Esztergom és Vidéke, 1906

1906-07-26 / 59.szám

JSZTERüMI és FIDEKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. • Előfizetési árak: = Egész évre . .12 kor. Negyedévre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Prokopp Gjula és Breimei- Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyíltterek és hirdetések küldendők] Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-ntca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Értsük meg őket! Esztergom, 1906. jul. 25. A Romanovok trónja megdőlt. Az orosz cár földöntútó. Utolsó ádáz tusáját vívja a Néva mellett a Cá­rismus és a Népharag. „Fegyver csörög, haló hörög és a Nap vér­tóba száll." Amit ott játszanak az Ural alatt, az comedie larmoyante. Bár: ily a fagots et fagots —: de ez igazi forradalom ! Oroszország, az agyaglábú ko­losszus összeomlik. Ez egy profe­tikus igazság. A cárt cserbenhagyta a katonaság. Még saját testőrei is. Nincs mellette más, csak a főne­messég és a papság. Ez a két tá­bor vagy véle győz, vagy véle bu­kik. A latifundiumosok helyzete ag­gasztóbb. Igy fest a helyzet a Néva partján, az Ural alatt. Az autokrata veszni fog. Mert maga az orosz nép kiáltja, mint a francia: aux armes! Fegy­verre ! Hát vajjort a Duna-Tisza partján okulhatunk-e a latifundium kataszt­rófáján ? Okulhatunk. De már itt is késő. A proletariátus hatalmas erő. És adósság. 'Hiszik, vagy nem hiszik: lányt eddig Meg nem csókoltam egyet sem soha. Azaz hogy mégis... !• Óh, az este...! Este...! pí, higyjék ei. nem én vagyok 0Ka. Forgott a pajzán játék vigan. Egymást érték a játszi hahoták. És gyűlt a zálog: óra, gyűrű . . Építhettünk vőn rajt egy palotát. S elvesztem. Ajkam tisztaságát Meglopta sok lány, — s óh, jaj! — sok anyós. Ez bosszant. De vigasztal az,' hogy­Egy leánynak százzal vagyok még adós. Búlett. Válaszok. a „Mi imponál legjobban a férfiban a nőnek?" eimű kérdésre. Még a mai válaszokkal sem fejezhetjük be a cyklust. Ugy látszik a kedves Höl­gyek szívesen foglalkoznak e kérdéssel, mert még a jövő számba is felmaradt több felelet. Tehát türelmet kedves Höl­most megmozdult. Küzd a demok­ráciáért. Benn vagyunk mi is már a torradalomban. Már dühöng nálunk is — de még vér nélkül. A hege­móniát kiragadja a burzsoá kezéből a proletárság. Ha szépszerivel nem sikerül neki: kardot ránt. Nem riad vissza semmitől, mert érzi erejét. Mert érzi igazát! A nagy francia forradalmat meg­előző korban minden szegényebb stilü ember a földosztásról beszélt. Mint napjainkban nálunk. Azt mond­ták, csak az az emberé, amit maga szerzett, illetve maga hozott létre. A földet azonban nem csinálta senki. Az meg van ősidőktől fogva. Te­hát ehhez joga van mindenkinek, nem csak a latifundiumosoknak. És ezt nem a szocialisták mondták, sem a modern polgári társadalom úttörői. Oroszországban a parasztságot a tönk szélére juttatta a nagybirtokos osztály. De a parasztság fölemelte fejét. Kiadta a jelszót: A latifun­diumot foglalja le az állam. És az orosz • polgárság kezetfogott a szo­cialista munkássággal. Kéz-kézbe, közös jelszó a homlokokra irva har­colnak most. S napok múlva meg­döntik az évezredes bürokráciát! A gyeim ! Sorra kerül mindenkinek a vá­lasza. Sőt még ujakra is reflektálunk. Érdekességet kölcsönöz e versenynek hogy egy kedves poémát is kaptunk vá­laszaink között, még pedig hivatott ke­zekből. Ez örömünkre szolgált. De a B. Magduskától beérkezett karikatúrák, me­lyekkel feleletét illusztrálta, egyenesen megleptek. Mily kár, bogy e finom,.mű­gonddal készítet tollrajzoknak nem ad­hatunk helyet lapunk természeténél fogva. Azonban, hogy kárba ne vészének ezek az imponáló férfialakok: redaktori aszta­lunk fölé függesztjük. Itt említem fel, hogy a mult számban a leghosszabb válasz alatt lévő névbe véletlenül sajtóhiba csúszott be. Ugyanis azzal a válasszal nem Dubí, hanem Dudi Nagysád lepett meg bennünket. A kü­lömbség egy fordított betű. Hódolva köszöntöm, kedves Höl­gyeim ! Vesper. Imponálnak nekem a legszebb férfi, eré­nyek tulajdonosai. Kik udvarolnak és megkérik kezemet. Kik sokat keresnek és keveset költenek. Ki velem szemben ked­ves és nekem engedelmeskedik. Szóval