Esztergom és Vidéke, 1906
1906-07-29 / 60.szám
ESZTERGOM es VIDÉKE A ..VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. == Előfizetési árak: ===== Egész évre . .12 kor. Negyed -évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Lantulajdonos kiadók: Dí. Pfokopp Gijula és Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-ntca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Glosszák. Esztergom,. 1906. jul. 28. Furcsa egy nép vagyunk mi esztergomiak. Ötven-hatvan éVig tervezgetünk valamit, mig aztán elkezdünk ugy csinálni, mintha akarnánk valamit csinálni. Rettenetesen kürtöljük: ez lesz! ez lesz! De jön egy nap, mikor aztán mondjuk : Az idén nem hajtják végre e tervet. Majd jövőre! Majd jövőre! S akkor újra terv marad a terv. S újra halljuk : Majd jövőre! Majd jövőre! És igy tovább száz évig! Pl. itt áll reáliskolánk ügye. Kevés ily népes intézet van aránylag az országban. Híreszteljük is már vagy 30 éve, hogy megindítjuk az akciót, hogy vegye át az állam és hogy főreál legyen. Szinte betegek vagyunk, annyira kinoz a vágy, hogy főreál legyen. Aztán minden évben felkap a szellő egy-egy hirt, hogy meg lesz! Meg lesz! Ekkor boldogok vagyunk s meggyógyulunk. De nemsokára kénytelenek leszünk betegévé lenni újra annak a régi vágynak. „Esztergom és Vidéke" tárcája. kapitány.*) A kicsiny ujpaíánki várba, 1788. év nyarán, Őrségre szállt a századával Vitéz Földváry István kapitány. A várat, ugy Isten nevében Homokból, sárból és formátlan, Halomra hordott hulladék kövekből Tákolták össze hajdanában, S alig pár lőrés hirdeté elől, Hogy a Dunának őre lenne Az a hét, régi rozzant ágyú, A mely még búsan elnyújtózott benne S kerekre nyilt rozsdás szemekkel A hömpölygő folyam mélyére nézett. . . ... No most fiuk — szólott a kapitány Helyén legyen a sziv, ész egyaránt, Mert ugy lehet, hogy a török sereg, Melyet Karánsebes felöl szőrit Derék-hadunk, — örökre itt temet E ronda, hitvány földturásban. Előre éber őrök ! Föl bátran A bástyafokra, és bagoly szemek Kémleljék a vak éjszakát, Hogy a kifáradt, megviselt legénység Nyugalma biztos, gondtalan legyen !*) Az „EGYETÉRTÉS" júl. 22. számából veszszük' át régi munkatársunkba poéta dédunokája beleegyezésével « szép elbeszélést. Megbocsátanak a tisztelt olvasók, ha ebben a velősorvasztó hőségben én is élni óhajtok az uborkaszezon hírlapíróinak metódusával s egy kicsit hosszabb hasonlattal élek ezen állapot megvilágítása körül. Ugyanis, mint egyes lapok 204. számának bizonyos hasábjain szóiól-szóra megolvasható : Parisban mostan egy bizarr és érdekes operáció történt. Egy hisztérikus nőnek az volt a rögeszméje, hogy gyomrában állandóan egy gyik él. Ez a nő képzelődéseiben odáig ment el, hogy beleiben határozottan érezte a gyik mozgását, fejlődését. Utóbbi időben idegessége oly aggasztó mérveket öltöt, hogy egyenesen Demathé sebésztanárhoz fordult azzal a kéréssel, hogy távolítsa el gyomrából a kínzó állatot. Ez a nem is létező gyik érthető zavarba hozta a jeles sebészt. Vájjon szabad-e a lélek betegségeit egy jámbor csellel meggyógyítani, megengedhet-e magának az orvostudomány olyan ügyeskedést, mely egy sikamlós fordulattal enyészteti el a komoly lelki zavarokat? A . . . Ugy Ion . . . S mig itt a régi várba* Elszánva élet és halálra, Pihent pár száz magyar fiu, Addig mögöttük folyt az ádáz Küzdés, Karánsebes Lúgos között, S a Bánát földje tej és méz helyett, Piros vértől volt ázott, öntözött. Vad csorda számra kóborolt Az Orsovánál hidat vert török, S hiába állt a dúló ár elébe, A fej'delemnek kardja lángelméje. Hiába védte a futó Papilla*) Szétvert hadát, halálra szánt, Veszélyt nem ismerő, vad, dühös gyanánt, A rémületnek éjszakája Sistergő, csattogó villámaival, Patakként omló záporával A félhold esküdt társául szegődött. ... A hajthatatlan, koronátlan József Hiába állt megbomlott seregei előtt, A megvadult sorok egymásra lőve Versenyt rohantak száguldó viharral . . . Temető lett a Bánát áldott földje, Piros vérből támadt az égre a hajnal. .. ... És Uj-Palánk fokán az őr, nyugodtan Hallgatta ágyuk elhaló