' ellen. Mindnyájatokat csókol Miklós." Másnak nem hagyott levelet. Az Esztergomi Lapok szerkesztősége e gyászjelentést adta ki: Az Esztergomi Lapok szerkesztősége mélyen megrendülve tudatja, hogy felejthetetlen, kitűnő munkatársa Kemény Miklós úr tanárjelölt reményteljes ifjú életének 22-ik évében 1906. augusztus hó 18-án d. u. '6 órakor, lelkes ambitiójának és tehetségének teljes birtokában a végzet kiszámithatatlan rendelésé folytán kidőlt a toll munkásainak sorából és visszaadta magasröptű eszmékkel telt lelkét az Úrnak. Esztergom, 1906. augusztus hó 19. Adjon a , Mindenható örök nyugodalmat neki ! Hétfőn délelőtt temették a nagyvárosi izraelita temetőben. Koporsója fölött dr. Weisz Izsák rabbi mondott gyászbeszédet. A sirnál pedig Dénes Aladár parentálta el. Ugyanitt szavalta el ez alkalomra irt poémáját Steiner Gyula barátja. Barátai általános részvét mellett könnyezve kisérték őt utolsó útjára. — Megüresedett tanítónői állás, A szerencsétlenül elhunyt Klinda Irma igazgatótanítónő helyét a tantestület legidősebb tagjával töltik be. Azonban egy tanítónői állásra pályázatot hirdetnek. Mint értesülünk, a pályázók között lesz Gyurkóczy mint a vulkán lávája tolult ajakára. Ez a verv, ez az élénkség egy ily fiatalembernél valóban rendkivüli. Szerette barátait. Nagyon szerette. Volt eset, hogy hálátlan, sőt jellemingató szerepet vállalt el csak azért, mert barátai körülményei, néha nem is a legtisztább érdekei úgy kívánták. Ő maga, saját akaratából sohase bántott senkit. De sajna, gyakran beugratták őt a legháládatlanabb szerepek markirozásába. Korántsem a köztünk alig egy-két hete lefolyt hírlapi polémiára akarok célozni. Bár tudom, mert megmondta nekem, hogy azt a támadását ellenem szintén mások kívánságára tette. Ezzel nekem elégtételt szolgáltatott. De ez a memoire, mit a legnagyobb tisztelet sugall, ne fertőztessék meg mások gyengeségeivel. Szóljon ez egészen ő róla! A zsidó fajnak minden qualitása és tehetsége testet öltött ebben a legendás alakban. Pénzért sohasem sóvárgott. Amennyi elegendő volt neki, annyival mindig rendelkezett. De a gloire vonzotta ellenállhatatlanul. Marciális energiája nem lankadt el, mig lelkét ki nem lehelte. Váltig állította, hogy a hazához hű — de azért szocialista volt, testestül-lelkestül. Vérbeli szocialista. S a legszebb volt tőle, hogy nem tagadta meg soha elveit. Iskoláit Esztergomban végezte. Az alreáliskola. után, mint több más pályára alkalmas társa, egyéb intézet híján kényIzóra kisasszony, volt rendőrkapitányunk leánya, párkányi tanítónő is, ki már harmadszor kísérli meg a pályázást. Katonazenekarunk Pozsonyban. Miután a pozsonyi honvédzenekar a kerületéhez tartozó egyes honvédezredeknél hosszabb időn át el lesz foglalva, zenekarunk kedden egy havi tartózkodásra Pozsonyba ment .a honvéd zenekar helyettesítésére. S Igy a szerdai térzenék ezen idő alatt elmaradnak. — Lejárt pályázat. A megüresedett reáliskolai tanszékekre f. hó 20-án lejárt a pályázat. Ez alkalommal már városunk fiai közül is részt vesznek a pályázatban Bertalan József a természettudományi és Vasary Dániel a nyelvitanszékekre. — Hivatalvizsgálat. A mult héten tartotta dr. Perényi Kálmán alispán, a szokásos hivatalvizsgálatot, Párkány és Nána