Esztergom és Vidéke, 1906

1906-08-05 / 62.szám

Már mért ne lakhatnék jól hússal az is, aki most marha-húst, vagy pláne szárnyast nem tud az asztalára tenni ? Már mért ne ehetnénk meg épUgy a lóhúst, mint a marha-, vagy sertés-húst, mikor ez is van olyan Ízletes, olyan tápláló. S hozzá még olcsó. Igen olcsó. Már mért ne ehetnénk meg a lóhúst mi, itt az ősi Sionban, ha megeszik minden kulturállamban jóízűen. Hiszen a Dunántúl nyugati megyéiben csakis ezt eszik a lakosság. Minden kis faluban van már lómészárszék. Sőt külföldi utamon saját szememmel tapasztaltam, hogy sokkal forgalmasabbak a lóhús-kivágások, mint a hentes üzletek, vagy a marhamészárszékek. Ja, mi itt Esztergomban állig begombolkozunk a kultúra elől s nagyon babonásak vagyunk. Igen. A lóhústól való undorodás semmi más, mint babona. A régi korban a lovat nagy tiszteletben, sőt szentnek tartották. És azért nem ették meg. E szokást nem hágták át a mult századig. Mert nem volt szükségük rá. Hanem ma, mikor az éhes gyomor logikája felismerte a húsnak, mint tápláléknak energiáját; mikor az állati sejtben az élet fentartóját glorifikál juk ;• mikor a gyomor ethikája nem ismer szabályt; mikor jóízűen megesszük a békát, csigát, teknőst: bátran adhatunk polgári jogot a lóhúsnak is. Vágjuk már egyszer a íöldhöz a vaskalapot! A buta ósdiság, az előítéletek bélyegét tépjük le homlokunkról! És együnk lóhúst! A gyomor romantikája megengedi ezt. Azért, ha lóhússal is táplálkozunk, nem leszünk lovak, hanem emberek maradunk. És a szegény népnek is meg lesz az a beneficiuma, hogy annyi húst ehetik, amennyi neki tetszik. Most ha az új vágóhidat épitik, tessék melléje mindjárt lóvágóhidat is építeni, hogy egy csapásra két „Nekem vagy örök szabadság kell, vagy olyan élettárs, aki megfelel annak a nemes fogalomnak, melyet az emberiségről s főleg a női nemről alkottam magamnak. Az én hitvesemnek egynek kell lennie azon kiválasztott lelkek közül, kik magasztosán gondolkoznak a vallás és szerelem szépségéről. Olyannak kell lennie, aki kétségen kivül ég az Istenszeretettől aki minden erényért nemesen lelkesedni tud, aki törekszik megtenni mindazt a jót, amit csak tehet; aki engesztelhetvén ellensége minden erkölcsileg aljas cselekedetnek ; aki ezen érdemekkel művelt szellemet is párosít, anélkül, hogy azt fitogtatni akarná; aki ilyen elmével is megmarad a nők legalázatosabbikának • akinek összes szavai, összes tettei jóságot lehelnek, finom természetességet, az érzelmek emelkedettségét s erős akaratot a kötelességek teljesítésében ; aki figyel arra, hogy senkit meg ne szomorítson, hogy a búsongókat megvigasztalja; aki bűvölő képességét mások gondolatainak nemesítésére használja föl: csakis ilyet tudok és fogok tudni egész életemen át szeretni oly nagy szeretettel, mely méltó hozzá, — mert az ilyen imponál nekem. Sz s. A nő akkor imponál, ha kedves, házias (nem kell szépnek lenni, de csinos lehet) és engem viszont szeret. Azt hiszem, másnak is akkor imponál. Barna. Azt hiszem nem a magam, hanem igen sok férfi véleményét tolmácsolom e legyet — hopp pardon —• lovat üssünk. Higyjék el, nagy kelendősége lesz a paripa izmának, mert de gustibus non est disputandum. „A belügyminiszter körrendeletben hivja fel a törvényhatóságokat, hogy legkiterjedtebb módon hívják fel a közönséget arra, hogy óvakodjanak az afrikai Orange és Transval államokba való kivándorlástól, mert az ottani hatóságok a legszigorúbb rendszabályokat alkalmazzák az idegenekkel szemben. Igy többek közt be sem bocsátják azokat, .akik megfelő pénzösszeggel nem bírnak s irni és olvasni nem tudnak " Aztán a Fiúméból induló „Slavonia" gőzös 1333 kivándorlóval hagyta el hazánkat s elindult a proletárság hazájába, a szabadság világába : Amerikába. S mi meg folyton azt énekeljük : „Itt élned, halnod kell!" (—y—ő.) A vágóhidak, A kiküldött vágóhidi-bizottság tanulmány útjáról megérkezett még a mult hetekben. S a f. hó 7.