Esztergom és Vidéke, 1906

1906-08-05 / 62.szám

Már mért ne lakhatnék jól hús­sal az is, aki most marha-húst, vagy pláne szárnyast nem tud az asztalára tenni ? Már mért ne ehet­nénk meg épUgy a lóhúst, mint a marha-, vagy sertés-húst, mikor ez is van olyan Ízletes, olyan tápláló. S hozzá még olcsó. Igen olcsó. Már mért ne ehetnénk meg a lóhúst mi, itt az ősi Sionban, ha megeszik minden kulturállamban jóízűen. Hi­szen a Dunántúl nyugati megyéi­ben csakis ezt eszik a lakosság. Minden kis faluban van már lómé­szárszék. Sőt külföldi utamon sa­ját szememmel tapasztaltam, hogy sokkal forgalmasabbak a lóhús-ki­vágások, mint a hentes üzletek, vagy a marhamészárszékek. Ja, mi itt Esztergomban állig be­gombolkozunk a kultúra elől s na­gyon babonásak vagyunk. Igen. A lóhústól való undorodás semmi más, mint babona. A régi korban a lo­vat nagy tiszteletben, sőt szentnek tartották. És azért nem ették meg. E szokást nem hágták át a mult századig. Mert nem volt szükségük rá. Hanem ma, mikor az éhes gyo­mor logikája felismerte a húsnak, mint tápláléknak energiáját; mikor az állati sejtben az élet fentartóját glorifikál juk ;• mikor a gyomor ethi­kája nem ismer szabályt; mikor jó­ízűen megesszük a békát, csigát, teknőst: bátran adhatunk polgári jogot a lóhúsnak is. Vágjuk már egyszer a íöldhöz a vaskalapot! A buta ósdiság, az előítéletek bélye­gét tépjük le homlokunkról! És együnk lóhúst! A gyomor romantikája megengedi ezt. Azért, ha lóhússal is táplálko­zunk, nem leszünk lovak, hanem emberek maradunk. És a szegény népnek is meg lesz az a beneficiuma, hogy annyi húst ehetik, amennyi neki tetszik. Most ha az új vágóhidat épitik, tessék melléje mindjárt lóvágóhidat is építeni, hogy egy csapásra két „Nekem vagy örök szabadság kell, vagy olyan élettárs, aki megfelel annak a nemes fogalomnak, melyet az emberiségről s főleg a női nemről alkottam magamnak. Az én hitvesemnek egynek kell lennie azon kiválasztott lelkek közül, kik ma­gasztosán gondolkoznak a vallás és sze­relem szépségéről. Olyannak kell lennie, aki kétségen kivül ég az Istenszeretettől aki minden erényért nemesen lelkesedni tud, aki törekszik megtenni mindazt a jót, amit csak tehet; aki engesztelhetvén ellensége minden erkölcsileg aljas csele­kedetnek ; aki ezen érdemekkel művelt szellemet is párosít, anélkül, hogy azt fitogtatni akarná; aki ilyen elmével is megmarad a nők legalázatosabbikának • akinek összes szavai, összes tettei jóságot lehelnek, finom természetességet, az ér­zelmek emelkedettségét s erős akaratot a kötelességek teljesítésében ; aki figyel arra, hogy senkit meg ne szomorítson, hogy a búsongókat megvigasztalja; aki bűvölő képességét mások gondolatainak nemesí­tésére használja föl: csakis ilyet tudok és fogok tudni egész életemen át szeretni oly nagy szeretettel, mely méltó hozzá, — mert az ilyen imponál nekem. Sz s. A nő akkor imponál, ha kedves, házias (nem kell szépnek lenni, de csinos lehet) és engem viszont szeret. Azt hiszem, másnak is akkor imponál. Barna. Azt hiszem nem a magam, hanem igen sok férfi véleményét tolmácsolom e legyet — hopp pardon —• lovat üssünk. Higyjék el, nagy kelendősége lesz a paripa izmának, mert de gustibus non est disputandum. „A belügyminiszter körrendeletben hivja fel a törvényhatóságokat, hogy legkiter­jedtebb módon hívják fel a közönséget arra, hogy óvakodjanak az afrikai Orange és Transval államokba való ki­vándorlástól, mert az ottani hatóságok a legszigorúbb rendszabályokat alkal­mazzák az idegenekkel szemben. Igy többek közt be sem bocsátják azokat, .akik megfelő pénzösszeggel nem bírnak s irni és olvasni nem tudnak " Aztán a Fiúméból induló „Sla­vonia" gőzös 1333 kivándorlóval hagyta el hazánkat s elindult a proletárság hazájába, a szabadság világába : Amerikába. S mi meg folyton azt énekeljük : „Itt élned, halnod kell!" (—y—ő.) A vágóhidak, A kiküldött vágóhidi-bizottság ta­nulmány útjáról megérkezett még a mult hetekben. S a f. hó 7.