Esztergom és Vidéke, 1906

1906-07-26 / 59.szám

szekrényt — mint igy. De avval a metódussal a közönség érdekét sem igen támogatja. Igy csak a jármüvek szatírájává válik a skatulya s népszerűségre sohasem vergődik. Ej, de minek is annak a népszerűség. Ez csak képviselőnek való! * Beköszöntött a tűzszezon. Amint szaporodik a szalmakazlak száma, úgy nő a sejtelem is: hátha kigyullad , hátha leég. S bizony ilyenkor egy este sem fekszünk le azon gondolat nélkül, hogy hátha felver álmunkból a trombita riogása vagy az ércharang szakadozott, bamba hangja. Bizony semmitől sem félünk úgy, mint a tűztől. S ennek dacára mindenre jobban előkészülünk, mint a tűzre. Rendesen készületlenül talál. Bár a törvény szigorúan intézkedik, hogy minden háznál legyen készen egy hordó viz, létra és csáklya. De az intézkedés nyomán nem nő ki a tett virága. Az ellenőrzés igen, igen gyatra. Ki se törődik vele, hogy megtartják-e a törvényt. A tűzoltóságunk is igen kezdetleges fokon áll. Nincs ambíció népünkben a tűzoltás iránt. Nincsenek olyan tisztjeink, akik áldoznának arra is időt, hogy az önkéntes legénységet havonként egy - vasárnap gyakorlatilag képeznék. Pedig ha többet foglalkoznának a legénységgel, nagyobb lenne abban az ambíció is! Pedig sikeres tűzoltás csakis az ambicióból fakadt lelkesedéssel, s ennek kapcsán ügyes taktikával képzelhető. Bár a mult hóban hirdetett pályázatot az Országos Tűzoltó Egyesület tiszti kiképző tanfolyamra, de megyénkből épen senki sem jelentkezett rá. Óriási érdeklődés ! Igy aztán érthető, hogy aránylag mily sokkal többet pusztít a tűz megyénkben, mint máshol. * Kürtölték a lapok : jó termés lesz ! A nagyhasú börziánerek kaptak is Minden teketória nélkül megmondhatom, nekem végtelenül tetszenek a vicces fiatal emberek. Ha valaha férjhez találok menni, (bár a mama azt mondja, hogy erre még ráérek,) csakis vicces fiatalemberhez megyek. Ilyennek nem tudnék kosarat adni, még ha akarnék is . . . Én nevetni szeretek. Ugy-e igaz, hogy boldogok azok, akik nevetnek ? Vagy legalább is boldogoknak látszanak. Be irigylem azokat a nőket, akiknek férjük vicces könyvet adott ki! Az ilyenek otthon nevethetnek ám sokat. Elképzelem, ha egymást megboszantják, hogyan békülhetnek ki. Vica. Egy „férfi" nekem akkor imponált, midőn még én nem imponáltam neki . . . A. Imponál nekem a munkás férfi. Aki fel tud emelkedni a nyárspolgárság csendes világából. Aki küzd, munkálkodik a közérdekért. Aki nem alussza át a hoszszú napokat. Aki a kötelessége mellett még egy másik nagy társadalmi hivatást is teljesít. De különben kinek ne imponálna az ilyen férfi ? Egy komoly nő. Ha valamilyen tárgyra nadrágot meg kabátot húznának. Fejére kalapot tennének és bajuszt csinálnának neki, — már nekem imponálna. Rajongó. rajta, lecsapták a gabonaárát, mint a véka tetejét. S most kisül, hogy a termés még a középtermésnél is roszabb. Ritkák voltak a vetések. A búzák üszögösek. Az árpák sárgák, átázottak. Ezt ugyan az osztrákok keserülik meg legjobban a szó szoros értelmében. Mert fekete árpából keserű lesz aránytalanul a sör. Mi magyarok ezt ugyan nem nagyon bánjuk a Tokaj alján. De az osztrák az csak a sört issza. Pedig a sör kedvet láncol, Sörön csak az osztrák táncol. Am most pedig jómagunk is kénytelenek leszünk sörözni, mert jó borra sincs kilátás. A fagyos szentek ugyan nem garázdálkodtak az idén. Hanem annál több kárt okozott a jég. Igy hát a szegény magyart veri a természet versenyt a börziánerrel. <-y-ő.) Kultúránk fejlődésének egy akadálya. Sok és nagy reformra van szüksége a városnak oly dolgokban, melyeket a közügyek, a vagyonbiztonság, a közgazdaság, az ipar, a kereskedés, szóval a kultúra, a haladás, a fejlődés megkövetelnek. De nagy hibák vannak a város méhében, a társadalomban, a