községekben. Párkányban tapasztalta, hogy az óriási munkával két hivatali személy nem küzdhet meg. Lépéseket tesz, hogy e nagyforgalmú község rövid időn belül egy segédjegyzői állást is szervezzen. Egyébként mindkét helyen példás rendet tapasztalt. — Magyarosodás. Dorogról írják, hogy ott a sz. istvánnapi búcsú alkalmával tartották a szent misén az első magyar szent beszédet. E misén már a hivők is magyarul énekeltek. Ezt a régen várt újítást nagy ünnepély keretében vitték végre a dorogiak. Dicséretes dolog, hogy Dorog községe sem zárkózik el tovább, a magyar kultúra befogadása elől. — A bajóthi legények ki-kirúgnak néha a hámból. A mult héten Katona Gábor és Szűcs István megtámadták a birót és a törvénybirót. A védtelen embereket jól összeverték. A garázda suhancokat letartóztatták. — Vásár Párkányban. A szt. István heti, vagyis .az úgynevezett „ dinnye-vásár"-t 21-én tartották Párkányban. Ez a vásár szokatlanul forgalmas volt. Legtöbb szarvasmarhát hajtottak fel. A sertésbetegségek miatt a sertésvásár elmaradt. De elmaradtak ez alkalommal a szokásos vásári verekedések is. — KynemathOgraph. A hét végén érkezik városunkba egy nagyobb felszerelésű kynemathograph. A Csillag-utcában üti fel tanyáját. Az előadásokat vasárnap kezdi. telén volt az érseki tanítóképzőbe menni. Itt kitűnő oklevelet szerzett. Az önképzőkör életében pedig vezetőszerepet játszott. Már négy éve elvégezte a tanítóképzőt. Azóta itthon magántanitással s hírlapírással foglalkozott. A szeme miatt nem mert állást elfoglalni. Az esztergomi izr. hitközség épen halála után való nap választotta volna meg tanítónak. Ám ezt se fogadhatta volna el. S ez még jobban elkeserítette. Utolsó idejében már mély filozófus elméjével önmagának bemagyarázta az öngyilkosság jogosultságát. Egy alkalommal a szigeti fasor alatt sétáltunk. Filozófiai tételeket boncolgattunk. Előkerült az öngyilkosság problémája is. Ő váltig azt vitatta, hogy az embernek joga van elvenni életét, mert nem kérte. Két hónap múlva, ugyanazon fasor alatt ment keresni a Halált. És megtalálta. A cyan káli erős méreg. Rögtön megölte. Hétfőn délelőtt temették. Szomorú, borús idő volt. Mintha csak őt gyászolta volna a természet is. Az ég már kora hajnalban könnyezni kezdett. Siratta a poétát. A sáros temetőhegy oldaláról, ha körültekintettünk, láttuk az erdőkoszorús bércek fenséges panorámáját. Láttuk a szőke Dunát. Láttunk a Prímás-sziget nyugati csúcsából is egy részt. Egy kicsike darabot. Azt, ahol ráakadt a Halálra. Megtépett képzeletünk elkalandozott a millió esőcsepp között, el — oda, arra a szigetre. Ahol még hörgő mellel az — Időszaki „Urak". Való Menyhért csévi és Mali István sárisápi legények Lévára mentek katonai gyakorlatra. Útközben azonban „urak" akartak lenni. Bementek beszeszelt fővel vasárnap délután a Koronába s ott irgalmatlan bömböléssel kértek egy „kabát" kávét. A botránycsináló időszaki urakat Magyar Endre rendőrtisztviselő letartóztatta. — Rablás. Párkányban ifj. Baráth András lakását a mult hét végén világos nappal feltörték, mig a ház lakói a mezőn dolgoztak. A kifeszített szekrényből 160 koronát raboltak el. A nyomozás folyik. — Állami polgári fiúiskola Korponán. Korponán f. év szeptember elején egy négy osztályú polgári