Esztergom és Vidéke, 1906

1906-07-22 / 58.szám

ISZIEIGOM es VIDÉKI A ..VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA'-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = Előfizetési árak: = Egész évre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilítér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Pfokopp Gijula és Brenne? Fepeno. Szerkesztőség ós kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-ntca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Glosszák. Esztergom, 1906. jul. 21. A diák. Mily nagy, mily magasztos fogalom. Belőle telik ki a tudós, tanár, orvos, biró, szolgabíró, néha mérnök s leggyakrabban ügyvéd. Olyan a diák, mint a rózsabimbó. Szép is — ha szép. Jó is — ha jó. Okos is — ha magábaveszi a tudományt. Ha jó barátságban él a betűk manóival. Ha idejüket a könyveknek —- s nem egymás fejének keménységi foka tanulmányozására fordítják. Igaz, hogy egy része — kis része — ezen tanulmányt is használhatja leendő orvosi pályáján. De mit tanulmányoz a fejeken a költő, mikor annak inkább a lábak méretével kell foglalkoznia. Már a verslábakéval. Nem hiszem, hogy az én "fejem keménységi fokát is nem teszik tanulmány tárgyává a tisztelt diákurak. Mert vagyok bátor megkockáztatni azon véleményt, hogy egyesek egy kicsit nagyon sokat alszanak a vakáció alatt, mások meg nagyon sokat mozognak az utcán. Mintha a vakáció egyedüli Atyám sírjánál. derengő, bíbor hajnatcsendben JJloskadf epedéstó'l leverten, SfflTegtépve altok egy sírkertben. S^tZZenés Rallik kizöldült avarba S a temetők gunnyasztó, hamvas varja fölcsap lelkemből a (eget kavarva. J^Zég elsírt jajjok körülzsongnak <Ss gyilkos némaságba fojfnak. Jfarmaios, fásult szénaillat ^tomhajómon visszaringat Édes gyermekkor tündérszigetére. Sugaras, titkos csudaszigetére, 9díii elnyeli réges-rég a tenger. ^Qőrütötel a gyilkos säender. Csüng homlokom, (gondolkodom, boldogság . . . ? Volt. J^égen . . . 9Kég abb* a korba', 9díikor félpőrén ufcaporba ffáls^oiiam gyügyögve-gagyogva. 9$Ukor kacagtam még a gyászon S nevettem csak a jajgatásOn. célja lenne az Ábrahám kebelében való ringás, vagy a fenszterlizés. Nem jobb* lenne, ha apjuk keserves pénzét felváltanák apróra a tudományok üzletében ? Mert a zseb ürül — a fej is üres marad. Nem azt mondom én ezzel, hogy a napsugaras vakáción biflázzák be a jövő év tananyagának egy részét. De azt, hogy olvassanak is — ne csak lopják a napot. Azért megadhatják a testnek is ami a testé. Mert idő van elég. Én nagyon jól tudom azt, hogy az a diák, aki folyton csap, rúg, magol, emléz, tanul, bifláz : nem jó diák, ha még oly jó is a bizonyítványa. Ez jobb ha letér az értelmi pályáról. Mert itt a legtöbb esetben leszorítja őt egy rossz diák. Akinek könyve sem volt. Aki sohasem tanult. S csak úgy Isten kegyelméből ment át a vizsgákon. Mert természetes, hogy okosabbnak kell lennie annak a diáknak, aki nem tanul — mégis átmegy, mint aki csak nagy fáradsággal tud átmenni. De, ha még oly okos is a diák, ha nem olvas sokat — nem boldogulhat. Ez pótolja a tanulást. Szép a diákélet. Gond nélkül, jakkor nekem még nem fájt semmi, semmi. J^tyámérf se tudtam vőn könyei ejfni. T2em fájt semmi. Semmi. J$yám! jffa por ló sejted öss^eforna. S a hantot rólad elkotorva, Slotted állna gyermeked: 9$Zegismernél-e eagemeí? J2em. 32em hiszem. Sngem, kit összegyűrt az £tet; S a^ J^tmok darabokra téptek ; J^kif a tegnap összerágott; J^kít a 9día majd megemészt; *f[kit sirni még ki se tátott: jgki kacagta csak a vészt; S)e, aki összeroppant mégis benne .J^rra még apja maga sem ismerne. J2em. f2em ismerne. • ' ' zá> J2ap már izzott lánggomolyba . Rászórta fényét fűre, lombra. 3£őbe veszett a hajnal pírja S én ráborultam . . . rá a sírra. ZBezokogfam a fehér csendbe ... JLegelöszpr most életembe. D. Gy. ideálokkal töltheti idejét. Egy hoszszú, nehéz, rögös élet idealizált ábrándja áll előtte. A magyar diáknak éles az esze. Kár, hogy csak ritkán műveli ki teljesen. Többnyire örül, ha nem kell szellemi munkával foglalkoznia. A nagy szünidő két hónapja teljes pató-páli tétlenségben vonul el fölötte. Azt se tudja vakáció folyamán, hogy mi a könyv. Csoda, ha nem felejt el még olvasni is! De hát akkor mivel foglalkoznak a tisztelt diákmesteremberek ? Felkelnek 11 órakor. Délre felöltöznek. Ebéd után lefekszenek a pamlagra s elnyújtóznak, mint egy óriáskígyó, ha gazellát elnyel. A vak meleg hálót fon szemükre s ismét 'alszanak. Megint alszanak. Ugy négy óra felé felkelnek. Újra öltözködnek. Kifenik magukat, mint a szopott gombóc. Aztán neki a városnak. Lomhán körüljárják a a legnépesebb utcákat. A szurkos, a büdös aszfaltot gyúrják s nem mennek ki a szabadba vagy legalább a szigetre. Igy a leányok' is. Csakhogy azok némelyike hamarabb kel fel s egy kicsit kézimunkázik is. Nohát ezen a keleti, rossz szoYálaszok a „Mi imponál legjobban a férfiban a nőnek?" cimű kérdésre. Hadd szólok azonban először én egykét szót! Igazán nem mertem reményleni, hog\