közéletben is. A ker. szocializmus tisztító tüze mind nagyobb, erősebb lángokat' szit. És ha Ieszáradnák a fattyúhajtások, ha az önzést, a csökönyös agyak ósdi ellenvetéseit csakugyan megeszi a rozsda, ha a haszon kapzsisága megtörik, ha ezek az uj világeszmék önmagukban megtisztulnak: átalakítják, átgyúrják az egész világot, áthatják az egész társadalmat. Ha lassan is, de biztosan. A plebejusok vas akarata megtörte a patríciusok dermedt, fagyott gőgjét. Százados küzdelmekbe került, de a jobbágyság kivívta felszabadulását. És nem pokoli fölforgató eszmék voltak ezek csak jogok. Az ember, az emberek jogai. A külsőségekre, amelyek csak futólagosan érintik és érdeklik az embert, nem sokat adok. Bármily csúf lehet a férfi külsőleg, csak lelke legyen szép s — imponál nekem. Zsőka. Imponál nekem az a férfi, aki soha sem kártyázik; nem lumpol, nem éjszakázik : nem iszik; se nem dohányzik, se más efféle mesterséget nem űz. Egész napon otthon ül. Szereti a gyermekeket. Nem féltékeny. A feleségét nem szekírozza és szabadon engedi cselekedni. Főzni, stikkelni, harisnyát fejelni, söpörni, mosogatni tud, sőt a kis fiút, ha felébred vagy sir, dajkálja, illetőleg ő csittitja el. Emancipált. A férfiban már semmi sem imponál nekem ! Meg- és kiismertem őket. Üres alakok. Unalmasak. Kegyetlenek. Szívtelenek. Bárgyúk. Mind, mind. Hazugok. Egy szó sem igaz sohasem abból, mit mondanak. Csalfák! Igazán szeretni egy sem tud közülük. Tolakodók, mint a piaci legyek. Szabadulni alig lehet tőlük. Gúnyosak ! Irigyek ! Élhetetlenek ! -Szóval semmikép sem alkalmasak arra, hogy egy jó Ízléssel rendelkező, komolyan gondolkozó, huszadik századbeli leánynak — imponáljanak! Pesszimista. Imponál nekem minden, aminek férfi a neve. Hívhatják Péternek; hívhatják Kínos, hosszú, nehéz küzdelem után ledöntötték a válaszfalakat a társadalmi osztályok között. De ez csak névleg látszólag történt. Az „úri" megvető, lenéző, fönhéjazó gőg, az arrogantia, származás, a nemesi nevekkel való hencegés, az élosködés még nagyon elkülönítik a társa dalm tagjait egymástól. A hótvoléság külön klubbokat alakit, a hová ments Isten bevetődni egy alacsonyabb polgári származású egyénnek. Pedig talán van olyan művelt, talán olyan vagyonos is, mint az a másik. A valódi tudás, az igazi műveltség, a szegényebb csoport nagyrészében háttérbe szorul. Elnyomja a származási előny és a protekció. Es • ez veszélyes ragadós betegség, mely átragad az alsóbb osztályokra is, a hol azután terjesztve az álműveltségét, ellenségeskedéssé fajul. E társadalmi nyavalyának egyik káros eszköze a divat, mely ragad és emészt. Erős próbákra teszi a gyomrot és kipusztítja a zsebeket. És különösen a kis városok társadalmában tapasztalhatók e betegségek. Sokan panaszkodnak, Különösen a főváros fiatalsága, de az állandó lakók is, hogy Esztergomban sivár, lapos az élet nincs semmiféle szórakozás. Igazuk van. Hiányzik városunkból egy hely, egy egyesület, mely a nagyközönség minden rétegét magába fogadná. Ahová nemcsak a hótvolé, hanem a polgári világ javarésze is eljárhat. Nem akárki, de az, aki magát odavalónak tartja. Tehát egy lelket kell adni a társadalomnak, egy otthont, ahol mindenki jól erezi magát. Ne alakítsanak ott ismét klikkeket, hanem tartsa benne mindenki testvérének a tagokat. Zárjon ki minden szeszélyt, rideg, sablonos udvariasságot. Legyen ott jókedv, kellemes szórakozásra mód, kedély, ami felrázza a társadalmat, a tespedésből. Legyen ott tér mindenkinek egyéni ambícióit érvényre juttatni. A fővárosban látjuk sikeres eredménynyel működni a különféle egyesületek (Tisztviselők, tanitók hírlapírók, kereskedők otthona.) De Esztergomban nem lePálnak. Lehet szép; lehet csúf. Jó, rossz. Kicsi, nagy. Szőke, barna. Sovány, kövér. Szegény, gazdag. Elegáns, hanyag. Egy