fiúiskola nyilik meg, mire vonatkozólag Korpona város tanácsa az alábbi értesítést bocsájtotta ki: „Értesítés. A t. közönség tudomására adjuk, hogy a Korponán lévő felső népiskola 1906. évi június 30-án végleg megszüntetett s ennek helyébe a nagymélt. vallás és közokt. m. kir. minisztériumnak 52397./1906. sz. rendelete alapján 4 osztályú állami polgári fiúiskola f. évi szeptember hó 1-ső felében fog ünnepélyesen megnyitattni. A polgári iskola mind a négy osztálya egyidejűleg nyilik meg. A tanulók elhelyezése, ellátása és gondozása felöl érkező tndakozódásokra a város tanácsa szívesen ad felvilágosítást. A városi iskolai bizottság állandó felügyeletet fog a tanuló ifjúság gondozására gyakorolni. Korpona város éjszaki szelektől védett enyhe éghajlati kies völgyben fekszik, kitűnő uszodája s kellemes erdei kiránduló helyei és fenyves-ligetei vannak, melyek a gyengébb szervezettel biró tanulók részére kellemes üdülést és fejlődést biztosítanak. Az iskola megnyitási határidejét valamint a beiratkozás módozatait rövid időn belül az iskolai igazgatósága fogja közölni." — A szem és a lélek. Nem csupán a kö zönséges halandók, hanem különösen a poéták, sőt az orvosok közül is számosan hisznek az emberi szem szine s a jellem között lévő szoros kapcsolatban. Már a nagy Mirza hirdette, mint valami kétségtelen igazságot, hogy „a szürke szem csalfa szem ; a barna szem szenteskedőre vall; a kék szem a hűséges lélek mutatója; a fekete szem csillogása pedig állandóan valamely titokzatosságot sejtet, mint a élettel vivta utolsó tusáját, mikor megtalálták. Könnyeztünk. Belevetettek a sírjába sok, sok virágot. Sok, sok őszirózsát. Amit úgy szeretett. Aminek kicsattanását alig várta, leste. Egy leány küldött neki egy nagy csokor selymes, fehér őszirózsát. Egy leány, akiért rajongott. De akit nem mert szeretni. Mert érezte, hogy előbb utóbb elérkezik a nap, mikor meg kell vakulnia. S ezt ő nem akarta túlérni. Elnémult Kemény Miklós. Letették őt a földbe. Szemét kerülte a fénysugár, de lelkét örök napfény sugározza be. Fölöttünk fog állni, akik ismertük, büszkén, rendületlenül, mint éjszak csillaga. Oda képzeljük lelkét az égi magasba, ahol millió csillag muzsikája mellett üstökösök űzik, kergetik egymást. Mint az ő gondolatai, melyet köztünk, nekünk hagyott. Virágot raknak majd sírjára, rezgő lány kezek. Hogy higyje, hogy már kiengesztelődtek iránta a virágok, mert egyszer ezt irta róluk: Gyűlölnek ők, mert arcom szomorú, Es megtört fényű míndakét szemem. • Gyűlölnek, mert sötét felhő borong A lelkemen, vergődő lelkemen. Gyűlöl a rózsa és a csalogány S a susogó ég, mely fölém borult. Gyűlölnek ők, erősek, boldogok, Hogy mért vagyok én olyan nyomorult. Miklós, Isten Veled! gondviselés utjai." A mai kor orvosai között pedig elterjedt az a vélekedés, hogy a kék szem a vidám lélek jele, a sötétzöldes szem pedig szerintök mélabús és zárkózott karekterre mutat. Az ilyetén föltevés azonban nagymértékű tévedés. Legjobban ellene szól az, hogy például a kék szemnek egészen más a jelentése a külömböző népek felfogásában. Mi felénk, a nyugaton hűséget olvasnak ki a kék szemből, a keleten ellenben bántó hatást okoz az égszínű szem s a tulajdonosában vadságot és kegyetlenséget gyanítanak. Igy