r tisztelt Hölgyeim ily nagyfokú előzékenységgel és praecisitással felelnek a felvetett kérdésre. Egészen megdöbbentem, midőn egy halmaz levelet találtam magam előtt, teleírva selymes leánykezek apró, finom betűivel. Azonban ezzel még nincs vége a versenynek ! A következő számokban is folytatjuk a válaszok közlését, Tehát, tisztelt Hölgyeim, előre! Azt szeretnők legjobban, ha ez érdekes kérdés megvilágításához Esztergom szépnemének minden tagja szolgáltatna egy kis fénysugarat. Őszinte köszöntéssel! Á revoire ! Vesper. Nagy, sőt nehéz kérdés, mit Vesper úr fölvetett. Ennek megoldásához hosszú és mély lélektani tanulmány kellene. Hosszas búvárlat eredményezhetné csak a helyes megoldást. Számok, esetek, vagyis a mindent magyarázó statisztika mutathatná csak ki: mi az, ami a legtöbb hölgynek leginkább imponál a férfiakban. Én azonban egyénileg már megállapodásra jutotkáson változtatni kell. A vakáció nem a tétlenség ideje — hanem a szabadon választott önművelési munkáé. Ne aludjak át a tisztelt diák urak a vakációt, mint a medve a telet, hanem foglalkozzanak komoly munkákkal is ! És a tisztelt bakfisok se bizzák el magukat, mert ez betűről-betüre nekik is szól. * Lueger és Beck. Mily kedvesen hangzik e két név a magyar fülnek ! Rác Laci muzsikája sifli ehhez, amit e két név rejt magában. Lueger . . . Beck . . . szinte megittasul a lelkünk a gyönyörűségtől, mikor halljuk. Különösen most, hogy a magyar liszt el árusítása ellen oly nagy akadályokat készítenek emelni. Azt hiszik, ha ők nem veszik meg lisztünket, — saját zsírunkba fúlunk. Rosszul gondolkoznak. Ha ők nem a mi lisztünket veszik : csak maguknak csinálnak kárt, amennyiben kénytelenek lesznek drágábban hitvány minőségű lisztet beszerezni. Ami lisztünknek még mindenütt van sikere. Akár Keleten, akár Nyugaton. Mert avtam ebben a kérdésben. Nekem legjobban imponál a férfiban valamely művészethez való különös tehetsége. Amilyen nagyfokú a férfi művészi tehetsége, olyan nagyfokú nagyrabecsülésem is iránta. Ha egy szegény fiatalember egy verset vagy egy festménykét küldene nekem: többre becsülném, mintha arany ékszerekkel díszítene fel egy másik. Sajna azonban, így csak azon hölgyek gondolkodhatnak, kik szintén érzik a Múzsa csókját homlokukon. Egy írónő. A föltett kérdésre csak egy helyes feleletet lehet adni. Imponáló a férfiban mindaz ami őt valóban férfivá teszi. Az erő mellett nemünk iránt gyöngéd, de nem túlzásba hajtott udvariasság; szilárd akarat; a lágy érzelgősség kerülése ; kicsinyes dolgok figyelmen kivül hagyása, de annál nagyobb lelkesedés a szép, magasztos eszmék iránt. Végül még egy, amit legelőbb kellett volna említenem, vagyis a fő-férfierény: a bátorság. Szóval imponáló a férfiban a — férfiasság. H. Erzsi. Nekem a férfiben a komolyság, szigorú tekintet, bátorság és nagylelkűság imponál legjobban. L. Irén. „Esztergora és Vidéke" tárcája.