Esztergom és Vidéke, 1906
1906-07-29 / 60.szám
kárhozatot. Ezekről a gyermekekről van szó ! A megmentésükről ! Kiragadni őket onnan, ahova saját szerencsétlen csillaguk dobta és elterelni őket más útra, ahol nekik is boldogság terem. A társadalom legkényesebb kérdései közé tartozik ez, melynek megoldásához két út vezet csak. Első a pénzbeli segély. A második a tényleges tett. Évről-évre olvashatjuk az „Orsz. Gyermekvédő Liga" kiáltványát, mellyel tagokat igyekszik toborozni a szent és nemes ügynek. Tagokat, akik'bizony nem sajnálják felnyitni az erszényt. De hát ez a legnehezebb. A mi társadalmunknak sokkal nagyobb, kedvesebb és becézettebb kincse a pénz mint a —- gyermek. S általábavéve, aminő elmaradottság jellemezi hazánkat egyébb uj társadalmi és kulturális kérdésekre vonatkozólag, ép oly visszariasztó késlekedéssel találkpzunk itt is. Vannak, igen, vannak áldozatkész férfifűnk, akik sokat tesznek és fáradoznak a szegény, elhagyott gyermekekért. De itt nem egyesekről van szó. Itt nem egyes, nemeslelkü férfiak adománya kell! Nem! De igenis a társadalomnak, mint egységes egésznek kell-e kérdés megoldásához i fogni! Csak a kezdés nehéz ! Csak az előítélet, az ósdiság fojtó köpenyegét kell ledobni és még lesz az eredmény. A továbbhaladás nem fog késni. Ki kell vetkőznie a társadalomnak először is a „törvényteleneknek" nevezett gyermekek törvénytelenségéből. Hiszen annak az ártatlanarcú, angyallelkü gyermeknek fogalma sincs arról, hogy ő a „bűn gyermeke"! Hiszen, ha tudná ezt, es ha tőle függne, nem jönne erre a világra, ahol reá csak a küzdés és a nyomor, a megvetés és a gúny Válaszom Wesper urnák ! Ami engem Imponál a Férfinél! Legyen az szíp fekete bajusz, magas Homlok és inteligens arc legyen az. férfi Bátor, és tudjon szembe szálni minden ellenségével, legyen az Nemes! és büszk, de nem hiú. A nő nem iránt pedig nyájas és leereszkedő és még mi a fő, ne legyen csapodár kiváló tisztelettel *) Selmecbánya O. E. Mi imponál a férfi ba ? A szép sugár termet, a rózsás arcz, mosolya mind mikör a rózsák nyílnak; A szemének tiszta fínye, ha beszíl hangja édes legyen, szive hozzam simulása legyen könyü rám hajlása Kiválló tisztelettel *) vSelmeczbánya B. T. -* * *Tisztelt Hölgyeim, ezzel betelt az Önök érdeklődése irántunk. Mondhatom, sok férfi örül néki a suba alatt. Mert alaposan megtépáztak bennünket. Sokan rosszat mondtak rólunk, amit talán nem is érdemlünk meg. (Lásd : J., Irén, Pesszimista név alatt beérkezetteket.) Pl. én szégyenlem magam, ha a kofaszerep játszásával az élet színpadán a férfinemet gyanúsítják meg. Jóllehet, hogy az a Hölgy, aki ilyen választ küldött, csak egy ilyen férfit ismert — vagy jobban: nem ismert. Mert lelkileg aligha ismerte! No de hát a lányok igen-igen . hamar kockáztatnak ilyen ponceau-ként rikitó véleményt. Ezért mi nagylelkűen megbocsátunk nekik. Megbocsátunk, mert nem könyvből tanultuk az illemszabályokat, mint esetleg a kozákhetmanok, vagy a komitácsik és mandarinok *) Ez a kettő az eredeti után szedve. jut osztályrészül ! Már születése első percétől gyűlöli mindenki. Az anya, akinek szégyen. Az apja, akinek a becstelensége. A társadalom maga, amelynek csak nyűgje. S az a szegény lélek — bekerül, ha be tud kerülni a lelencházba (de ez nem sikerül mindig, mert oda is protekció kell és ott is előnyben részesülnek a — „nagyúri bűnök!"). ahol tovább üldözi őt a sorsa. A nélkülözés, a neveletlenség, a gúny, a megvetés. Nem kellenek ezek a házak ! Nem ! Ahol csak erősbödik a szégyenbélyeg a hátukon. A társadalom tegyen valamit. Tegyék meg azt, hogy e gyermekek törvényeseknek ismertessenek el. T)obja el a társadalom azt a megrögzött vakságát és fogadja magába ezeket az ártatlanul kiközösített tagokat! Ne kelljen találkozniuk minduntalan a szégyennel, a becstelenséggel. Hanem igenis közösítse kí a társadalom önönmagából, vesse ki a tövéből azokat fekélyeket, akik előidézői ezeknek a a mizériáknak. A férfit, ki egy leányt tönkretesz, nem kötelezi semmi arra, hogy elfeledtesse azt a bűnt, csak a saját becsületessége. Azok, kik hallgatnak erre a belső szóra, azok emberek és férfiak. De — sajnos — ez csak ezer közül egy lehet és — azt is kinevezetik erte. Küszöbölje hát ki a társadalom magából azokat, kik a tulajdonképeni fekélyei a testének. A férfiakat, kik bűnbe csalván a lányt, megölik a becsületét és — a bűnök gyümölcsét megteremtik. Ne azokat tartsuk hibásnak, kik nem tehetnek róla, hogy vannak, de azokat yesszük meg és kergessük, ki a becsületes emberek közül, akik a tulajdonképi okok ! (-s -n.) (Folyt, köv.) fejedelmei, hanem a természet oltotta belénk. Igen sok szép választ kaptunk, amelyekben kettő sincs egyforma. Tehát, hogy mi az általános véleménye a Hölgyeknek a feladott kérdésben, nem mondhatjuk meg, mert nincs is. Fay Tera Őnagysága már előre jelezte, hogy : „Vigyázzon csak, ahány lesz a válasz, annyiféle lesz az. Kétségekben vergődése csak nagyobb lesz ezek után !" Ez a válasz fején találta a szeget! Ez győzött! Gratulálunk ! Minden válasz máskép szól, de azért megtudtuk, hogy mi tetszik és mi nem tetszik bennünk a nőknek. S ez nekünk elég! S én magam meg azt is megtudtam, hogy egy-kettőnek én is imponálok. Tehát van mégis valaki . . . Ezekkel a kedves Hölgyekkel igyekszem magamat jobban megismertetni, hogy nekik se —imponáljak. Most azonban fordítunk egyet a rajzlapon, melyre apró hölgykezek az imponáló férfit festették s a másik felére meg mi férfiak fessük le széles ecsetkezeléssel az imponáló nőt! A tisztelt Hölgyek már megmutatták, hogyan kell eljárni. Tehát a 'válaszokat tisztelt uraim, elvárjuk, már csak a szépnem szívességének viszonzásaképen is. A kérdés ez lesz : „ni imponál legjobban a nőben a férfinak ?" Hiszem : mi inkább megegyezünk a véleményekben. Kedves Hölgyeim, az Önök közreműködését szerkesztőségünk nevében köszönöm. Tisztelt Uraim válaszait pedig a mai naptól várom. Vesper. Szent István ünnepe Esztergomban. Lapunk mult számában bizonyos aggódó sejtelemmel irtuk meg azt, hogy az országos nemzeti szövetség kezdeményezése folytán tervesett nemzeti ünnepünk, Szent István király napjának ünnepélyes megülése, az idén is valószínűleg elmarad. Örömmel konstatáljuk, miszerint megbízható információ alapján megirt sorainkra a tények rácáfoltak. Az ünnepség-rendező-bizottság, csütörtökön tartott ülésén két órán át foglalkozott az ünnepség részleteinek megvitatásával, melyen halasztási indítvány nem tétetett. Az ünnepség az eddigi tervezet alapján, valószínűleg minden változtatás nélkül lesz megtartva, csupán a tervezett reklám-plakátok fognak elmaradni, melyeket a bizottság több ezer példányban szándékozott az egész országban szétküldeni, mivel a vállalkozó budapesti műintézet azokat már el nem készítheti. Örömmel vette a bizottság tudomásul 0 Eminenciája levelét, aki a maga részéről mindenre kész, amivel az ünnepség fényét emelni fogja. Tudatta egyben, hogy körlevélben- fogja felhívni egyházmegyéje papságát a búcsújáratok szervezésére. A főkáptalan készséggel jelentette ki a bizottsághoz intézett válaszában, miszerint a főszékesegyházi kincstárt megnyitja a látogatók számára. Katonai parancsnokságunk szintén készséggel ajánlotta fel a zenekart. A lábatlan! cementgyár szívesen vállalkozott a gyár megtekintésére érkező kirándulók kalauzolása, sőt fogadására, ugyanígy a szászvári kőszénbánya részvénytársaság igazgatósága, mely villásreggelivel várja a bányák megtekintésére kirándulókat. A kereskedelmi miniszter határozott ígéretet tett a mérsékelt árú vasúti jegyek kibocsájtására. Eddig csupán a lábatlani Eternit-pala gyár vonta ki magát az ünneplésben való részvételtői s gombolkozott be állig, nehogy a kirándulok valamelyike a palagyártás titkát ellesse. A tervezet szerint, mely még nyilvánosságra nem hozható, az ünnepség 6 napra van tervezve. Kezdődik augusztus 15-én, Magyarország védasszonyának ünnepén, melyen a Bazilikában Ő Eminenciája fogja az ünnepi nagy misét celebrálni. Tervezve vannak bucsujáratok, különféte kirándulások, u. m. a Kovács-patakhoz, Visegrádra, a. Dobogókőre, melyeta budapesti turista egylet vezetne, a piszkei, süttői márványtelepekre, a kőszénbányákhoz, a lábatlani cementgyárba stb. stb. Térzene, esti zene, esetleg táncmulatság stb. Végleges megállapítása a tervezetnek, mintegy 5—6 nap múlva fog megtörténni, amiről a nagyközönség és a vidék falragaszok útján nyer értesítést. A legkisebb részletekbe menő pontos értesítést az ünneplő közönség az ünnepség tartania alatt szétosztandó repülő cédulák, falragaszok és a helyi lapok utján fog nyerni. Az utasok kalauzolásáról, olcsó lakások és ellátásról a hatóság és az ünnepélyt rendező bizottság gondoskodni fog, melynek cime: „Szt. István bizottság Esztergomban" s amely minden tekintetben szolgál felviiágositással, útbaigazítással. HÍREK. — Halálozások. Súlyos csapás érte, Obermayer György nyugalmazott reáliskolai igazgatót, nejének, szül: Deininger Annának elhalálozásával. Hosszú idő óta betegeskedett, mignem a halál megváltotta szenvedéseitől. Haláláról a gyászoló család az alábbi értesítést adta ki: Mély fájdalommal tudatjuk, az összes rokonok nevében is, hogy a legjobb hitves, testvér és rokon Obermayer Györgyné szül. Deininger Anna úrnő f. hó 25-én este 7 3 A órakor, hosszú szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, áldásos életének 71-ik, boldog házasságának 42-ik évében, visszaadta lelkét Teremtőjének. A megboldogult . hült teteme e hó 27-én (pénteken) délután 5 órakor fog az esztergomi kir. városi temető-kápolnában beszenteltetni és az ugyanezen temetőben levő családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig ugyanezen nap délelőtt 10 órakor lesz a plébánia templomban a Mindenhatónak bemutatva. Esztergom, 1906. július 26. Az örök világosság fényeskedjék neki! Deininger Imre, Deininger Ferenc, testvérei. Obermayer György férje. — özv. Szilárd Jánosné, szül. Vimmer Antóniának halálára vonatkozólag a következő gyászjelentést vettük: Alulírottak ugy a saját, mint az összes rokonság nevében mély fájdalommal jelentik a szeretett anya, nagyanya és dédanya, özv. Szilárd Jánosné szül. Vimmer Antóniának folyó évi július 26-án reggel 6 órakor, életének 79-ik évében, a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele és hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei f. hó 28-án délelőtt 8 órakor lesznek a halottas házban beszentelve és onnan a nagyölvedi sírkertben örök nyugalomba téve. Az engesztelő szent mise-áldozat ugyanaznap d. e. 9 órakor lesz a nagyölvedi templomban a Mindenhatónak bemutatva. SzÖlgyén-Hidegvöígy, 1906. évi július hó 26-án. Áldás és béke poraira! Vantsóné Szilárd Anna, Szilárd Iván, Szilárd Imre, Dr. Szilárd Ferenc, Szilárd Gyula gyermekei. Ho lényi Ferenc, Vantsó Gyula vejei. Özv. Feigler Sándorné szül. Vimmer Éva nővére. Zacsozics Amália férj. Szilárd Iván né Lévay Ditta férj. Szilárd Imréné, Rédly Berta férj. Szilárd Ferencné, Bokross Margit férj. Szilárd Gyuláné menyei. Ifj. Csernyánszky Aladárka, Csernyánszky Mariska, Farkas Erzsike dédunokái. Holényi János, Holényi Erzsébet férj. Csernyánszky Aladárné, Holényi László, Holényi Jolán férj. Farkas Ferencné, Dr. Vantsó Gyula, Vantsó Annika, Szilárd Annika, Szilárd János, Szilárd Mariska, Szilárd Rózsika, Szilárd Imre, Szilárd József, Szilárd Sarolta, Szilárd Antal unokái. — KettŐS eljegyzés. Az alábbi kettős eljegyzési hirt küldöttek lapunknak. Anda Lujzika és Szatmáry Béla, Anda Margitka és Köröskényi Lajos jegyesek. Esztergom, 1906. július 24-én. — Á katholikus tanitók nagygyűlése A magyarországi katholikus tanitók augusztus 26. és 27-én tartják Budapesten, a Szent István-Társulat dísztermében III-ik nagygyűlésüket. A kongreszus programmjának egyik pontját Miklósy József helybeli tanitó fogja betölteni a nemzeti öntudat és fajszeretet fejlesztésének a a népoktatási intézetek körében követendő módszerének ismertetésével. — Az Esztergomi Takarékpénztár igazg. Ülése- Az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság f. hó 25-én délután 5 órakor Bleszl Ferenc helyettes igazgató elnöklete alatt igazgatósági ülést tartott. Az előadó h. igazgató, őszinte sajnálattal és legmélyebb részvéttel emlékezett meg a társaság nagyérdemű igazgatója, Reusz József ismételt súlyos betegségi állapotáról, ki már ez év első negyedében többször volt kénytelen huzamosabb ideig szobáját őrizni, de a társulat közgyűlése egyenlőre teljesen távol tartja őt az intézet vezetésétől. Meg van győződve, hogy az igazgatóság minden tagja osztja abbeli véleményét, hogy a betegeskedő igazgató végnélküli szorgalmával, arany tiszta becsületességével társaságunk iránti mérhetlen szeretetével, ragaszkodásával és nagy tudásával, még a késő unokáknak is irányadó például fog szolgálni. Indítványozza,