-én tar­tandó törvényhatósági bizottság rend­kivüli ülésén előkerül az újonnan építendő párkányi vágóhíd ügye. Evvel kapcsolatban aktuálissá válik az esztergomi vágóhíd helyi kér­dése is. Vajúdik ezen az egész vá­ros. Vajúdnak, vajúdnak, miként a „negyek" s születik egy — egér. Fő az embernek a fő része, a fő ezen kérdésben. De mintha cserbe­hagyta volna az egész társadalmat az ő tudománya. No mert sokan esztétikai kérdésnek tekintik e vá­góhid-ügyet és nem közegészséginek. Hát vajúdnak továbbra is. Mi pe­dig nézzük meg, hogy min. A vá­góhídon ! Egyikük fenn akar vele vajúdni, a másikuk — lenn. Egyik a várost akarja vele díszíteni, a má­néhány sorral. Hogy egy nő előttem im­ponáljon, ahhoz nem annyira sok külső, mint inkább néhány lelki feltétel szüksé­ges. E feltételek a következők: kifogás­talan erkölcsű legyen, szeressen dolgozni, mert „a munka nemesit", vallásos legyen, törekedjék mindenben az egyszerűségre, szeresse önzetlenül a hazát, hogy rámond­hassam : ez méltó utóda az egri nőknek. A szépségre nem sokat adok, mert • az mulandó, hanem legyen a nő lelkileg nagy és én leborulok előtte, mert nekem imponál. B. Lajos. Nekem az olyan hölgy imponál, ki ér­zelmeit nyíltan és őszintén megvallja a vele rokonszenvező fiatal embernek s nem hagyja vergődni abban a kínos bizonyta­lanságban, melybe a hölgyek legtöbbje csupán kedvtelésből a férfiakat belecsalja. Legyen oly ügyes a házi dolgokban, mint a mily kedves a társaságban. S bár az elsőt még Ő sem cselekedte meg, nekem mégis Ő imponál legjobban : „az a kicsi barna". Kázmér. E tételről föladott eszmecsere nem mindennapi, azért igen megragadta figyel­mem. Amily könnyűnek látszik, ép oly nehéz, ha elfogultság nélkül akarok rá megfelelni. Csak röviden vázolom azon lényeges belső lelki tulajdonságokat, ame­lyekre egyedül és kizárólag fektetek súlyt. Igy például: A nőnek erkölcsi élete kifo­gás alá ne essék, vallásos legyen, de ne olyan, mint sok, aki eljár a templomba, sík nem. Szóval sehogy sem tudják, hova vigyék a vágóhidat. Párkányban a város elejére akarják tenni a du­napartra. Természetesen ők azt fel nem tudják fogni ésszel, hogy az a mérhetetlen mennyiségű bacillus, amit a vágóhidak hizlalnak legjob­ban, teljesen megfertőzné számunkra a Dunát. Ők szentül hiszik, hogy 1 km-ren túl már eloszlik a fertő­zést okozó spóra, pedig nemcsak tudományosan bebizonyított, de önönmagától érthető tény, hogy még 8—10 km-ren tul is éreztet­heti hatását. Pláne itt mindkét ol­dalnak vágóhidjárol van szó. Pár­kányéról is és Esztergoméról is. Megfertőzik a Dunát. Meg ezzel a levegőt. S lesz majd tífusz, lesz minden istenadta cólica, aminek természetesen * senki se lesz a gaz­dája és oka. A közegészségi intéz­kedéseket ilyenkor nem szabad elő­rántani. Oh azok kifogástalanok. És jók, célszerűek. Meg aztán, mit iz­gatja ezeket az urakat a vizkérdés ? Ki iszik manapság vizet. A paraszt, meg az — antialkoholisták. De hát az se mind. Hát azoknak csak hadd ártson. Az urak, meg ők is — vi­zet soha se láttak, kivéve, mikor a bábaaszony nyomta be őket erővel. S akkor is ugy ordítottak tőle. Azóta hát „elvből" nem törődnek a vizzel. Levegőt már alig volt szabad eddig is szívnunk, ezután meg már — vizünk sem lesz, mert azt is meg akarják fertőzni . . . Vannak azután olyan bölcs man­darinjaink is, akik még egyenesen a város illetőleg a falu (már, mint Párkány !) „szépítésére" akarják fel­használni ez impozánsnak Ígérkező építményt. Szebb lesz a város ! Örülj ember ! Szebb — a vágóhíddal. S talán {'ezt csak úgy félve merem megkérdeni) épen a Széchényitér egyik „palotáját" akarják erre a ne­mes célra felhasználni ? Avagy talán a „Kis piacon" épülend a várost­szépitő ház ? de nem imádkozni, hanem ... A házi­munkát ne kerülje s necsak hímezni, hanem hámozni is tudjon. Ne járjon fel­tűnő ruhába, mert az nem teszi széppé. Tartsa szem előtt e régi, de jó közmon­dást: „mindenben legszebb az egyszerű". Esküdt ellensége legyen a midernek és más efféle „testszépitő" eszköznek. Ezek igénytelen nézeteim ; amelyik nőre ezek ráillenek, az imponál nekem. Vince. Ha józan ésszel fontolgatjuk e kérdést s kutatgatunk valami megragadó vonás után, amely imponálóvá tenné a nőket, talán hiábavaló munkát végeznénk. Ilyen színben tekintve legfeljebb a természetesség a nősiesség ama vonása, mely hatást gya­korol.. Ez is csak akkor, ha nem fűsze­rezik mindenféle affectatiókkal. A nők a gyengébbiknek mondott nemet alkotják és mégis uralkodnak felettünk. Egy egy titkos mosoly, egy kacér pillan­tás, egy kézszorítás extázisba hozza a leg­erősebb férfi lelket, gyermekké varázsolja éltessebb embert az is. Ilyenkor imponál a nő a maga egészében! Ilyenkor a hiba is erény nála ! Bencze. Nem imponál nekem semmi a nőben, mégis rabszolgája vagyok egy barna hajú, fekete szemű, angyali lelkű, naiv kis lány­kának. Kürth. Nefe lejts Takarékos, tisztaságszerető nő, ki tudja a férfit igazán, hűen szeretni, becsülni és Hát, kérem, Uraim, nem lenne-e jobb, okosabb és célszerűbb a vá­ros végére, a dunapartra, a honvéd­temető alá állítani e két, már any­nyi hányódáson keresztülment há­zat. Akkor nem bántana minket, se az alattunk lévő községeket. Le­hetne tovább is használni a Duna vizét. És szabadabban lélegezhet­nénk egy kissé. Az igaz, hogy a városunk veszí­tene egy kicsit e diszes palotával, meg talán egy kicsit több áldozatba is kerülne a dolog igy megalkotva. De ha már a célszerűség és a hasz­nosság nem is vezetné ebben t, egészségügyre felügyelőket, lega­lább tegyenek meg valamit a lát­szat Jcedveért. Lásséklegalább ugy a dolog, hogy teszünk mi is valamit — okosan, S tekintünk a közre is! S a kérdés elintézéséig legyünk kis türelemmel és nézzük bizalom­mal, reménnyel és szeretette], ne pedig türelmetlenkedve és hidegen, hogy mint vajúdnak a — vágóhí­don. -X-. HÍREK. — Iskolatársak találkozása. Gondos József fővárosi tanitó kéri volt iskolatár­sait, hogy a 20 éves találkozóra aug. 8-án délelőtt 8 órakor Esztergomban, a Fürdő­szállóban jelenjenek meg. Mi nagy kíván­csisággal várjuk e találkozót, hogy 20 év az életből milyen nyomokat hagyott az iskolatársak lelkében. — Az analfabéták. Vargyas Endre, volt Esztergom vármegyei kir. tanfelügyelő, a „Budapesti Hirlap" mai számában igen érdekes értekezést közöl Magyarország kulturális viszonyairól. Összehasonlítja Európa többi államával s leközli a Hick­mann-féle adatok szerint, hogy hány analfabéta van Európa államaiban, külön­külön a 8 éven felüli népességben. Igy: Svéd- és Norvégiában 9977, Dániában 99'75, Német birodalomban 99" 15, Svájc­tisztelni. Ért a háztartás vezetéséhez. Nem beképzelt és elbizakodott. Ne legyen olyan, mint egy kirakat. Mert sok — úgyszólván legtöbb nő — öltözékével olyan, mint egy kirakat. Ha ilyen nő ellentéte találkoznék (mert azt hiszem, a XX. században nem igen találkozik) : imponálna nekem! Arany. Ejnye kedves Vesper úr ! Ön hozzánk — férfiakhoz intézi e kérdést ? Jobban tud­ják a nők, hogy mivel imponálhatnak ne­künk, mint mi. Én ezelőtt mindig azt hit- , tem, hogy nekem csak magas, szőke s komoly nő tndna imponálni s az utóbbi időben mégis egy barna, naiv kis boszor­kány zavarta meg az eszemet. Értik ők ennek a módját, tessék csak rájuk bizni. Még ebben is ők irányítanak bennünket. Érsekújvár. K — y. Én ezelőtt csak a szőke leányokat ked­veltem, de amióta egy barna leányai meg­ismerkedtem ez imponál nekem. Imponál, mert tiszta lelke, bátor tekintete, nem hí­zelgő, erős akarata, kemény szive van. Ezt a szivet vágyom megtörni. (Kis) J. Nékem az a leány imponál, kinek töb- * bet forog a főzőkanál a kezében, mint nyelve a szájában. B. S. Nekem csak az a lány imponál, aki előtt nehéz imponálni. Imponál egy mü-

Next

/
Thumbnails
Contents