szóval minden, de minden, csak ne legyen nő, hanem — férfi. Szerény. Csak kard legyen az oldalán, mi csörög, ha végigmegy az utcán ... Oh mi édes zene ez! Semmi érzéke, aki ezt nem érzi. Mirmike. Nekem csak egy férfi tetszik a világon s abban imponál nekem minden. A külsője. A lelke. Szép, legalább nekem az! Jó, eszes! Minden amit tesz, helyén való. És — szeret engem! . . . Erről az egyről tudom mondani, hogy imponál nekem, a többi — az semmi! Irise. Hogy röviden összefoglaljam a magam hitét, ami az élet vizsgálása közben kristályosodott ki lelkemben: nekem csak az a férfi imponál, aki ha kimondja egyszer : ez az enyém! Én azt szeretem! Én azért küzdöm . . .! Szavának az ura s ideálja mellől nem téríti el sem a szirének mosolya, sem scyllák és charibdisek éneke, sem gáncsoskodás. Egyáltalán semmi.! Egyszóval: imponál a férfi: ha hű. Komárom. Sárossy Emma. het minden társadalmi körnek külön egyesületet alapítani, —• mert tagok kevés számánál fogva úgyse érvényesülhetne. Épen ezen körülmény a motívuma, hogy felszólalok egy ulyan egyesület szervezése mellett, amely a társadalom, összes műveltebb osztályát, magába fogadja. Ezen egyesületben aztán lehetne gyakori és jó mulatságokat rendezni otthoniasan. Itt aztán kellemes szórakozást nyújtana az együttlét. Ez összeforrasztaná a társadalom osztályait melyek, most óriási kárára a kultúrának taszítják egymást, mint a külömböző jellegű mágnesség. Ez megszünteti az osztályok között a válaszfalat. Alapja lesz a demokratisus életnek. Részbeni megoldása a szocializmusnak. Megismeri itt egymást az eddig elkülönítet csoport és igy megtanulják egymást becsülni is. (ső.) HÍREK. — Eljegyzés- Raiter Sándor, a rímamurány-salgótarjáni vasmű részvénytársaság salgó-bányatelepi tanitó, eljegyezte n}'éki Mihályjfy Olga úrhölgyet EsztergomBajnán. — A csornai prépost beiktatása Burány Gergely dr.-t, a csornai premontrei rend uj prelátus-prépostját, városunk jeles fiát, ma iktatják be a préposti székbe. — Kinevezés- A vallás és közoktatásügyi minisztérium Drozdy Irénkét, a párkányi óvónő leányát kinevezte rendes állami óvónőnek eddigi működési helyére Köpcsénybe. — A Ludovika akadémia növendékei vasárnap délután az 5 órai hajóval eltávoztak városunkból. A hajóállomáshoz katonazene kíséretében óriási közönség kisérte őket. — A kadétoknak kétségkívül kellemes estéjük volt a szombati, mikor a Fürdőben a hangverseny után az ott lévő előkelőséggel egy rögtönzött mulatságot rendeztek. Csak vasárnap reggel szűnt meg a tánc. — A vármegye egészségügyi bizottsága f. hó 31-én d. e. 10 órakor ülést tart Tárgya: dr. Glaser Zsigmond orvos fizetésének emelése. Én szókimondó leány vagyok. Nekem az a férfi tetszik, akinek szellemi felsőbbsége nem aláz meg minduntalan : aki követhet el ugyan szalon bűnöket, de hitvány bűnnek nem szabad terhelni a lelkét ; aki egy kicsit az érzelmek embere; és akinek a legnagyobb erénye, hogy hű marad hozzám. Előnyben részesítem azokat, akik házasságbeszámitható állapotban vannak. Iluci. Nekem az olyan férfi tetszik, akinek nincs szive. Akinek egész lénye telve van előítélettel és aki sohasem szeretett senkit. B. Esztike. Nekem legjobban imponálnak azok a férfiak, kik az ifjúkor határain még nem vitorláztak át végkép; kik unalmas óráimban invenciójukkal jó kedvre derítenek ; kik legalább is meglehetősen bosztonoznak és végül, kik egy csinos angol bajusznak jogos tulajdonosai. H. Dusi. Olvasgatom ezt a sok gyönyörű választ, Melybenminden lányka egy-egy férfitválaszt. Imponál a barna, imponál a szőke. Mindegyiknek más a szive szeretője. Mit szóljak én hozzá ? Nem hiszek én nékik ! Mind-mind máskép beszél elejétől végig. Bármit is hozzon a Sors asszony magával: Imponál nekem, ki: beszél a — mamával. S. Renée.