járt egy angol nagy követ is, Malet Edvard, a kinek mig a keleten tartózkodott, szörnyű kegyetlen hire járt, holott erre a hiedelemre csupán szemének kék szine adott okot. Az azonban kétségbevonhatatlan, hogy a szem szine örökölhető. Számtalan példa bizonyítja ezt, valamint nem ritkaság az sem, hogy a szem szinével együtt jellembeli tulajdonságok is járnak. Számos igen szomorú tragédia támadt már ebből balhitből. De hát érvelhet a tudomány s az embriológia akármennyit, poétákat, regényírókat és festőket nem téríthet el ama évezredes szokástól, hogy hőseik jellemét elsősorban is ne a test külső vonalaiból, különösen pedig hogy ne a szem színéből határozzák meg. A mikor nyugodt, szelíd, álmodozó természetű hős a szereplő, elmaradhatatlan személyétől a kék szem, a minthogy szürke szem illeti mindenesetre a cselszövőt, fekete a temperamentumot és igy tovább. — Egy riporter életéből, E napokban a párisi sajtó sokat foglalkozott az újságírás egy ősével, aki a nehéz és fárasztó, de oly gyakran lenézett riporteri mesterséget már XIV. Lajos korában űzte. A külső indítéka annak, hogy az újságíró személyével foglalkoztak, az volt, hogy végre sikerült egy teljes ilyen újságszámot a francia filológusoknak kikutatni. Jean Loret-nek hivták e szorgalmas tudósítót, aki tizenöt éven át 1650-től 1665-ig, hetenkint, a pontos óra szabályosságával irta a maga verses újságját Longueville kisasszony számára. Minden számban átlag 250 nyolcsoros vers volt, s igy -Loret negyvenezer verssort irt. Az udvar hajporos hölgyei után a szük utcák szegény lakóit is fölkutatta. Hirt ad tábornokokról, diplomatákról, tudósokról, kötéltáncosnőkről és elbeszéli a napi pletykát. Nem bízhatta magát a csirizre -és ollóra, mindent maga hordott össze keserves fáragsággal. Egész héten majd a szalonban, majd a korcsmában, sétatereken tett-vett, gyűjtötte a pikáns adomákat, bejutott csellel mindenhová; nem riadt vissza a durva házmesterektől, ha valakit megakart interjuvolni. Ha versei néha faragatlanok és durvák is, sokkal jobhak, mint nagy terjedelmüknél fogva elvárná az ember. Minden szombaton elhozta munkája gyümölcsét Longuoville kisasszonyhoz. Ott hálás hallgatókat talált mindig, mert az akkori újság, a Gazetta de France, csak egyszer jelent meg havonkint és többet foglalkozott a nagymogullal, mint Paris apró, kedves históriával. A hölgyek kacagtak, mulattak, minden kis részletet vita tárgyává tettek. A korszokásához hiven, leveleiket is felolvasták, melyeket vidéki barátnőiktől kaptak és ezzel bő anyagot adtak a lap következő számának. Természetesen akadtak utánzói is, sőt olyanok is, a kik kéziratát ellopták és az utcasarkon kikiáltották; ezzel jelentékenyen megkárosították, mert Longueville kisasszony óhajtásához hiven csak kevés előfizetőt volt szabad elfogadnia. De Loret nagy tiszteletben állott; előkelő emberek meghívták asztalukhoz, a legszebb hölgy mellé ültették, fáklyás szolga kisérte haza és tanácsát mindenki kérte és elfogadta. Mégis nagy nyomorban élt és padlásszobácskája télen fűtetlen, nyáron tikkasztó volt, takarója rongyos. A kártyán úszott el mindene. Annál dicséretesebb, hogy tizenöt éven át egyetlen egyezer sem maradt el a lapja. 3 szó . . . „Aitvater" Gessler Jägerndorf.