-én tartandó törvényhatósági bizottság rendkivüli ülésén előkerül az újonnan építendő párkányi vágóhíd ügye. Evvel kapcsolatban aktuálissá válik az esztergomi vágóhíd helyi kérdése is. Vajúdik ezen az egész város. Vajúdnak, vajúdnak, miként a „negyek" s születik egy — egér. Fő az embernek a fő része, a fő ezen kérdésben. De mintha cserbehagyta volna az egész társadalmat az ő tudománya. No mert sokan esztétikai kérdésnek tekintik e vágóhid-ügyet és nem közegészséginek. Hát vajúdnak továbbra is. Mi pedig nézzük meg, hogy min. A vágóhídon ! Egyikük fenn akar vele vajúdni, a másikuk — lenn. Egyik a várost akarja vele díszíteni, a mánéhány sorral. Hogy egy nő előttem imponáljon, ahhoz nem annyira sok külső, mint inkább néhány lelki feltétel szükséges. E feltételek a következők: kifogástalan erkölcsű legyen, szeressen dolgozni, mert „a munka nemesit", vallásos legyen, törekedjék mindenben az egyszerűségre, szeresse önzetlenül a hazát, hogy rámondhassam : ez méltó utóda az egri nőknek. A szépségre nem sokat adok, mert • az mulandó, hanem legyen a nő lelkileg nagy és én leborulok előtte, mert nekem imponál. B. Lajos. Nekem az olyan hölgy imponál, ki érzelmeit nyíltan és őszintén megvallja a vele rokonszenvező fiatal embernek s nem hagyja vergődni abban a kínos bizonytalanságban, melybe a hölgyek legtöbbje csupán kedvtelésből a férfiakat belecsalja. Legyen oly ügyes a házi dolgokban, mint a mily kedves a társaságban. S bár az elsőt még Ő sem cselekedte meg, nekem mégis Ő imponál legjobban : „az a kicsi barna". Kázmér. E tételről föladott eszmecsere nem mindennapi, azért igen megragadta figyelmem. Amily könnyűnek látszik, ép oly nehéz, ha elfogultság nélkül akarok rá megfelelni. Csak röviden vázolom azon lényeges belső lelki tulajdonságokat, amelyekre egyedül és kizárólag fektetek súlyt. Igy például: A nőnek erkölcsi élete kifogás alá ne essék, vallásos legyen, de ne olyan, mint sok, aki eljár a templomba, sík nem. Szóval sehogy sem tudják, hova vigyék a vágóhidat. Párkányban a város elejére akarják tenni a dunapartra. Természetesen ők azt fel nem tudják fogni ésszel, hogy az a mérhetetlen mennyiségű bacillus, amit a vágóhidak hizlalnak legjobban, teljesen megfertőzné számunkra a Dunát. Ők szentül hiszik, hogy 1 km-ren túl már eloszlik a fertőzést okozó spóra, pedig nemcsak tudományosan bebizonyított, de önönmagától érthető tény, hogy még 8—10 km-ren tul is éreztetheti hatását. Pláne itt mindkét oldalnak vágóhidjárol van szó. Párkányéról is és Esztergoméról is. Megfertőzik a Dunát. Meg ezzel a levegőt. S lesz majd tífusz, lesz minden istenadta cólica, aminek természetesen * senki se lesz a gazdája és oka. A közegészségi intézkedéseket ilyenkor nem szabad előrántani. Oh azok kifogástalanok. És jók, célszerűek. Meg aztán, mit izgatja ezeket az urakat a vizkérdés ? Ki iszik manapság vizet. A paraszt, meg az — antialkoholisták. De hát az se mind. Hát azoknak csak hadd ártson. Az urak, meg ők is — vizet soha se láttak, kivéve, mikor a bábaaszony nyomta be őket erővel. S akkor is ugy ordítottak tőle. Azóta hát „elvből" nem törődnek a vizzel. Levegőt már alig volt szabad eddig is szívnunk, ezután meg már — vizünk sem lesz, mert azt is meg akarják fertőzni . . . Vannak azután olyan bölcs mandarinjaink is, akik még egyenesen a város illetőleg a falu (már, mint Párkány !) „szépítésére" akarják felhasználni ez impozánsnak Ígérkező építményt. Szebb lesz a város ! Örülj ember ! Szebb — a vágóhíddal. S talán {'ezt csak úgy félve merem megkérdeni) épen a Széchényitér egyik „palotáját" akarják erre a nemes célra felhasználni ? Avagy talán a „Kis piacon" épülend a várostszépitő ház ? de nem imádkozni, hanem ... A házimunkát ne kerülje s necsak hímezni, hanem hámozni is tudjon. Ne járjon