Esztergom és Vidéke, 1906

1906-08-05 / 62.szám

ISZTERGOM es A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA'-NAK HIVATALOS LAPJA. VIDÉKE Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = Előfizetési árak: ===== Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Prokopp Gjnla és Brennep Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők} Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-ntca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A párviadal. Esztergom, 1906. aug. 4. (-y.) A Kovácsiban a napokban egy „mester" vívóversenyt rendez. Vé gig fogják nézni a „kulturemberek", az „úriemberek", a „modern emberek". Azokat, akiket az okos emberek „buta embereknek", „grasszáló lo vágóknak", „hátramaradt barbárok nak", s „modern bicskásoknak" ne veznek. S ezt joggal teszik, mert ezek a nevek megilletik őket. A párviadal egy társadalmi ba bona. Semmi más. A középkor istenitéleteiből, ordaliáiból maradt reánk. Melyben az ember va banqueot játszik. S rendesen nem nyer semmit. Igenis, merem mondani, hogy a aki párbajozik, az buta ember, ba bonás ember, hátramaradt ember s hencegő ember. De meg az is, aki a párviadalt nem ítéli el. Mert aki nem tudja, hogy a párbaj igazságot nem szolgálhat — az okos ember nem lehet. Aki azt hi szi, hogy a párbajban kiontott vér lemossa a piszkot becsületéről — az babonás ember. Aki babonás — az meg hátramaradt ember. S aki „Esztergom és Vidéke" tárcája. Válaszok a „Mi imponál legjobban a nőben a férfinak ?" cimű kérdésre. A tisztelt Uraknak, akik válaszukkal szerencséltettek, türelmüket kérem, ha nem jő a válasz a beküldés után az első lapban. Oly nagy az érdeklődés a kérdés iránt, hogy 10—15 felelet mindig marad a következő számba. Egy korrigációt is végre kell hajtanom. Ugyanis a mult számban Sanyi és Pártos Zoltán úr feleletei véletlen technikai okokból felcserélődtek. Tehát azt a keleti, vad szenvedéllyel irt választ nem Pártos Zoltán úr, hanem Sanyi úr küldte be. S viszont. Tisztelt Uraim, köszöntöm Önöket! Vesper. Dacára, hogy még 40 éves sem vagyok, engedve Vesper barátom nógatásainak, írok neki arról, ami engem eddig abszolúte nem érdekelt. De már magam is belátom, hogy ideje volna arról gondolkodni, milyen nő is kellene nékem, ha majd házasodni akarok. Mindenesetre a „párbajhősök" dicsőségére vágyik — az hencegő ember. A papa fia, mikor leteszi a ma túrát égnek emeli fittos piszéjét s szimatol vele: hol akad olyan alakra akit egy kis tyúkszemtiprásért kihihat viadalra. Jár a korzón. Jár a kaszinóba. S végre sikerül neki ősz szekülönbözni valakivel. Jönnek a segédek. Mennek a segédek. Tárgyalnak a segédek. Aztán eljő a döntő óra. Összecsapnak. A papa fia rendesen megsebzi ellenfelét, aki sokkal véznább, ügyet lenebb, gyámoltalanabb nála. Óh erről előre gondoskodott a papa fia, hogy ilyen legyen az ellenfele. S a papa megy a kaszinóba. Megy a kávéházba. Megy a hivatalba. És renommiroz fiacskájával, aki „gye rek" lettére ilyen „hőstettet" tudott végrehajtani. S a papa fia még feljebb emeli orrát. Glóriát képzel feje lelett. S a gratulációkat szimulálva fogadja egy a szareptai pusztában élő bármely pátriárkához illő nyugalommal. S keresi a második alkalmat a dicsőségre. Most már egy kicsit erősebb legényt is mer provokálni. Jönnek a segédek. Mennek a segédek. Tárgyalnak a segédek. „legyen valamije." Bár apróhirdetést nem teszek közzé, azonban ezt föltételül tűzöm ki. Másodszor szép legyen. Inkább barna, mint szőke. Kora 16—17 év. (Ezt ugyan bajosan fogom házasság előtt megtudni!) A harmadik föltétel, hogy jó, takarékos, házias, amellett elnéző legyen és büszke arra, hogy feleségem lehet. Ekkor fog szerettetni. Ez pedig, azt hiszem, több még az imponálásnál is! Közönyös. Nekem a leányok közül csak a csecsemő imponál. A nőnek ez az állapota a legtökéletesebb. Mert ekkor tulajdonságaiban leghasonlóbb az ugyanoly korú férfihez. Jellemében sem különbözik tőlük. Nőhöz vonzódik, mint a férfi. Ám ebben következetlen. Később megváltoztatja ezt a tulajdonságát. Mig a férfi örökre megtartja. Nem hiú ilyenkor még. Nem affektált. Ha kövér is, nem bánja, sőt nyugodtan tovább hizik. A szépségével nem törődik. Nem használ se Margit-, se Vilma-, se Elza-krémet, se