akaratomnak és ízlésemnek megfelelően cselekszik, hogy igy aztán boldog egyet­hűbéri Oroszország helyére felépi­tik a demokratikus Oroszországot. És ebből ne értenénk mi itt a Duna mentén ? Ráfognánk még to­vábbra is a szocialistákra, hogy kí­vánságuk jogosulatlan ? Hiszen ak­kor egy évtized múlva, ha hama­rább nem : vérbe-, lángbaborul Hun­nia ! Felemészti a gyilkos testvér­harc ! Hát miben különbözik a botos­ispánok hazája a kancsuka orszá­gától ? Csak abban, hogy az utób­biban már kenyértörésre került a sor. Nálunk azonban még csak az eszmék harcolnak egymással. De aki nem látja, hogy itt is bekövet­kezik, be kell következnie a' véres metamorfózisnak: az rövidlátó. Bű­nös rövidlátó. Jönnek az arató-sztrájkok. Eme­lik a munkabéreket. Az ezerholda­sok százezrével kergetik el a föld­től a népet. Az ipar ezeket mind nem veheti föl. Az optimisták mo­dern gazdálkodást kezdenek, mert magas a munkabér. Jönnek az arató­gépek. Minden géppel harminc em­ber,esik el a munkától. Mi fogadja ezeket be? Semmi. Semmi más — mint Amerika. De másfélmillió fö­löslegessé tett munkás nem mehet értésben lejthessünk át e hiú siralomvöl­gyön. N. Margit. Nagyon sokat foglalkoztam eddig az­zal, hogy mi tudna imponálni nekem a férfiben. Egyik férfiben tetszik ha vig, a másikban ha komoly; azelőtt nagyon im­ponált a szakállas férfi, —• most ellenben a borotvált képű. — Amilyen nagyrabe­csülöm a hű férfiakat, úgy ki nem állha­tom a csapodárokat. Imponál még az elegáns megjelenésű, finom modorú férfi. Mindezek mellett nagyon imponál egy olyan férfi, kiben sok lelki jótulajdorrságot tudok felfedezni. Vecsés. Böske. Vesper úr kérem, én már múltkor vá­laszoltam kérdésére. Azt irtam : „Volt idő, mikor másmilyen férfi tetszett, de most csak egy piros arcú, barna hajú, kékszemű gyerek imponál." Hát kérem ezt a választ tekintse sem­misnek, mert voltam szombaton este egy rögtönzött mulatságban, ahol megismertem egy halványarcú, fekete hajú, fekete szemű kadétot — s most már ez imponál! I—a. Még eddig sem időm, sem alkalmam nem volt, hog}* arra gondoltam volna: ki Amerikába sem! És a nagybir­tokosok sem alakithatják át az or­szágot aratógépek és kasznárok or­szágává. Látnia kell tehát mindenkinek, hogy itt Európa közepén, a Kárpá­tok alatt sem lehet tovább útját állni egy igazságos evolutionak. Értsük meg tehát Oroszországot. Értsük meg a magunk szocialistáit. S a véres forradalom helyett vá­lasszuk a békés átalakulást. Enged valamit a proletárság is. De enged­jen az uralkodó osztály is! Csak igy lehet gazdag és sokoldalú kul­túrát teremteni ebben a hátramaradt szegény országban. Ne gyalázzuk tehát tovább a szo­cialistákat, — hanem értsük meg őket! Drozdy Győző. Glosszák. Vájjon minek indították útnak azt az omnibuszt Párkánynánára ? Ha az egyik vonathoz kicepelliz is az a két gebe a mozgó börtönnel — a másikhoz ismét mehetünk gya­log. Ez nem eredmény. A vállalkozónak is jobban jöve­delmezne, ha minden forgalmasabb vonathoz kiküldené ezt az üveg­mi imponál nekem a férfiban ? Nehéz kér­dés. Hogy nekem egy férfi imponálni tud­jon, szükséges, hogy szép vasalt nad­rágja és kifogástalan eleganciáju fess cipője legyen. Legyen bár egy férfi, olyan szép, mint Archises, még sem "tudna meg­hódítani, ha kivolna térdelve a nadrágja, vagy csámpás volna a cipője. Azonkívül nagyon imponál, ha szépen és jól táncol s ha erélyesen tud parancsolni. Inkább legyen egy kicsit durva, mint alázatos, vagy hízelgő. Köpcsény. B. Magduska. Eszembe sem jutóit még, hogy_ azt vizsgáljam, melyik férfiban mi imponál nekem. Igazán talpraesett kérdés. Leg­alább ezentúl figyelem, hogy mi tudna nekem imponálni. Ám azért annyit mond­hatok, hogy legjobban nekem a komoly és vallásos férfi imponál. Azt hiszem leg­több nőnek ez tetszik. A hízelgő, pózoló, öndicsérő férfit gyűlölöm. De különösen azt, aki annyit beszél, hogy száját ha­lála után extra kell agyonütni.. De impo­nálnak a jó hangú, szellemes, kellemes modorú vig férfiak. De legjobban aki jól hegedül és szépen fütyül. A kifent-kikent, pomádés hajú urakra nagyon haragszom. I rén, Esztergom és Vidéke" tárcák

Next

/
Thumbnails
Contents