moraját, S amint a foszló éjben, virradatban, Kémlelve néz a csillogó folyóra, A távolban félhold hajói ingnak Sodorva lassan, fodrozott habon . . . Egy jel! Egy perc . . . *) Vezénylő tábornok. tanár habozott és a paciensét a hires sebészhez, Richelot-hoz utasította. Richelot az asszonyt megvizsgálta és minden habozás nélkül kijelentette, hogy az operációt hajlandó végrehajtani. Az asszonyt narkotizálta, a hastájékán egy könynyű vágást alkalmazott, aztán a beteget vastag vattába pólyálta be, mint a megoperáltakat szokták. Mikor az ideges asszony felébredt, az orvos megmutatta neki azt a gyíkot, melyet gyomrából kioperált, mire megnyugodott s pár nap múlva teljesen egészségesen hagyta el a kórházat. Az asszony később, megtudta, hogy felültették s ma megint érzi a gyik hideg fickándozását és legkomolyabb szándéka, hogy újra megoperáltatja magát s ezúttal résen lesz, hogy a tudós professzorok esze tul ne járjon az övén. Hát igy vagyunk mi Esztergomiak a reáliskolánkkal. Érezzük, hogy főreállá kellene alakitanunk, mert aránylag 30%-kal népesebb gimná : ziumunknál. Betegek vagyunk ennek égő vágyától. S ekkor „egéÉs áll a század A vár tövében szemben a Dunának. „ Fiuk! Egy elveszett csatának Zsákmánya lesz e sülyedő hajókon !" Szólott a kapitány s alig kimondta: Az öblös ágyúk rozsdás mélyiből Repült s recsegve nyomba ... tört a bomba. És sorba, hosszan, kettesével álltak, Hogy ezredet mutasson igy a látszat, Egy pár vitéz meg mozgott odafent, Tüntetve jött, sürögve ment . . . Az ágyú bömbölt, zúgva járt golyója, Hogy ropogott, hogy pattogott a borda S az első nagy naszád sülyedni kezdett, Mikor a fehér lobogót kitűzték És partra szállt a félholdas követség, Az alku gyors volt . . . Egy-két perc után A vén sas végig nézett századán, Mindannyi szálas hevesi legény, Kiknek szeméből bátorság, erő Sugárzott. „Egy ernber áll a vár fokára, Elszántan élet és halálra! Ellen golyója hogyha eltalálja, Eldöntve lesz a harc, az út szabad ... Ha nem: . . Fogolyként minden itt marad. Előre hát! Ki lesz most a vitéz, Zászlónk díszére, aki halni kész!?" És megmozdult a sor. Kilépett Egyszerre mind, hogy nincs parancs, Amelyre a derék vitézek Ezt újra szebben, jobban megtegyék, szen biztos forrásból" szárnyra kel egy hir, mellyel operációt végeznek rajtunk. S mi meggyógyulunk. Beadjuk fiainkat a reáliskolába azon reményben, hogy mire elvégzik a négy alsót, csak megnyílik a főreál is. Ez azonban még akkor is csak terv marad. S mi újra betegek vagyunk. Újra érezzük a gyikot a hasunkban. S kénytelenek vagyunk fiainkat praeperandiába adni más helyi intézet hiján, ha éreznek hivatást a tanítói pálya iránt, ha rfem. S a gyik ott rág tovább a hasunkban. Nincs aki megoperáljon. Majd jövőre! Majd jövőre! S jövőre meg újra majd jövőre! S aztán újra jövőre. Azt mondja a népdal: „Októbernek elsejével ..." No de az idén licentiát vesznek maguknak a legények és igy éneklik : „Augusztusnak elsejével be kell rukkolni . . ." A prófunt nem igen fogyott exlexben. De bezzeg fogy majd most „lex"-ben! Mikor egyszerre két évi A kapitány csak nézett . . . nézett És villámló szemébe mintha Két fényes gyöngy lopózott volna . . . „Derék fiúk! ti meghalnátok Zászlótokért és értem is tudom; Dicsőség élni, küzdni véletek, De még nagyobb, meghalni értetek!" És hangja száraz, hideg lesz megint, Amint vezényel, dörgve mint a menny: Vigyázz . . . Pihenj! És ott áll fenn a vén sas Kivetve mellét, szédítő magas Fokán az uj-palánki várnak, S mig bámult lenn az alkuvó követség S ez egyszer, félt a rettenthetetlen század, Derülten nézett szembe a halálnak. Kardját kivonta s villogó szemébe Kigyúlt a bátorság varázsos fénye, Mely vad csaták zajában született, De melyet nem felejt el a hős soha . . . S csak állt... csak állt a régi katona .,. Egy füstgomoly, egy megrázó dörej . . . ... És ketté tört a kard a hős kezében ... De ő csak állt . . . csak állt . . . Mikor lejött, Az Esterházy ezred*) zászlaját, Meghajtották a csonka kard előtt. Földváry István. *) Most a 33-ik gyalogezred. Nemesi oklevél szerint.