pudert. Tehát, ha az ilyen nőt meg is csókolja az ember, nem tapad a szájaszélire a finom bőrről valami megavult kenőcs. Legfeljebb valami ételmaradék. Ami sohasem megvetendő. Két rossz tulajdonsága van. Eg3*ik, hogy korát sohasem vallja be, mint a nagy leány. Próbálják csak megAztán eljön a döntő óra. Összecsapnak. A papa fiának levágják a fülét. Es igy teste folytonossági hiányokban szenved. A papa káromkodik A mama sir. A gyerek jajgat. Megbolondult a família. Az ellenfelet elnevezik gyilkosnak. Akiben nincsen humanizmus. Hiszen a fiuk is levághatta volna neki a fülét. De azt már csak nem teszi! Már csak nem olyan lelketlen ! De meg a papa fiának is van igaza. Dacára, hogy ő kapott ki. Mert hisz az a gyilkos lépett a a tyúkszemére. Azt már pedig egy jellemes ember nem hagyhatja szó nélkül. Ezért már csak ki kellett hívnia. S még ő kap ki. Akinek igaza volt! Neki tisztázni kellett az ügyet per honeur. Nohát tisztelt lángészhabarék, a kik még ma a civilizáció tetőpontján sem érték el azt a szellemi fejlettséget, mellyel ellent tudnának állni e babonás hazug Ítélkezésnek, tudják meg, hogy szamárul cselekszik, ha, „la garde meurt et ne se rend pas." Már az a sötét butaságban íetrengö lovag-gárda. Akik készek párbajra hivni mást, ha megmondják szemükbe az igazságot s kérdezni. Második, hogy jellemtelen. Egyáltalában nincs jelleme. Minduntalan más férfi ölébe kínálkozik. De mivel ezen két rossz tulajdonságában is megegyezik a hasonlókorú férfiakkal: én, tisztelt hölgyeim, minden további analízis hiján konstatálom, hogy nekem legjobban imponál — a 'csecsemő. Kár, hogy nem vehetjük nőül őket. Dr. V. Nekem minden nőben imponál valami. De a dohányzó nők . . . Bocsánatot kérek, azokban semmi .sem imponál. Nikotinus. Jókai mondta valahol, hogy csodálja azokat a nőket, akik újságszerkesztést mernek elvállalni. Bizonyára régen mondhatta. Én inkább azokat csodálom, akik önállóan tudnak irni — szakácskönyvet. Kollega. Szeretem azt a nőt, aki szereti a — gyereket. Türelmetlen férj. Nekem akkor' imponál a leány, mikor még teljesen naiv. Mikor még bakfis. Ilyenkor már tudomást vesz rólunk, férfiakról. A hiúsága igaz, hogy nagyon ébredezik, de ez nem baj. A hajára pl. akik elfogadják a provokálást, mikor tudják, hogy igazat mondtak. Ha valakit csalással vádolok meg, az ha érzi igazát, biztosan a bíróság elé viszi az ügyet. De ha tudja, hogy csakugyan csalt: párviadalra hí. S ezzel tisztázta magát a társadalom hülye felfogása szerint. Ha ő sebesült meg, ha őt sebesítették meg. S a másiknak már nincs joga mégegyszer megismételni, amit egyszer már mint vádat felhozott. Mert abban már distingváltak. Hát ilyen körülmények után nemcsak a párbajozókat és a provokálókat kéne büntetni, hanem a tisztelt vivómestereket is. Mert minden téren fel kellene állítani az akadályokat. Hogy a modern gentlemanek ha sértve érzik magukat, ne a legyverrel kívánjanak igazságot szerezni maguknak, hanem a törvénykönyvvel. Glosszák. Tudom, sokan kinevetnek a jóllakottak közül, ha inituálom a városnak, hogy állítson fel haladéktalanul lómészár széket. Pedig hát ezek fölöttébb naivul cselekszenek. És babonásabbak a sátorlakó cigánynál. nagyon ügyel. Sőt egyik-másiknak már a manikűrről is van tudomása. Am azért sok elhanyagolja körmeit s a rózsás körmök alatt félgyászt visel. Ha csinos, nem tanul. Irigyli a mamát

; aki bálba megy. S nagy érdeklődéssel tanulmányozza, mint válik a mama vörös nyakából — hála neked óh, rizspor! — hófehér hattyúnyak. — Hohó! de hiszen nekem nem e tulajdonsága tetszik. Hanem az, hogy mikor a babájával játszik, szívesen abbahagyja, ha bátyjának barátai érkeznek, akikkel aztán szívesen verekszik. Óh ez a naivság — hol van már belőled, én feleségem! B—tt. Nekem az olyan intelligens, szellemesen társalgó leány tetszik, ki keresetlenül, flirtelés nélkül is el tudja érni, hogy — imponáljon. D. J. A mult számban kizárólag a hölgyek válaszával foglalkoztam. Az alábbi sorokban, ha Vesper úr szives lesz e folytatólagos válasznak is helyt adni, röviden le fogom festeni azt a női lelket, mely nemcsak imponálna, hanem arra is képes volna, hogy szivemet örök szerelemre gyulassza. E célra azonban, azt hiszem, elég lesz az is, ha naplóm szavait citálom: