Esztergom és Vidéke, 1906

1906-07-29 / 60.szám

legénység vonul be védeni a hazát az ellenségtől. Amelyikről azt se tudjuk, hogy hol van? De még azt se, hogy egyáltalában van-e ? De mégis csak a hazát kell nekik védeniök. Mert ha nem azt teszik — hát ugyan mit? Szegény lányok! Szegény magyar lányok! Látom, mint ég az arcotok rózsája a fájdalomtól. A búcsú könyét is látom arcotokon. No de elég a pityergésből ! Majd csak hazajönnek. Megaztán van olyan legény is, akiért senki sem sir. Hanem ő maga könnyez valakiért. De nem is illik akkor sirni, mikor a Tulipán-hazát mennek védeni. (Az igaz hogy a kultúra ellen védik. De ez hazafiság.) No de talpra fiúk. Menjetek a zászló alá s tanuljátok meg a militarizmus hasznát és rendeltetését. Mert én magam eddig még nem sütöttem ki. Dreyfust, akit száműzött, most nagy ünnepség keretében rehabitálta Franciaország. Zolát, akit egykor a feldühösödött népáradat a Szajnába akart vetni: most beteszik Franciaországban a Pantheonba. Nem igy nálunk Esztergomban. Mi megfordítva cselekszünk. Gyönyörű villamos építését ter, vezgettük eddig nagy ambícióval. S most a tervet száműzzük egykét száz évre, hogy aztán megint hozzá menjünk s bevalljuk neki tévedésünket. Sőt, hogy el ne veszszék az a terv, betesszük a tervek Válaszok a „Mi imponál legjobban a férfiban a nőnek?" eimü kérdésre. Nekem az a férfi imponál, kinek minden szavából, minden cselekedetéből azt látom, hogy igazi művelt lelkű úriember, kinek nem kell előírni ' az etiquette szabályait, mert finom lelkülete megérzi: mikor hogyan viselkedjék. Ki nem traktál a bókok özönével és férfiassága mindenkor tiltakozik a kofaszerep betöltése ellen. J. Legszebb erény, mit minden férfiban legtöbbre tudnék becsülni, az idealizmus. Sajnos már manapság kevés ideális ifjú úr található, mert maguk a nők is igen reálisak. Én még ifjú és naivnak mondott lányka vagyok, de nagyon ideális és csak az a férfi fog nekem imponálni, akiben hasonló eszményért való lelkesedést vélek fellelni. Nusika. Nagyon szellemes válasz volt az, melynek t. irója folfödözte, a Vesper úr agyában fogamzott cselt, azon céllal, hogy tulajdonképen a lányokat szeretnék az urak kiismerni. A lányokat! Ha-ha-ha ! Már előre jókat kacagtam Vesper úr felsülésén. És ime ! Szörnyűség! Majd megesz a méreg ! Oh azok a lányok olyan bolondok és . . . és . . . — sajnos — oly — hiúak ! Válaszoltak. De én azért most boszut állok és kijelentem, hogy nekem egy férfi sem impoPantheonjába. Ott, mint Zóla teste, nem porlik szét, hanem épen marad örökre. Decsak — tervnek. Hogy nem látogatják a fürdőket nálunk Esztergomban. Ez a panasz. S azt hiszik, hogy talán azért kerülik a zárt fürdőket, mert a Dunán fürdenek. Hát ez négy fokos tévedés. Mert először nem fürdenek, különösen a felnőttek- s a nők a Dunán sem. Másodszor, mert a Dunán nem is szabad mindenütt fürdeni. Harmadszor, mert ez pénzbe kerül. Negyedszer, mert ők ismeretlenek között nem szeretnek fürdeni. De még ezek sem az igazi okok. Vizsgáljuk csak meg a magyarember természetrajzát. (Most az aszszonyokat is embereknek számítjuk.) Látjuk, hogy a magyar ember jobban fél a víztől, mint a tyúk. Lakhatik a Balaton, Duna, meg a Tisza partján: ő nem fürdik meg, csak mikor sorozásra megy a férfi, aztán a lakodalmuk előtt mind a két nem s végül haláluk előtt egy-két hónappal. Mikor már érzik a vég kezdetét. Azt mondják, hogy az németnek való. Tiszták ők úgyis. Még utóbb bepiszkítják magukat a zavaros vizben. Hanem ez mégse megy rendin ! Az egészség első feltétele, a test tisztántartása. A legnagyobb ok a fürdőzéstől való visszavonulásra az alkalom hiánya. Kellene felállítania a városnak népfürdőt. Át kellene vennie a hévvizet. Ott emelhetne egy nál. Érti ? Egy sem ! Azért sem! Just sem ! (Csak az a Pista ne volna olyan csinos fiú.) A boszús Manci. Csak is az a férfi imponálna nékem, Csakis az lehetne az én szeményképem: Kinek éjszemében ég, lobog az élet. Csókos ajka szive szerelemnek élnek. Termete gyönyörű : lenge, mint a nádszál. Hajlékonyabb százszor a fenyő sudárnál. Tekintete büszke. Férfias a szava: Megbecsül mindenkit. A szeretet maga. Fénynek, gazdagságnak sohasem barátja ; Mert a boldogságot lélekben találja. A gőgöst megveti; de könyörül rajta, Ha nyújtja a kezet szegény koldús-fajta. Akarata erős, és nemes a lelke. Szive az eszének van alárendelve. De ha szeret szívből — igaz a szerelme : Akit ma megszeret nincs holnap feledve. Ez a férfi-eszmény olyan, mint egy álom ... Keresem, kutatom . . . sehol se találom. Gabriella. Nekem legjobban imponál az a férfi, a ki egy leánynak sem udvarol, de mindenkihez udvarias. Kürth. Margó. Igazán nagyszerű gondolat volt e kérdés feltevése. — Vesper úr ! Maga imponál nékem ! W. Panyus. Imponál nekem az a férfi, akinek én is imponálok! Kürth. W. Sz. nagy kiterjedésű, egyszerűbb fürdőt, melyben a költségek fedezésére mindenki fizetne pl. 4 fillért. Fogadni mernék, hogy ez mindig tele lenne lubickoló, ficánkoló gyermekeivel a Népnek. Vasárnap délutátánonkint messze hallattszanék ki vidám kurjongatása bátor suhancoknak. Ennek szomszédjában óvatosan elkülönítve kellene felállítani a nők számára ugyanily fürdőt. Ejnye, de mi ez? Én aludtam? Bizony. Bizony. Vagy csak megfeledkeztem arról, hogy Esztergomban vagyok, ahol a tervek bármily egészséges anyától is halva születnek. Végre talán már meggondolja magát a Ganz-gyár is és megindítja a nappali áramot is. Mert igy csak félig vesszük hasznát az óriási villamtelepnek. Kereskedőknél, pincékben, raktárakban nappal is van szükség világításra. Ilyenkor aztán mindig szerelje fel a kőolaj lámpát, s este megint a villamfényt vegye elő a kereskedő ? De lapunk nyomdájában sem tudják nélkülözni a nappali áramot, mert a gépeket villamerőre alakították át. Ebbe a Ganz és Társa ugratta bele őket. S mikor megtették, dacára, hogy megígérte a nappaliáramot, hiába várták! Este kell helyette a nyomást végezni, mikor már a telep drótkarjain odafut az erő. Itt az ideje már, hogy ígéretének ura legyen ezen a téren is a társaság. Tisztelt Vesper Úr ! Hirdetése hozzám is eljutott, egy szegény, osztrákföldön élő, magyar lányhoz. Keserű jaj támad lelkemben s fantáziámban magyar földön kél rá a viszhang. Oh ! de szomorú, hogy csak képzeletben és nem a valóságban. Kegyetlen sors! Imponál nekem egy magyar férfi, ami azért keserves, mert nem szabad őt szeretnem, nem, mert az a férfi pap. Ha ismerné kedves Vesper úr, magának is imponálna. De hát tulajdonképen a feltett kérdésére óhajtok felelni. Nekem több férfi nem imponál. Ebben az egyben sok imponál. Többek között délceg alakja, kedves arca, s e minden külső szépsége mellett, szép a lelke, mint a színarany. Óh! Istenem, mért is nem nősülhetnek a papok! De már nem nyugszom sokáig. Mozgalmat indítok a Pápához s ezren meg ezren fogunk könyörögni, hogy engedje meg a papok nősülését. S gondolom fáradozásomat majd siker koronázza. Magyar lányok, ki tart velem ?! Volfsthal. B. Mara. Először is Marához én csatlakozom. Mert ha a Pápa megengedi,, hogy a papok is nősülhessenek, akkor bizonnyára nekem is jut egy püspök. Volfsthal. Pacsirta, egy másik magyar lány. Imponál nekem olyan férfi, aki sohasem bókol, hanem csak azt mondja, amit igazán érez és őszintén gondol! Kürth. Fehér rózsa. Edvard király, angol király, gróf Apponyi Albertet külön kihallgatáson fogadta az interparlamentáris konferenciák alkalmával. Edvard királyné, angol királyné, gróf Apponyi Albertnét, a nemzet csalogányának nejét, szintén külön kihallgatáson fogadta. Légy boldog magyar haza! Nemzetünk csalogányának dalos torka kinn is megteszi a maga hatását. Zengő baritonja megrezkedteti a Towert és elragadja a Westminster Hallt. Oh mennyit fárad ez az ember, ez a nagy ember a kultúráért, ott kinn Londonban, a kulturemberek között. De itthon minálunk ? Nem bánná ha a tanítóság húsvéti maceszt enne kenyér helyett. Mert ugyancsak nem látta a tanítóság egy cselekedetéből sem a rokonszenvei, az igyekezetet a kultúra fejlesztésére. Hanem beszédet, szép szót, azt itthon is hallottunk tőle. Melynek nyomán azonban nem virág, hanem kóró nőtt a tanítóság számára. (-y-ö.) A gyermekvédelemről. Van-e, lehet-e nagyobb, drágább kincsünk, mint a gyermek ? Ez a lét nehézségeit még nem ismerő, ártatlan, gyügyögő-gagyogó jószág ? ! Aki nem tehet arról, hogy az ő szüleit a sors csapásai tönkrerontották és nem javíthat helyzetén, bármily rémes legyen is, hanem azon az uton kell neki elindulnia, melyről valami előre is sejteti véle a Büszke, magas, sugár alak. Halavány képű. Barna, pörge bajuszos. Sötét, hullámos hajú. Ragyogó szemű. Szép, nagyon szép férfi egy . . . valaki. De nekem egy kis, alig szép szőke imponál. Ugye mily különös ? Milyen bolondos szeszély ? Nem tudná megmondani miért ? Mondja ? Gitus. Vesper bácsi! Vesper bácsi! Nem haragszik meg ? Igazán nem ? Csak úgy titokban súgom meg magának. Nekem . . . nekem nagyon imponál valaki. Hát nem gondolja? No találja ki. Hát . . . hát . . . ma . . . ma . . . ga , . . ! De el ne bízza magát! Nem ? Csiri. Nem is gondoltam, hogy oly kitűnő véleményekkel találkozom. De őszintén szólva, én nagy politikus vagyok. Nagyobb mint a többi lány. (Mert mind az. Vigyázzanak!) Én azt hiszem, hogy nekem lesz a legpompásabb ízlésem, mert én most már valamennyiét tudom és saját buksi fejem után kiszínezem a dolgot. Tehát nekem egy középmagas, srőke hajú, barna szemöldökű, mindenféle szemű, fekete bajuszú, olyan férfi imponál, aki minimum 6000 koronás jövedelmű földbirtokos és képviselő. Verset, tárcát, cikkeket ir. Sport ember, tartalékos huszárfőhadnagy, kitűnő családapa és nagyon . . . nagyon szeret engem. Ez kifogástalan izlés! Ez nagyszerű volna ! Nem . . . ? Stefiké.