feltűnő ruhába, mert az nem teszi széppé. Tartsa szem előtt e régi, de jó közmondást: „mindenben legszebb az egyszerű". Esküdt ellensége legyen a midernek és más efféle „testszépitő" eszköznek. Ezek igénytelen nézeteim ; amelyik nőre ezek ráillenek, az imponál nekem. Vince. Ha józan ésszel fontolgatjuk e kérdést s kutatgatunk valami megragadó vonás után, amely imponálóvá tenné a nőket, talán hiábavaló munkát végeznénk. Ilyen színben tekintve legfeljebb a természetesség a nősiesség ama vonása, mely hatást gyakorol.. Ez is csak akkor, ha nem fűszerezik mindenféle affectatiókkal. A nők a gyengébbiknek mondott nemet alkotják és mégis uralkodnak felettünk. Egy egy titkos mosoly, egy kacér pillantás, egy kézszorítás extázisba hozza a legerősebb férfi lelket, gyermekké varázsolja éltessebb embert az is. Ilyenkor imponál a nő a maga egészében! Ilyenkor a hiba is erény nála ! Bencze. Nem imponál nekem semmi a nőben, mégis rabszolgája vagyok egy barna hajú, fekete szemű, angyali lelkű, naiv kis lánykának. Kürth. Nefe lejts Takarékos, tisztaságszerető nő, ki tudja a férfit igazán, hűen szeretni, becsülni és Hát, kérem, Uraim, nem lenne-e jobb, okosabb és célszerűbb a város végére, a dunapartra, a honvédtemető alá állítani e két, már anynyi hányódáson keresztülment házat. Akkor nem bántana minket, se az alattunk lévő községeket. Lehetne tovább is használni a Duna vizét. És szabadabban lélegezhetnénk egy kissé. Az igaz, hogy a városunk veszítene egy kicsit e diszes palotával, meg talán egy kicsit több áldozatba is kerülne a dolog igy megalkotva. De ha már a célszerűség és a hasznosság nem is vezetné ebben t, egészségügyre felügyelőket, legalább tegyenek meg valamit a látszat Jcedveért. Lásséklegalább ugy a dolog, hogy teszünk mi is valamit — okosan, S tekintünk a közre is! S a kérdés elintézéséig legyünk kis türelemmel és nézzük bizalommal, reménnyel és szeretette], ne pedig türelmetlenkedve és hidegen, hogy mint vajúdnak a — vágóhídon. -X-. HÍREK. — Iskolatársak találkozása. Gondos József fővárosi tanitó kéri volt iskolatársait, hogy a 20 éves találkozóra aug. 8-án délelőtt 8 órakor Esztergomban, a Fürdőszállóban jelenjenek meg. Mi nagy kíváncsisággal várjuk e találkozót, hogy 20 év az életből milyen nyomokat hagyott az iskolatársak lelkében. — Az analfabéták. Vargyas Endre, volt Esztergom vármegyei kir. tanfelügyelő, a „Budapesti Hirlap" mai számában igen érdekes értekezést közöl Magyarország kulturális viszonyairól. Összehasonlítja Európa többi államával s leközli a Hickmann-féle adatok szerint, hogy hány analfabéta van Európa államaiban, különkülön a 8 éven felüli népességben. Igy: Svéd- és Norvégiában 9977, Dániában 99'75, Német birodalomban 99" 15, Svájctisztelni. Ért a háztartás vezetéséhez. Nem beképzelt és elbizakodott. Ne legyen olyan, mint egy kirakat. Mert sok — úgyszólván legtöbb nő — öltözékével olyan, mint egy kirakat. Ha ilyen nő ellentéte találkoznék (mert azt hiszem, a XX. században nem igen találkozik) : imponálna nekem! Arany. Ejnye kedves Vesper úr ! Ön hozzánk — férfiakhoz intézi e kérdést ? Jobban tudják a nők, hogy mivel imponálhatnak nekünk, mint mi. Én ezelőtt mindig azt hit- , tem, hogy nekem csak magas, szőke s komoly nő tndna imponálni s az utóbbi időben mégis egy barna, naiv kis boszorkány zavarta meg az eszemet. Értik ők ennek a módját, tessék csak rájuk bizni. Még ebben is ők irányítanak bennünket. Érsekújvár. K — y. Én ezelőtt csak a szőke leányokat kedveltem, de amióta egy barna leányai megismerkedtem ez imponál nekem. Imponál, mert tiszta lelke, bátor tekintete, nem hízelgő, erős akarata, kemény szive van. Ezt a szivet vágyom megtörni. (Kis) J. Nékem az a leány imponál, kinek töb- * bet forog a főzőkanál a kezében, mint nyelve a szájában. B. S. Nekem csak az a lány imponál, aki előtt nehéz imponálni. Imponál egy mü-